Kereső toggle

IX. Pius: Tévedhetetlen az utolsó gettóépítő pápa

Ellentmondásos boldoggáavatás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Boldoggá avatták a katolikus egyháztörténet valószínűleg két leginkább
ellentmondásosan megítélt szereplőjét. IX. Pius és XXIII. János pápák egy napon történő
boldoggá avatása széles kör? kritikát váltott ki, hiszen – a jelenlegi egyházfő
szavaival élve – egy "jóságos pápa" és egy vitatott történelmi szerep? egyházvezető
került a boldogok sorába. A párosításnak minden bizonnyal szimbolikus szerepe is van,
hiszen a reformszellem? XXIII. János mellé egy olyan egyházfő került a boldogok közé,
aki többek között antiszemitizmusával és a pápai tévedhetetlenség dogmájának
bevezetésével írta be nevét a történelembe.

"Ez a nap nem kerül majd be a pápai évkönyvekbe" – kommentálta a lengyel pápa,
Karol Wojtyla nevével fémjelzett húsz év legellentmondásosabb ünnepségét az olasz
La Repubblica cím? lap. A boldoggá avatási rítuson még százezren sem vettek részt,
és az olasz állami küldöttség is szerény létszámú volt. A római Szent Péter téren
nem jelent meg sem az államfő, sem a kormányfő, sem a parlament elnöke, de még Róma
polgármestere sem. Az egyházat a haladó világhoz igazítani igyekvő, reformszellem?
XXIII. János nevének említése elsöprő ovációt váltott ki, IX. Pius nevét azonban
valószínűleg a megjelentek többsége sem ismerte. Azok közül viszont, akik tisztában
voltak vele, kit is avattak boldoggá ezen a szeptemberi vasárnapon, sokan éreztek jogos
felháborodást. II. János Pál az olasz lapok szerint szinte "kötelességének" érezte,
hogy magyarázattal szolgáljon IX. Pius kiválasztására, amikor kijelentette: "csak a
vallásos erények számítanak" elődje megítélésekor. Szavai szerint IX. Piust "nagyon
szerették, ugyanakkor gyűlölték és becsmérelték is". A pápa szentbeszédében
figyelmeztetett: minden szentnek vannak személyes korlátai, és mindannyiukat befolyásolja
az emberi természet. "Boldoggá avatásakor az egyház (IX. Piusnak) nem egyes történelmi
cselekedeteit szentesíti, hanem erényeit állítja példaként a világ elé", hiszen
a szentség nem immúnis a történelem befolyására.

IX. Pius boldoggá avatása különösen a zsidóság körében váltott ki tiltakozást,
hiszen a történelem leghosszabban, 1846-tól 1878-ig uralkodó pápája volt az utolsó
egyházfő, aki gettóba záratta a zsidókat, és egy zsidó kisfiú elrablásáról is hírhedté
vált. A Jerusalem Post cím? izraeli napilap arra emlékeztetett, hogy IX. Pius "kegyetlen,
arrogáns, bizalmatlan pápa volt, és pápasága alatt a zsidók életkörülményei a
harmincas évek náci Németországában élő zsidók életkörülményeihez voltak
hasonlíthatóak". IX. Pius egyébként több ízben egyszerűen "kutyákként"
emlegette a zsidókat, akiknek "minden utcában hallani az ugatását".

Az izraeli média jelentős része úgy értékeli, hogy II. János Pál a Vatikán döntésével
elvesztette a nagy részét annak a szimpátiának, amelyet közelmúltbeli szentföldi látogatásával
szerzett. Az izraeli sajtó "ellentmondásos, szentnek aligha nevezhető" személynek
minősítette IX. Piust, és azt latolgatja, milyen kihatásai lehetnek a Szentszék és
az izraeli állam kapcsolatára a jelenlegi pápa lépéseinek. A zsidó diaszpóra ügyeiért
felelős izraeli miniszter, Michael Melchior mélységes megrendülését fejezte ki IX.
Pius boldoggá avatása felett, akit notórius antiszemitának nevezett, hozzátéve:
nagyobb érzékenységet várt volna a Vatikántól más vallások hívői felé, különösen
a pápa jeruzsálemi látogatása után. IX. Piusszal szemben a vele egy időben boldoggá
avatott XXIII. János pápáról Melchior megjegyezte: "Egy igaz ember volt a nemzetek között,
ami azt a legnagyobb elismerést jelenti, amit egy nem zsidó kaphat Izrael földjén a
zsidók érdekeit és életét védő cselekedeteiért."

A Szentszék nem tekintette hivatalos izraeli véleménynek Melchior kijelentéseit, mivel
úgy véli, a rabbi önkényesen értelmezi a boldoggá avatás tényét. A Corriere della
Sera cím? olasz lap ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra a két évvel ezelőtti
izraeli kérésre, hogy a Vatikán halassza el ötven évre a második világháború idején
hatalmon volt XII. Pius boldoggá avatását, aki a zsidók véleménye szerint nem élt
eléggé határozottan erkölcsi tekintélyével a zsidók megmentése érdekében. Az
akkori kérést – mivel az izraeli nagykövetség terjesztette elő – hivatalosnak
tekintették, Melchior rabbit ugyanakkor másodvonalbeli miniszternek nevezve nem tartják
illetékesnek ilyenfajta vélemények megfogalmazására. A Vatikán biztos abban, hogy az
utóbbi időben jelentős mértékben javult izraeli–vatikáni kapcsolatoknak nem árthat
a Szentszék döntése. Ugyanakkor az olaszországi zsidó közösség is roszszallással
vette tudomásul IX. Pius boldoggá avatását. A közösség vezetője, Amos Luzzato a
sajtó előtt kijelentette, hogy a vitatott történelmi szerep? pápa boldoggá avatása
akadályokat gördíthet a zsidó-keresztény párbeszéd útjába.

A IX. Pius pápa zsidó szemszögből való megítélését legerősebben befolyásoló
cselekedetek egyike a mostanában különösen sokat emlegetett úgynevezett Mortara-ügy,
amely egy zsidó kisfiúnak a szüleitől való erőszakos elszakítása volt. Edgardo
Mortarát kétéves korában titokban kereszteltette meg egy katolikus cselédlány, aki
attól félt, hogy a lázas beteg kisfiú halála esetén a pokolra jut. A dolog ki sem
derült, amíg négy évvel később meg nem jelent a pápai rendőrség, hogy magával
vigye a gyermeket, akinek szüleitől való elrablását annak idején azzal a törvénnyel
igazolták, mely szerint a megkeresztelt zsidó gyermekeket keresztényként kell
felnevelni. IX. Pius nem vett tudomást a kibontakozó nemzetközi tiltakozásról, bár többek
között III. Napóleon és Ferenc József császár is arra kérte, adja vissza a
gyermeket szüleinek. A pápa, bár a francia követ a III. Napóleon részéről élvezett
támogatás megvonásával fenyegette, kijelentette: inkább az ujjait vágatná le,
minthogy ezt megtegye. A fiút Bolognából egyenesen Rómába vitték, ahol a pápa szárnyai
alá került, majd később szeminaristát faragtak belőle, és pappá szentelték.
1940-ben halt meg Belgiumban, valószínűleg szerencséjére, mivel nem élte meg a náci
megszállást. (Az eset érdekességeként egyébként később a cselédlányról kiderült,
hogy finoman szólva nem volt tiszta élet? leány, és nem lehetetlen, hogy csak egyéni
érdekei érvényesítésére találta ki az egész történetet. Lehet, hogy Mortara atya
nem is volt megkeresztelve?) Az eset kapcsán a Vatikán egyik mai képviselője
kijelentette: a katolikusoknak kötelességük "a mennyországba küldeni" a halálos
veszedelemben forgó megkereszteletlen lelket, és maga is megtenné ezt hasonló esetben.


Az 1792-ben Giovanni Maria Mastai-Ferretti grófként született IX. Pius 1846-ban került
a pápai trónra, kezdetben meglehetős népszerűséggel. 1849-ben azonban a köztársaság
kikiáltásakor elvesztette világi hatalmát, és a polgári köztársaság ellenzékének
oldalára állt. Ettől kezdve több mint három évtizedig tartó pápasága a modern
eszmék elleni – leginkább politikainak minősíthető – harc jegyében telt.
Meghirdetett dogmái is inkább az egyháza világi hatalmát fenyegető veszélyek elleni
harcnak rendelődtek alá. Quanta Cura kezdetű, 1864-ben kiadott enciklikájában
felsorolta mindazokat a nézeteket, melyeket az egyház szempontjából elítélendőnek
minősített. Ezek között szerepel – mint elfogadhatatlan – az a tétel is, amely
helyteleníti a katolikus vallásnak egyetlen helyes vallásként való kezelését és a
hit minden egyéb formájának tiltását. Szintén helytelenítette azt a tételt, amely
kimondta, hogy az egyháznak nincs jogában erőszakot alkalmazni, és nem rendelkezik sem
közvetlen, sem közvetett világi hatalommal, illetve azt, amely szerint mindenki
szabadon választhatja meg a maga számára igaznak tartott vallást. A nyolcvan pontos
felsorolás utolsó tételében a pápa megtiltja azt a nézetet, amely szerint a római pápa
megbékülhet a világi haladással. Szintén IX. Pius nevéhez fűződik az első vatikáni
zsinat összehívása 1870-ben, ahol dogmaként hirdette meg a pápai tévedhetetlenség
tanát.

Sokak értelmezése szerint abban, hogy a két egymással merőben ellentétes megítélés?
egyházfőt II. János Pál egyszerre avatta boldoggá, egyfajta egyensúlyra törekvés
is érzékelhető. A katolikus egyházfő vasárnapi beszédében kijelentette: a két pápa
személye sok közös vonást is mutat, elsősorban szellemi szempontból nézve. A "jóságos
pápa" egykori titkárának nemrégen közzétett visszaemlékezései pedig arra hívják
fel a figyelmet, hogy XXIII. János tisztelettel adózott ellentmondásos szerep? elődje
munkásságának. IX. Pius boldoggá avatása azonban kétségtelenül bátorítani fogja
azokat a katolikusokat, akik inkább visszafelé haladnának, és nem kívánják magukévá
tenni a második vatikáni zsinat eredményeit.

A boldoggáavatási ceremóniával kapcsolatban Róma főrabbija, Elio Toaff gyermekrablásnak
és felháborító törvénytelenségnek nevezte a Mortara-esetet, és megemlítette, hogy
az az olasz zsidóságban mély sebeket hagyott. David Rosen rabbi, a Rágalmazásellenes
Liga izraeli vezetője kijelentette, hogy IX. Pius boldoggá avatása a Mortara-ügy fényében
könnyen azt a látszatot keltheti: a katolikus egyház bátorítja a kényszerkeresztelést,
ami a zsidó érdekek iránti érzéketlenség bizonyítéka. A liga vezetője sérelmezte,
hogy a zsidó közösség viszonylag későn értesült a boldoggá avatás tervéről,
amit nem előztek meg és nem is követtek konzultációk.

Rómában egyébként a szertartást megelőző szombaton mintegy 300 zsidó és
reformkatolikus tüntetett a szerintük szélsőségesen antiszemita IX. Pius pápa
boldoggá avatása ellen. Enrico Modigliani volt parlamenti képviselő, a római zsidó közösség
egyik vezetője egyenesen botrányosnak minősítette a döntést, különösen abban az
évben, amikor a katolikus egyház bocsánatot kért a zsidók ellen elkövetett múltbeli
bűnökért. A szombati tüntetésen jelen volt Edgardo Mortara egyik leszármazottja,
Elena Mortara is.

Olvasson tovább: