Kereső toggle

Muszlim zarándoklat Mekkába

A Kába-kő hagyománya

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Április 2-án elkezdődött az az eseménysorozat, melynek során muzulmánok tömegei keresik fel a híres Kába-követ Mekkában, az iszlám szent városában. Az 1990-es Öböl-háború óta Irak számára most vált először lehetővé, hogy ezernél több zarándokot küldjön Szaúd-Arábiába, amelynek kormánya azt is vállalta, hogy fedezi a szovjet tagköztársaságok 1500 iszlám hívőjének költségét. Az eseményre mintegy kétmillió muzulmán érkezett.

Az iszlám vallás egyik előírása szerint minden hívőnek – amennyiben módjában áll –, élete során legalább egyszer el kell látogatnia a szent helyre. A parancs teljesítése jelenleg nem minden muzulmán számára könnyű. Mohamed követői sokszor életükkel fizetnek meggyőződésükért. A forgatókönyv alapján zajló szertartás több állomásának eseményeit szinte minden évben tömegtragédiák egész sora "színesíti. 1987-ben például a szaúdi biztonsági erők a zarándokokkal való összetűzés során megöltek 402 embert – zömében irániakat. Válaszként Irán három évig bojkottálta az eseményt. 1990-ben a Mekka és Mena közti alagútban 1426 ember lelte halálát, miután a szellőzőrendszer felmondta a szolgálatot, s a kitörő pánikban sokakat halálra tapostak, mások pedig megfulladtak. 1994-ben újabb 207 embert "gázoltak" halálra a hívők, miközben az egyik szertartás színhelyére igyekeztek. Az elmúlt években "modernebb" halál is leselkedett a szertartáson részt vevőkre: tavaly pokolgépes robbantásban halt meg egy pakisztáni zarándok. A merénylet elkövetésének vádjával tizenhat kuvaitit fejeztek le a hatóságok. A múlt évi halálozási statisztika sem maradt el az átlagostól: 367-en haltak meg és 1200-an sebesültek meg egy tűzeset során, amely a zarándokok táborában ütött ki, akiknek az előírás szerint – no meg szállás hiányában – az éjszakát a szabad ég alatt kellett tölteniük. A tűz közel 25 ezer négyzetkilométeren hetvenezer sátrat pusztított el. Idén a szaúdi hatóságok óvatosságból tűzálló sátrakat osztanak ki a zarándokok között.
A különféle szerencsétlenségek mellett anyagi jelleg? problémák is jelentkezhetnek: Irakban például 270 dollárt kell fizetni egy kilépővízumért. Ezt nem mindenki engedheti meg magának: egy iraki közalkalmazottnak hat évig kell dolgoznia ahhoz, hogy ennyi pénzt keressen. A szaúdi hatóságok egyébként pénzügyi támogatást nyújtanak a nem arab származású hívek részére, hogy ők is elzarándokolhassanak a Ka\'bah (Kába-kő) szentélyhez.
Az iszlám hagyomány szerint a kőnek otthont adó mintegy tizenöt méter magas építmény eredete az első emberpárig nyúlik vissza. Miután Ádám és Éva kiűzetett az Éden kertjéből, hosszú ideig nem találkoztak egymással. A viszontlátásra kétszáz évet kellett várniuk, amikor is Ádámot annyira elárasztották az érzelmek, hogy sírásra fakadt, s könnyei feketére színezték a Kába kövét. Mások viszont úgy gondolják, hogy a kőnek otthont adó mintegy tizenöt méter magas építmény Ábrahám és Ismael keze munkáját dicséri, és a fekete követ maga Gábriel angyal adta Ábrahámnak.
Az akkoriban a környéken élő koraisita törzs vallásos áhítattal viseltetett a kő iránt, s a szentélyben annyi isten szobrát helyezte el, hogy az év minden napjára jutott belőlük egy. Az ifjú Mohamed azonban helytelenítette népe bálványimádását, és az egyistenhit felé kívánt fordulni. Negyvenéves korában, hat hónapig tartó elmélkedés után hallotta meg először a Gábriel angyalnak tulajdonított hangot, amely felszólította a "Próféta" név felvételére, valamint arra, hogy Allahhoz térítse a népet. Mivel Mohamed keményen bírálta kora vallási gyakorlatát, eleinte nem volt túl népszerű. A körülötte kialakuló ellenséges légkör miatt az új eszmék iránt nyitottabb Medina (akkoriban Yathrib) városába menekült. (Ezt az eseményt, amelyre 622-ben került sor, nevezik Mohamed futásának – ez egyben a muszlim időszámítás kezdete.) Mohamed később hozzájárult ahhoz, hogy a Kába-szentély a muzulmánok zarándokhelyévé váljon. Népszerűsége ekkor érte el csúcspontját. Állítólag a következőket mondta magáról: "Én már próféta voltam, amikor Ádám még a víz és az agyag között volt." Halála után utódja, a kinevezett kalifa – vagyis a Próféta helyettese – összegyűjtette Mohamed tanításait, amelyek az írástudatlanság miatt főként szájhagyomány útján terjedtek: ez jelenti ma az iszlám tanítás magját.
Földünkön ma negyven olyan ország létezik, ahol a lakosság túlnyomó többségét muszlimok alkotják. A huszadik század során az iszlám meghatszorozta hívei számát, és 1,2 milliárd követőjével jelenleg a kereszténység után a második legnagyobb világvallás.

Olvasson tovább: