Kereső toggle

Vita a homoszexualitásról

Szakadás szélén az anglikán egyház

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az anglikán egyházi vezetők múlt heti, londoni válságtanácskozása nem enyhítette a felekezet liberális és konzervatív irányzata között felgyülemlett feszültséget. A homoszexuális lelkészek püspöki kinevezése kapcsán kialakult konfliktus – ha nem sikerül megnyugtatóan lezárni – a közel ötszáz éve, VIII. Henrik által létrehozott egyház kettészakadásához vezethet.

Rowan Williams canterburyi érsek energiájának nagy részét július óta elsősorban válságmenedzselés köti le. Egyházát ugyanis ekkor állította először válaszút elé egy meleg lelkész püspöki jelölése. Jeffrey John, az angliai Reading egyházmegyéjének jelöltje – civilben közismert melegjogi aktivista – a canterburyi érsekkel folytatott négyszemközti beszélgetést követően "az egyház egysége érdekében" ugyan visszalépett, ám csalódott liberális támogatóinak nem kellett sokáig várniuk, hogy visszavághassanak az egyházmegye anyagi forrásainak megvonásával fenyegetőző konzervatív tábornak. Néhány nappal később az amerikai New Hampshire püspökének megválasztott Gene Robinson jelölését már jóváhagyta a püspököket és az egyházmegyék laikus képviselőit tömörítő közgyűlés. 

"Meggyőződésem, hogy tovább kell haladnom. Érzem, hogy ez az ösztönzés nem tőlem származik, hanem Istentől jön" – állítja Gene Robinson tiszteletes, aki még 1986-ban nyilvánosságra hozta homoszexualitását, majd nem sokkal később el is vált feleségétől. Bár a lelkészt "mélyen felkavarta" a döntése nyomán létrejött zűrzavar, változatlanul optimista egyháza jövőjét illetően, amely "több válságot is átvészelt már a múltban". 

Az anglikán elöljárók közül kevesen osztoznak derűlátásában. A hagyományőrzők arra figyelmeztetnek, hogy ha Robinson novemberre kitűzött felszentelése megtörténik, "a közösség jövője kerül veszélybe". Robinson megválasztása ugyanis olyannyira megosztotta a világszerte hetvenhét millió tagot számláló anglikán közösséget – és azon belül a kétmillió fős amerikai episzkopális egyházat –, hogy a konzervatív és a liberális tábor szembenállása mostanra szakadással fenyeget.

Az ennek megakadályozására összeült kétnapos londoni válságtanácskozás konzervatív győzelemmel zárult: a világkonferencia záróaktusaként a képviselők nyilatkozatban ítélték el homoszexuális vallási elöljárók felszentelését, mivel ez "az anglikán egyház legmélyén okoz szakadást". A probléma kezelésére tett első lépésként szakmai bizottság összehívását kezdeményezték, amely a következő egy évben tanulmányozni fogja a vitatott kérdéskört. Kérdéses azonban, hogy nyájuktól kapnak-e egy teljes évet a rendezésre. A vitára alapot adó New Hampshire-i egyházmegye ugyanis azonnal közölte, hogy nem fújja le Robinson püspöki kinevezését, hiszen "Robinson szexuális irányultsága nem tartozik elhivatottságának lényegi részéhez". Ráadásul – állítják – az anglikán közösségnek voltak és vannak is homoszexuális püspökei, csak éppen eddig eszük ágában sem volt irányultságukat felfedni a megválasztásuk előtt. 

Az egyházat megosztó ellentét földrajzi területek szerint is élesen kirajzolódott. Liberális lelkészek – akik szerint "szellemi apartheid" zajlik – közvélemény-kutatási adatokra mutatnak; ezek ugyanis elárulják, hogy Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban híveik többsége egyetért a melegek egyházi szolgálatba állításával. A hagyományosan konzervatív, harmadik világbeli gyülekezetek viszont élesen szembehelyezkednek az engedékenységre hajló angolszászokkal. A tizenhét millió tagot számláló nigériai egyház – a legnagyobb anglikán közösség Nagy-Britannia határain kívül – a londoni tanácskozást megelőzően közös ima- és böjtnapot tartott, hogy így tiltakozzon a melegek pappá szentelése ellen. Velük együtt különösen azok tartanak a melegpártiak reformjaitól, akiknek muzulmán többség? társadalmakban, sokszor iszlám fundamentalista csoportok fenyegetése mellett kell képviselniük kereszténységüket. Hagyományőrző amerikaiak két hete Dallasban tartott konferenciájukon csatlakoztak a tiltakozókhoz, ahol a jelenlévők ezrei szólították fel "megtérésre" az episzkopális egyházat, ugyanakkor viszont a kenyértörésre is előkészületeket tettek, arra az esetre, ha liberális vezetőik elmulasztanák az önvizsgálatot.

A bíborosok készen állnak a pápaválasztásra

A canterburyi érseket nemcsak "házon belül" sürgetik határozottabb fellépésre. II. János Pál pápa a hó elején Vatikánvárosban figyelmeztette Rowan Williamst, hogy "új és komoly nehézségek" merültek fel a római katolikus és az anglikán egyház egyesítésére tett erőfeszítések útján. A katolikus egyházfő szerint az akadályok nem "fegyelmi jellegűek, hanem a hit és az erkölcs alapvető kérdéseit érintik". Végül mindketten hitet tettek Krisztus egyházának teljes egysége mellett. Walter Kasper bíboros, a Keresztény Egység Pápai Tanácsának titkára reményét fejezte ki, hogy az anglikán közösség "saját és kapcsolataink érdekében" képes lesz megoldani a válságos helyzetet.



Erdő Péter esztergomi érsek köszönetet mond a bíborosi kinevezésért. Alattvalói hódolat Fotó: Reuters

A Vatikán "belső ügyei" rendezésére is határozottabb lépésekre szánta el magát. Két héttel ezelőtti nyilatkozatában II. János Pál még "néhány pap botrányos viselkedésének" nevezte a katolikus egyházat megrázó pedofilbotrányt, és a radikális elhatárolódás helyett csupán amiatt fejezte ki sajnálatát, hogy "néhány pap aláássa mások szavahihetőségét". Ezzel szemben múlt heti ezüstjubileumán kiadott állásfoglalásában az egyházfő elítélte a klérus pedofil-ügyeit, valamint bírálta az Egyesült Államok papságát, és felszólította, hogy mielőbb állítsák helyre az egyház tekintélyét. A tények azonban némileg ellentmondanak a vatikáni beállításnak, hiszen valamennyi kontinensen nyilvánosságra kerültek már katolikus egyházi vezetők által elkövetett súlyos szexuális bűncselekmények.

A keddi konzisztóriumon II. János Pál harminc új bíboros beiktatásával bővítette a pápaválasztásért is felelős testületet. A harmincegyedik új bíboros neve titokban – "in pectore" – maradt; ilyesmi akkor fordulhat elő, ha a kinevezett bíboros országában az egyház üldöztetést szenved. Mivel sokan valószínűnek tartják, hogy a mostani a lengyel pápa utolsó konzisztóriuma volt, a jelenlegi névsort a lehetséges utódok listájaként mérlegelik. "Nem tudhatjuk, egy hónapon belül, vagy öt év múlva lesz-e szükség ránk" – utalt a pápa ingatag egészségére Keith O\'Brien skót érsek. Az egyházfőnek most nem volt ereje felolvasni az új kardinálisok neveit, sem a bíbor sapkát fejükre helyezni, és másodszor fordult elő, hogy egy jelentős vatikáni szertartáson homíliájából egyetlen szót sem ejtett ki.

A szertartás százharmincötre emelte a Bíborosi Kollégium pápaválasztásra jogosult tagjainak létszámát. A Der Spiegel összeállítása szerint hét jelentősebb érdekcsoport különíthető el a testületben. A 16 bíborost adó kelet-európai "lobbi" tagjai között a legtekintélyesebb Miloslav Vlk prágai érsek, akit a német hetilap II. János Pál lehetséges utódai között tart számon. A liberálisok számban kevesen vannak, viszont jó a sajtójuk, ellentétben a Ratzinger bíboros által megjelenített konzervatívokkal. A történelemben először a spanyol-latinamerikai blokk létszámában megelőzte a hagyományosan legnagyobb befolyással bíró olasz bíborosi testületet, amelyet már az afrikai kontinens tizennégy bíborosa is megközelít létszámában. Végül a hetedik érdekcsoport a Spiegel felosztásában a vatikáni "apparatcsikok". A különböző szentszéki hivatalokat és intézményeket vezető bíborosok szavazatai teszik ki az összes pápaválasztó voks mintegy negyedét.

Akárcsak a legutóbbi, 2001-es konzisztórium után, most is megélénkültek az utódlás felőli találgatások. "A legtöbb bíboros a fejlődő világból szeretne utódot II. János Pálnak" – vélte Eberhard von Gemmingen, a Vatikáni Rádió német szekciójának vezetője. "Természetesen a jelöltnek alkalmasnak kell lennie a feladatra: ha nincs köztük megfelelő, maradunk Európában, vagy éppenséggel Olaszországban."

Egyházalapítás szeszélyből

Anglia politikáját korai történelmétől kezdve a pápai uralomtól való távolságtartás jellemezte: már a 11. századi Hódító Vilmos is – bár befizette a péterfilléreket – megtagadta a hűségesküt, és belpolitikai ügyeibe sem engedett beleszólást a Szentszéknek. Az anglikán egyház létrejötte pedig vajmi kevéssé fakadt vallási buzgalomból: gazdasági és személyes indítékok húzódtak mögötte, különösen a zűrzavaros nőügyeiről hírhedt VIII. Henrik királyi szeszélyei. Az uralkodó válni akart nejétől, Aragóniai Katalintól, hogy éppen esedékes választottjára, Boleyn Annára cserélje. VII. Kelemen pápa azonban nem engedélyezte a válást, hiszen emiatt összetűzésbe került volna V. Károly német-római császárral – Katalin
unokaöccsével –, akinek Itáliában állomásozó seregei könnyűszerrel lerakhatták volna Péter székéből. Ami csak fokozta VII. Kelemen elővigyázatosságát: amúgy sem volt túl népszerű a nyája közt, és számos világvégéről szóló jövendölés keringett róla, amelyek egyenesen Antikrisztusnak nevezték. Henrik hosszas huzavona után végül úgy döntött, hogy nem kilincsel többet a pápánál, hanem a protestánsokhoz fordul lelki támaszért. Az amúgy ellenségként kezelt reformerek most jól jöttek személyes érdekei megvalósításához. 

VIII. Henrik tanult teológus lévén veszedelmes hitvitázó hírében állt,
olyannyira, hogy Luther Márton ellen megírt könyvéért a pápa a "Hit védnöke" címmel ajándékozta meg. És mégis, a királynak az olyan protestáns írások is kedvére voltak, amelyek a pápa uralmától való elszakadást és a mindenkori uralkodónak való engedelmességet hirdették. Miután protestáns hittudósok bebizonyították neki, hogy jelenlegi házassága a Szentírás alapján érvénytelennek számít, azonnal hozzálátott az angliai egyház átszervezéséhez. Canterbury érsekének kinevezett egy idős házitanítót, aki örömest érvénytelenítette a házasságát, így végre frigyre léphetett Boleyn Annával. 1534-ben pedig a parlament törvényben jelentette ki, hogy a király az ország egyházának feje, s azt is megtiltotta, hogy a "pápa" elnevezést akár csak ki is ejtsék a szigetlakók.

Anna alig pár évvel élte túl, hogy Anglia – őmiatta – véglegesen elszakadt Rómától, és sajátos nemzeti államegyház alakult ki hitvese (és gyilkosa) védnöksége alatt. Noha kezdetben mind a katolikusokat, mind az angol kálvinistákat – a puritánokat – üldözte az újszülött egyházszervezet, valójában mindkét vallást ötvözte magában. Liturgiáját és szervezetét tekintve római katolikus formát öltött, tanításaiban és hitelveiben a kálvinista tanokat követte. Az anglikánok megtartották a katolikus egyház hierarchiáját, azzal a módosítással, hogy az érsekeket és püspököket a mindenkori uralkodó nevezte ki, az egyházvezetés élére pedig a canterburyi érsek állt. Ugyanakkor bevezették a két szín alatti áldozást, megszüntették a papi nőtlenséget, módosítottak a templomi szertartásokon, a képeket eltávolították a templomokból. A hét szentségből csak a keresztséget és úrvacsorát fogadták el, emellett elvetették a misét, a tisztítótűz létét, a szentek tiszteletét és a pápa elsőbbségét. A kálvini tanításból az eleve elrendelés tanát nem fogadták el, viszont vallották, hogy kizárólag a hit üdvözít, és a Biblia lehet csak a hit egyedüli forrása. Később két irányzat alakult ki az egyházon belül: a High Church és a Low Church kettőssége máig meghatározó. Az előző tanaiban – üdvözítő egyház, hét szentség elismerése – a katolicizmushoz közelít, míg az utóbbi protestáns nézeteket vall hitében és tanításaiban – ebből az irányzatból nőtt ki a 18. század végén a metodista mozgalom is. 

A brit gyarmati terjeszkedés révén az anglikán egyház számos földrészen meggyökerezett, mivel a missziós tevékenységet az új kolóniákban a kezdetektől gyakorolták. Észak-Amerikában a 18. század végére önálló episzkopális egyházat hoztak létre, amelyen több hitújítási mozgalom is végigfutott. Ezek egyike a kaliforniai episzkopális gyülekezet lelkésze, Dennis Bennett nevéhez fűződik: Bennett részesült a Szentlélek "karizmáiból", és egyházát ezzel a 20. század közepén egy időre bekapcsolta az akkorra már jelentős méreteket öltő pünkösdi mozgalom áramlatába.

Benke Zsuzsanna

Olvasson tovább: