Kereső toggle

Newsweek-összeállítás a messiásvárás évezredeiről

Az apokalipszis történelemformáló hatása

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A kultúránkat közel kétezer éve meghatározó könyv, a Biblia a világ teremtésétől
annak végéig fogja össze az emberi történelmet – állítja a Newsweek cím?
amerikai magazin a héten megjelent terjedelmes összeállításában. A nyugati kultúra
mindig is kutatta, mikor jött létre a világ, ám ennél is izgalmasabb kérdést jelent
számára, mikor fog véget érni a jelenleg ismert civilizáció. Az apokaliptikus elképzelések
jelentős mértékben befolyásolták a nyugati világ történelmét, hatással voltak
Kolumbuszra éppúgy, mint Cromwellre vagy a korai marxistákra. A zsidóknak a Szentföldre
való visszatéréséről, az ezeréves királyságról vagy az armageddoni csatáról szóló
próféciák számos háború számára jelentettek ürügyet. A kétezer éve nem szűnő
és az ezredforduló kapcsán új elemekkel bővülő apokaliptikus várakozásokat az
amerikai hetilap november 1-jei tengerentúli kiadása mutatja be.

Abban ugyan viszonylag kevesen hisznek, hogy a világ éppen 2000. január 1-jén,
nulla óra nulla perckor fog véget érni, ám egy közelmúltbeli közvéleménykutatás
szerint Amerikában a felnőtt lakosság 40 százaléka hiszi, hogy a világ végét a
Jelenések könyvében leírt armageddoni csata fogja jelenteni. A Newsweek legújabb felmérése
pedig kimutatta, hogy 18 százalékuk véli úgy: még az ő életében eljön a világvége.




Apokaliptikus kasszasiker



E várakozásokkal összhangban az elmúlt évtizedekben megsokszorozódott a témával
foglalkozó könyvek száma. Bernard McGinn, a Chicago Divinity School történésze
szerint az utóbbi harminc év világvége témájú könyvtermése meghaladja az elmúlt
háromszáz évét. A hetvenes évtized amerikai bestsellere Hal Lindsey A néhai földbolygó
cím? könyve volt, amit 1990-ig 28 millió példányban adtak el. A könyv, amelyből a
hetvenes évek végén filmet is készítettek, bemutatja az újjáéledő Római
Birodalmat, amelynek eljövendő diktátora békeszerződést köt majd Izraellel, és a
jeruzsálemi Szentély felépítése után nyilvánvalóvá válik róla, hogy valójában
ő a Jelenések könyvében megjövendölt Antikrisztus. Társa, a hamis próféta
mindenkit a diktátor imádására kényszerít, az ennek ellenállókat pedig üldözik.

A kilencvenes évek slágerei az apokaliptikus regénysorozatok lettek. A Tim LaHaye és
Jerry B. Jenkins szerzőpáros magyarul is megjelent romantikus világvége sztorija, az
Elragadtatás után eddig megjelent kötetetei 9 millió példányban keltek el, és még
közel sem járnak a befejezésnél. A keresztények világból való kiragadása után
itt maradtak sorsát, az egységes világkormány létrehozását, az Antikrisztus uralkodását
és az ítéletet a csúcstechnológia világába helyező regényfolyam sikerén
felbuzdulva a szerzők megjelentették a tinédzserszereplőkkel megírt, nagyjából
azonos cselekmény? változatot is.

A téma keltette világméretű izgalom a filmipart sem hagyta hatás nélkül. Számos
hollywoodi előzmény után a közelmúlt egyik nagy meglepetése az Omega kód című,
nemrég elkészült játékfilm, amely a két héttel ezelőtti hétvégi toplista tekintélyes
tizedik helyén szerepelt a nézők számát és az eddig befolyt hasznot tekintve. Az
ismeretlenség homályából felbukkant gyártó, a Gener8Xion Entertainment három nap
alatt 2,4 millió dolláros haszonra tett szert, és máris elérte az egy mozira eső
legmagasabb dollárbevételt a tizes sikerlistán. A Michael York és Casper Van Dien nevével
fémjelzett produkció egy olyan világba vezeti a nézőket, ahol a Michael York
megtestesítette Antikrisztus körül bontakozik ki a cselekmény.



Messiásjelöltek: Kolumbusz és Cromwell



A világ végét természetesen nem csak a zsidó és keresztény hagyomány kutatja, más
kultúrköröknek is markáns elképzelései vannak a végről – állítja az amerikai
hetilap. A muzulmánok szintén apokaliptikus várakozásban élnek: hitük szerint a természeti
katasztrófákat követő armageddoni csata után, amelyet egy "titkos" imám, Mohamed
leszármazottja, valamint Jézus vezet a gonosz erői ellen, eljön a béke ideje, a
millennium. Ennek végével mind Jézus, mind az imám meghal, és elkövetkezik az utolsó
ítélet. A hinduk és a buddhisták számára az idő ciklikus rendet követ, így hitük
szerint a világ soha nem ér véget: minden ciklus után megújul.

A keresztény apokalipszis-elképzelések és a jelenlegi világkorszak végével
kapcsolatos teóriák, találgatások fő forrása a bibliai Jelenések könyve, melyet János
apostol patmoszi száműzetése alatt írt le, Domitianus római császár (Kr. u. 81–96.)
uralkodása alatt. Az alig húszoldalas könyvecskében a szerző az első század végére
kialakult római birodalmi szisztémára és az uralkodót messiási címekkel felruházó
vallási kultuszra úgy tekintett, mint a világtörténelem végkifejletében fellépő
antikrisztusi világhatalom előképére. (Hetek, 1999. február 20.)

"A nyugati világ teljes történelmét meg lehet érteni János Apokalipszisén keresztül"
– állítja McGinn, aki többek között a nemrég megjelent Apokalipszis Enciklopédia
társszerzője. János jelenései a történelem folyamán sosem maradtak hatás nélkül:
amíg a korai egyház tagjainak szenvedéseikben és az üldöztetésben vigaszt jelentett
az isteni igazságszolgáltatás tudata, addig a harmadik századra széles körben kétségbe
vonták, érdemes-e a kanonikus könyvek közé sorolni a Jelenéseket. Jeromos és más
egyházatyák véleménye szerint a Jelenések vallási fanatizmus gerjesztésére voltak
alkalmasak (a próféciákat olvasva egy püspök a pusztába vezette nyáját, hogy ott várják
a véget), és Róma-ellenes érvelése szükségtelen konfliktusokat szül. Augustinus
határozta meg a végül hivatalos katolikus állásponttá merevedett nézetet: János
jelenéseit nem szükséges szó szerint vagy a jövőre vonatkoztatva értelmezni, csak
mint a jó és a gonosz, az egyház és a világ mindennapos harcának allegorikus leírását.

Ennek ellenére a középkor bővelkedett a világ végére vonatkozó spekulációkban. A
12. századi keresztesek úgy látták: Jeruzsálem visszafoglalása a muzulmánoktól
egyet jelent az Antikrisztus legyőzésével. A Messiás viszszatérését a Biblia leírása
szerint megelőző jelek, többek között háborúk, természeti katasztrófák, járványok
gyakran voltak tapasztalhatók a középkorban. Ezeket a "jeleket" látva nem egy
keresztény vállalta magára – önjelöltként – a messiási tisztet, a közeledő
világvégével riogatva kortársait.

A világvége-spekulációkban bővelkedő középkor egyik legnagyobb hatású alakja
volt az olasz Giacomo da Fiore, akinek állítása szerint angyali kijelentés világosította
meg az Apokalipszis és ezáltal az egész Biblia értelmét. Ennek során megértette,
hogy lesz egy olyan kor, a Szent Lélek kora, amelyben új vallási rend fogja megújítani
az egyházat, és ezen keresztül megtisztítani az egész emberi nemet. Úgy vélte, az
Antikrisztus már él Rómában, és számításaira alapozva 1260-ra tette a történelem
utolsó szakaszának nyitányát (Hetek, 1998. december 31.). Tekintélyét mi sem mutatja
jobban, mint hogy VI. Henrik császár és Oroszlánszív? Richárd a harmadik
kereszteshadjárat kimenetelére nézve tőle kértek tanácsot. Giacomo da Fiorét később
eretneknek nyilvánították, de a történelmi evolúcióról szóló apokaliptikus művei
hatottak olyan későbbi nagy gondolkodókra, mint Hegel, August Comte vagy Marx. 1501-ben
Kolumbusz Kristóf kijelentette, hogy ő a da Fiore által megjövendölt messiás. Azzal
a meggyőződéssel indult útnak India felé – és érkezett meg Amerikába –, hogy
utazása meggyorsítja Krisztus visszajövetelét. Élete végén írt misztikus hangvétel?
művében, a Próféciák könyvében úgy véli, hogy felfedezései közvetlen előkészítői
a millenniumi aranykornak. Bár da Fiore jövendölése nem teljesedett be, a következő
700 év millennium-mozgalmai sokat merítettek a tisztább kor eljövetelének gondolatából.


A középkorban Szent Ferenc radikális követői a tulajdon és más emberi intézmények
teljes eltörlését szorgalmazták a tulajdon nélküli társadalom megteremtésére. A
16. századi anabaptisták egy csoportja abbéli meggyőződésében, hogy közel a világ
vége, elfoglalta Leiden városát. Vezetőjük királynak és messiásnak kiáltotta ki
magát, megszüntette a pénz magántulajdonát, bevezette a többnejűséget, és a Biblián
kívül minden könyvet betiltott. A 19. században a korai marxisták e radikális hagyományokat
a kommunizmus előfutáraként tartották számon. Valamivel korábban, az angol polgári
forradalom után Oliver Cromwell abban a hitben fogadta vissza Angliába a zsidókat, hogy
ezáltal angol földön valósíthatja meg az új Jeruzsálemet.



Antikrisztus-jelöltek



Európa államegyházai számára mindig is problémát jelentett a világvége várása.
Amikor XIV. Benedek pápát egy látnok barát arról informálta, hogy megszületett az
Antikrisztus, és már hároméves, a pápa láthatóan megkönnyebbült: "Akkor ezt a
problémát az utódomra hagyom" – mondta. Az Antikrisztus személye természetesen az
egyik legnagyobb talány az Apokalipszis jelentését vizsgálók számára. A történelem
folyamán már sokakra próbálták ráragasztani az Antikrisztus címet, ám eddig még
egyikük sem bizonyult a Bibliában említett fenevadnak. Az első és második századi
keresztények a Római Birodalom egyes uralkodóiban, elsősorban a keresztényeket üldöző
Néró császárban véltek rátalálni az Antikrisztusra.

A késő középkorban a találgatásnak elsősorban aktuálpolitikai háttere volt. IX.
Gergely pápa a vele szemben álló II. Frigyes német–római császárt nevezte "a
tengerből feljövő fenevadnak". Frigyes válaszában viszonozta az antikrisztusi címeket,
majd a pápa halála után utódja, IV. Ince folytatta a harcot. Ince pápa örökölte az
elődjének ajándékozott címet, mivel ellenfelei kimutatták, hogy a nevét alkotó betűk
számértéke pontosan 666, az Antikrisztus száma.

A keresztények jelentős részének az Antikrisztust Mohamed, vagy a törökök általában
testesítették meg, akik Európát fenyegették. Luther Márton szemében a pápaság intézménye
a "sátán zsinagógája" volt, Babilón királysága, és az igazi Antikrisztus. A pápa
mint Antikrisztus állandó témája lett a reformáció korában született népszerű, képes
hitvitázó műveknek is.

Európán kívül talán Oroszországban mutatkozott a legnagyobb érdeklődés az
apokaliptikus elképzelések iránt. A 19. századi Európában – a bibliakritika és a
teológiai materializmus következtében – háttérbe szorult eszkatologikus várakozás
Oroszországban eleven maradt. Egyik legnevesebb képviselője, Vlagyimir Szolovjov éppen
száz éve kezdett hozzá Három beszélgetés a háborúról, a hatalomról és a világtörténelem
végéről cím? könyvének írásához. A m? befejező része az Antikrisztus története:
"megjelenése, diadala és bukása". A könyv előszavában Szolovjov így ír: "Az
emberiség tömegét uraló történelmi erők még csak ezután fognak összecsapni és
összekeveredni, még azelőtt, hogy megjelenne e saját magát széttépő vadállat új
feje – az Antikrisztus világot egyesítő hatalma; azé az Antikrisztusé, aki dörgő
és félelmetes szavakat fog hallatni, s aki a teljes törvénytelenség titkát végső
megjelenésekor a jó és az igazság csillogó leplébe fogja burkolni, hogy – az Írás
szavai szerint – ha lehet, még a kiválasztottakat is hitük végső elhagyására csábítsa.
E kis könyv megírásakor legfőbb szándékom az volt, hogy ideje korán felhívjam a
figyelmet arra a csábító maszkra, amely mögött a feneketlen gonoszság rejtőzik."

Apokaliptikus várakozásban és találgatásokban természetesen a huszadik század sem
szűkölködik. Az emberiség eddigi "legapokaliptikusabb" évszázadában (Hetek,
1998. december 5.) ismét az egyik legtöbbször feltett kérdés, ki az Antikrisztus. A
gyanú rávetődött Hitlerre, sőt sokan Gorbacsovra is gyanakodtak, a homlokán található
nagy vörös anyajegy alapján, melyben többen a fenevad bélyegét látták. Korunk jelöltjei
között található – a teljesség igénye nélkül – II. János Pál, Szaddám
Huszein, Sun Myung Moon, a koreai "Egyesítő Egyház" alapítója, Jasszer Arafat és
Louis Farrakhan, Amerika legismertebb iszlám vezetője.



Biztosítás világvége ellen



A középkori Európához hasonlóan a 19. századi Amerika is tele volt látnokokkal,
reformerekkel és prófétákkal. Az egyik legtalálékonyabb az a Joseph Smith nev?
farmer volt, aki egy angyali jelenés nyomán 1823-ban maga köré gyűjtötte az utolsó
napok szentjeit, hogy együtt várják Jézus Krisztus közeli visszajövetelét. A várt
esemény – akkor – elmaradt, ám Smith saját elmondása szerint az őt meglátogató
Moroni nev? angyaltól egy titkos jelekkel teleírt aranylemezt kapott ajándékba,
melyhez megkapta a kulcsot is. A "megreformált egyiptomi hieroglifák" megfejtésével
jött létre az a szöveg, amelyet ma a Mormon Könyvének neveznek, és amely a "Jézus
Krisztus Utolsó Napok Szentjeinek Egyháza", vagyis a mormonok szent könyvét alkotja.
Joseph Smith mai követői egyenesen abban hisznek, hogy Jézus – ellentétben a Bibliában
leírt Olajfák hegyével – a Missouri állambeli Independence városba fog visszajönni.
1823 óta már 1843-ban és 1844-ben is várták a visszajövetelt, de az a jelek szerint
még mindig nem következett be.

A katolikus hívők szintén kaptak a végidőkkel kapcsolatos "figyelmeztetéseket" a
19. század folyamán. Ezek Szűz Mária megjelenése révén jöttek, Lourdes-ban és más
helyszíneken. Az 1830-as párizsi jelenés emlékére az egyház "csodatevő" érméket
nyomatott, melyek, egyenesen a Jelenések könyvéből véve, Máriát mint a "napba öltözött
asszonyt" ábrázolták.

Bár János végidőkről szóló próféciái a keresztényeknek szólnak, a zsidók számára
is jelentőséggel bírnak, hiszen éppen ezek a kijelentések tették a keresztényeket a
cionista mozgalom és az 1948-ban újjáalakult zsidó állam támogatóivá. 1948 a
bibliai keresztények számára azt jelentette, hogy valóban elkezdődött a visszaszámlálás
a vég felé.

Ugyan a Jelenések könyvének értelmezései a történelem folyamán tévedésekhez is
vezettek, üzenete minden komoly hívő számára egyértelm?: ahogyan a világ teremtése,
úgy a világ megszüntetése is ugyanabban a kézben van – állítja a Newsweek cikke,
amely az apokaliptikus elméletekről szóló összeállítását egy igazi amerikai történettel
zárja arról, hogyan szervezte meg egy kaliforniai – történetesen egy Hollywood északi
részén élő – az ingatlanjaik tulajdonjogának biztosítását arra az esetre, ha a váratlanul
bekövetkező elragadtatás ideiglenesen távoltartja a híveket a földtől. Ehhez csak
egy jó szerződés kellett a biztosítótársasággal, amely elragadtatás esetén díjfizetési
haladékot ad, és fenntartja jogaikat hét évvel későbbi visszatérésükig a mennyből,
amikor újra elfoglalják azt – feltéve, ha a biztosítótársaság is túléli az
apokalipszist.

Olvasson tovább: