Kereső toggle

A nagy Nimitz-rejtély

Haditengerészet: „azonosítatlan légi jelenséget” észleltünk

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mi történt 15 évvel ezelőtt a dél-kaliforniai partoknál, ahol a Nimitz-repülőgép-anyahajó több száz tengerésze egy furcsa repülő tárgyat észlelt, amelyet vadászgépekkel sem tudtak beazonosítani? A haditengerészet vizsgálatot rendelt el. a Hetek megkereste a nyomozás egyik szakértőjét, Tim McMillan hírszerzési elemzőt.

Az amerikai haditengerészet elismerte, hogy 2004 novemberében egy „azonosítatlan légköri jelenséget” észlelt a Nimitz-anyahajó legénysége. Évente rengeteg ilyen elmosódott fénykép és videó jelenik meg különböző észlelésekről. Miért vált ki ez az eset ma is megkülönböztetett érdeklődést?

– Alapvetően azért, mert ebben az esetben a szemtanúk a hadsereg kötelékéhez tartoznak, köztük azok a tisztek is, akikkel én beszéltem. Magas szinten kiképzett katonákról van szó, akik nemzetbiztonsági szűrőn is átestek. A másik figyelemre méltó szempont az, hogy a haditengerészet is elismerte a felvételek eredetiségét, és ha más fogalommal is, de megerősítette, hogy azonosítatlan repülő tárgyak láthatók azokon. Korábban is folytattak átfogó vizsgálatokat különböző bejelentésekkel kapcsolatban, de soha nem történt olyan, hogy egy kormányszerv egy konkrét tárgyról hivatalosan azt közölje, miszerint nem tudják, miről van szó. Ez példátlan, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a vizsgálat során hozzáférhettek olyan radarfelvételekhez is, amelyek nem kerültek nyilvánosságra.

Hány szemtanúval beszélt ön személyesen, akik névvel is vállalják azt, amit elmondtak?

– Öt olyan tiszttel beszéltem, akiket a jelentésemben megneveztem, és van egy hatodik személy is, akivel szintén személyesen találkoztam, de nem vállalhatta névvel a beszámolóját. Emellett legalább két vadászpilóta is megszólalt, akik azonban ma is hivatásos állományban vannak, így nem léphetnek a nyilvánosság elé.

Mit gondol, összesen hányan észlelték ezt az „azonosítatlan légköri jelenséget”, és hány alkalommal?

– Valószínűleg száznál is többen. Először a Nimitz-kötelékhez tartozó Princeton hadihajó észlelt a radarján nyolc-tíz, kötelékben repülő tárgyat. Mivel a hadihajón éppen akkor üzemeltek be egy vadonatúj légi megfigyelési rendszert, eleinte ennek a hibájára gyanakodtak. Miután azonban az észlelések több napon át megismétlődtek, riasztottak két F–18 Super Hornet vadászgépet, hogy meggyőződjenek arról, vajon valóban fizikai tárgyak jelentek-e meg a radarképernyőkön. Amikor az észlelés helyszínére értek, még látták az egyik repülő tárgyat, de ahogy meg akarták azt közelíteni, két másodperc alatt látótávolságon kívülre került. Az egyik vadászgép parancsnoka, David Fravor azt mondta, hogy „a tárgynak nem voltak szárnyai, ablakai, sem pedig látható hajtóműve, és egy szempillantása alatt faképnél hagyták az F–18-asokat. Fogalmam sincs arról, hogy mik lehettek, de az biztos, hogy nagyon szeretnék egy ilyennel repülni”. Annyit tudtak a pilóták megállapítani, hogy egy fényes fehér, mintegy 10-14 méter hosszú repülő tárgyról van szó, amelynek a formája egy gigantikus „Tic-Tac drazséra” emlékeztetett.

Egy cikkében beszámolt arról, hogy a tisztek szerint az incidens után ismeretlen hivatalos személyek jelentek meg a hadihajón, és magukkal vitték az összes radarfelvételt. Honnan került akkor mégis nyilvánosságra egy videó?

– A Pentagon önként adta át a videót, ami számos változatban megjelent az interneten is. Azonban a szemtanúk vallomása alapján ennél több és nagyobb felbontású felvétel is készült az incidensről, amelyek nem kerültek nyilvánosságra.

Miért titkosíthatták ezeket?

– Több oka is lehet. A repülő tárgyak lehettek titkos katonai fejlesztések, akár az amerikai hadsereg saját kísérleti járművei is, amelyekről nem kerülhetnek nyilvánosságra információk. Ugyanakkor szakértőként nagyon furcsának tartanám, hogy pont egy korszerű radarrendszerrel felszerelt kötelék, több száz képzett haditengerész közelében folytattak volna titkos tesztrepülést ezekkel. A repülő tárgy különlegesen gyors és változó irányú mozgása a mai ismert technológiával nem magyarázható, talán valamilyen antigravitációs rendszert tesztelhettek, ha erről volt szó. Azonban erre nincs bizonyíték.

Gondolom, a haditengerészet vizsgálta azt is, hogy esetleg valamilyen idegen ország – mondjuk Kína vagy Oroszország – járművét észlelték.

– Természetesen ez is lehetséges, de kicsi a valószínűsége annak, hogy külföldi nagyhatalmak ilyen technológiai ugrást tesznek észrevétlenül, és aztán odaviszik azt az orrunk elé. Nemcsak a meghajtási rendszer rendkívüli, hanem a repülő tárgyak anyaga is, amelyek képesek elviselni ilyen gyorsulásokat – a pilótákról nem is beszélve. De ha pilóta nélküli járművek voltak, akkor sincs magyarázat arra, hogyan lehettek képesek gyakorlatilag álló helyzetből felgyorsulni egy-két másodperc alatt 8-10 Mach sebességre. Arról se feledkezzünk el, hogy a radarfelvételek egy részében nem csupán egy, hanem egy egész köteléknyi repülő tárgy látható, ami még kifinomultabb irányítást feltételez.

Tegyük fel, hogy a haditengerészet tényleg nem tudta megállapítani az észlelés eredetét. Mi a stratégia ilyen esetben, hiszen katonai szempontból egy ismeretlen fenyegetéssel kell számolniuk, amiről nem tudják honnan ered, és mikor jelentkezhet újra? A reakciókból ön mire következtetne?

– A közvetett bizonyítékokból azt látom, hogy nagyon komolyan vették az incidenst, mint ahogy alaposan kivizsgálnak másfajta megmagyarázhatatlannak tűnő jelenségeket is. Jelenleg is tudomásom van egy olyan vizsgálatsorozatról, amely az óceán különböző pontjain tapasztalt, ismeretlen eredetű hangjelenségeket kutatja. Speciális szonárokkal felszerelt kutatóhajókat küldtek az adott térségekbe, hogy megpróbálják beazonosítani a hangok forrását. A reakciók a Nimitz-észlelések esetében is arra utalnak, hogy valóban a végére akartak járni annak, hogy mi történt.

Arra gondol, hogy kivizsgáltak, megállapítottak valamit, de nem mondják el? Ez az összeesküvés elméletek klasszikus feltételezése…

– Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy sokkal többet tudnak, mint amit elmondanak. Nem csupán ebben a konkrét esetben, hanem az azonosítatlan észlelésekről általában.

Ez bizonyos szempontból még ijesztőbbnek hangzik, nem? Hiszen ha nem tudják beazonosítani a jelenségeket, akkor kontrollálni sem tudják azokat.

– Igen, ez egy jó kérdés. Ha a Roswell-incidenst nézzük – és már az előtt is voltak észlelések –, akkor is több mint 70 év eltelt anélkül, hogy perdöntő bizonyítékot kaptunk volna a jelenségekről. Azt nem kétlem, hogy a sok ezer észlelés egy része – akár tíz százaléka – valós anomália, nem valamilyen természeti jelenség vagy érzékcsalódás. Ezeknek pedig kell, hogy legyen valamilyen oka. De nem láttam olyan bizonyítékot, ami arra utalna, hogy az amerikai kormányzat valamilyen jelentős dolgot titkolna, ezért nem számítok arra, hogy a közeljövőben előállnak valamilyen drámai bejelentéssel. Persze, sokkal többet tudnak az átlagembereknél, hiszen rendelkezésükre állnak a legfejlettebb adatgyűjtő technológiák. De azt hiszem, hogy ha mégis áttörés történik ennek a jelenségnek a megértésében, akkor az inkább tőlünk függetlenül történhet. Az értelmezésben a kvantum-technológia és a mesterségesintelligencia-kutatások fejlődése is segíthet. Hiszen meglehet, olyan dologgal állunk szemben, amit az emberi elme nagyon nehezen tud felfogni. Segítségre lehet tehát szükségünk. Mindenesetre én is nagyon kíváncsi vagyok, mi bukkanhat fel mondjuk a következő évtizedben.

Olvasson tovább: