Kereső toggle

A terrormilliárdos lelkivilága

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Oszama bin Laden, a világ figyelmének középpontjába került terrorista 1996-ban terjedelmes levélben fejtette ki részletesen vallási, politikai és gazdasági felfogását, amely jelenlegi tevékenységének is alapja. Levelében megszólítja a
muszlim világot éppúgy, mint a Nyugatot, és előre jelzi, milyen elszánt támadást fog indítani – aminek azóta tanúi lehettünk. Írása pontos, részletes és sokkoló betekintést ad mostani tevékenységének ideológiai és kulturális hátterébe, jellemébe és személyiségébe.



Oszama bin Laden egyik híve. A vezér reménysége Fotó: Reuters

Levelének címe: Hadüzenet a két szent helyet megszállva tartó amerikaiaknak. Üzenet Oszama bin Mohamed bin Ladentől a világon mindenütt, de főként az Arab-félszigeten élő muszlim testvéreinek. Az egész írást áthatja szerzőjének iszlám vallásossága, mindjárt Allah dicsőítésével kezdi, és később is a Koránból és más muszlim iratokból vett mondatok tömegét idézi: sokszor egész bekezdések csak idézetekből állnak, egyetlen szó kommentár nélkül. Egész felfogását vallásossága határozza meg, minden gondolatát a szent iratokból vezeti le, egyéni, etnikai vagy egyéb indítékai vagy nincsenek is, vagy nem utal ezekre.

Idézeteit a teljes iszlám irodalomból meríti a 7. századtól máig, jól érzékelhetően nagyon művelt képviselője az iszlám kultúrkörnek. Nemcsak a Koránt, hanem középkori arab költőket, kalifákat, hadvezéreket, tudósokat, történetírókat is idéz. Maga is költő, hasonlóan a keresztes háborúkban küzdő muszlim hadvezérekhez: terrorcselekményeiről is verseket ír, gyönyörködve azokban. (Kétségtelen, hogy a WTC két tornya elleni merénylet szimbolikus üzenetszerűségében és megkomponáltságában nérói költői hajlamai is felfedez-hetők.) Egyszersmind otthonosan 

mozog a történelemben, a keresztes háborúk egyes kevéssé ismert eseményeire is évszámokkal utal, felfogásának alapjait mélyen a történelemben veti meg, gyökereit évszázadokkal korábbra vezeti vissza, elveit gyakran mélyreható teológiai-erkölcstani elemzéssel támasztja alá. 

Ugyanakkor otthonosan és modern fogalmakat használva mozog a globális világgazdaság és világpolitika kérdéseiben is. Levele művelt és intelligens, stílusa emelkedett és választékos, érzelmei gazdagok és retorikailag nagyon ügyesen adagoltak – eltekintve attól, hogy levele vége felé már önkontrollját elvesztő gyűlöletáradatot és uszítást bocsát ki magából, verses formában. Olyan művelt, okos, férfias, karizmatikus vezető képét adja, aki önmagával tökéletes egységben, minden meghasonlottságtól mentesen, tiszta lelkiismerettel, meggyőződéséhez való teljes hűségére büszkén, képességeinek tudatában nagy erővel lép fel. 



Az önvédelem ideológiája



Felfogásának lényege, hogy az iszlám világot az elmúlt időkben súlyos agresszió, sérelem és igazságtalanság érte a "cionista keresztesek" és kollaboránsaik, főként az USA részéről minden irányból. "A muszlimok vére lett a legolcsóbb" – írja, és szerinte "tömegmészárlások" érték "az iszlám népét" Palesztinában, Irakban, Csecsenföldön, Bosznia-Hercegovinában, Libanonban, Kasmírban, Burmában, a Fülöp-szigeteken, Szomáliában stb. Az USA-nak az egész világ asszisztált ehhez, és "még azt is megtiltották, hogy a megtámadottak fegyvert vásárolhassanak, és megvédhessék magukat".

Mindezek között a legutóbbi és legnagyobb agresszió az iszlám legfőbb szent helyeinek "elfoglalása" volt, tudniillik az amerikai katonai jelenlét Szaúd-Arábiában, Mekka és Medina közelében, amit a muszlim tanok alapján abszolút tűrhetetlennek tart. A szaúdi politikai vezetés is lepaktált az amerikaiakkal, elárulva az iszlámot, ezért bin Laden a népet, sőt a szaúdi hadsereget és rendőrséget is felszólítja az ellenük való harcra, az iszlám hit középpontjának számító Mekka és Medina, valamint a harmadik legszentebb hely, a jeruzsálemi Templom-hegy és a Szentföld "felszabadítására".

Bin Laden gondolkodásmódjának középpontjában tehát az áll, hogy harca önvédelmi, és nem támadó jellegű. A klasszikus iszlám tanítás szerint, ha az egyszer már muszlim uralom alá került területet – amely így már az iszlám birodalom részévé vált – megtámadják, minden muszlim szent kötelessége részt venni az önvédelmi jelleg? fegyveres harcban, a dzsihádban. Oszama bin Laden ezen az alapon szólítja harcba az egész iszlám világot, miközben Izrael állam létét és az amerikai jelenlétet a térségben egyszerűen keresztes háborúnak tekinti, amelyet a Nyugat indított az iszlám ellen, nem is beszélve az Öböl-háborúról és az Irak elleni gazdasági szankciókról. Levelében egészen részletesen elemzi ennek az "agreszsziónak és igazságtalanságnak" a gazdasági, politikai, erkölcsi stb. következményeit – külön kiemeli az emberi jogok megtaposását (!) –, s ennek a számlájára írja az iszlám világban meglévő mezőgazdasági és ipari problémákat, a szegénységet, az éhezést.



A legbékésebb terrorista



A béke legnagyobb barátjaként állítja be magát, amikor érzelmileg is felindulva arról ír, hogy a szaúdi muszlim vallási tanítók, az ulemák mennyire "bölcs", "békés", "igazságos, eredeti és tudományos" elemző írásokat nyújtottak be a kormányzathoz az áldatlan helyzet megszüntetésének érdekében, amelyekben több száz jogtudós aláírásával kérték őket arra, hogy küldjék ki az amerikaiakat, és állítsák vissza a sariát (az iszlám tanításokon alapuló állami törvényt) az "ember alkotta törvények" helyett a szent helyek védelmében. Számos tekintélyes, bölcs, jóakaratú és békés ulemát azonban válaszul börtönbe vetett a kormányzat. "Így hát teljesen világos, hogy a korrekcióra és reformra való felhívások mozgalma nagy gondot fordított arra, hogy békés eszközöket használjon, megőrizze az ország egységét, és megelőzze a vérontást. Miért zárta le akkor a rezsim az összes békés utat, és taszította a népet a fegyveres akciókba?! Amely az egyetlen megmaradt lehetőségük immár, hogy helyreállítsák az igazságosságot és az igazságot" – kiált fel drámai stílusban a terrormilliárdos, s e szavaiból világosan kitetszik, hogy önmagát és mozgalmának tagjait a legbéke-szeretőbb emberek közé sorolja, akik számára a külső agresszió nagy és veszedelmes volta elkerülhetetlenné tette a fegyveres harcot. Mindennek pontos megértése érdekében szólnunk kell néhány mondatot a szaúdi vahabita mozgalomról is.



Egy hamis messiás híve



A vahabita mozgalmat Abdul Vahab alapította a 18. században, aki máig érvényes szövetséget kötött mozgalma és a Szaúd-család között. Ez a következetesen konzervatív dinasztia hódoltatta meg Arábia többi arab törzseit, és alapozta meg Szaúd-Arábiát. A vahabizmus (a tálibok előfutáraként) az iszlám legszigorúbb felfogásához kívánja visszatéríteni a többi muszlimot: tanításuk szerint iszlámellenes a zene, a költészet, a nevetés, a dohányzás, a kávéivás, melyeket más muszlim irányzatok elfogadtak. A jogalkotásban és -értelmezésben a vahabiták kizárólag a Koránt és a Szunnát (a Mohamed által követett hagyományos vallásgyakorlatról összegyűjtött írások, innen származik a síitákkal szembenálló szunnita irányzat neve is) fogadják el.

A Szaúdok 1924–25-ben elfoglalták Mekkát és Medinát, s a szent helyek védelmezőivé nyilvánították dinasztiájukat. A vahabitákkal máig fennálló szövetségük értelmében, ha az uralkodó olyan lépést tesz, amely sérti a vahabizmust, akkor az ulemák figyelmeztetik, amit el kell fogadnia. Ezért a királyok általában már döntéseik előtt kikérik az ulemák tanácsát. A mozgalom tagjai az élet számos területét az uralkodóktól függetlenül irányítják és ellenőrzik.

Az uralkodóház azonban néha engedetlenkedik, s az olaj felfedezése után (1938), a szaúdi–amerikai vegyesvállalatok létrejötte, valamint az ezzel járó kisebb modernizációs rendelkezések még kisebb fegyveres összetűzésekhez is vezettek a vahabitákkal. Ekkor vette kezdetét az az ellenségeskedés, amely Oszama bin Ladent is fűti a Szaúd uralkodócsaláddal szemben.

1979-ben, azon a napon, amikor az iszlám időszámítás szerint elkezdődött az 1400. év, egy fanatikus vahabita csoport elfoglalta a mekkai nagymecsetet. Vezetőjük, al-Oteibi azt állította magáról, hogy ő a megváltó (az iszlám ismeri és várja egy megváltó eljövetelét). Meg akarta dönteni a szerinte korrupt és hitehagyott szaúdi rezsimet. Végül sok áldozatot követelő fegyveres harcban sikerült leverni a lázadást, amelynek tagjai között közismert szaúdi családok, sőt valószínűleg a több száz tagú királyi család is képviselve volt. Ezekben az eseményekben Oszama bin Laden is részt vett huszonkét évesen (minden bizonnyal a "megváltó" oldalán), aki a lázadás leverése után Afganisztánba távozott. Jelleme megértéséhez tehát támpontot adhat az is, hogy fiatalon egy hamis messiás híve volt. Amikor aztán mindennek tetejébe 1990-ben, az Öböl-háború alatt a szaúdi vezetés beengedte az amerikai hadsereget az iszlám szent földjére, bin Laden nem halogathatta tovább a dzsihád megszervezését. 

A szaúdi társadalom jelenleg is mélyen megosztott: a nép szélesebb rétegei a puritán, aszketikus vahabita tanok követői, vagy arra hajlanak, az uralkodó és gazdasági elit, akiknek van pénzük gyermekeiket nyugaton taníttatni, felvilágosultabb szemlélettel rendelkeznek, ám könnyen elsöpörheti őket a népharag. 

Így válik érthetővé, miért tartja úgy az annyira "békeszerető" terrormilliárdos, hogy nincs más lehetőség, mint terrorizmussal védekezni az amerikai behatolás és az áruló szaúdi uralkodócsalád ellen, ahogy fentebb láttuk, s ez – miként alaposan, magas színvonalon és logikusan levezeti a szent iratokból – mindenek előtt álló kötelesség. Józan és őszinte elemző nem tagadhatja, hogy a Koránt és a korai iszlám hagyományt ő értelmezi azok eredeti szelleméhez hűségesen, és nem a "liberális" magyarázók. Ha a Korán igaz, akkor neki is igaza van. Ha neki nincs igaza, akkor a Koránnak sincs.

Levele következő részében felszólítja az iszlám világ hadseregeit és rendőrségeit – főként a szaúdit –, hogy támogassák, a népet pedig arra, hogy bojkottálják az amerikai gazdaságot, és ne vegyenek nyugati árucikkeket. 

Ezután a fiatalokhoz szól, "akik felemelték a dzsihád zászlaját a cionista–amerikai megszállás ellen", miközben az idősebbek, a "materialisták" csak az időt húzták. Oszama bin Laden számára a halálra is elszánt, fanatizált ifjúság az iszlám legfőbb reménye. Így szólítja meg William Perry-t, az USA védelmi minisztériumának akkori államtitkárát, aki előzetesen bűnözőknek és gazembereknek nevezte a fiatal terroristákat: "Azt mondom neked William: Ezek a fiatalok úgy szeretik a halált, mint ti az életet. Apáról apára örökölték az öntudatot, büszkeséget, bátorságot, nagylelkűséget, igazságosságot és áldozathozatalt. Ők a legkitartóbbak a háborúban… Ifjaink hisznek a halál utáni Paradicsomban… Ezek a fiatalok tudják, hogy jutalmuk az ellenetek, az USA elleni harcért a duplája lesz annak, mintha olyanok ellen harcolnának, akik nem a Könyv népei [a zsidók és a keresztények] közül valók. Semmi más céljuk nincs, mint hogy belépjenek a Paradicsomba a ti megölésetek által. Isten ilyen hűtlen ellenségei, mint ti, nem kerülhetnek egy pokolba igazságos kivégzőikkel… Ezek a fiatalok nem igénylik a ti magyarázataitokat, énekelve fogják közölni veletek, hogy számukra nincs semmi megmagyaráznivaló, csak ölés és a nyakak elvágása van… Ezek a fiatalok különböznek a ti katonáitoktól. A ti gondotok az lesz, hogyan ösztönözzétek harcra csapataitokat, a mi gondunk pedig az, hogyan tartsuk vissza ifjainkat, hogy kivárják a sorukat a harcban és a hadmozdulatokban… Azért egyenesedtek fel, hogy megvédjék a vallást egy olyan időben, amikor a kormány félrevezette a vezető hittudósokat és becsapva őket, olyan fatwákat adatott ki velük, amelyeknek semmi alapjuk nincs sem Allah könyvében, sem prófétájának Szunnájában, hogy megnyissák a két szent hely földjét a keresztények hadseregei előtt, és a cionisták kezére játsszák az Al-Aksza-mecsetet. A szent írás jelentésének kicsavarása sem változtathat semmit ezen a tényen." 

A terrorista vezért végül annyira magával ragadja a hév, hogy verselni kezd, és terrorcselekményekről szóló hőskölteményekben tör ki, melyekbe még az említett William Perry nevét is beleszövi (lásd a verses keretes részt). Profetikus hangvétel? művét Allahhoz mondott hosszú, verses dicsőítő imával zárja.


A terrorizmusról



Terrorizálni benneteket, miközben fegyvereket hordoztok földünkön, törvényes és morális kötelesség. Törvényes jog, amelyet jól ismer minden ember és minden más teremtmény. A példázat rólunk és rólatok ez: volt egy kígyó, amely bement egy ember házába, és az megölte. 



A tömegpusztító fegyverekről



Vallási kötelességem, hogy ilyen fegyverek megszerzésének lehetőségét kutassam. S hogy hogyan fogjuk használni azokat, az csak rajtunk múlik.


Oszama bin Laden, a költő 

A keresztes hadsereg porrá vált, 

amikor felrobbantottuk al-Khobart

az iszlám bátor ifjaival, 

akik nem félnek a veszélytől.

Ha fenyegetik őket: 

"A zsarnokok meg fognak ölni titeket", 

azt felelik: "Halálunk győzelem."

Én nem árultam el azt a királyt, 

ő árulta el a szent helyet,

és beengedte a szent országba 

az emberiség legmocskosabb fajtáját.

Esküt tettem a nagy Allahra, 

hogy küzdeni fogok mindazok ellen, 

akik elutasították a hitet! (…)

Ó William, holnap megtudod majd, 

ki lesz az a fiatal, aki szembeszáll 

félrevezetett testvéreiddel!

Fiatalok, akik mosolyogva harcolnak, 

és vörösre festett dárdákkal 

térnek vissza.

Allah tartson engem közel a hősökhöz, 

az emberekhez a békében, 

a démonokhoz a háborúban.

Oroszlánok az őserdőben, 

de fogaik dárdák és indiai kardok.

A lovak a tanúim, hogy keményen 

hajtom őket előre a csata tüzében.

A csata pora tanúskodik mellettem, 

és hasonlóképp maga a harc is, 

ezek az írótollak és a könyvek! (…)

Kész vagyok feláldozni önmagamat 

és vagyonomat a hősökért, 

akik sohasem hagytak cserben;

a hősökért, akik sohasem telnek be 

a halállal vagy riadnak el attól, 

akkor sem, ha a háború malma 

megfordul;

a harc hevében nem törődnek semmivel, 

és az ellenség őrületét 

őrült bátorságukkal gyógyítják. (…)

Elutasítottam minden kritikust, 

akik a rossz utat választották;

elutasítottam azokat, 

akik élvezik a klubokban a tűzhelyeket örökké csak beszélgetve;

elutasítottam azokat, 

akik annak ellenére, 

hogy el vannak veszve, 

azt hiszik, elérték a célt.

Tisztelem azokat, akik kitartottak, 

nem kérdezve és nem zavartatva 

a nehézségektől;

sohasem adva föl céljaikat, 

az út minden nehézsége ellenére sem;

akiknek a vére az olaj ahhoz a lánghoz, 

amely a zűrzavar sötétségében vezérel.

Még érzem Al-Quds [Jeruzsálem] 

elvesztésének fájdalmát 

belső szerveimben, 

ez a veszteség, 

mint az égő tűz bensőmben.

Nem árultam el szövetségemet Istennel, 

még amikor országok árulták is el azt! (…)

Az elnyomás és megaláztatás falait nem rombolhatja le, csak golyózápor.

A szabad ember nem adja át a hatalmat hitetleneknek és bűnösöknek.

Vérontás nélkül nem lehet 

a lealacsonyítást és a megbélyegzést 

letörölni a homlokról.

Olvasson tovább: