Kereső toggle

Kié a család

Németh Sándor írása

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A neokonzervativizmus növekvő népszerűségében jelentős szerepet játszik, hogy programjában előtérbe helyezte a család megmentését, megújítását, és ezt összhangba hozta gazdasági célkitűzései megvalósításával is. Annak ellenére, hogy a család intézményének krízisét ez ideig nem sikerült sehol sem felszámolni, az erkölcsi és emberi értékítéletre való képességüket megőrző tömegek körében élénk érdeklődést keltenek a házassággal és a családdal kapcsolatos kérdésekre adott pozitív válaszok, programok.

Az elmúlt években a társválasztás, a házasság, a család témáinak körében meghirdetett előadások a leglátogatottabb és legsikeresebb összejövetelek közé tartoztak a Hit Gyülekezetében. Egyre több fiatal kapcsolja össze a sikerről kialakított képében a rendezett családi körülmények között zajló, tartalmas és békés életet a munkahelyi és társadalmi karrierrel, valamint az anyagi prosperitással, bővölködéssel. Mind többen felismerik azt, hogy a család alapításában és fenntartásában való szerepvállalás nincs ellentétben a társadalmi érvényesüléssel, sőt ezek egymást számos vonatkozásban kölcsönösen erősítik. A társadalmi érvényesüléshez a család erős támogató bázist képes biztosítani. A karrier sikerének értelmét pedig gyakran a családi közösség adja, hiszen a siker következményeit az emberek a legszorosabb vérségi, rokoni alapokon álló kisközösségekben osztják meg egymással, és ott is élvezik azokat. 
A társadalom és a család elválaszthatatlanok egymástól. Az utóbbi a társadalom legkisebb egysége és alapja, ezért a társadalom megújítását és építését, annak integrációját célzó politikai programokban egyre nagyobb hangsúlyt kap a családpolitika és a családtámogatások rendszere. Számos statisztikai adat – például a szenvedélybetegségek, valamit az ideg- és elmebetegségek arányának növekedése – jelzi a különböző társadalmak kifáradását, fizikai, mentális betegségekkel szembeni védtelenségét, ellenálló-képességének a hiányát. Ezek leküzdésében a család intézményét erősítő, támogató politikának azért van kulcsszerepe, mivel a modern társadalmi problémák döntő többsége a család válságában gyökerezik. 
A jövő és a társadalom építésében többnyire a jobboldali politikusok hangsúlyozzák a család szerepét és jelentőségét. Eközben a baloldali és liberális politikusok nehezen látják be, hogy a szexforradalom és a pornóhullám világméretű népszerűsége ellenére a választópolgárok többsége szívesen támogatja a családokat előnyben részesítő politikai programokat, még abban az esetben is, ha e területen kevés sikert tudnak felmutatni. Sokan szeretnék, ha utódaik okulnának az ő hibáikból, bűneikből, és a családalapításra és -fenntartásra, illetve annak egybetartására nagyobb hangsúlyt helyeznének, mint ők. A magyar politikai tradícióban a család vallási, politikai és ideológiai tartalmat kapott. Ez az ideologizált és idealizált családkép politikai megtévesztésnek és manipulálásnak az eszköze, amelynek alapvető célja az, hogy elhitesse a választópolgárokkal azt, hogy a politikai paletta egyik oldalán állnak a családtámogató jobboldali politikai pártok és a történelmi egyházak, míg a rossz oldalon a családellenes baloldali és liberális politikai erők és a szekták találhatók. A valóságban a helyzet azonban sokkal bonyolultabb. A hangzatos családpárti retorika ellenére a jobboldali pártok kormányzása alatt sem javultak számottevően a sikeres házasságra, családalapításra vonatkozó külső esélyek. Az igazi családromboló erők társadalmi visszaszorítására, mint például az alkoholizmus, a szegénység, a hűtlenség, a családon belüli agresszivitás, mind ez ideig képtelenek a kormányzó pártok és a történelmi egyházak egyaránt.

A ház, ahol semmi sem változott

A családromboló erők között a legpusztítóbb a szegénység. A családok szétesésében közvetlenül játszik szerepet, de emellett az alkoholizmus terjedésében, a népességcsökkenésben stb. is kimutathatóan átkos hatást fejt ki. Ma már kevésbé hihető az a hagyományos szlogen, miszerint a pénz nem boldogít. Az egyébként erkölcsösnek és tisztességesnek tűnő népi mondással csupán az a probléma, hogy nem igaz. Még zsidó-keresztény kijelentések alapján is hamis, félrevezető állításnak minősíthető. Ugyanis az ember földi boldogulását (amelyhez való jogot a Biblia senkitől sem tagadja meg) dominánsan meghatározza családi helyzete, állapota. Nem véletlen, hogy a Biblia nyelveiben (héberben és ógörögben is) a család fogalmát a "ház" kifejezés hordozza. (Héberben a bajit, görögben az oikia, oikosz.) Ez azt jelenti, hogy kezdetektől fogva a házasság, a család adottságának kell lennie a háznak, ahol állandó jelleggel lakik egy házaspár, illetve családi közösség. A mai magyar fiatal házasoknak a "ház" legtöbbször életcél vagy szép álom csupán, sőt nem kevés magyar ember számára még egy egész élet munkájával sem érhető el. Mindaddig, amíg a lakás, a ház a munka jövedelméből nem elérhető valaki számára, addig a család válságának előidézésében és fenntartásában nem az egyéni és személyes hibák játsszák a döntő szerepet, hanem maga az állam és pénzügyi rendszere a családellenes. A mai átlagos bérszínvonalat, lakás- és házárakat figyelembe véve azt mondhatjuk, hogy a rendszerváltás utáni köztársaság és annak pénzügyi rendszere sokkal inkább családellenes, mint a kommunizmus vagy a második világháború előtti rendszer. Köztársaságunk az átlagpolgárokra és a családokra vonatkozóan ez idáig nem képes felmutatni semmiféle gazdasági sikert elődeihez képest. A munkanélküli segélyből vagy alkalmi munkából élők eleve meg vannak fosztva a természetes boldogsághoz szükséges sikeres házasságtól, családtól. A legtöbb munkavállaló csupán akkora jövedelemre képes szert tenni, amelyből épphogy életben tudja magát tartani, és a legalapvetőbb és legolcsóbb holmikat meg tudja önmaga számára szerezni. De objektív szempontból is meg van fosztva a tartós házastársi szerelemtől, kiegyensúlyozott családi élettől, a gyermekvállalás és -nevelés és a gyermekek kitaníttatásának felemelő küzdelmétől, örömétől. A nyomor szintjén megvalósuló együttélési formákat legtöbbször nemhogy családnak, de emberinek sem lehet nevezni. A romák mellett egyre több magyar ember nyomorodik el. A gyermekeiknek nem tudják biztosítani azt az oktatást és anyagi ellátást, amelyre a társadalmi felemelkedéshez elengedhetetlenül szüksége van mindenkinek, ezért a nyomor újratermelődik, és egyre nagyobb a társadalmi térhódítása, hacsak a gazdasági-pénzügyi rendszerben nem történik olyan változás, amely az elnyomorodás ellen hat, és esélyt ad a hátrányos helyzetből indulóknak is a kitörésre. 
A középosztályhoz tartozók pedig az életszínvonaluk megtartása érdekében egyre több időt töltenek el munkával a családon kívül. Köztudott, hogy a szoros vérségi kapcsolatok alapján történő együttélés még nem jelent családot. A család emberi, lelki, erkölcsi értékek alapján tud létrejönni és fennmaradni, amelyhez szükség van arra is, hogy a családtagok részesedjenek egymás idejéből, javaiból és energiájából. A középpolgároktól a munkahely egyre több időt és energiát foglal le, ezért e réteghez tartozó emberek mind kimerültebbek. Magatartásuk fokozatosan ingerlékennyé és intoleránssá válik a családi kapcsolataikban is. A mai munkaadók sem veszik kellőképpen figyelembe azt, hogy az ember nem csupán munkaerő, hanem elsősorban szellemi lény, akinek spirituális-lelki szükségei legalább annyira valóságosak, mint a fizikaiak. Kiválót, értéket alkotni főleg azok az emberek tudnak, akik lelki szinten is "jól tápláltak", elégedettek. Ahogy Jézus is mondta: "nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik" (Máté 4,4). 
A jó lelki-szellemi kondícióban lévő polgárok kiváló munkaerők is. Nehéz eldönteni, hogy hazánkban a szellemi-lelki vagy az anyagi nyomor jelent-e súlyosabb problémát. Úgy tűnik, hogy a rendszerváltás után mindkettő terjedőben van. A jelenlegi bérszínvonal nem ösztönzi az embereket sem a munkavállalásra, sem a családalapításra. Sokan a munkát értelmetlen, szükségszerű csapásként élik meg mindaddig, amíg nem tudnak olyan jövedelemre szert tenni általa, hogy ebből családot tudjanak alapítani és fenn tudják azt tartani. Ezért azt is nehéz eldönteni, hogy a munkához való hozzáállásban gyakran tapasztalható negatív viszony mögött a restség vagy a tartós szegénység által létrejött apátia áll-e. Sokan visszafogják energiájukat, erőforrásaikat a munkában, a létezésük gondjainak megoldásában, és ehelyett önjutalmazásra helyezik a hangsúlyt az életvezetésük kialakításában, magatartásukban. Ez pedig melegágya a különböző kóros függőségek (alkoholizmus, drogfüggőség, szerencsejáték-szenvedély, szexmánia stb.) kialakulásának.

A népbetegség

Az alkoholizmus főleg sikertelen, keserű, csalódott társadalmak népbetegsége. A kormányok jelentős részét megvakítja az alkoholfogyasztásból származó csillagászati költségvetési bevétel, ugyanakkor az alkoholizmus szinte korlátlanul terjed és végzi pusztítását a családokban és a társadalomban. Magyarországon közel egymillió alkoholista él. Az alkoholizmus az egyik leggyakoribb válóok. Százezrekben mérhető azok száma, akik e függőségük miatt veszítették el a közösségi életre való képességüket és a munkavégzésre való alkalmasságukat. Az alkoholista családtag súlyosan sérti a család anyagi érdekeit, sőt nem egy esetben szenvedélyével a családjának puszta megélhetését teszi kockára. Az alkoholista életmód számos betegség közvetlen okozója, így súlyosan rontja a társadalom egészségi állapotát is. Közismert az alkoholizmusról, hogy más antiszociális magatartási formák okozója is. Nehéz, sőt nem egy esetben lehetetlen egy alkoholista házastárssal békében és örömmel élni egy fedél alatt. Az alkoholista családokban nem ritka a fizikai erőszak, a terror, a nemi erőszak és más bűncselekmények előfordulása. 
Magyarországon kevés szó esik az alkoholizmus család- és társadalomellenes szerepéről, pedig ha az alkoholizmusnak minden káros következményét figyelembe vesszük, amelyet a családra, a gazdasági-társadalmi szférára gyakorol, akkor a kormánynak többe kerül az alkoholizmus – legalábbis közép- és hosszú távon –, mint az ebből származó bevételek. A rendszerváltás óta egyetlen kormány sem tett komolyabb erőfeszítést az alkoholfogyasztás visszaszorítására, példa erre az, hogy az egész ország és a média tele van alkoholfogyasztást propagáló hirdetésekkel. Valószínű, hogy az alkoholfogyasztás visszaszorítását célzó intézkedések nem lennének népszerűek, mert jelen pillanatban hazánkban széles társadalmi támogatottsággal bír a mértéktelen alkoholfogyasztás. (Lásd a Dáridóban boroskancsók mellett mulatozó közönséget.) Előbb-utóbb azonban valamelyik kormánynak fel kell lépnie ezzel szemben az egészséges, aktív társadalmi réteg érdekében, mert az inaktív polgárok létszámának növekedése miatt egyre elviselhetetlenebb terhek nehezednek rájuk. Az iskolai, orvosi, de még a sorozási tapasztalatok is azt mutatják, hogy egyre több a beteg gyermekek és fiatalok száma, akik valószínűleg csökkent munkaképességgel kezdenek neki az aktív életpályájuknak.

A gyermek sem akadály

A házasságnak és a családnak az egyik tartóoszlopa a házastársak egymáshoz való hűsége. Házastársi hűség nélkül nem tud megvalósulni tartós, tartalmas és boldog házas- és családi élet. A hűtlenség is gyakori válóok a világ legtöbb országában. Kulturált válás szavak szintjén létezik csupán, a valóságban a válás súlyos, nem egyszer gyógyíthatatlan érzelmi, lelki sebeket, sérüléseket okoz az érintetteknek és különösen a gyermekeknek. Egy posztmaterialista kultúrában talán nehezebben értik meg az emberek azt, hogy az érzelmi-lelki sértések valóságos sebeket okoznak még akkor is, ha láthatatlanok az emberben. A fizikai sérülések nagy részét szakszerű terápiával gyógyítani lehet. Az érzelmi-lelki sérülések gyógyulása sokkal kiszámíthatatlanabb, bizonytalanabb. A válásokat gyakran árulások, hazugságok, képmutatások, veszekedések, gyűlölködések előzik meg a házastársak között. A házastársi kapcsolat felbomlási folyamatának csak vesztesei vannak, győztesei nincsenek. Különösen érvényes ez a gyermekekre. Régebben a gyermekekre való tekintettel a házastársak visszafogták magukat bizonyos dolgokban. Ma azonban a gyermekek sem akadályai a hűtlenségeknek és a válásnak. A hűtlen szülők gyermekeiket is becsapják. Érzéketlenek azok jogos szükségeire, érdekeire. A gyermek egészséges fejlődéséhez, felnőtté válásához nem csak pénzre van szükség (ami szintén gyakran hiányzik), hanem egymást szerető és elfogadó, egymáshoz hűséges szülőkre, olyan férfiakra, akik szerető férjek, gondoskodó apák, s olyan nőkre, akik önmagukat, férjüket és gyermekeiket sem hanyagolják el, hanem biztosítják a családi élet számára az örömöt, a nyugalmat. A családban zajló közösségi élet szabályainak betartásában egyszerre van fontossága a vérségi kapcsoknak és az erkölcsi normáknak. Azokban a családokban, amelyekben a közösségi élet nem ezeken alapul, ott a családtagok közül számosan bűnelkövetők, illetve bűncselekményeknek az áldozatai lesznek. Az ilyen családokban a rendőrségi kimutatásoknál gyakrabban fordulnak elő olyan bűncselekmények, mint a szexuális zaklatás, nemi erőszak vagy brutalitás. A házasság előtti és a házasságon kívüli szexet nem csak a Hit Gyülekezete tartja rossznak, hanem az AIDS korában a világ minden nemzetében egyre több ember – hívő és nem hívő – osztja ezt a nézetet. Még olyan fejlett, jóléti társadalomban is, mint az Egyesült Államok. Az más kérdés, hogy ennél jóval kevesebben vannak azok, akik házassági hűségben élik le az egész életüket.
Nem minden hűtlenségre derül fény, ennek ellenére minden titkos hűtlenségre igaz az, hogy rombolja a házastársi kapcsolatot, a családot, még abban az esetben is, ha a sértett félnek nincs tudomása a hűtlenségről. A pornóipar világméretű népszerűsége nem jelenti azt, hogy a szexualitással kapcsolatos erkölcsi normák véglegesen elveszítették volna a jelentőségüket. 
Pontosan az erkölcsi konzervativizmus növekvő társadalmi népszerűségét használják ki a jobboldali pártok a támogatottságuk növelésére. A társadalom jelentős része annak ellenére hisz a család értékében, a házastársi hűségben, hogy esetenként vagy akár rendszeresen cselekedeteivel ezeket rombolja, sőt megtagadja. Az államnak kicsi a mozgástere a házassági hűség védelmezésére. Ezen a területen az egyházak tehetnek a legtöbbet. Az ő feladatuk, hogy a klasszikus erkölcsi normákat vonzó, választható és megélhető elvekként állítsák az emberek elé. Az erkölcsi cél eléréséhez a leghatékonyabb eszköz nem a családról szóló propaganda, hanem a jó házasságról, családról való hiteles mintaadás a társadalom felé. Minél több egyháztag és egyházi személy él jó házasságban és családban, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a család erkölcsi normái iránt megújulhat az érdeklődés és elfogadás a társadalom egyre szélesebb rétegeiben. Az egyházak azonban nincsenek könnyű helyzetben ezen a területen sem, mert a kultúra más szereplői által gyakran vonzóbb formában, nagyobb társadalmi érdeklődést kiváltó "művek" kerülnek az emberek elé, amelyeknek erkölcsi-szellemi üzenete, finoman szólva, egyáltalán nem kedvez a család megújulásának. Ma a televízió távkapcsolójának nagyobb hatalma van az emberek felett, mint a családról, házastársi hűségről szóló egyházi tanításoknak. Ennek ellenére az egyházak jelentős része hisz az erkölcsi normák megújulási és életképességében, és abban, hogy a családok a zsidó-keresztény erkölcsi alapon megmenekülhetnek a széthullástól, ami a társadalom erkölcsi-anyagi megújulásának is kiinduló alapja lehet.

Ki mondja meg, hogy mi jó?

A politikai, gazdasági és médiahatalomért zajló küzdelemben az egyházak a háttérbe szorultak. A világ erkölcsi felfogására nagyobb hatást gyakorol Hollywood, mint a Vatikán vagy más vallási központok. A kereskedelmi csatornák nézettségi szintje azt mutatja, hogy az emberek szeretnek olyan műsorokat, filmeket nézni, amelyek a családjuk, házasságuk tönkretevéséhez nyújtanak ötleteket, inspirációt. Ez a jelenség is igazolja, hogy nem minden jó, amit sokan szeretnek csinálni. Sőt ezzel gyakran a mozgókép függőségében állók is tisztában vannak. A média házasság- és családromboló hatását hazánkban is számosan felismerték, de más demokratikus országokhoz képest jóval kevesebb szó esik erről a nyilvánosság előtt. Talán amiatt is, hogy sokan pusztán a probléma felvetésében is a sajtószabadság elleni támadást vélik felfedezni. Másrészt a médialobby érdekérvényesítő ereje – hasonlóan a szeszipari csoportok hatalmához – messze felülmúlja a morális alapokon álló közösségek hatását a politikai döntésekre. 
Van azonban arra is példa, amikor a politika hiúsítja meg például egy kereskedelmi tévécsatorna jó szándékát abban, hogy a családi értékeket is népszerűsítse. Mint ahogyan tette ezt a napokban egy népszerű magyar tévémagazin hétvégi műsorával. A program eredetileg olyan különböző vallási felekezetekhez tartozó, közismert embereket mutatott volna be, akiknek sorsában, házasságában, családjában a hit pozitív változást hozott, és ennek gyümölcseképpen most kiegyensúlyozott, boldog családban, házasságban élnek. A műsor által bemutatni kívánt tények azonban nem estek egybe az aktuális családpolitikai célkitűzésekkel, ugyanis a műsorban szerepelt volna három olyan személy, akinek az életében a pozitív változás a Hit Gyülekezetének istentiszteletein történt. Ez azonban nem összeegyeztethető azzal a politikai szándékkal, amely a Hit Gyülekezetét – a tényektől függetlenül – "családromboló szektaként" akarja a jövőben is láttatni. A házasság és család ügye azonban nem lehet egyetlen párt és némely történelmi egyház kizárólagos tulajdona. Ezért is fontos lenne, hogy ideológia- és diszkriminációmentesen, valóban a család érdekeit figyelembe vevő és azt támogató programokat ajánljanak a különböző pártok a társadalomnak.

Olvasson tovább: