Kereső toggle

Gyilkolnak a keleti csodaszerek

A misztika ára

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Furcsa halálesetekről számolt be a német Der Spiegel magazin nemrégiben. Két
brit fiatalasszonynak egyforma egészségügyi problémái voltak: mindkettőjük testén
ronda piros foltok jelentek meg. Miután a hagyományos gyógyászati módszerekkel nem
sikerült a makacs ekcémát eltávolítani bőrükről, a csalódott asszonyok újfajta kúrát
alkalmaztak magukon. Elkeseredésükben kínai teakeveréket kezdtek el inni, és a tenyérnyi
nagyságú foltok nyomtalanul eltűntek róluk. Ám az így nyert szépségért nagy árat
kellet fizetniük: legyengültek és elkezdtek rohamosan fogyni. A kórházban megállapították,
hogy veséik nagymérték? károsodást szenvedtek, már nem lehetett a megtámadott
szerveket megmenteni, csak a művese segített.

Ennél sokkal rosszabbul járt az a két hongkongi férfi és két nő, akik a közelmúltban
nagy dózisban fogyasztottak kínai gyógynövényeket. A túladagolás következtében néhány
órán belül életüket vesztették. A halál oka ebben az esetben is súlyos veseelégtelenség
volt.

A két történet csepp a tengerben azon mérgezéses esetek közül, amelyeket kínai gyógynövényekből
összeállított mixtúrák okoztak az utóbbi időben. A német lap szerint jó néhány
orvos rájött arra, hogy egyes távol-keleti orvosságok erősen toxikus összetevőkből
állnak. A sokszor csodaszernek gondolt kotyvalékok nemcsak gyors lefolyású vese- és májkárosodás
előidézői, hanem igen gyakori mellékhatásaik közé tartozik a szívritmuszavar,
amelynek következtében a gyógyulni vágyó akár két-három óra leforgása alatt eltávozhat
az élők sorából. Furcsa módon azonban sem Kínában sem más távol-keleti országban
ezidáig nemigen foglalkoztak a gyógyító drogok mellékhatásaival. A problémák ott
kezdődnek, hogy a Kínából importált szerek tisztaságát, származását, hatóanyag
tartalmát a legritkábban vetik vizsgálat alá. Az esetek 80-90 százalékában senki
nem tudja pontosan, milyen komponensekből is áll a beszállított anyag, amelyet
rendszerint tíz- vagy többféle növény kivonata alkot. Hiszen a természetes drogok
hatóanyag-tartalma – ellentétben az iparilag előállított gyógyszerekkel – nincs
előírások által szabályozva. "Nem lehet tudni, mi van az anyagokban, azt pedig
teljesen homályos, hogy milyen koncentrációban"– állítja egy hamburgi orvosszakértő.
És ezen felül az alapanyagként használt gyógynövények túlnyomó többsége hemzseg
a szennyező anyagoktól. Ez pedig nem véletlen. Amióta Kína gazdasági vezetői
felfedezték a tradícionális gyógyászat miatt az országba beáramló kemény valuta
jelentőségét, őrült gyorsasággal kezdtek hozzá ültetvények telepítéséhez. A növényeket
azonban - hogy megvédjék a különféle betegségektől, gombáktól, gyomoktól - erős
vegyi anyagokkal kezelik. Emiatt a termés nehézfémek felhalmozott koncentrációját
rejti magában. Így az arzéntól kezdve, a kadmiumon, ólmon, higanyon át a cinkig
minden fellelhető bennük. Ezenkívül a nedves trópusi levegőn való szárítás,
valamint a szakszerűtlen tárolás következményeként gyakran penészgombák telepednek
meg a varázsszerek alapanyagain. Sőt egyes nyugati kutatók kátránynyomokat is találtak
a megvizsgált pancsolmányok között, amely valószínűleg az utcai szárításnak köszönhető.

A közelmúltban kutatásokat végeztek egy Bajorországban működő, hagyományos kínai
medicinát alkalmazó klinikán. Ezek során megdöbbentő eredményekre jutottak. Minden
negyedik pácienset hasmenés gyötört a kínai teák elfogyasztása után, minden ötödik
beteget émelygés fogott el, és minden tizediknek hánynia kellett.

A teáknál még problémásabbnak számítanak a Távol-Keletről beáramló kész gyógyszerek.
A természetesnek tűnő preparátumokat kemény nyugati gyógyszeradalékokkal spékelik
meg a hozzáértő és szakavatott pancsolók. Néhány, az Egyesült Államokban
folytatott keleti orvosságteszt félelmetes tényeket produkált: az egzotikus kompozíciók
harminc százalékában legalább egy olyan vegyipari matéria volt felfedezhető,
amelyeket a fejlett nyugati medicina használ hajszálpontos dózisokban. A bevizsgált
tabletták további húsz százaléka pedig ezek egész arzenálját vonultatta fel összetevőként
természetesen találomra beállított mennyiségben.

Sok esetben nyersanyag formájában kerül be a feldolgozandó növény, majd a specialisták
itt mixelik össze, jóllehet ez illegális tevékenységnek minősül. Éppen ezért a gyógyszerészek
és gyógyszerkutatók szorgalmazzák a Kínából érkező növények szigorúbb
kontrollját, és az import megfelelő bizonylat ellenében történő engedélyezését.
A szállítmányok többsége Hollandián és Belgiumon keresztül jut be mindenféle átnézés
nélkül az EU-ba. A kereskedelem szinte a kábítószerekéhez hasonló módon történik,
sokszor a helyi maffia közreműködésével. Németországban becslések szerint jelenleg
mintegy 2000 orvos, továbbá 20 klinika repertoárjában lelhetők fel misztikus távol-keleti
kencék, pirulák és füvek. És a kereslet egyre nő, mivel a fejlettebb országok gyógyszerkutatói
jól tudják, hogy egy-két fontos orvosság - mint példának okáért a malária elleni
vagy rosszindulatú daganatokat megszüntető szerek - alapvető hatóanyaga kínai növényekből
származik. De a kutatások ezen a téren még igencsak gyerekcipőben járnak. "Japánban
teljesen más a helyzet" - jegyzi meg a Spiegel. Ott ezekkel a veszélyes koktélokkal
csak valóban képzett és a témában jártas emberek végezhetnek gyógyító manővereket
– meglehetősen nagy sikerrel. Ők jelentős előrelépést értek el az egzotikus
drogok segítségével olyan betegségek leküzdésében, mint a hepatitis, reuma vagy a
magas vérnyomás.

Talán a közeljövőben Európában és az Egyesült Államokban is hasonló módon az
emberiség javára tudják fordítani a régi kínaiak tudását, mint most Japánban. De
egyelőre annyira kusza a helyzet az ilyen fajta gyógyítás terén, hogy még több belőle
a kár, mint a haszon.

Olvasson tovább: