Kereső toggle

Malakiás listája szerint:

Mi lesz a napfogyatkozás pápája után

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tisztelt Szerkesztőség!



A Hetek 10. számában olvastam a Kelta láncszem cím? vallástörténeti írást, amely
röviden említést tett egy XII. századi ír püspökről, Szt. Malakiásról és a neki
tulajdonított próféciákról. Érdekelne, hogy miként maradt fenn a pápák listája,
és az is, hogy mennyire tekintik a kutatók pontosnak a benne szereplő jellemzéseket?
Elképzelhető lenne valóban, hogy a katolikus püspök egyházának jövőbeli
megszűnéséről jövendölt? Hogyan vélekedik erről a Vatikán?



Üdvözlettel:

Major Gábor

Budapest

Az elmúlt évszázadok során – általában amikor az éppen hatalmon lévő pápa
kora vagy egészségi állapota miatt aktuálissá vált az utódlás kérdése – újra
és újra felbukkant a XII. században élt ír püspöknek, Malakiásnak tuljdonított
lista, amelyben rövid, általában néhány szavas jellemzések sora szerepel az egymást
követő pápákról. A listán szereplő mottók jelentős része anynyira kevés
információt tartalmaz, hogy – különösen a középkori pápák esetében – szinte
lehetetlen feladat az azonosítás. Más jellemzések annyira általánosak (például
"a kereszt védelmezője"), hogy szinte bármelyik egyházfőre illenek. Míg az egyes
jellemzések értelmezése körül szinte vég nélkül lehet folytatni a vitát,
Malakiás listája egy ellenőrizhető prognózist biztosan tartalmaz: szerinte ugyanis az
1143-ban elhunyt II. Ince után még 112 pápa fog uralkodni. A történészek
egyetértenek abban, hogy II. János Pál a 110. pápa II. Ince óta, ami egyben
magyarázatot kínál – a különböző kultúrákban és vallásokban fellelhető
apokaliptikus elméletek iránti érdeklődés mellett – arra, hogy miért foglalkoznak
az utóbbi években egyre többen a Malakiás-lista történetével és értelmezési
lehetőségeivel. A jelenlegi egyházfő hajlott korát és törékeny egészségi
állapotát tekintve úgy tűnik: néhány évtizeden belül eldőlhet a prognózisnak
hitelt adó teológusok és a szkeptikusok vitája. Az ír püspök előrejelzéseit
némelyek egybevetik a sokat vitatott francia látnok, Nostradamus jövendöléseivel is,
aki – állítólag – szintén írt a pápaság utolsó éveiről. Egy biztos: az ő
esetében még hamarabb kiderül az igazság, hiszen prognózisa szerint az 1999-es
esztendőben világháború tör ki, amelynek következtében a pápának menekülnie kell
Rómából…

Malakiás püspök 1139-ben Rómába utazott, hogy felkeresse II. Ince pápát. Az ír
főpapról kortársai úgy tartották, hogy jövőbe látó képességekkel rendelkezik. A
hagyomány szerint Malakiás Rómában élte át nevezetes látomását, amely során 112
pápa uralkodásáról jegyzett fel tömör jellemzést.

Az ír püspök a "Pápák listája" néven ismertté vált dokumentumot átadta II.
Ince pápának, aki elzáratta azt a vatikáni titkos archívumba. Az iratot több mint
400 éven keresztül itt tárolták, míg 1559-ben egy Benedek-rendi történész, Arnold
Wion nyomtatásban is kiadta a Malakiásnak tulajdonított dokumentumot. A több
évszázados hallgatás miatt természetesen sokan megkérdőjelezték a lista
hitelességét, köztük Menestrier jezsuita szerzetes is, aki azt állította, hogy a
jövendöléseket egy korabeli pápajelölt, Simoncelli kardinális hamisította, hogy
ezzel növelje – eredménytelenül – megválasztásának esélyeit. Mások az ismert
XVI. századi látnoknak, Nostradamusnak tulajdonítják a szerzőséget, annak alapján,
hogy az asztrológiában és az egyiptomi mágiában is jártas francia jövendőmondót
szintén foglalkoztatta a pápaság jövője. A katolikus teológusok és
egyháztörténészek azonban – ha fenntartásokkal is – de általában elfogadták a
lista eredetiségét.

Egy másik vitatott kérdés a jövendölés forrására vonatkozik: míg a lista
inspiratív eredetét elfogadó katolikus álláspont szerint a mottók "rövid
profetikus előrejelzéseket tartalmaznak" (Katolikus Enciklopédia, 1913), addig
számos – elsősorban protestáns – teológus felhívja a figyelmet arra, hogy a
középkorban sokszor elmosódott a határ egyes a pogány vallásokhoz kötődő
okkultisztikus elemek (például az asztrológia) és a kereszténység által
elfogadhatónak ítélt szellemi jelenségek között. Különösen jellemző volt ez
Malakiás hazájára, Írországra, ahol a kereszténység korai elterjedése nem
szorította ki, hanem inkább integrálta a különböző sámánisztikus gyakorlatokban
bővölködő ősi druida vallást. Hasonló szinkretizmus figyelhető meg a középkori
tudomány és hatalom csúcsain élők esetében is: a katolikus II. Rudolf
főtanácsadója az asztrológiában és alkímiában jártas Kepler volt, Nostradamus
pedig szívesen látott vendégnek számított szinte valamennyi európai királyi
udvarban; de példaként említhetnénk az asztrológia iránt szintén élénken
érdeklődő magyar főpapot, Janus Pannoniust is. A kritikusok emiatt úgy vélik, hogy
mivel a jövővel foglalkozó középkori prognózisok forrása elválaszthatatlan az
okkult praktikáktól, ezért ezeket az állításokat legfeljebb történeti
kuriózumként lehet értékelni és értelmezni.



"Az elnéptelenedett vallás"



A hosszú felsorolás II. Ince utódjával kezdődik 1143-ban. A mottók – ahol a
történeti feljegyzések lehetővé teszik az azonosítást – általában az
egyházfők címerjelképeire vagy születésük helyszínére, illetve uralkodásuk
valamely jelentős eseményére utalnak. A korban hozzánk közelebb eső egyházfők
esetében több lehetőség kínálkozik az előrejelzések azonosítására, ezért
cikkünkben a századunkban uralkodó pápákra vonatkozó jellemzéseket vesszük
röviden számba.

A századforduló idején a pápai trónon XIII. Leó ült, aki Malakiás listáján a
102. pápa. A rá vonatkozó mottó ("lumen in coelo" – "fény az égben") a
Leó pápa címerét díszítő fényes üstökös motívumára utalhat. Őt Giuseppe
Sarto bíboros követte a vatikáni trónon, akit X. Pius néven 1903-ban koronáztak
pápává. Malakiás az ő uralkodását "lángoló tűzként" ("ignis ardent")
jellemzi. A szimbólum a feltételezések szerint arra utalhat, hogy Pius halálának az
évében, 1914-ben tört ki az I. világháború.

A történelem addigi legnagyobb pusztítását hozó években, 1914 és 1922 között XV.
Benedek volt a római katolikus egyház feje. Az európai háborúnak és az oroszországi
forradalmaknak több mint tízmillió katolikus áldozata volt, és a kataklizmák
túlélői közül is sokan elfordultak az egyháztól. A lista értelmezői szerint erre
utalhat a XV. Benedek pápára vonatkozó mottó: az "elnéptelenedett vallás"
("religio depopulata").

Mivel a Malakiás által adott jellemzések a római katolikus egyház szemszögéből
értékelik az egyes pápákat, ez – mint a következő két egyházfő esetében is –
nem feltétlenül esik egybe a történészek esetenként kritikus véleményével.
1922-ben lépett a vatikáni trónra XI. Pius pápa, aki Malakiástól a
"rendíthetetlen hit" ("fides intrepida") jellemzést kapta. Pius tizenhét évig
tartó uralkodása alatt konkordátumot kötött Benito Mussolinivel és Adolf Hitlerrel,
amivel a katolikus egyház helyzetét igyekezett megerősíteni.

XI. Piust egy hasonlóképpen vitatott egyházfő, az 1939-ben XII. Pius néven trónra
lépő Eugento Pacelli követte. A németországi nunciusként, majd a vatikáni
diplomácia vezetőjeként tevékenykedő Pacelli az "angyali pásztor" ("pastor
angelicus") jellemzést kapta Malakiástól. A második világháború alatt végig
hallgatásba burkolózó pápát tisztelői kiemelkedő spirituális képességeiért és
diplomatikus vezetői tevékenységéért tartják méltónak a "angyali pásztor"
címre.

Az 1958-ban elhunyt XII. Piust az egyháztörténelem egyik legnépszerűbb pápája,
XXIII. János követte, akit az ír püspök "pásztor és tengeri hajós" ("pastor
et nauta") mottóval azonosított. Giuseppe Roncalli megválasztása előtt a tengeri
kikötőváros, Velence püspöke volt. XXIII. János pápa hívta össze a II. vatikáni
zsinatot, és az ő nevéhez fűződik a század egyik legjelentősebb egyházi
dokumentuma, a "Pacem in Terris" kezdet? enciklika.

Malakiás listáján a 108. pápa a "virágok virága" ("flos florum") elnevezést
kapta. Az 1963-ban megválasztott Montini milánói érsek címerét három hercegi liliom
ékesítette, és általában ezzel azonosítják a VI. Pál néven 1978-ig uralkodó
pápát.



Félhold és napfogyatkozás



A modern kori pápaság történetének legrövidebb ideig uralkodó egyházfője az
1978-ban megválasztott Albiano Luciani kardinális volt, aki I. János Pál néven 34
napig töltötte be ezt a tisztséget. Őt a Malakiás-lista előrejelzése a
"félholdból származó" ("de medietate lunae") mottóval jellemzi. Ez –
állítólag – arra utal, hogy a pápa rövid ideig tartó uralma 1978. augusztus 26-án
félhold idején kezdődött, és nagyjából egy holdciklus idejéig tartott. Egy másik
elmélet szerint a mottóban szereplő "félhold" kifejezés az iszlám világban
történő jelentős eseményt vetít előre. Ez az esemény – a teória hívei szerint
– az 1978. szeptember 17-én aláírt Camp David-i egyezmény, Izrael és Egyiptom
békemegállapodása lehet, amely I. János Pál uralkodása alatt jött létre.

A Malakiás listáján szereplő 110. pápa Karol Wojtyla, Krakkó érseke, aki 1920.
május 18-án a feljegyzések szerint egy napfogyatkozás idején született a
lengyelországi Wadowiceben. Mivel az uralkodására vonatkozó jövendölés ("de
labore solis") egyik lehetséges fordítása "a napfogyatkozásból származó",
általában ezzel szokták azonosítani a II. János Pálra vonatkoztatott mottót. A
latin mondat egy másik lehetséges értelmezése a Nap alatt végzett fáradságos
munkára utal. E fordítás szerint az egyháztörténelemben példátlanul sokat utazó,
nyolc nyelven beszélő, íróként is jelentőset alkotó II. János Pál pápa "a Nap
alatt fáradozó" egyházfő.

A napfogyatkozással kapcsolatos értelmezéshez társul az a feltételezés, mely szerint
II. János Pál uralkodásának a végét is egy ilyen rendkívüli természeti jelenség
fogja előrevetíteni. Az ezredforduló előtt már csak egyetlen teljes napfogyatkozásra
kerül sor, amelyet Dél- és Közép-Európából lehet majd figyelemmel kísérni 1999.
augusztus 11-én. A jelenség nyomán egy időre sötétség borul a Vatikánra is –
ebből vonják le némelyek azt a következtetést, hogy a sokat betegeskedő pápa
helyett még a milleneum beköszönte előtt új vezetőt választ a katolikus egyház.



A lista vége



Az "olajfa dicsősége" ("gloria olivae"): ez a mottója Malakiás listáján a
111. pápának, aki II. János Pál után lép trónra, és a jövendölés szerint
uralkodása az utolsó előtti lesz a pápaság hosszú történetében. Őt, II. Romulus
Péter pápa ("Petrus Romulus") követi, akinek uralkodásáról az ír püspök az
alábbiakat jegyezte fel: "Sok nyomorúságon keresztül vezeti át nyáját, miután a
hét dombon épült város elpusztul, és a rettentő Bíró megjelenik, hogy megítélje
a népet. Ez a vég." A sajátos névválasztás talán arra is utalhat, hogy az utolsó
pápához hasonlóan annakidején a Nyugatrómai Birodalom utolsó császára is felvette
Róma alapítójának nevét, akit így Romulus Augustulusnak hívtak.

Mivel jövőbeli eseményekre vonatkozik, természetesen ennek a próféciának az
értelmezési lehetőségei jóval tágabbak, mint a múltbeli pápákra vonatkozóké. Az
olajfa a béke közismert jelképe. Ebből többen azt a következtetést vonják le, hogy
az "olajfa dicsőségeként" jellemzett pápa nem feltétlenül egy személyt, hanem
esetleg egy hosszabb

békekorszakot (aranykort) jelképez, amely alatt számos – külön nem említett –
pápa uralkodik majd, és ennek az időszaknak a végén jelenne meg az utolsó pápa. Ez
az értelmezés feloldja azt a baljóslatú feltételezést, miszerint a római katolikus
egyház történelme egy-két generáción belül lezárulhat.

Az apokaliptikus értelmezések ezzel szemben a Malakiás-lista eredeti számozásából
indulnak ki, és azt állítják, hogy a történelemben már valóban csak két pápa
következik, akiktől a Földre visszatérő Messiás, Jézus Krisztus veszi át a
hatalmat. Az egyik irányzat szerint az utolsó előtti és az utolsó pápa egyidőben
uralkodik majd. Szerintük az "olajfa dicsősége" egy olyan hamis prófétát,
vallási vezetőt jelképez, aki elhiteti a világ lakosait a békesség ígéretével, de
valójában belülről felszámolja az egyházat, és kiszolgáltatja azt az "utolsó
császár", az Antikrisztus céljainak. Ezzel az aposztata római pápával szemben, aki
a hét dombon épült várost, Rómát is elfoglalja, a katolikus egyház hitvalló
maradékából egy új egyház jön létre, amelynek sok nyomorúságot és üldözést
kell elszenvednie a "Babilóntól". Az olajfával kapcsolatban némelyek megjegyzik,
hogy az a Szt. Benedek által alapított bencés rend jelképe is, így elképzelhető:
ebből a rendből származik majd az utolsó előtti pápa.



Egy sokat emlegetett dátum



Vannak olyanok is, akik kapcsolatot vélnek feltételezni Malakiás listája és
Nostardamus egyik jövendölése között, amely szerint az utolsó pápa idején tör ki
az emberiség legpusztítóbb háborúja, amelynek következtében a pápának menekülnie
kell a Vatikánból, és száműzetésben szenved mártírhalált. A francia látnok
szerint ezt a pápát Pálnak fogják nevezni, és jelképe a Nap lesz. Nostradamus azt
állítja, hogy a katasztrófa 1999. júliusában szakad rá a világra, amikor keleti
irányból hadseregek özönlik el Románián és Ausztrián keresztül Európát, dél
felől pedig a Közel-Keletet. A konkrét dátumnak köszönhetően idén világszerte
milliós példányszámokban fogynak a legkülönbözőbb Nostradamus-értelmezésekről
írt könyvek, és naponta szaporodnak az interneten megjelenő apokaliptikus
magyarázatok is. Nyár végére mindenesetre eldől: vagy végleg tekintélyét veszti a
világot 450 éve rémisztgető jövendölés, vagy az események esetleg tovább
erősítik az előrejelzések iránti érdeklődést.

Nostradamus számtalan allegóriát tartalmazó jövendöléseit egyesek az azokban
felbukkanó bibliai motívumok – például az Antikrisztus uralkodása, a világot
sújtó ítélet vagy a messiási aranykor előrejelzése – miatt megpróbálják
összhangba hozni a Szentírásban szereplő eszkatologikus kijelentésekkel. Egy
interneten olvasható katolikus Nostradamus-tanulmány értelmezése szerint a III.
világháborút Oroszország fogja kirobbantani, amikor iszlám szövetségeseivel,
elsősorban Líbiával és Iránnal szövetkezve megtámadja Nyugat-Európát és a
Közel-Kelet nyugatbarát államait. A váratlan csapásra akkor kerül sor, amikor délen
Törökország és Görögország konfliktusba kerül egymással, és ez az esemény
leköti a nyugati hatalmak figyelmét. A szerző szerint Oroszország azért határozza el
magát a támadásra, mert fenyegetve érzi magát Nyugatról. Miután hirtelen egy
diktátor veszi át a hatalmat Moszkvában, elérkezettnek látják az időt a
támadásra. Más muszlim országok is bekapcsolódnak a támadásba, köztük Egyiptom
is, ahol iszlám szélsőségesek veszik át a hatalmat. A világháború kitörése
előtt természeti csapások sorozata éri Európát: nagy földrengések rázzák meg a
Földközi-tenger térségét, 48 fok körüli hőség és aszály pusztít. A csapásokat
az égbolton feltűnő különös jelek teszik még félelmetesebbé – állítja a
katolikus tanulmány, amely összegyűjtötte az Antikrisztus feltűnésére vonatkozó
Nostradamus-jövendöléseket is.

Ezek alapján úgy vélik, hogy a nagy háborút végül az egyesült nyugati hadsereg –
csodával határos módon – megnyeri, miután a támadókat járványok és természeti
csapások feltartóztatják. A győzelem után létrejön az újjáalakult Római
Birodalom, amelynek első vezetője egy francia származású uralkodó lesz. Az ő
uralkodásának idején tűnik fel Európában egy kivételes képességekkel rendelkező
fiatalember, aki – Nostradamus szerint – maga az Antikrisztus lesz. Erről a
személyről a jövendölés azt állítja, hogy Athénben fog megszületni, apja egy
magas rangú szerzetes, anyja pedig prostituált, aki személyiségében félig ember,
félig fenevad lesz. Bár katolikus neveltetést kap és pappá szentelik, hamarosan a
reverendáját katonai egyenruhára cseréli majd. A világháborúban kivételes
érdemeket szerez, és tábornokká léptetik elő. A rendkívüli szónoki képeségekkel
is rendelkező hadvezér politikusként is nagyon népszerű lesz, míg végül
közkívánatra az Új Római Birodalom császára átadja neki a hatalmat.

Nostradamus szerint az Antikrisztus uralma alatt totális kontroll valósul meg a
Földön: a császár minden embert megvizsgáltat, hogy ellenőrizze a testükön
(bőrükön, homlokukon és orrukon) található jeleket. Az Antikrisztus uralma alatt
véres háborúk és rövid ideig tartó békés időszakok váltogatják majd egymást,
míg a legyőzhetetlennek tűnő hadvezér-császárt a Szentföldön egy csata alatt
hatalmas villám sújtja agyon.

Malakiás és Nostradamus jövedöléseiről a közeljövő hoz ítéletet. Addig is
előfordulhat azonban, hogy lesznek, akik a prognózisok alapján megpróbálják
befolyásolni az eseményeket. Erre ugyanis volt már példa: 1958-ban a pápaválasztás
során Spellman New York-i kardinális – arra hivatkozva, hogy Malakiás szerint a soron
következő pápának "pásztornak és tengerésznek" kell lennie – kibérelt egy
nagy szállítóhajót, megtöltötte birkákkal, és lehajózott vele a Tiberisen
Rómába. A konklávé azonban nem hagyta magát meggyőzni az amerikai püspök
látványos showműsorától, és XXIII. Jánost, Velence püspökét választotta meg a
pápai trónra.


XX. századi pápák a Malakiás-listáról

sorszám latin elnevezés    értelmezése kire vonatkozik

(uralkodásának ideje)
102.   lumen in coelo "fény az égből" XIII. Leó (1878-1903)
103.   ignis ardent   "lángoló tűz"   X. Pius (1903-1914)
104.   religio depopulata   "elnéptelenedett vallás" XV. Benedek (1914-1922)
105.   fides intrepida   "rendíthetetlen hit" XI. Pius (1922-1939)
106.   pastor angelicus   "angyali pásztor"   XII. Pius (1939-1958)
107.   pastor et nauta   "pásztor és tengerész"   XXIII. János (1958-1963)
108.   flos florum   "virágok virága"   VI. Pál (1963-1978)
109.   de medietate lunae   "a félholdból"   I. János Pál (1978)
110.   de labore solis   "napfogyatkozásból" vagy

a Nap alatti kemény

munkából"  
II. János Pál (1978-)
111.   gloria olivae   "az olajfa dicsősége"   a következő pápa?
112.   Petrus Romulus   "Romulus Péter" az utolsó pápa?

Olvasson tovább: