Kereső toggle

Kivégzés karácsonykor

30 éve likvidálták a Ceaușescu házaspárt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Romániában az emberek alig több mint tíz százaléka gondolja úgy, hogy jó ítélet született a 30 évvel ezelőtti Ceaușescu-perben. A diktátor házaspár karácsonyi kivégzése kapcsán ráadásul vannak máig tisztázatlan kérdések, és felmerül, hogy a hatalom örököseinek érdekében állhatott a statáriális eljárás.  

Talán soha annyian nem örültek a karácsonyi ajándéknak Romániában, mint 1989-ben. Groteszk tény, hogy az embereket a Ceaușescu házaspár kivégzése eufóriával töltötte el december 25-én, ugyanis ez – a katonaság és a kommunista párt vezetésének átállásával – Románia felszabadulását is jelentette.

Pedig hatalomra kerülésekor, 1965-ben a változást remélték Nicolae Ceaușescutól. Azonban az önmagát később a Kárpátok géniuszának nevező diktátor romániaiak millióinak az életét nyomorította meg. Természetes volt tehát 1989. december 22-én a bukaresti pártszékház előtt demonstráló tömeg örömujjongása, amelyet a helikopteren elmenekülő diktátor látványa váltott ki.

A diktátort és feleségét többek között a kommunista párt második vonalába tartozó Ion Iliescu által vezetett Nemzeti Megmentési Front Tanácsa tevékenysége nyomán állították hadbíróság elé. Ceaușescu mindvégig megkérdőjelezte a per jogszerűségét. Ugyanis a Román Szocialista Köztársaság törvényeinek értelmében a halálbüntetés kiszabása és végrehajtása között minimum tíz napnak kellett eltelnie. Esetükben ez nem történt meg.

A vádak, amiért hadbíróság elé állították a diktátort és feleségét: genocídium, az államhatalom aláásása, az államgazdaság aláásása és szökési kísérlet, valamint több mint egymilliárd dollár elsikkasztása. Ezek többségét azonban az ügyészek nem tudták bebizonyítani. Hogy az eljárás nem volt korrekt, bizonyítja az is, hogy a hivatalból kirendelt védőügyvédek is gyakorlatilag vádolták Ceaușescuékat.

„A részletek a ködbe vesznek, dokumentumok nem állnak a történészek rendelkezésére, csak az egykori szereplők visszaemlékezései. A kivégzést a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa szűk vezetői köre határozta el, és az ő nevükben Gelu Voican

Voiculescu menedzselte le és felvigyázta” – ezt Novák Csaba Zoltán mondja a per előzményeiről. Az erdélyi történész, aki a Román Tudományos Akadémia külső tagja és az RMDSZ szenátora, olvasta és tanulmányozta a per szövegét. Szerinte nem dönthető el egyértelműen, hogy jogszerű volt-e a házaspár kivégzése vagy sem. „Ez egy nyitott kérdés, forradalmi állapotok uralkodtak, mondhatni törvényen kívüli állapotok, ahol az események generálták önmagukat. A korábbi törvények egy diktatúrát tartottak fenn, a rendszerváltás pillanatában használhatatlannak bizonyultak” – mondja a történész-szenátor. Szerinte Ceaușescuékat démonizálták, amire ugyan nagymértékben rá is szolgáltak, ugyanakkor magát az eljárást, amelyet a körülményei miatt a sztálinista kirakatperekhez lehet hasonlítani, két okból is aggályosnak tartja. „Van egy erkölcsi megközelítés, hogy helyes volt-e így eljárni az állam volt elnökével, tisztességes körülmények között zajlott-e le a per. A másik, hogy mindez milyen jogi alapon történt, a vádlottaknak volt-e lehetőségük ténylegesen védekezni” – fogalmazott.

A házaspár kivégzése eldöntött kérdés volt már a pert megelőzően is – erre utal, hogy az a zöld sátorponyva, amibe a holttesteket csavarták, már előre el volt készítve. 

Az Adevărul napilap 2014-ben, 25 évvel az események után készített felmérése szerint a romániaiak 68,4 százaléka véli úgy, hogy nem volt megfelelő a Ceaușescuék elleni per, 70,7 százaléka pedig úgy gondolja, hogy rossz ítélet született, és mindössze 10,7 százalék ért egyet a halálos ítélettel.

Ami a forradalmat és a kommunizmus bukását illeti, Novák Csaba Zoltán úgy véli, három évtized távlatában is számos tisztázatlan kérdés maradt. „Miért tartották fontosnak a gyors kivégzést? Hiszen tudható, hogy Ceaușescu oldalán már nem állt szinte senki, se a hadsereg, se a Belügyminisztérium. Milyen megfontolások alapján működött a hatalmat átvevők köre? Hogyan dőlt el a hadsereg átállása?” – sorolja a történész. Hasonlóan látja Szász Attila újságíró, a Marosvásárhelyi Rádió főszerkesztő-helyettese is, aki szerint az még bonyolultabb kérdés, hogy a forradalomban elkövetett büntettekért eddig miért nem vontak senkit felelősségre, vagyis miért nem indult el a „forradalom pere”. Éppen ezért várják sokan nagy érdeklődéssel Ion Iliescu és Gelu Voican Voiculescu jövőre kezdődő perét, akiket emberiesség ellen elkövetett bűncselekmény vádjával állítanak bíróság elé.

Fontos adalék, hogy a Ceaușescu menekülési kísérletét követő napokban, amikor ő már nem gyakorolta a hatalmat, több száz ember vesztette életét, hétszer több, mint előtte. Csak Bukarestben december 22-e 12 óra 8 percig 49 halottat és 499 sebesültet számoltak össze. Ezt követően pedig 515-en vesztették életüket és 1162-en sebesültek meg. Hogy ez hogyan és miért tudott megtörténni, azzal kapcsolatban mindmáig rengeteg a kérdőjel. Sokan a titkosszolgálatokat látják felelősnek abban, hogy az igazságszolgáltatás nem tudott a politikai játékszer szerepéből kibújni. Feltehetőleg a tettesek és a felelősök kilétére is emiatt nem derült fény. Szász Attila szerint ahogyan a harminc évvel ezelőtti Ceaușescu-per esetében, úgy az azóta is húzódó „forradalomper” kapcsán is az a legnagyobb gond, hogy az igazságszolgáltatás „nem a saját szakmai elvárásainak megfelelően működik”. Az újságíró szerint ez az oka annak, hogy a társadalom szkeptikus a „forradalomdossziék” feltárásával kapcsolatban. „A levéltári kutatások nyomán egyértelműen felmerült a titkosszolgálatok szerepe a forradalomban, illetve az azóta tartó folyamatokban, az igazságszolgáltatás, illetve a politika működésének befolyásolásában. Mindez egy annyira összetett és gyanús képet fest az elmúlt évek forradalmat érintő vizsgálatairól, hogy az emberek többsége kételkedik abban, hogy bármilyen jó szándék áll ezek mögött” – véli Szász Attila.

Makkay József, a kronikaonline.ro portálon közölt véleménycikkében azt írja, hogy mindez a magukat átmentő kommunisták, titkosszolgálatosok műve: „Az egykori Szekuritáté emberállománya 1990-től úgy árasztotta el a román közéletet, hogy lehetetlenné vált a kommunista múlttal történő őszinte szembenézés. Mindez minden szempontból rányomta bélyegét az ország elmúlt harminc esztendejére, amiből az 1989-es események »tudományos« értékelése sem lóg ki. Azaz az egykori kommunista elnyomó gépezet szokásos ferdítéseivel találkozunk mindenhol.” Nicolae Ceaușescu megítélése sokat változott a kivégzése óta. Az Avangarde 2018-as felmérése szerint a megkérdezett romániaiak 30 százaléka úgy véli, hogy Ceaușescu volt Románia legjobb államfője. Ezzel az aránnyal pedig ő a legnépszerűbb államelnök. Ráadásul az ötven évnél idősebb válaszadók esetében még erősebb a szimpátia: 53 százalékuk a diktátort tartja a legjobb vezetőnek.

Szász Attila úgy véli, a jelenségre nem csak a rendszerváltás utáni Románia népszerűtlen vezetői jelentik a választ. A magyarázat a rendszerváltás utáni nehéz időkben és a kommunizmusban szocializálódott generáció nosztalgiázásában is keresendő: „Azok, akik azt gondolják, hogy ’89 előtt jobb volt, tulajdonképpen a saját fiatalságukat sírják vissza. Ez az, ami megszépíti azokat az időket. Persze ma sem könnyű, és most is nehéz nagyon sok embernek, viszont nem hasonlítanám össze a ’89 előtti időszakkal. Szerintem súlyos tévedés visszasírni Ceaușescut és a kommunizmust” – fogalmazott az újságíró. 

Olvasson tovább: