Kereső toggle

Keresztényüldözések a volt Szovjetúnió területén

Jogőrzés helyett jogorzás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ha Oroszország megváltoztatná a protestánsokhoz való hozzáállását, sokkal több üzletembert vonzana a világ minden tájáról, és gazdaságilag sikeresebb lenne – erre a következtetésre jutott a Pravda.ru internetes honlap beszámolója szerint Szergej Rjakovszkij, az Orosz Neopünkösdi Unió elnöke, aki Tolerancia és vallási szélsőségek Oroszországban címmel tartott sajtókonferenciát Irkutszkban. A megállapítás mögött valóságos gondok lapulnak: Oroszországban és a volt szovjet köztársaságokban a protestáns egyházak, különösen a teljes evangéliumi gyülekezetek még ma is folyamatos üldöztetésnek és zaklatásnak vannak kitéve – hol a hatóságok, hol a felbujtott lakosság részéről. Az állam számos helyen adminisztratív és hatalmi eszközökkel igyekszik visszaszorítani tevékenységüket és növekedésüket. 



Szabadtéri evangéliumi keresztény istentisztelet a kirgiz fővárosban, Biskekben. Kiállnak a hitükért Fotó: Új exodus

Rjakovszkij, aki nemrég látogatást tett Irkutszkban, úgy véli, Szibériában és a Távol-Keleten új, szabad Oroszországot lehet létrehozni, ahol "a lelkiismereti és a vallásszabadság megvalósul". Ehhez azonban arra van szükség, hogy az állam megváltoztassa bizonyos vallásfelekezetekkel kapcsolatos véleményét. Rjakovszkij a vallási szervezetekkel való kapcsolattartásért felelős elnöki és kormányzati bizottságok tagja, emellett pásztora a moszkvai Isten Gyülekezetének. 

Az irkutszki helyi vezetéssel találkozva a vallásügyi szakértő sajtókonferencián összegezte tapasztalatait, ahol elmondta: az illetékesek ígéretet tettek az együttműködésre és a keresztények munkájának támogatására. Utazásának valódi célja az volt, hogy megismerje a térség vallási helyzetét, amikor éppen egy, az oroszországi vallási szélsőségekkel foglalkozó tanács van alakulóban. Rjakovszkij különösen fontosnak tartja az evangéliumi pünkösdi egyház egységének megteremtését, hogy világossá váljon, hol vannak, és hol nincsenek szélsőségek. Véleménye szerint a magas rangú hivatalnokok, politikusok és katonatisztek ma az előítéletek miatt nem vallják meg protestáns hitüket. Ugyanakkor a világ más részein, ha egy népszerű személyiség vallási meggyőződése a nyilvánosság elé kerül, az pozitívan hat a róla alkotott képre.

A kormány nagyon sokat veszít a protestánsok iránti negatív magatartása által – állítja Rjakovszkij. Ha ezen változtatni tudna, az vonzóbbá tenné Oroszországot a nyugati üzletemberek előtt is, ami jelentős tőkebehozatalt jelenthetne a gazdaságban és szociális területen is.

A volt Szovjetunió területén általában sem mondható el, hogy a protestáns és különösen az evangéliumi felekezetek szabadon végezhetnék munkájukat. Kirgizisztánban a kilencvenes évek elején zajló változások a korábban általános iszlám és ortodox hit mellett az új "vallást" is meghonosították. A lakosság jelentős része, bár korábban a muzulmán valláshoz tartozott, növekvő számban csatlakozik az új, evangéliumi vallási felekezetekhez. Egyre nyilvánvalóbb, hogy sokan jobban vonzódnak a protestáns hithez, mint az iszlám és az ortodox valláshoz. Ez a jelenség egyébként nemcsak Kirgizisztánt jellemzi, hanem például Kazahsztánt és Üzbegisztánt is. 

A rendszerváltással errefelé is megnyílt a világ: lehetőség teremtődött az összehasonlításra és a választásra. Emellett a 2001 szeptemberi, iszlám fanatikusok által elkövetett New York-i terrortámadások szintén szerepet játszottak abban, hogy sokan elfordultak az iszlám vallástól. Ezt azonban a hatóságok nem feltétlenül nézik jó szemmel: Kirgizisztánban például egyenesen kampány folyik a karizmatikus pünkösdi gyülekezetek tevékenységének hatósági eszközökkel történő megakadályozására. Kormánypárti lapok gyakran közölnek gyalázkodó hangvétel? cikkeket e gyülekezetekről és pásztoraikról, bűncselekményekkel vádolva őket, azt állítva, hogy becsapják az embereket. Egy Os városában működő gyülekezetet úgy próbálnak ellehetetleníteni, hogy nem hosszabbították meg a korábban már kiadott működési engedélyt, ezzel egyszeriben illegálissá téve az eddig legálisan működő gyülekezet tevékenységét. A magánházakban összegyűlő tagokat pedig a rendőrség zaklatja folyamatosan. Karakulban a helyi pünkösdi-karizmatikus gyülekezet tagjainak állítása szerint a titkosrendőrség kíséri figyelemmel a vezetők tevékenységét annak érdekében, hogy azt kriminalizálják – annak ellenére, hogy korábban e gyülekezetek is szabadon működhettek az országban. Helyi ingatlantulajdonosokat arra kényszerített az állam, hogy gyülekezeti célokra ne adjanak bérbe helyiségeket, ezzel kívánva megakadályozni nagyszabású rendezvények szervezését. Általában jellemző, hogy a nagyszabású rendezvények, evangelizációk szervezését a hatóságok igyekeznek megakadályozni. Ebben a hónapban a kirgizisztáni Biskekben rendezett szabadtéri kulturális programot a helyi, több ezer tagot számláló pünkösdi karizmatikus gyülekezet. Az engedéllyel bíró rendezvény után a gyülekezet vezetőit megfenyegették, többeket a KGB kért számon, az engedélyt kiadó önkormányzati dolgozót pedig elbocsátották állásából. A szervezésben részt vevő tagok egyikét, aki több éve Magyarországon tanul, azzal fenyegette meg a KGB embere, hogy nem engedik visszatérni tanulmányai befejezésére. 

A legutóbbi események mellett szinte már mindennaposnak számítanak az evangéliumi gyülekezetek intézményei, újságjai és egyéb tevékenységei ellen indított adóhatósági vizsgálatok. A Jézus Krisztus Gyülekezetét saját istentiszteleti épülete renoválásáért kötelezték 150 ezer dollárnak megfelelő összeg megfizetésére azzal a váddal, hogy a tevékenységi körébe nem tartozó üzleti tevékenységet folytatott. 

Kirgizisztánban jellemző módon csak a nagyobb létszámú, dinamikusan növekedő gyülekezetek tevékenységét igyekeznek kontroll alatt tartani – a kis létszámú gyülekezetek általában nem keltik fel ilyen mértékben a hatóságok figyelmét.

A volt Szovjetunió területén számos helyen, így az európai térségben is gyakran akadályozzák az evangéliumi keresztények szabad hitgyakorlását. Rigában, Lettország fővárosában működik az Új Nemzedék gyülekezet, amely több testvérgyülekezetet tart fenn Oroszország-szerte. Pásztoruktól, Alekszej Legyajevtől azonban számos esetben megtagadták a beutazó vízumot Oroszországba, hogy részt vegyen a Moszkvában, Szentpéterváron rendezett gyülekezeti konferenciákon. Az ukrajnai Vinyicában működő teljes evangéliumi gyülekezet ghánai származású pásztora – akinek egyébként ukrán állampolgár felesége és három gyermeke van – évek óta nem kapja meg az állampolgárságot (a ghánai törvények a kettős állampolgárságot nem ismerik el, ezért családja és gyülekezete érdekében szeretne lemondani korábbi állampolgárságáról, és ukrajnai állampolgárságot felvenni). Az illetékes ukrán hatóságok kifogása szinte nevetséges: azt a feltételt támasztották, hogy fizessen meg tízezer dollárt a ghánai államnak taníttatása fejében – amire egyébként szülőhazája egyáltalán nem tart igényt. Ügyében több bírósági tárgyaláson túl van,
több alkalommal pert is nyert, ennek ellenére nincs előrehaladás. 

Egy moszkvai baptista gyülekezet a szovjethatalom által államosított telkét kapta vissza, amelyen gyülekezeti házat szerettek volna építeni. A környékbeli pravoszláv hívők azonban már az első, ott tartott imaalkalom alatt tiltakozó tüntetéssorozatot szerveztek, melynek eredménye az lett, hogy a hatóságok újra állami tulajdonba vették a területet. Két évvel ezelőtt egy Moszkva környéki kisváros iskolájában osztottak Bibliákat protestáns keresztények. Nem sokkal később megérkezett a helyi pravoszláv lelkész is megfelelő erősítéssel, és összegyűjtötték a Bibliákat – majd az udvaron elégették őket. Oroszországban általános, hogy az emberek a pravoszláv hitet tekintik egyedül üdvözítőnek, és minden más felekezetet károsnak ítélnek – hiteles információ híján ez nem is csoda. Az információk megszerzésére azonban nem sok alkalmuk van, miközben számos protestáns lelkész kénytelen még ma is együtt élni azzal a gondolattal, hogy bármelyik pillanatban elveszítheti személyes szabadságát. Az eset egyedi, de a bürokrácia gyakran cinikus hozzáállását hűen tükrözi az alábbi novoszibirszki eset: egy teljes evangéliumi gyülekezet pásztora egészen a kormányzóhelyettesig elment, hogy megszerezze az engedélyt a gyülekezeti házuk megépítéséhez szükséges telek megvásárlására. A kormányzóhelyettes válasza rövid volt és egyértelm?: Mutassa meg, hol szeretnének templomot építeni, és én megmondom, miért nem lehet…

Kirekesztő kirgizek

Kirgizisztánban a pünkösdi karizmatikus gyülekezetekkel szemben tapasztalható folyamatos diszkrimináció és hatósági zaklatás arra indította a hívőket, hogy nemzetközi emberi jogi fórumoktól kérjenek segítséget. Petíciójukban sorra veszik azokat a törvénytelenségeket és zaklatásokat, amelyeket a közelmúltban elszenvedtek, és hangot adnak afölötti aggodalmuknak, hogy Kirgizisztánban egyre gyakoribbak a keresztény magánemberek és közösségek elleni, nyilvánvalóan antidemokratikus, előre megtervezett támadások, valamint a közélet más területein tapasztalható visszaélések. Ezekre való hivatkozással fogalmazták meg beadványukat: "Úgy véljük, hogy a jelenlegi fejlemények eltérítik országunkat arról az útról, amelyet évekkel ezelőtt választott, hogy szabad és demokratikus ország legyen, amely biztosítja polgárai számára többek között a szabad véleménynyilvánítás és vallásgyakorlás alapvető emberi jogait. Mivel úgy látjuk, hogy ezen alapvető jogok némelyike a közelmúltban veszélybe került, támogatásukat és beavatkozásukat kérjük a jelenlegi helyzetben" 

– áll a nemzetközi szervezeteknek címzett beadványban.

Olvasson tovább: