Kereső toggle

Száz éve hunyt el a politikai cionizmus atyja

Tündérmeséből valóság

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Magyarországon és egész Kelet-Európában is nemzedékek nőttek fel abban a hiszemben, hogy a cionizmus valamiféle szitokszó, maga a mozgalom pedig sötét üzelmeket takar, természetesen a zsidó világösszeesküvés részeként. Talán még ma is keveset tudunk a modern Izrael megalakulásában döntő szerepet játszott politikai cionizmusról és atyjáról, a budapesti születés? Herzl Tivadarról, aki július harmadikán múlt száz éve, hogy elhunyt. 

A fáma szerint halálos ágyán Herzl jellegzetes humorával utoljára még felszólította népét, hogy nehogy valami ostobaságot csináljanak, amíg ő halott lesz… Egy dolog biztos: a politikai cionizmus megalapítója nem mindennapi örökséget hagyott hátra népének: "Bázelben megalapítottam a zsidó államot… Talán öt év múlva, de ötven év múlva biztosan mindenki észre fogja venni."



Theodor Herzl Bázelben. Előbbre látott 

Herzl Tivadar (Theodor Herzl), a cionizmus látnoka 1860-ban született az akkori Pesten, a Dohány utcában. Családja ragaszkodott a zsidó hagyományokhoz, de – különösen édesanyja – viszonylag szabad szellemben nevelte, a zsidó német felvilágosodásnak megfelelően megtanulta értékelni a világi kultúrát. 

A család 1878-ban Bécsbe költözött, ahol Herzl jogi egyetemet végzett. Író, drámaíró és újságíró lett, a Neue Freie Presse cím? befolyásos bécsi liberális újságnál helyezkedett el. Az antiszemitizmussal először a bécsi egyetemen találta magát szembe, de igazán lapja párizsi tudósítójaként érezte át a huszadik századi zsidó sorsot olyannyira meghatározó jelenség valóságát. Akkoriban társadalmi problémaként közelítette meg az antiszemitizmust. A gettó cím? drámájában (1894) azt fejti ki, hogy az asszimiláció és az áttérés a kereszténységre nem jelentenek valódi választ. Remélte azonban, hogy a zsidók és keresztények között kialakuló vitában megoldást találhatnak a kölcsönös tisztelet és tolerancia elve alapján.

1894-ben a francia hadseregben igazságtalanul árulással vádoltak meg egy zsidó katonatisztet, Alfred Dreyfust, jórészt az akkoriban domináns antiszemita légkörnek köszönhetően. Herzl maga is tanúja volt tudósítóként, ahogy a felbőszült tömeg "halál a zsidókra" kiáltásokkal fogadta az ítéletet a francia felvilágosodás és forradalom hazájában. Arra a következtetésre jutott, hogy az egyedüli megoldás az lehet, ha a zsidók tömegesen kivándorolnak egy olyan földre, melyet magukénak mondhatnak. Így hatott a Dreyfus-per a politikai cionizmus kialakulására. 







Ünnepi bélyegek Fotó: MTI

Herzl Tivadar úgy látta, hogy az antiszemitizmus az emberi társadalom maradandó és megváltoztathatatlan tényezője, melyet az asszimiláció nem oldhat meg. A zsidó nép szuverenitásáról elmélkedett, és a vezetők gúnyolódásai ellenére kiadta A zsidó állam (1896) cím? művét. Herzl azzal érvelt, hogy a zsidók problémájának lényege nem egyéni, hanem nemzeti szintű. Hangsúlyozta, hogy a zsidók csak akkor nyerhetik el az emberek elfogadását, ha többé nem a nemzetek "rendellenes" tagjaiként tartják őket számon. A zsidók egy nép – mondta Herzl –, és sanyarú sorsukból valamiféle pozitív erőt is ki lehetne hozni, ha megalapítják a zsidó államot a nagyhatalmak beleegyezésével. A probléma megoldását mindenféleképpen nemzetközi politikai szinten képzelte el. Herzl azt javasolta, hogy világszerte szerezzenek támogatást egy alap létrehozására, amely részvényesek tulajdonában lenne, s amely ennek a célnak a politikai megvalósításán munkálkodhatna. Így született meg a Cionista Szervezet. A leendő zsidó állam Herzl fejében modell érték? szociális államként jelent meg, amely a modern felvilágosult állam eszményképét valósította volna meg. Herzl a zsidó államot semleges, békeszerető és világi jelleg? országként képzelte el. Békére vonatkozó terveiben nyilvánvalóan nem számolt a több millió ellenséges arab-muszlim szomszéddal. 

Cionista regényében, az Ősújországban (1902) szocialista utópiaként jelenik meg a zsidó állam. Az új társadalom szövetkezeti alapon jött létre Herzl elképzeléseiben, amely nagymértékben támaszkodik a tudomány és technológia eredményeire. Részletesen leírta, hogyan képzeli el a jövőbeni állam politikai berendezkedését, a bevándorlást, a finanszírozást, a diplomáciai kapcsolatokat, a törvényeket, valamint az állam és vallás viszonyát. Az Ősújországban a zsidó állam pluralista, fejlett társadalom, "világosság a népek számára". Ez a regény nagy hatást tett kora zsidóságára, és a cionista tervek szimbólumává vált Izrael földjén. 

Kelet-Európa zsidósága lelkesen fogadta Herzl gondolatait, bár vezetőiket kevésbé tudta meggyőzni. A cionizmus atyja olyan gazdag zsidókat is igyekezett megnyerni a mozgalom számára, mint Hirsch báró vagy Rothschild báró, de mindhiába: szuggesztív, megnyerő egyénisége sem volt elég ahhoz, hogy támogatásra bírja őket. Ekkor úgy döntött, magához a néphez fordul, így jött létre az első cionista kongresszus a svájci Bázelben 1897-ben. Ez a kongresszus volt a zsidók első "nemzetközi" összejövetele, melyet etnikai és világi alapon tartottak. A küldöttek elfogadták a bázeli programot, a cionista mozgalom programját, és kijelentették: "A cionizmus olyan otthont akar teremteni a zsidó népnek Palesztinában, amely a törvény védelme alatt áll." A kongresszuson létrehozták a Cionista Világszervezetet, a zsidó nép politikai tömörülését, melynek első elnökévé Herzl Tivadart választották. 1897 és 1902 között hat kongresszust tartottak, amelyeken létrehozták a cionizmus olyan eszközeit, mint amilyen például a Zsidó Nemzeti Alap vagy a mozgalom újságja, a Die Welt, Herzl ugyanis a Neue Freie Pressében nem publikálhatott cionista szellemben. 

Herzl érzékelte, hogy a nagyhatalmak támogatása nélkül aligha valósulhatnak meg a zsidó nép céljai a Szentföldön. Politikai tevékenysége ezután két időszakra oszlott: először a németek és a törökök segítségét kérte 1896-tól 1901-ig. Igyekezett rábírni a török szultánt, hogy adjon ki egy chartát a zsidó állam Erec Izraelben való megalapításáról. Ennek érdekében 1898-ban találkozott az ottomán birodalom vezetőjével, valamint II. Vilmos német császárral is. A második időszak folyamán, 1902-1904 között inkább a britekkel tárgyalt arról, hogy megalapítanák a zsidó államot Cipruson, esetleg a Sínai-félszigeten. Az egyetlen konkrét ajánlat azonban, amit a britektől kapott, az volt, hogy a zsidók hozzanak létre egy autonóm területet a kelet-afrikai Ugandában… 

Az 1903-as kisinyovi pogrom és az orosz zsidóság szorongatott állapota mély benyomást tett rá, amikor személyesen is ellátogatott Oroszországba. Kérte az orosz kormányt, segítsen a cionista mozgalomnak abban, hogy az orosz zsidókat át tudják telepíteni Erec Izraelbe. 1903-ban a hatodik cionista kongresszuson Herzl előterjesztette a brit Uganda-tervet, mely szerinte átmeneti megoldást jelentett volna a közvetlen és nagy veszélyben lévő orosz zsidóság számára. A tervezet, még ha átmenetinek szánták is, hatalmas vihart kavart a kongresszuson, és csaknem felbomlott a mozgalom. 1905-ben végleg elutasították az ugandai elképzelést. 

Ekkor azonban Herzl, a cionizmus atyja már nem volt életben, hiszen 1904-ben Bécsben tüdőgyulladásban és szívelégtelenségben elhunyt. 

A cionista mozgalom, a zsidó haza gondolata, amely szenvedélyesen a fogságában tartotta, az egészségét is követelte. Utolsó erejével is utazott és közbenjárt, rengeteg ellenállást kellett legyőznie, többek között a Vatikán részéről is. A betegség különösen a Szentföldön támadta meg: alighogy partra szállt Jaffában, erős láz kezdte el gyötörni, amely legyengítette a szívét. 

Halála időpontjára azonban a cionista mozgalom már elhelyezkedett a világ politikai térképén, majd 1936-ban központja átkerült Jeruzsálembe. Herzl földi maradványait az állam megalapítása után, 1949-ben szállították Izraelbe, és a jeruzsálemi Herzl-hegyen helyezték örök nyugalomra. Nevét őrzi Herclija városa, a legfejlettebb technológia központja Izraelben. 

Herzl szavajárása volt, hogy "ha akarjátok, nem tündérmese", ami a cionista mozgalom mottója is lett. Az ő korában még senki sem tudta elképzelni, hogy álmai megvalósulnak, de ötven évvel később a független Izrael állama valóság lett… 

Haza akarunk menni

"Azokban az országokban, ahol a zsidóknak jól megy a soruk, cáfolni fogják azt az állítást, hogy az asszimiláció nem valósítható meg. Csak akkor fognak rájönni igazára, mikor megint elkezdődnek a zsidóüldözések. És minél tovább várat magára az antiszemitizmus, annál vadabb lesz, amikor kitör... Senki emberfia nem elég hatalmas vagy gazdag, hogy egy népet áttelepítsen lakóhelyéről máshová. Erre csak egy eszme képes. Az állameszmének van ekkora hatalma... Gyönyör? városokat építünk, a modern technika összes vívmányával ellátva... Mozgalmat kell teremteni. A jelszavunk egyszer?: haza akarunk menni..." 

(Theodor Herzl feljegyzéseiből, 1895)

Herzl-film a Magyar Televízióban

A Herzl cím? magyar–izraeli kooprodukcióban készült dokumentumfilmet az m2 csatornán mutatják be július 11-én, vasárnap 20:30-kor.

Olvasson tovább: