Kereső toggle

Rámenős nemzedék az ezredfordulón

Megszerezzük, ha kell, erővel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A karrier és a siker érdekében akár az erőszak alkalmazásától sem riadna
viszsza a mostani fiatal generáció egy része. Mintakövetőkből mintaadóvá váltak
gyermekeink, s ezt a fordulatot a média eredményesen aknázza ki azzal, hogy igyekszik
az ifjú fogyasztókba beleprogramozni a mindenkori piaci trendet. Ráadásul a
társadalom korábban meghatározó csoportjait váratlanul érte a gyors gazdasági és
politikai változás a kilencvenes évek elején, ezért nem "dolgoztak ki" modern és
használható értékmodellt, ami a mai fiatalságnak vonzó lehetne.



"Azt csinálok, amit akarok": a hamburger-szex filozófiája egy antibébi pirula
reklámján

Az Oktatáskutató Intézet (OKI) Ifjúságkutató Csoportja a nyolcvanas évektől
kezdve végez vizsgálatokat a tanuló fiatalok, illetve a fiatal munkavállalók
körében. Bár a szakértők véleménye eltérő a tekintetben, hogy például
korszakváltásról beszélhetünk-e a hatvanas évek (a híres 68-as generáció)
kapcsán, az vitathatatlan, hogy az akkori szabadságközpontú törekvések nyomán
átalakult a fiatalok élettervezése. Míg korábban a fiatal nemzedékek a felnőttek
világába igyekeztek bekerülni, vagyis mintakövetőként jelentek meg, a "fordulat"
óta egyre inkább mintaadóvá váltak. Kénytelenek saját maguknak mintát adni, mivel
a felgyorsult tempó, a megváltozott körülmények miatt korábban kényszerülnek
önálló döntéseket hozni, ráadásul hamarabb válnak "fogyasztóvá".

Az is érdekes, hogy bár a felmérések alapján a családok kétharmada – beleértve a
roma családokat is – felismerte a kor kihívásait, és igyekszik megfelelően
iskoláztatni a gyermekeit, vagyis hajlandó "befektetni" a gyerek jövőjébe, a
társadalom egészét, a civil intézményeket mégis felkészületlenül érte a
robbanásszer? gazdasági, politikai változás. A hatvanas évek ifjúságához
hasonlóan a mai fiatalok sem merítenek a szülők, a tanárok életpályájának
példájából. Egyedül a média áll a "helyzet magaslatán", találékonyan
programozza ugyanis a fogyasztói kultúra által diktált piaci trendet az értékek
terén elbizonytalanodott fiatalságba.

"A mai fiatal nemzedék tipikusan válságnemzedék. Az erkölcsi értékek
összezavarodásának időszakában szocializálódtak felnőtté, a politikai
szélsőjobboldal látványos közéleti szereplése idején szocializálódtak
állampolgárokká" – írta Garami Erika a Fiatalok erőszakos mozgalmak iránti
vonzalma cím? értekezésében. Míg a szabadság az előző nemzedék során
közösséget teremtett, egyfajta cinkosságot jelentett a "letűnőben" lévő
(érték)rendszerrel szemben, mai megfogalmazásban ez így hangzik: a szabadság az, hogy
azt csinálok, amit akarok. Ez azonban veszélyt is rejthet magában, mind az egyénre,
mind a közösségre nézve, ugyanis egy agresszív társadalom létrejöttéhez vezethet.
A munkavállalási lehetőségek megváltozása tudatos tervezésre készteti a
fiatalokat, így érthetően a munkaerőpiacon kamatoztatható tudás megszerzésére
törekednek. Ezen a piacon azonban mindenki mindenkivel versenyben áll. Az önálló
döntés szabadsága tehát vegyül az "azt csinálok, amit akarok" szabadságával
együtt járó bizonytalansággal, kockázatvállalással, félelemmel. Ez együttesen
ahhoz az életérzéshez vezet, hogy mindenki rivális: ha veszítek, haragudhatok a
másikra.

Egy 1997-ben készült felmérés szerint (lásd keretes táblázatunkat) az erőszak
részben elfogadható eszköz a fiatalok között. A vizsgálat a tanuló, dolgozó és
munkanélküli fiatalok körében készült. A fenti eredmények átlagértékek; ahogy
haladunk a tanuló fiatalok felől a dolgozókon át a munkanélküliek felé, úgy
emelkednek az átlagok, azaz a fiatalokban pesszimizmusukkal arányosan nő a
hajlandóság egyrészt arra, hogy elismerjék az erőszakhoz való jogot helyzetük
javítása érdekében, másrészt hogy adott esetben maguk is hajlandóak legyenek részt
venni egy ilyen erőszakos mozgalomban.

Szakértők álláspontja, hogy a vizsgálat óta eltelt három év ezt a gyakorlatban is
igazolni látszik. A helyzetet súlyosbítja a válások arányának ugrásszer?
növekedése, mára ugyanis minden második házasság válással végződik, ezért
könnyen magukra maradnak a gyerekek a két szülő között.



Vallás és erkölcs



Gábor Kálmán, az OKI Ifjúságkutató Csoport vezetője, aki a nyolcvanas évek eleje
óta folytat vizsgálatokat a fiatalok között, a Heteknek kifejtette: a hagyományos
tradíciók, értékek, kritériumok merev hangsúlyozásával lényegében nem
változtathatók meg az emberek, főleg nem az ifjúság. Például a kormányzat azon
törekvése, retorikája, amellyel hangsúlyt kíván adni a történelmi egyházaknak a
családpolitikában, nem oldja meg a fiatalok orientálásának a kérdését. Nem lesznek
ettől úgymond erkölcsösebbek a fiatalok. Mi több, a szociológiai felmérések
inkább ennek ellenkezőjét látszanak igazolni: az intolerancia és a gyűlölködésre
való hajlam (cigányság, zsidóság, másként gondolkodók iránt) a legidősebb
korosztályra jellemző vonásokat ismétli. "A vallásosság vizsgált dimenziója (a
templomba járás gyakorisága) az idősebbek körében intoleránsabb, előítéletesebb
beállítottsággal társult… Az ifjúsági korcsoportban a fiatalabbak azok, akik
ellenségesebbek." (Rudas János, az idén megjelent Társadalmi átalakulás és
ifjúság c. gyűjteményben publikált cikkéből.) Az egyetemi hallgatók között
végzett vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a "mélyen vallásos diákok nem
barátkoznak más diákokkal, eleve kizártnak tartják ennek megvalósulását."
(Kriaszter Emese cikke ugyanott). A történelmi egyházak által számukra nyújtott
értékeket tehát nem adják tovább, gyakran elzárkóznak még a kapcsolatfelvétel
elől is, zárt közösségeket alkotnak.

Változtak az idők is, a gyerekeket nem lehet tömegesen, felülről elérni, mivel
erősen individualizálódtak. A fiatalok legtöbbje kizárólag a saját karrierje
építésével van elfoglalva.

Míg a kilencvenes évek elején egy nyolcadikos álmaiban fontos szerep jutott a
családnak – két gyerek, kutya, macska, autó, családi ház –, mára ez a
polgárinak nevezhető életforma időben jelentősen kitolódott, háttérbe is szorult.
Ugyan van a fiataloknak igényük a hagyományos értékekre, de csak modern
átdolgozásban válhatnak életszerűvé, használhatóvá a számukra. Gábor Kálmán
azonban hozzátette: "Nem lenne igazságos, ha nem vennénk számításba ennek
hallatán azt, hogy ez nem egyszerűen személyi döntés kérdése, hanem válasz a
kihívásokra, egyfajta megoldási képlet." Hiába hangsúlyozzák például
központilag a család fontosságát, ha a multinacionális cégek világában a karrier
számára a család "kockázati tényezővé" válhat.



"Hamburger-szex"



A fogyasztási mentalitás kihat a fiatalok életvezetésére. A javak utáni vágy a
magánszférában a kapcsolatokban is megnyilvánul. Tóth László tanulmánya az
említett gyűjteményben ezt a tendenciát "hamburger-szexnek" nevezi: terjed a
szexualitás területén az a fogyasztói mentalitás, aminek immár státusszimbóluma a
hamburger. Gyorsan megvesszük, méltatlan körülmények között elfogyasztjuk, az
egyeníz még a jóllakottság érzését sem kelti, és egy fél óra múlva már
elfelejtettük az egészet. A kutatások eredményeiből kiderül, hogy a fiatalok egy
adott időszak alatt több partnerrel kevesebb alkalmat töltenek együtt. A
kapcsolataiknak tehát igen alacsony a "kommunikációs tartalma", vagyis egy
személyre nem fordítanak túl sok időt. "A tendencia egyértelmű, csak kérdés,
hogy hova vezet" – lamentál a szociológus.

Ezzel párhuzamosan – a nyugat-európaihoz hasonlóan – megjelentek a különböző
menekülési változatok is, különösen a fiatalok elit csoportjainál: kábítószer,
okkultizmus, csillagjóslás és így tovább.

A szakértő szerint a legnagyobb gondot az a kettősség okozza, hogy míg a piaci
felzárkózás megoldódott Magyarországon, addig a társadalom felzárkózása még
várat magára. A társadalmat jellegében is meghatározó civil intézményeket és
vallási közösségeket egyaránt felkészületlenül érte a változás mértéke. Nem
tudtak segítséget nyújtani egy "alkalomhoz illő" értékrendszer felépítésében
a nagyon önálló és még inkább önállóságra törekvő fiatalság számára, akik
így maguknak alakítanak ki értékeket.


Egyes politikai állítások elfogadottságának átlaga (minimum 1, maximum
5). Minél magasabb az átlag, annál nagyobb arányban fogadták el a fiatalok az adott véleményt.
(1997)

"Ma olyan reménytelen a fiatalok helyzete, hogy elkeseredésükben bármire
képesek."
2,97
"Ha az idősebbek nem törődnek jobban a fiatalok gondjaival, akkor ők
akár erőszakkal is meg fogják szerezni, ami nekik jár."
2,94
"Szívesen elmennék ebből az országból, ha lenne rá módom." 2,37
"Én is hajlandó lennék részt venni egy erőszakos mozgalomban, ha
biztosítva látnám, hogy a helyzetem ettől jobbra fordul."
2,13

Olvasson tovább: