Kereső toggle

A pünkösdi tűz nagykövete

Reinhard Bonnke milliós tömegeket vezetett Jézushoz

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Szellemtől született” – János evangéliumából idézte Jézus szavait legutolsó könyvében a 20. század második felének egyik legjelentősebb karizmatikus evangélistája, Reinhard Bonnke, aki 79 éves korában, december elején hunyt el. A lelkész a pünkösdi szél, a Szent Szellem dinamikus mozgását érzékeltette ezekkel a szavakkal, de az idézet akár életének mottója is lehetne.

Ki gondolta volna, hogy a második világháború kitörése utáni évben, Kelet-Poroszországban egy hatgyermekes német lutheránus családba született fiúból egykor „Afrika Billy Grahamje” lesz. Ahogy Bonnke a Szent tűzben égve című életrajzi könyvében írja, családjában a formális egyháztagság ellenére az előző generációban nem sokat tudtak Istenről.

Gyógyulás a porosz erdőben

A kivétel nagyapja volt, akiért 1922-ben egy Amerikából hazatért német pünkösdi prédikátor imádkozott, amikor súlyos betegen, fájdalomtól jajgatva feküdt otthonában.

A prédikátor, Luis Graf különleges ember volt: fegyverkovácsként vándorolt ki az Egyesült Államokba, ahol kemény munkával meggazdagodott, de amikor egy Azusa utcai pünkösdi összejövetelen megtapasztalta Isten Szellemének erejét, úgy érezte, ezt a tüzet vissza kell vinnie szülőföldjére.

Graf Németországban vásárolt egy feltűnő és már akkor is luxusautónak számító Mercedest, amelynek az oldalára azt a mondatot festette fel, hogy „Jézus hamarosan visszajön!” Elkezdte az országot járni, és amikor megállt valahol, az emberek odagyűltek, hogy megnézzék a prédikátor autóját. Úgy mutatkozott be nekik, hogy „Luis Graf vagyok, Isten szolgája, azért jöttem, hogy Jézus Krisztusról beszéljek”, majd hirdetni kezdte az evangéliumot, és imádkozott is a betegekért.

Így jutott el Kelet-Poroszországba is, ahol Königsbergbe igyekezett, azonban a nagyváros felé az egyik erdei úton eltévedt. Egy kis faluba, Truntba jutott végül, ahol a helyi pék fogadta be a különös idegent. Amikor elmondta neki, hogy Isten ereje megérinti a betegeket is, a pék azt válaszolta, hogy ő ugyan lutheránus, de van egy ismerőse, aki a halálos ágyán fekszik betegen. „August Bonnkének hívják, ő a malomgazda a faluban. Évek óta próbálják az orvosok gyógyítani, de csak egyre rosszabbul lett. Ha segíteni akar, hozzá menjen” – mondta a pék. A prédikátort a malomgazda fia, Hermann kísérte el a nagybeteghez. Amikor beléptek, Graf bemutatkozott: „Bonnke úr, a Szent Szellem vezetett engem ide, hogy bemutassam Isten erejét, ami mindent újjá tesz. A Biblia azt mondja, hogy imádkozzunk a betegekért, és azok meggyógyulnak.” Majd megfogta a nagybeteg férfi kezét, és rákiáltott, hogy keljen fel, és gyógyuljon meg Jézus nevében”. August erre felállt, egész testében remegve, miközben egy természetfeletti erő az egész testét átjárta. Felesége, Marie, aki évek óta ápolta az ágyban fekvő beteget, zokogni kezdett, amikor látta, hogy férje először járkálni kezd, majd futni és ugrálni, miközben hangosan kiabálva köszöni meg Istennek a gyógyulást.

Graf még aznap este az Úrhoz vezette a Bonnke családot, akik betöltekeztek Szent Szellemmel, és nyelveken kezdtek imádkozni – talán elsőként a kelet-poroszországi németek közül. Amikor Luis Graf két évvel később visszatért a közeli Königsbergbe, a Bonnke-nagyszülők segítették az evangélistát. A négy hónapon át tartó összejövetel-sorozaton összesen négyezer ember tért meg, ami óriási szám volt akkoriban.

„Afrikát meg kell menteni!”

August gyógyulását és megtérését követően 18 évvel később 1940. április 19-én született meg unokája, Reinhard Bonnke, ötödik fiúként. Reinhard családjának a háború végén az orosz hadsereg elől menekülnie kellett. A szomszédos Dániában fogadták be őket, de apja brit hadifogságba került. Több mint egy év szorongás és rengeteg ima után a család végül újra egyesült. A szülők korán megismertették gyermekeikkel az evangéliumot, és Reinhard kilencéves korában személyesen elfogadta Jézust. Amikor apja elmesélte neki August nagypapa gyógyulását és a bátor prédikátor történetét, Reinhard úgy érezte, Isten őt is evangélistának akarja elhívni.

A tanulmányait is ennek rendelte alá, és beiratkozott egy walesi bibliai főiskolára. Itt az igazgató egyszer arról beszélt, Isten miként válaszolja meg valóságos módon az imákat. Az inspiratív üzenet nyomán ekkor Reinhard is egy imában adta át életét az evangélium szolgálatára, és azt kérte Istentől, hogy használja őt. Miután végzett a főiskolán, előbb Németországban vezetett pásztorként egy gyülekezetet, majd egy álom nem sokkal később új irányt adott szolgálatának. Ebben Afrikát látta, mint Jézus vérével átáztatott kontinenst, miközben egy hang azt mondta: „Afrikát meg kell menteni”. Az álom több napon át megismétlődött, így nekiindult, hogy beteljesítse Isten elhívását.

A munka nehezen indult: először Lesothóban prédikált 1967-ben, de a kibérelt többezres stadionba csak száz ember jött el. A prédikátor csalódott volt, de nem adta fel, elkezdte hirdetni az evangéliumot, a jelenlévők közül pedig többen meggyógyultak az igehirdetés közben. Ennek aztán híre ment, így a második alkalommal már tényleg megtelt a stadion.

A következő ötven évben Bonnke keresztül-kasul utazta Afrikát, egyre nagyobb – végül már milliós – tömegek előtt szolgálva. A nigériai Lagosban egy alkalommal több mint másfél millióan gyűltek össze, hogy meghallgassák prédikációját, amelyet rendszeresen kísértek rendkívüli gyógyulások. Az összejöveteleken kulturálisan nagyon sokszínű tömeg vett részt: katolikusok, protestánsok, muszlimok és az afrikai törzsi kultuszok követői. Bonnke azonban elmondta nekik, hogy Jézus neve és a Szent Szellem ereje a legnagyobb, és erre van szüksége minden embernek. Bár sok országban prédikált, mégis az a földrész állt a figyelme és szíve előterében, ahová a fiatalkori álmában az Úr elhívta. Ehhez maradt hűséges. Egyháztörténészek szerint egyetlen egy evangélista sem töltött annyi időt Afrikában, mint Bonnke.

Meglátták a tekintetében Jézust

Reinhard az egyre nagyobb tömegek láttán sem feledkezett el arról, Isten hogyan érintette meg családját egy evangélista személyes üzenetén keresztül. A hétköznapi helyzetekben is kész volt Jézusról bizonyságot tenni. Egyszer Nigériában egy többszázezres szabadtéri összejövetelre készült, amelyhez új, nagyobb hangszórórendszerre volt szükség. A műszaki boltban munkatársaival együtt kiválasztották a megfelelő hangszórókat, de amikor az árról kezdtek volna alkudni, a boltvezető váratlanul mélyet sóhajtva azt mondta: „Látom Jézust az ön szemeiben!” Bonnke azonnal elfeledkezett a hangszórókról, és elmondta az evangéliumot, majd a megtérés imáját is a boltvezetővel.

Mint önéletrajzi könyvében írja, este a szállodai szobájában megkérdezte az Úrtól, hogyan láthatta a férfi Jézust a szemeiben? „Nos, Reinhard, az a helyzet, hogy benned élek, és néha szeretek kinézni az ablakon” – felelte Jézus a prédikátor kérdésére.

A 79 éves evangélista haláláról világszerte megemlékeztek. Michael Brown amerikai keresztény szerző és kommentátor így emlékezett rá: „Reinhard Bonnke az egyik legkülönlegesebb ember volt, akit valaha ismerhettem. Amikor vele voltunk, olyan emberrel voltunk, aki minden figyelmét Jézusra és az elveszett emberekre összpontosította. Olyan mély és valóságos volt a kapcsolata Istennel, hogy nem kereste az emberek dicséretét, és nem zökkentette ki a kritikájuk sem” – mondta Brown.

Afrikai politikusok is megemlékeztek a prédikátorról, még a nigériai muszlim vallású államfő, Muhammadu Buhari is bejelentette, hogy csatlakozni fog a gyászoló tömeghez, mert „a lelkész halála hatalmas veszteség Nigéria, Afrika és az egész világ számára”.

Reinhard Bonnke egy interjúban így határozta meg szolgálatát: „Inkább egy szabadító evangélista vagyok, aki imádkozik a betegekért is. Bárhova megyek, a prédikációim 95 százaléka Isten igéjének a bemutatásáról szól.” A lelkész mintegy 40 könyvet írt életében, amelyek közül több magyarul is megjelent.

 

Idézetek Reinhard Bonnkétól

„Amikor mikrofont veszek a kezembe, csak egy cél lebeg a szemem előtt: hogy a poklot üresen, a mennyet pedig teli lássam.”
„Azok, akik örökösen Isten akaratát keresik, lemaradnak azoktól, akik meg is cselekszik Isten akaratát.”
„Hadd hirdessék az én halandó ajkaim az örökkévaló örömhírt, és hadd építsék az én halandó kezeim a te örökkévaló királyságodat – az Atya dicsőségére.”
„Akkor tudunk befolyással lenni a világra, hogy ha a világ nincs túl nagy befolyással miránk.”
„Szent Szellem nélkül a kereszténység vallássá redukálódik.”

 

Isten tüzében élni

„Egy alkalommal olyan keresztény istentiszteletre hívtak prédikálni, ahol az emberek nem hittek a Szent Szellem erejében. Az összejövetelek kellős közepén azonban váratlanul leszállt Isten Szelleme, mire a jelenlévők örvendezni kezdtek, betöltekeztek Szent Szellemmel, és dicsérték az Urat. Ahogy a tömegen végignéztem, megpillantottam három-négy embert, aki csak álltak mozdulatlanul. Mondhatni kívülállóként nézelődtek, ahelyett, hogy részévé váltak volna a természetfeletti eseményeknek. Ezek a keresztények minden bizonnyal tűzállóak – ötlött fel bennem –, ezért nem reagálnak még arra sem, ha az Isten tüze leszáll. Bevallom, én tűzben égek Istenért. A Szent Szellem tüzétől szeretnék égni, és életem végéig hordozni akarom a lángot.” (Reinhard Bonnke: Szent Szellem: Belobbanunk vagy tűzállók leszünk?, Patmos Records, 2019)

Olvasson tovább: