Kereső toggle

Ryan kómából, Daniel pedig a halottasházból tért vissza

Feltámadás most

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Orvosi kutatások témájává is vált az utóbbi időben a hit és az ima szerepe a különféle pszichikai, sőt fizikai betegségek gyógyításában. Januárban több magyar lapban is megjelent, hogy orvosi körökben "neuroteológusoknak" becézett kutatók összefüggést állapítottak meg az imádkozás és a testben lejátszódó fizikai-idegi folyamatok között. A kereszténység által évezredek óta vallott hit, miszerint Isten gyógyít, úgy tűnik, izgalmas témává vált nemcsak a nemzetközi, hanem immár a magyar kereskedelmi televíziók számára is.



Daniel Ekechukwu, kezében a saját halotti bizonyítványával. Élni jó

Népszer? beszélgetőműsorában a CNN legismertebb "arca", Larry King február 3-án olyan személyeket látott vendégül, akik hisznek az ima gyógyító erejében. Pat Boone énekes, az ötvenes és hatvanas évek amerikai sztárja, majd számos film főszereplője abból az alkalomból jelent meg az élő műsorban, hogy unokája majdnem végzetes balesetét követően az orvosok által is csodálatosnak nevezett módon halad előre a gyógyulásban. A műsorban megszólalt a család több tagja, valamint Kenneth Copeland keresztény lelkész is. 

Az énekes unokáját, a huszonöt éves Ryan Corbint az elmúlt év nyarán súlyos baleset érte: házuk tetőablakán kiesve több mint tíz métert zuhant. A helyszínre érkező mentők nem sok esélyt láttak rá, hogy túléli az esést, és ezt meg is mondták a jelenlevőknek. Öt héttel a baleset után Ryan még mindig kómában volt, ekkor mutatta be őt először a Larry King Show. Az orvosok még ekkor sem reménykedtek abban, hogy valaha is kijön a kómából, a család azonban nem adta fel. Már a baleset napján arra kérték minden barátjukat, hogy imádkozzanak Ryan felépüléséért, és maguk is ezt tették és teszik azóta is lankadatlan buzgalommal. A nagyapa népszerűsége is segített abban, hogy megszámlálhatatlan buzdító válasz érkezett a felhívásra, és Laura és George Bush is arról biztosította Pat Boone-t, hogy imádkoznak unokája életéért. A múlt vasárnapi műsorban Larry King arra volt kíváncsi, mi történt Ryan Corbinnal július óta. 

Pat Boone arról számolt be, hogy unokája minden orvosi előrejelzés ellenére kijött a kómából, mégpedig hite szerint az imáknak köszönhetően. Nyár óta a hatodik rehabilitációs intézetben kezelik, és állapota messze jobb, mint amit az orvosok valaha is reméltek. Beszélni még nem tud, de magánál van, és a jelek szerint – ezt a Larry King személyes látogatásáról készült felvétel bejátszása is igazolta – megérti környezetét. Pat Boone-nak az orvosilag nem sok eredménnyel kecsegtető kezelés elején tett kijelentése – "maguk az orvosi team, mi vagyunk a hit team, működjünk együtt" – beválni látszik. Ugyanezt erősítette meg Kenneth Copeland is, aki gyülekezete híveivel együtt részt vett a Ryanért folyó imákban. 

Ryan maga is elkötelezett keresztény hívő, akárcsak híres nagyapja – mondta pásztora, Dave Owen. De vajon befolyásolta volna-e az érte elmondott imák hatását, ha nem lenne hívő? – tette fel erre a logikus kérdést King. Kenneth Copeland annak a meggyőződésének adott hangot, hogy ez a tény ugyan mindig előnyt jelent, de ilyen esetben, amikor a beteg magatehetetlen, és nincs eszméleténél, nincs abban a helyzetben, hogy maga gyakorolhassa a hitét. Ezért jó, hogy a körülötte levő hívők "közbenjárnak" érte Istennél. A számos hívő imájának ereje Ryan esetében akkora volt, hogy kihozta őt a kómából, és elindította a gyógyulás hosszadalmas, de biztató útján. 

"Isten nem vállal azonnali szállítást" – jelentette ki némileg tréfásan Boone arra a műsorvezetői kérdésre, hogy vajon miért nem gyógyult meg Ryan egyik pillanatról a másikra. "Nem lehet azt mondani neki, hogy szeretnék egy kis ezt, most meg egy kis azt, és azonnal kérem – tette hozzá. – Isten mindig az ember hitével működik együtt, erre van szükség akkor, amikor rájövünk, hogy magunkban nem mennek a dolgok." 



Ebben a koporsóban feküdt három napot. Kívül tágasabb Fotók: cfan

Felkelt a halott



"Bonnke halottat támasztott fel Onitshában" – ezzel a szenzációt sejtető szalagcímmel jelent meg a nigériai The Post Express december 8-ai száma. Isteni csoda történt, vagy a szenzációhajhász sajtó esett túlzásba? Bizonyára sokakban felmerült a kérdés a cím olvastán, anynyi azonban biztos, hogy még a legszkeptikusabb újságíróknak is elállt a szava, amikor a helyszínen szembesültek a tényekkel. Daniel Ekechukwu történetéről a nigériai napilap és a Christ for all Nations Szolgálat híradásai alapján számolunk be. 

A "szerencsés" – ő minden bizonnyal megérdemli ezt a nevet – egy nigériai keresztény gyülekezet pásztora, Daniel Ekechukwu volt. Danielt súlyos autóbaleset érte tavaly november végén, egy pénteki napon, amikor húszéves Mercedesén hazafelé tartott, és a meredek úton a fék hirtelen felmondta a szolgálatot. Az egyre sebesebben haladó kocsi végül egy betonpillérnek ütközött. 

Biztonsági öv híján Daniel kirepült az autó elején, fejével átszakítva a szélvédőt, miközben testét súlyosan megsértette a kormányrúd. Mellette ülő barátja, aki nem szenvedett komoly sérülést, a baleset után elmondta: Daniel feje és orra vérzett, és belső sérülései következtében hamarosan a száján is vér tódult ki. Már az is csodának tűnt, hogy még élt, amikor a mentők megérkeztek, hogy a helyi kórház intenzív osztályára szállítsák – vagy legalábbis arra a helyre, ami a legjobban hasonlít egy intenzív osztályra Nigériában. Időközben megérkező feleségét a még magánál lévő férfi arra kérte, vigyék el egy másik kórházba, ahol családi orvosuk rendel. A másfél órás, igencsak rázós utat azonban már nem bírta ki: mire megérkeztek, a helyi ügyeletes orvos csak a halál beálltát diagnosztizálhatta. 

Daniel felesége, Nneka először természetesen kétségbeesett, ám azonnal eszébe jutottak a Biblia szavai: a Zsidókhoz írt levél a hit példái között említi azokat az aszszonyokat, akik "feltámadás útján visszanyerték halottaikat". Elmondása szerint "irracionális meggyőződés" lett úrrá rajta, és ettől a pillanattól kezdve mindent megtett, hogy ez így is legyen. 

Nneka Daniel közel lakó nagybátyjához sietett, hogy megtudja, merre lehet a családi orvosuk. A rokon nem tudott válaszolni, ám elvitte őket saját orvosa kórházába, a St. Eunice Klinikára – immár a harmadik helyre, miközben a férj órák óta halott volt. Az ottani orvos szintén megvizsgálta Danielt, és éjjel fél tizenkettőkor másodszor is megállapítást nyert, hogy valóban meghalt. Dr. Anuebunisa megírta a halotti bizonyítványt, de a feleség nem akarta a halottasházba szállíttatni férjét, így újra útra keltek, abba a faluba, ahol Daniel apja lakott. Itt végül a helyi hullaházba került Daniel, két másik halott közé, miután a szokásos teszteket elvégezték – harmadszor a nap folyamán. Mivel a helyszínen nem volt hűtőkamra, a temetkezési vállalkozó, hogy előkészítse a másnapi balzsamozást, a test rothadását lassító vegyi anyagot fecskendezett Daniel testébe. 

Az éjszaka azonban nem a várt nyugalmat hozta a vállalkozó számára: többször is arra ébredt, hogy a hullaház felől vidám templomi éneklést, hangos zenét és tapsolást hall. Minden alkalommal kiment, hogy megnézze, honnan jön a zaj, de mire odaért, csak a holttesteket találta. Halálos rémületében Daniel apjához hajtott kocsiján, aki megnyugtatta: mindez bizonyára azért történik, mert Daniel Isten embere volt. Aznap nem volt több éneklés a hullaház környékén. 

Nneka eközben elhatározta, hogy elviszi Daniel holttestét a Reinhard Bonnke német prédikátor által tartott vasárnapi összejövetelre. Mormon vallású apósa azonban nem járult hozzá a dologhoz, mondván, ha neki nem sikerül feltámasztania a halottat, akkor felesleges bárhova is elvinni. Saját módszere szerint hétszer megütötte Bibliájával fia holttestét, majd megállapította, hogy "az ügy le van zárva". Nneka azonban annyira kitartó volt, hogy apósa végül engedett. 

A temetésre felöltöztetett, zárt koporsóban érkező halott nem kis meglepetést keltett az onitshai gyülekezeti épületben, ahol aznap Reinhard Bonnke prédikált, aki hosszú évek óta eredményesen hirdeti az evangéliumot Afrika-szerte, és szolgálatát rendszeresen tömegek megtérése és csodálatos gyógyulások kísérik. Miután a biztonsági személyzet meggyőződött róla, hogy a koporsóban nincs bomba, és nem készül merénylet, kénytelenek voltak beengedni Nnekát férje holttestével az épületbe, ahol egy üres helyiségben helyezték el a koporsót. Bonnke eközben zavartalanul prédikált, mit sem tudva a fejleményekről. Egy idő múlva a holttest őrzői arra lettek figyelmesek, hogy a nyitott koporsóban fekvő Daniel gyomra körül mintha enyhe mozgás kezdődne. A férfi ezután lassan, egyelőre még rendszertelenül több lélegzetet is vett. A jelenlévők ekkor intenzív imába kezdtek Danielért, és elkezdték masszírozni akkor még teljesen merev tagjait. Ahogy a hír megérkezett a hívek közé, szinte hisztérikus zűrzavar tört ki. Vasárnap délután negyed négykor, közel negyvennyolc órával a halála után Daniel Ekechukwu kinyitotta a szemét. Eleinte senkit nem ismert meg, néhány órával később azonban már teljesen magánál volt. A halálát okozó súlyos sérüléseknek nyoma sem maradt. 

A Reinhard Bonnke Szolgálat internetes honlapján is megjelent történet természetesen sokak számára hihetetlennek tűnhet, annyi azonban biztos, hogy Daniel halálát három különböző orvos állapította meg, három helyen, és a feltámadását követően egyetlen sebhely sem maradt rajta – ami egy oszloppal való ütközés után maga is csoda. A két nap alatt Daniel nem lélegzett, a szíve nem vert, és mindez a forró éghajlatú Nigériában történt, ahol nem állt rendelkezésre hűtött halottasház. Szombaton este mindemellé még erős vegyi anyagot fecskendeztek a testébe, hogy megakadályozzák a meleg okozta rothadást, ezenkívül szállítása alatt hosszú időt töltött a lezárt koporsóban. Mindezek ellenére nem szenvedett agykárosodást, és balesete egyetlen nyomát sem viseli testén. 


SOS-kérések SMS-ben

A betegekért történő ima természetesen nem ismeretlen a magyarországi keresztény felekezetek körében sem, ám arra csak múlt december óta van példa, hogy televíziónézők az imakéréseiket egyenesen az istentiszteletre küldhetik el. Az újítás kezdeményezője a Hit Gyülekezete, amely az ATV vasárnaponként jelentkező élő műsora keretében fogadja a nézők kéréseit. A tapasztalatokról Tóth Géza lelkészt, a gyülekezet szóvivőjét kérdeztük.

– Hányan keresték meg Önöket a műsorok kapcsán?

– Két hónap alatt közel nyolcezer visszajelzést kaptunk telefonon, SMS-en és interneten keresztül, ennek mintegy negyede tartalmazott konkrét kérést. Ezeket az imakéréseket az adásidő alatt munkatársaink fogadják, és az istentisztelet végén a prédikátor a gyülekezettel közösen imádkozik értük. 

– Amerikai mintára született meg az ötlet?

– Sok bátorító hírt hallottunk arról más országokból is, hogy gyülekezetekhez elküldött imakérések nyomán gyógyulások és más pozitív változások történtek, ám arra nem tudok példát, hogy élő, interaktív tévéadásba a nézők valahol is ilyenformán bekapcsolódhattak volna. Mi magunk is óvatosak voltunk ezzel az új formával, ám miután a második vagy harmadik adásban a vezető lelkész felolvasott néhány spontán beérkezett imakérést, amelyekért a gyülekezet közösen imádkozott, váratlanul elkezdtek ömleni a sokszor megható, szívszorító kérések, sőt segélykiáltások.

– Mit tudnak ígérni az Önökhöz fordulóknak, hiszen nyilván nincs lehetőség több száz kérésért nyilvánosan imádkozni?

– A Bibliában Jakab apostol arra buzdítja a hívőket, hogy ha valakiről tudják, hogy szükségben van vagy beteg, akkor támogassák azt az embert imával, mert "igen hasznos az igaznak buzgó könyörgése". A legkülönfélébb betegségekben szenvedők mellett feltűnően sokan kérnek támogatást családi gondok orvoslásához, a deviáns, kicsapongó vagy hűtlen házastársuk, rokonuk magatartásának megváltozásához. Néhány jellemző levelet, üzenetet a lelkész fel is olvas, de valamennyi hozzánk forduló imakérést a gyülekezet – nemcsak a televízióműsorban, hanem más közösségi imanapon is – Isten elé tár, hiszen Ő az, aki ezekben a sokszor drámai helyzetekben megoldást tud hozni. Vannak persze könnyedebb kérések is, például most a vizsgaidőszakban többen kértek imatámogatást a sikeres bizonyítványért. A hit ezekben az esetekben is hasznos lehet, azonban senkinek nem javasoljuk, hogy a kemény tanulást így próbálja megspórolni.

Olvasson tovább: