Kereső toggle

Ellenszélben az evangéliumi hit

Mártírok és meghurcoltak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Múlt heti számunkban Grüll Tibor és Horváth András történészek a keresztények ellen a Római Impériumban indított üldözéseket foglalták össze cikkükben
(A hatalom szemében: legfőbb bűn a hit. Hetek, 2001. június 3.). A történelem tanúsága szerint minden korban a hitüket nyíltan vállaló keresztényeknek kellett leginkább attól tartaniuk, hogy meggyőződésükkel – a hatalom aktuális képviselőinek döntésétől függően – jó hírnevüket, egzisztenciájukat, személyes szabadságukat vagy éppen életüket teszik kockára. Alábbi összeállításunkból kitűnik: ma sem jobb a helyzet.



Kuwa Bashir szudáni pásztor. Iszlám katonák savat öntöttek a kezére

"Úgy kezeltek, mint az ókori Róma rabszolgáit… Hosszú időn keresztül kellett térden állnom, néha emiatt el is ájultam… Napi tizenhat órában kellett kényszermunkát végeznem… Vertek, pofoztak, rugdostak, megbilincseltek… Úgy megvertek, hogy kék-zöld lett a testem, nem tudtam leülni, lefeküdni… Vas rudakkal verték a bokánkat, és egész nap téglákat hordattak velünk… Szédültem, mert nem engedték, hogy eleget egyek…" – mondatok a Charisma cím? amerikai lapban korunk mártírjairól készült összeállításból. A vallomások a túlélőktől származnak, azonban csupán 2001 első félévében a világon 160 ezer embert öltek meg keresztény hitéért – állítja David Barrett amerikai vallásszociológus, a Virginia Beachben található Regent University professzora, aki szerint nincs még egy olyan vallás, amely olyan üldözésnek lenne kitéve, mint a kereszténység pünkösdi–karizmatikus irányzata.



Üldöztetés és csodák 



"Az ellenség 1996-ban lendült támadásba" – mondja egy ötven éves kínai pásztor, aki januárban szabadult legutóbbi, tizenhat hónapig tartó börtönbüntetéséből. "A kormány kitűzte a célt: megsemmisíti a gyülekezetünket. Úgy érezték, túl nagyok és túl szervezettek vagyunk, féltették a befolyásukat. Azt gondolják, hogy a házi gyülekezetek a kormány ellenségei, pedig mi arra tanítjuk az embereket, hogy engedelmeskedjenek a világi hatalomnak. Ezt nem értik."

A kínai kormány sorozatos támadásai ellenére a jórészt kis létszámú, úgynevezett "házi gyülekezetekből" összetevődő kínai kereszténység virágzik, naponta 25 ezer új megtérőről hallani. A bibliai csodákról és radikális odaszánásukról híres kínai hívők gyakran kézzel másolt bibliákat olvasnak, a mindig ritkaságszámba menő kínai nyelv? bibliákat pedig nyugati önkéntesek csempészik be az országba. Napjainkban több tízezer kínai hívőt tartanak börtönben a hitéért, többeket megkínoznak és éheztetnek.



Bebörtönzött pünkösdi karizmatikus keresztény Kínában Fotók: Charisma

Az Amnesty International emberi jogi szervezet beszámolója szerint egyes kínai "szekták" tagjait a hüvelykujjuknál fogva akasztottak fel, rudakkal vertek és elektromos árammal kínoztak meg. Lai Man Peng kínai evangélistán 1994-ben a rendőrség emberei egy istentiszteleten ütöttek rajta, és a hívők előtt úgy megverték, hogy röviddel az eset után belehalt sérüléseibe – áll a Washington Times amerikai újság jelentésében. 

"Miközben Önnel beszélek, újabb és újabb gyülekezeteket alapítunk" – nyilatkozta név nélkül egy másik, négyszer bebörtönzött kínai pásztor a Charisma magazinnak. Ő egy körülbelül tízmillió hívőből álló illegális házigyülekezet-mozgalmat vezet. "Isten munkája rendkívül dinamikus. Sok szenvedésen mentünk keresztül, de a szenvedések örömre fordulnak" – teszi hozzá a pásztor, akit egy alkalommal elektromos árammal kínoztak meg, máskor vasrudakkal vertek. Az imára, mobiltelefonokra és titkos stratégiai megbeszélésekre hagyatkozó keresztény vezető gyakran változtatja telefonszámát, hogy a rendőrség ne találjon rá.

A kínai keresztények nemcsak az egyház hajnalán, az újszövetségben feljegyzett üldöztetéseket, de az újszövetség csodáit is megtapasztalták. Mintha a kettő kéz a kézben járna. A Charisma által megkérdezett keresztény vezetők nehezen tudtak választ adni arra, hogy mi a legnagyobb csoda, amelyet életükben tapasztaltak. Egyikük a legemlékezetesebb csodának azt nevezte meg, amikor imájára egy újszülött feltámadt. "A gyermek felsírt, utána pedig mindenki keresztény akart lenni" – meséli. Egy másik pásztor beszámolójában egy lány támadt fel ima hatására a halálból, miután megmérgezte magát. Valaki más pedig arról számolt be, amikor egy alkalommal több tucat süket és béna gyógyult meg. 



Menekülés az őserdőbe



Indonézia 210 millió lakosának nyocvannyolc százaléka iszlám vallású. Egészen 1999 januárjáig a musz-limok és a keresztények békésen éltek egymás mellett, ekkor azonban iszlám szélsőségesek dzsihádot, szent háborút hirdettek a nem muszlimokkal szemben. Duma az egyike annak a több száz túlnyomó részt keresztények lakta falunak, amelyet azóta fegyveres támadás ért. Összességében négyszáz ember esett áldozatul a támadásnak, további százhúszan menekülés közben vízbe fulladtak. "Mindent megtettünk azért, hogy megvédjük magunkat" – mondja Obie, a közösség egyik vezetője. "Mindenkinek azt mondtam, hogy menjenek a gyülekezeti házhoz, reméltem, hogy ott meg tudjuk védeni magunkat." Míg a férfiak feltartóztatták a támadókat, a nők és gyermekek a hátsó kijáraton keresztül az őserdőbe menekültek.

Szudánban is hasonló a helyzet. Kuwa Basir keresztény ifjúsági pásztort egy alkalommal szintén iszlám katonák ejtették fogságba. Amikor az egyik katona ráparancsolt, hogy tagadja meg hitét és térjen át az iszlámra vagy megölik, Basir így válaszolt: "Ha megöltök, boldog leszek, mert példát hagyok más keresztények számára. Félelem nélkül halok meg, mint Jézus a kereszten." Végül úgy döntöttek, hogy nem ölik meg, hanem savat öntenek mindkét kezére. Basir tizenhárom éve viseli bátor kiállásának nyomait.

A huszadik évszázadban több hívőt öltek meg Jézus Krisztusért, mint az ezelőtti évszázadokban együttvéve – állítja az International Christian Concern emberi jogi szervezet cím? honlapján. Az amerikai szervezet felmérése szerint a Földön élő keresztények kétharmada szenved bizonyos fokú üldöztetést, beleértve a szabadság elvesztését, kiközösítést, bebörtönzést, rabszolgaságot, kínzást és halált.

Egyiptomban és Pakisztánban is az iszlám térhódítása veszélyezteti a helybéli keresztényeket. Pakisztánban a kilencvenes években olyan törvényt szavaztak meg, amelynek értelmében halállal büntetik azt, aki negatív módon beszél Mohamed prófétáról. Nemrégiben egy tizenkét éves keresztény gyermeket emiatt halálra ítéltek, és csak nemzetközi segítséggel sikerült kimenekíteni az országból. Az elítélt a mai napig egy nyugati országban bujkál, a pakisztáni kormány komoly vérdíjat tűzött ki a fejére. 



A törvény ökle 



Európában a vallási intolerancia nem jelenik meg fizikai atrocitásokban, azonban egyes országokban – így Németországban, Franciaországban és több kelet-közép-európai államban – a kormányzat adminisztratív-jogi eszközökkel igyekszik felszámolni a nem kívánatosnak minősített vallási mozgalmakat.

Május utolsó hetében a francia nemzetgyűlés meglepően rövid, egynapos tárgyalást követően különösen szigorú szektaellenes törvényt fogadott el, ezzel Franciaország a nyugati demokráciák közül elsőként fegyverezte fel magát jogi eszközökkel a szekták tevékenységének ellenőrzésére. A széleskör? nemzeti és nemzetközi tiltakozás ellenére megszavazott szabályozás célja a törvényalkotók szándéka szerint a társadalomra veszélyesnek tekintett vallási közösségek elleni hatékony fellépés. Egy parlamenti bizottság javaslata szerint 172 vallási szervezet – köztük evangéliumi keresztény egyház – működését kell korlátozni.

A törvény felhatalmazza a bíróságokat azon vallási közösségek azonnali feloszlatására, amelyek "tisztességtelen eszközökkel" tevékenykednek. A betiltott közösségek a jövőben nem toborozhatnak tagokat iskolák, kórházak és öregotthonok közelében, s nem alakulhatnak újjá más név alatt.. A határozat ez utóbbi esetre egyedülállóan súlyos büntetést helyez kilátásba: "visszaesőkre" ötévi börtönbüntetést és ötszázezer frank pénzbírságot mér. 

Az olasz Massimo Introvigne professzor, a CESNUR vallástudományi intézet igazgatója a francia kezdeményezés sikerét az Amerika-ellenesség jeleként is értékeli. A Le Monde cím? lap például "Amerika trójai falovaként" jellemezte a franciaországi kisegyházakat. Joel Thornton, a strasbourgi székhely? Európai Központ a Jogért és Igazságszolgáltatásért (ECLJ) szervezet elnöke szerint előre láthatóan a protestáns, önmagukat "evangéliumi egyházakként" meghatározó felekezetek fognak leggyakrabban öszszeütközésbe kerülni a törvénnyel. Az ECLJ – amely a republikánus Pat Robertson által alapított hasonló nevű, Egyesült Államok-beli jogvédő társulás európai fiókszervezete – előrejelzése szerint a jövőben tovább súlyosbodhat azoknak a közösségeknek a helyzete, amelyek a köztudatban amerikai vonatkozásúak. Thornton emlékeztet, hogy a törvény megvitatása során egyes képviselők kimondottan "amerikai evangéliumi egyházakhoz" kapcsolódó problémákra hivatkoztak. Ezt a Francia Protestáns Szövetség elnöke, Jean-Arnold de Clermont is megerősíti: több kisegyházi vezetőről is tudomása van, aki fontolóra vette, hogy egyháza elnevezéséből és irodalmából eltávolítja az "evangéliumi" jelzőt.



Diszkrimináció Magyarországon



Magyarországon az elmúlt három évben nagy fordulat történt az egyházpolitikában, amelyet egyesek a "Kövér-féle egyházüldözés" időszakának neveznek. A legnagyobb kormánypárt választási programjában 1998 májusa előtt még nem használták a kirekesztő értelm? történelmi egyházak kifejezést, ígéreteik a vallásszabadság védelmére és általában az egyházak támogatásának növelésére vonatkoztak.

A választási győzelem után a kormányprogramban azonban már csak a történelmi egyházak társadalomépítő munkáját ismerték el. A kabinet tervei között megjelent a vallási törvénymódosítás igénye: "A jelenlegi egyházalapításra vonatkozó szabályozás méltatlan helyzetet teremt a valódi egyházak számára. Vallás, vagy önmagukat vallásinak nevező csoportok egyházként történő megjelenésénél ma elégséges feltétel a 100 fő, ráadásul tényleges tartalmi kontroll nélkül. A vallási közösségek egyházként való megnevezését és működését tényleges társadalmi támogatottsághoz vagy történelmi honossághoz kell kötni." 

Ezek a kijelentések egy új egyházpolitikai gondolkozást emeltek kormányzati szintre: a "valódi" és a "nem valódi" egyház erőszakolt ellentétét. 

1998 után látványosan növelték a történelmi egyházaknak különféle címeken juttatott összegeket, így kiemelt támogatásban részesültek egyházi ünnepek, emelték az egyházi épületek rekonstrukciójára fordítható keretet. A kormányzat a kommunikációra is gondolt, így a közszolgálati orgánumokban több helyet, megjelenési időt biztosítottak a történelmi egyházak számára. 

Várhegyi Attila, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma politikai államtitkára 2000. szeptember 15-én A XXI. század polgári Magyarországa cím? konferencián előadást tartott, melyen beszámolt a kulturális tárca elmúlt két éves munkájáról. Itt kijelentette: A történelmi egyházak jelenléte az egész társadalom szellemi-lelki gazdagságát növeli, s az egyházi intézmények kimagasló szolgálatot valósítanak meg kulturális, oktatási és szociális téren egyaránt. 

Miközben a történelmi felekezetek modellként szolgálnak, addig a kisegyházakat gyanúsítgatások, negatív megkülönböztetések érték. 

Kövér László a Fidesz elnökeként a párt 2000. januári kongresszusán kijelentette: "Ebben a pártban nem készülnek pénz- és hataloméhes pszeudokeresztény szekták tagjai a hatalomátvételre". Más kormánypárti politikusok is alaptalan – később egyértelműen cáfolt – információkra hivatkozva beszéltek szektaveszélyről. 

Ezeknek a kódolt üzeneteknek a célja, hogy továbbítsák a hatalomban lévők véleményét a társadalom felé, miszerint a kisegyházak nem kívánatosak a polgári Magyarországon. Ennek következményeként némely polgármester, befolyásos önkormányzati képviselő gyorsan "utasítja" a művelődési ház igazgatóját, hogy mondja fel a bérleti szerződést, vagy ne engedjen be egy közösséget az intézménybe.

A munkahelyeken is megjelent a vallási tisztogatás. Egyes, a mindenkori hatalomhoz szervilis vezetők a közhivatalokból, a pártokból, a fegyveres testületektől "finom" diszkrimációs technikákkal igyekeznek a kisegyházakhoz tartozókat eltávolítani, vagy éppen fel sem venni. Újságírók között a HM-listák ügyének idején – amikor a Népszava információi szerint feljegyzést készítettek az egykor az állampárthoz kötödő tisztekről – szóbeszédként terjedt az is, hogy a vallási hovatartozás is "vizsgált volt". Persze, csak a kisegyházakhoz való tartozás tekintetében. A helyzetet az is súlyosbítja vagy éppen létrehozza, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal évkönyvében egyes vallási közösségekhez való tartozás 1999 óta nemzetbiztonsági kockázatként jelenik meg.

Közismert, hogy a bürokrácia képes a bíróság előtt nehezen bizonyítható diszkriminációs technikákat is kidolgozni. Például ha egy munkaügyi döntés során a személyi kartonokból, vagy környezettanulmány készítésekor kiderül valakinek a felekezeti hovatartozása, akkor nem feltétlenül emiatt, hanem valamilyen egészségügyi okra hivatkozva tagadják meg az áthelyezését, kinevezését vagy éppen a felvételét. Az ilyen esetekben gyakran érintett Hit Gyülekezetében jelenleg a tagjaikat ért diszkriminációkról készítenek felmérést.



Fertőző tömegkommunikáció



Másik fontos terület a média. Kommunikációkutatók szerint a világban az emberek aszerint tájékozódnak, hogy milyen "térképet" rajzolnak számukra az általuk olvasott újságok írói, a tévéműsorok szerkesztői. Az előítéletek például nem érvényes tapasztalatokon, hanem a tömegmédia terjedésével leginkább kommunikációs befolyáson alapulnak. Az előítéletek és sztereotípiák létrejöttében nagy szerepe van a címkéknek, bélyegeknek, politikusi üzeneteknek.

Egy amerikai kutatás szerint, amely a híradóknak az emberek gondolkodására tett hatását elemezte, kézzelfoghatóan bizonyítható: a tévénézők a bemutatott hírműsorok szemüvegén keresztül nézték a problémákat. 

Éppen ezért üzenet érték? az, amikor a kisegyházak tagjainak adóiból is fenntartott közszolgálati médiumok torz, a valóságtól eltérő információkat adnak egy-egy gyülekezetről. A jobboldali és szélsőségesen jobboldali sajtó sok esetben az érdekelt felek megkérdezése nélkül, hamis és félinformációk felhasználásával készít tendenciózus híradásokat. (Az Új Exodus cím? folyóirat május-júniusi száma bemutatott egy négy gyermekes családanyát, akivel – a róla készült összeállítással kapcsolatban – a Vasárnapi Újság riportere, Franka Tibor közölte: A maga véleményére nem vagyok kíváncsi.) Az is tapasztalható, hogy nincs visszatartó ereje a jogerős elmarasztaló ítéletnek sem. A közszolgálati médiumok vezetői nem mutatnak készséget a szerkesztői túlkapások visszaszorítására.

Másik gyakorta alkalmazott "megoldás" a kirekesztés, kizárás a nyilvánosságból. Az MTV például 1998 nyarán megszüntette a Hit Gyülekezete korábban negyedévente sugárzott műsorát, amelyben a legnagyobb magyar evangéliumi keresztény egyház a társadalom számára bemutathatta tevékenységét. Ezek után könnyen ki lehet jelenteni az elnémított közösségről, hogy titkos, a társadalomtól elzárkózó szekta. Ugyanez az egyház a rendszerváltás óta eltelt tíz évben a közszolgálati rádióban még egyetlen perc műsoridőt nem kapott a bemutatkozásra, jóllehet tevékenységét egyes műsorokban rendszeresen igyekeznek kriminalizálni. A látszólag független kereskedelmi televíziókat is befolyásolják a kormány egyházpolitikai elvárásai. Legutóbb egy ismert zenészekről szóló riportösszeállítást vettek ki a műsorból néhány nappal az adás előtt, pusztán a megszólalók felekezeti hovatartozása miatt.

A kereskedelmi televíziók gyakorlata szerint általában csak a különféle vádakra való reagálásra hívják meg a kisegyházakat. A kommunikációelméletben a rémhírekre használják a "faktoid" kifejezést. Ezt a fogalmat Norman Mailer, a híres amerikai regényíró alkotta. Szerinte "a faktoid olyan tény, ami csak azóta létezik, amióta az újságokba bekerült". Magyarországon ezt a jelenséget hívják "kabátlopásos" ügynek. Egyes kutatások szerint ezek a történetek szinte ugyanannyira rontják a közszereplő hitelét, mintha nyíltan vádolnák őt. A faktoidra válaszolni is nehéz, mert a cáfolat vagy a visszautasítás is elég ahhoz, hogy emlékeztesse az embereket a gyanúsításra.

Olvasson tovább: