Ezzel szemben a hívők Isten mellett hisznek a Gonosz természetfeletti eredetében, személyes valóságában, valamint abban is, hogy az már eddig is jelentős mértékben meghatározta a világ és a nemzetek történelmének alakulását, sőt az anyagi világra is komoly befolyással bír. Ezért szerintük az ember minden jószándékú erőfeszítése ellenére sem képes kiszámítható jövőt teremteni önmagának. Az életet, a sorsot befolyásoló és alkotó tényezők között még ateista embertársainkban is az emberi értelmet meghaladó természetfeletti a domináns szereplő a hívők szerint. Esetükben legfeljebb arról van szó, hogy földi pályafutásuk során sohasem ismerik fel a sorsukat ténylegesen irányító vagy befolyásoló szellemi erők létét. A bibliai világnézet szerint a látható fizikai világ a láthatatlan szellemi valóságból lett, ezért az utóbbit magasabb rendűnek, valóságosabbnak tekinti az evilágnál.
Eszerint a fizikai világnak megvannak ugyanazok a relatív törvényszerűségei, amelyeknek megfelelően benne a természetes folyamatok lezajlanak, de ezekbe beavatkozhat, és megmutatkozhat bennük a természetfeletti, s ennek következtében nem anyagi, hanem szellemi okok irányítják a földi eseményeket, dolgokat is. A jövőt – többek között – emiatt is egyedül Isten ismeri, aki azt megismertetheti az emberekkel. A hívők előtt az élet nem feltétel nélküli, objektív, állandó adottság; és nemcsak egyéni, közösségi, hanem kozmikus, univerzális mértékben is érheti az emberiség jövőjét katasztrófa.
A materializmus is számol egy átfogó, a Földet, az emberiséget elpusztító katasztrófa lehetőségével, de a kozmosz pusztulásának lehetőségét anyagi okokkal magyarázza. Tisztában van azzal, hogy a csúcstechnológia birtokába jutott emberiség a történelemben először került olyan helyzetbe, hogy saját magát is képes elpusztítani. Számos természettudományos tény azt látszik igazolni, hogy Földünket – más bolygókhoz hasonlóan – már többször is sújtotta átfogó katasztrófa. Némely vélekedés szerint bolygónk már most is egy összefüggő temető, amely valamikor virágzó, katasztrófa sújtotta civilizációkat rejt magában. A hívők szerint a világméretű katasztrófának azért nem lehetnek materiális okai, mert a Teremtő a fizikai világot is jónak teremtette, a Földet az ember lakhelyéül alkotta meg. Szerintük a katasztrófák akkor történnek, amikor az emberiség erkölcsi és szellemi gonoszsága által azonosul a gonosz transzcendens világával. Az ilyen erkölcsi-szellemi szinkretizmus az emberi és a szatanikus erők között rendszerint azért szabadította föl a pusztító erőket a történelemben, mert komolyabb visszatartó akadály hiányában a gonoszság lényeinek erői ki tudtak bontakozni az emberi gonoszsággal való együttműködésük által egy adott korban.
A diszharmónia fejedelme
Gyakran felteszik az emberek a kérdést: Isten teremtett mindent – de miért alkotta meg a Sátánt? A történelmi és eszkatológiai Rosszért így végeredményben Isten is felelős, mondják. A helyes biblikus válasz vélhetően az, hogy nem Isten teremtette a Sátánt, hanem az egyik angyali fejedelem, Lucifer lett Sátánná. (A latin Lucifer név jelentése "Fényhordozó", a héber Hélél ben Sáhár, "Ragyogó, Hajnal fia" név nyomán az Ézsaiás 14,12 alapján. A héber Szátán jelentése: "Ellenség", "Vádló".) Lucifer Isten teremtménye, aki Ezékiel próféta szerint "oltalmazó kerubként" Édenben, Isten kertjében szolgált a történelem előtti korszakban. Az angyalvilágban valamikor Lucifer volt a legcsodálatosabb, legszebb lény, akiről azt állította a próféta, hogy ő volt "az arányosság pecsétgyűrűje, teljes bölcsességgel, tökéletes szépségben". Számos bibliakutató szerint Lucifer az Univerzum harmóniájának letéteményeseként, koordinátoraként tevékenykedett, aki Isten tiszteletét vezette.
Ősi judaista és ókeresztény felfogás szerint a Teremtő már az ember teremtése előtt felosztotta az Univerzumot "tartományokra", melyeket angyali szervezetek fennhatósága alá rendelt. A teremtett világok közötti harmónia felbomlását, a konfliktusokat, pusztulásokat Lucifer bukásának a következményei idézték elő. Egyes feltételezések szerint Naprendszerünk és Földünk is Lucifer uralmi térségéhez tartozott. Ez az angyal eredetileg jó és szent lény volt, Teremtője ruházta föl szabad akarattal, és ez tette képessé őt arra, hogy Isten ellenségévé, rágalmazójává váljon. A gonoszságot így Isten teremtményei hozták létre, amikor szabadságukkal Isten akaratával, törvényeivel szemben éltek.
Számos világi bölcselő, író és költő Lucifert összefüggésbe hozta a görög mitológia legendás alakjával, Prométheuszszal, aki a zsarnok és embergyűlölő Zeusz ellen lázadt föl, hogy a főisten akarata ellenére segítséget, tudást adjon az emberiségnek. A Biblia Istenének Zeusszal, valamint Lucifernek Prométheusszal történő azonosítása azonban minden alapot nélkülöz. A zsidó–keresztény démonológia alapján Zeuszt leginkább a Sátánnal lehet azonosítani, míg Prométheusz alakja bizonyos messianisztikus jegyekkel van felruházva, aki vállalja a konfliktust a zsarnok Zeusz-Sátánnal, hogy segítse fölemelkedni az emberiséget.
Lucifert lázadásában számos angyal követte, akiknek felügyelete alatt álltak a bolygók és Földünk térsége is. Az ember teremtésének egyik célja már az volt, hogy bolygónkon az emberiség olyan istencentrikus civilizációt hozzon létre, amely térségünket felszabadítja a Sátán és a bukott angyalok uralma alól. Néhány keresztény teológus szerint a görög–római istenek valójában azokkal a bukott angyalokkal azonosak, akik az ember bűnbeesése óta szellemi ellenőrzésük alatt tartják a Földet, és akiket Jézus halálával és feltámadásával legyőzött.
Az eredeti tervet Ádám bukása hiúsította meg, melynek következtében a Sátán növelni tudta hatalmát, befolyását a Földön. Az ember bűnbeesése előtt "levegőbeli fejedelem" volt csupán, vagyis a Föld feletti atmoszférában, a teológusok szerint a "második égben" található a főhadiszállása. Ádám bukása után "e kor istenévé" is lett, mert megszerezte az embertől a hatalmat a Föld, a történelem feletti befolyásra is.
A teológusok ezt az állításukat Jézus és a Sátán közötti beszélgetésre alapozzák, amely szerint, miután az ördög megmutatta a Názáretinek "a föld minden országait egy szempillantásban", a következő ajánlatot tette: "Neked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét, mert nékem adatott és annak adom, akinek akarom. Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz." (Lukács 4,6-7) Jézus elutasította a Sátán ajánlatát, de nem cáfolta állításának valóságtartalmát. Vagyis tudomásul vette, hogy a megváltásig a Sátán rendelkezett a legnagyobb hatalommal a Földön. Az idézett igeszakaszból az ördög történelmi célja is nyilvánvaló: az emberiség imádását akarja megszerezni személye számára, és ehhez keres megfelelő embereket. A keresztények szerint Jézus legyőzte, de nem semmisítette meg a bukott angyalok hierarchiáját, melyeknek hálójában a világ napjainkban is vergődik.
1999. 02. 27. (III/8)
