Kereső toggle

Cirkusz az üres sír körül

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A húsvét alkalmából Jeruzsálembe özönlő zarándokok és turisták kedvenc felvonulási útvonala a Via Dolorosa, a "Fájdalom útja", ahol állítólag Jézus vitte keresztjét kivégzése helyére. Az Óváros arab negyedében húzódó szűk sikátor mára valóságos vallási bazárrá alakult át: kapható itt Veronika kendőjének másolata; átlátszó műanyag Mária-szoborba palackozott Jordánvíz; vagy többdimenziós szentkép a kereszten függő Jézusról, amely a mellette elhaladók után fordítja a fejét és rájuk kacsint. A bazár keleties forgatagában elmerülő "zarándokok" többsége azonban nemcsak a Via Dolorosa körül kialakult nimbuszt veszi készpénznek (szó szerint), hanem a "keresztút" végállomásának helyéről: a Szent Sír templomról is készséggel elhiszi, hogy valaha annak a helyén emelkedett a Golgota-domb, ahol Jézust a római katonák – a zsidó vallási vezetők szorgalmazására és Pontius Pilatus helytartó jóváhagyásával – keresztre feszítették.

Mindeközben Kelet-Jeruzsálemben, egy fallal körülvett, gyönyörűszép és csendes virágos kertben anglikán lelkészek fogadják a Jézus "Kerti sírjához" (Garden Tomb) érkező látogatókat. Az általában protestáns felekezetekhez tartozó zarándokoknak nagy türelemmel elmagyarázzák, hogy miért ez a kert az "igazi", majd a séta befejeztével azzal a katartikus élménnyel távozhat a látogató, hogy a Názáreti Jézus Krisztus valódi sírboltjába bújhat bele egy szűk bejáraton és mondhat el egy imát afeletti örömében, hogy a sír – lett légyen ez vagy a másik az igazi – immáron csaknem kétezer év óta üres!
Az elfogulatlanul szemlélődő látogatót azonban valami nem hagyja nyugodni. A legfőbb kérdés általában így merül fel az emberben: "De hát hogy lehet két sírja egy embernek, még akkor is, ha nem csupán ember, hanem Isten Fia is volt?" Valamelyik sír biztosan nem eredeti – vagy talán egyik sem? Alábbi cikkünkben nem akarjuk eldönteni ezt a kérdést, csupán néhány adalékkal szeretnénk hozzájárulni a Jézus sírját évszázadok óta körüllengő homály eloszlatásához.

Mit mond a Biblia?

Az első és legfontosabb: nézzük meg, milyen adatokkal szolgál maga az Újszövetség Jézus sírjával kapcsolatban. János evangéliumából – aki maga is szemtanúja volt az eseményeknek – tudhatunk meg a legtöbbet erre vonatkozólag. Miután Jézus testét levették a keresztről, két tekintélyes és befolyásos zsidó ember, Arimatiai József és Nikodémus vették azt gondjaikba. Ezután megtudhatjuk, hogy "azon a helyen, ahol megfeszíttetett [Jézus], volt egy kert, a kertben pedig egy új sír, amelybe még senkit nem helyeztek. A zsidók péntekje miatt azért, mivelhogy az a sír közel volt, abba helyezték Jézust." Máté kiegészíti a leírást azzal, hogy Arimatiai József "elhelyezte azt [Jézus testét] a maga új sírjába, amelyet a sziklába vágatott, és a sír szájára egy nagy követ hengerítve elment". Márk és Lukács újat nem fűznek az eseményekhez. Még egy dolgot azonban fontos hangsúlyoznunk: az ókorban soha, sehol egyetlen civilizált nép sem temetkezett a városfalakon belül. Ez a legszigorúbban tilos volt mind a zsidóknál, mind a görögöknél, mind pedig a rómaiaknál. Ezt támasztja alá egyébként a Zsidókhoz írott levél egy mondata is: "Jézus is, hogy megszentelje az ő tulajdon vére által a népet, a kapun kívül szenvedett." A kivégzés helyéül szolgáló Koponya (arámul Golgota) pedig nem messze lehetett a várostól, mivel János azt írja a Jézus keresztjére kiszögezett táblával kapcsolatban: "Sokan olvasták azt a táblát a zsidók közül, mivelhogy közel volt az a hely, ahol Jézus megfeszíttetett."

A Szent Sír templom

Jézus katolikus "sírjának" történetéről először az egyháztörténet-író Euszebiosz számolt be a Kr. u. V. században. Tőle tudjuk, hogy azt a körülbelül tíz méter magas sziklát, ahol Jézus sírja mellett több más zsidó sírkamra is volt, 135-ben Hadrianus császár hordalékkal feltöltette és egy Afroditénak szentelt templomot építtetett rá. Ez teljes összhangban volt a császár abbéli törekvéseivel, hogy Jeruzsálemet valódi római várossá tegye, amelynek zsidó múltjára semmi sem emlékeztet. A kereszténységet hivatalos államvallássá előléptető Nagy Konstantin 326-ban kezdte meg a pogány templom lerombolását, és Zenóbiosz szír építész tervei szerint egy káprázatos, márványból és aranyból készült bazilikát építtetett helyébe. Állítólag ekkor faragták meg jelentősen a sziklát, olyannyira, hogy nemcsak a többi sírt, hanem a Jézus sírja (ugyan miből jöttek rá, hogy melyik az övé?) előtti siratókamrát is eltüntették. A Szent Sír templom igazán akkortól lépett elő világtörténelmi jelentőség? hellyé, amikor Heléna császárné megtalálta benne Jézus állítólagos keresztjét. Ez a kegytárgy a VI. századtól kezdve bukkan csak fel a forrásokban, s mai napig számtalan háború és öldöklés forrása lett. A perzsák, az arabok, majd a nyugati keresztesek évszázadokon át küzdöttek azért, hogy a Szent Sír templomot és a benne őrzött keresztet megkaparinthassák – miközben Jézus keresztjének valódi szellemi jelentőségével mit sem törődtek. A Szent Sír templom a nyugati és keleti kereszténység számára ma is olyan "előretolt bástya", amelyre hivatkozva fenntartják beleszólási jogukat Izrael belügyeibe; mint ahogyan az iszlám országok is az Al-Aksza és az Omár-mecset miatt tartják szent helyüknek Jeruzsálemet és igénylik azt a maguk számára.
A Szent Sír templomban a számtalan kápolna, oltár, mellékhajó, apszis, ikonosztáz és mécses között ma már nemhogy Jézus sziklasírját, de az eredeti konstantini kápolna maradványait sem lehet felfedezni. Perdöntő bizonyítékkal csak az szolgálna, ha teljes régészeti feltárást végeznének itt (ami szent helyről lévén szó, tudvalévően lehetetlen); továbbá sikerülne bebizonyítani, hogy a hely Jézus kivégzése idején bizonyosan a városfalakon kívül esett. Egyelőre azonban erre sincsenek sem írásos, sem tárgyi bizonyítékok.

A Kerti sír

Charles Warren kapitány, hadmérnök (1840–1926), az angol Palesztinai Kutatási Alap megbízásából kutatott Jeruzsálemben és ért el jelentős eredményeket elsősorban a Templomhegy körüli ásatásain. Ugyancsak ő kutatta a város első századi falrendszerét, s ennek során lett figyelmes egy a mai Damaszkuszi kapuval szemben található sziklaképződményre, amely messziről nézve koponya alakú volt. A helytől nem messze megtalálta egy sziklába vágott sírbolt maradványait, amit a bizánci időszakban valószínűleg imádkozóhelyül is használtak. További érdekessége a helynek, hogy a domb és a sírkamra között egy sziklába mélyített víztározó is előkerült, amelyet a leletek szerint az I. században is használtak. A ciszterna jelenléte egyértelműen bizonyította, hogy itt valaha kert, illetve szőlő- vagy gyümölcsültetvény lehetett. A Kerti sír esetében tehát szinte minden bibliai kritérium teljesül, a kérdőjelek inkább a sírkamra valódiságát illetően merülhetnek fel.

Mi a megoldás?

Ha ezek után összehasonlítjuk a Jézus katolikus és protestáns sírjának valódisága mellett szóló érveket, láthatjuk, hogy az előbbi mellett a hagyomány, az utóbbi mellett pedig elsősorban a Biblia tesz tanúságot. Mindazonáltal a kérdést ma sem lehet egyértelműen eldönteni. A régészeti kutatások egyszer talán erre is meghozzák a biztos választ. Addig is a Jeruzsálembe zarándoklóknak azt a mondatot ajánljuk figyelmükbe, amit az angyal mondott Jézus tanítványainak, mikor azok döbbenten álltak az üres sír előtt: "Nincsen itt, mert feltámadott, ahogy megmondta." Nem az a lényeges, melyik sírban feküdt Jézus teste, hanem hogy a sír üres!

Olvasson tovább: