Kereső toggle

A kereszténység hosszú árnyéka

Ateista történész a történelemformáló hitről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Míg az Európai Unió nem értékeli keresztény örökségét, megteszik helyette mások. Néha egészen meglepő módon olyan emberek érvelnek a keresztény hit mellett, mint a nyíltan homoszexuális Douglas Murray (az Európa furcsa halála című könyvében), nemrég pedig az ateista angol ókortörténész, Tom Holland írt könyvet a kereszténység történelemformáló szerepéről.

A több mint 600 oldalas munka a Dominion: How the Christian Revolution Remade the World (Uralkodás: Így alakította át a világot a keresztény forradalom) címet kapta, és a Hetek gondozásában 2017-ben megjelent Hogyan változtatta meg a kereszténység a világot? kiadvány párjának is tekinthető. Érdekessége azonban, hogy nem egy keresztény hitvédő érvel a vallása mellett, hanem egy Istenben nem hívő mutatja be, hogy a mai modern, nyugati világunkban milyen mélyen gyökerezik a kereszténység. Tom Holland szisztematikusan bebizonyítja, hogy keresztény alapelvekre épülő világ vesz körül minket, amely – különösen Európában – elfelejtette, hogy miként tett szert uralomra az ismert világ, az állatok, a környezete felett. A Dominion főképp a nem keresztény nyugatiaknak üzeni: amit ti magától értetődő vívmányoknak tartotok, az egyenlőségre való törekvést, a konfliktusok békés rendezését, a szegények és elesettek megsegítését, az elnyomott csoportok felszabadítását, egészen röviden a szeretetet mint vezérlő elvet – nos, ezt mind a kereszténységnek köszönhetitek. Azoknak a férfiaknak és nőknek, akik szívből elfogadták az 1. századbeli názáreti ács, majd a nagy térítő, a tarzuszi Pál apostol tanítását, és aszerint élve akarták a világot is megváltoztatni.

A szerzőt saját történészi munkássága vezette a könyv megírásához. Rájött arra, hogy bármennyire is kedveli az ókori Perzsia és Róma korszakát, egyre jobban taszítja az ott élők viselkedése, magatartása, sőt, az egész ókori világ emberképe. A spártaiak rabszolgák megölésével avatták férfivá a gyerekeket, a nagy Caesar milliókat gyilkoltatott meg és tett rabszolgává, a perzsák a legszörnyűbb kivégzési módszerekkel ajándékozták meg a világot. A Krisztus előtti történelem a kegyetlenség története, ahol a nem kívánt lánycsecsemők az út mentén végezték, vagy jobb esetben szajha lett belőlük; ahol a római virtusban nem létezett semmi joga a rabszolgáknak vagy a feleségeknek; ahol a házastársi hűség idegen eszmének számított. Ebben a sötétségben ragyogott fel a „világ világossága” a birodalom egy távoli, kegyetlenül meghódoltatott szegletében. Júdeában az a hit vert gyökeret, és terjedt el a birodalom többi részében, amely a maga korában – ahogy Pál apostol pontosan megnevezi – „a kereszt botránya” volt. Eszerint az egyetlen igaz Isten elküldte fiát, aki meztelenül, jogfosztottan, bűnözőként kezelve fejezte be földi pályafutását a hírhedt, rabszolgák számára fenntartott kínzóeszközön. A rómaiak és az ókori népek szemében ez blaszfémikus volt: az erő bűvöletében éltek, és természetesnek tartották, hogy az erősebb elnyomja, megsemmisíti a gyengéket. Isteneik hadakoztak, erőszakosak és erőszakoskodók voltak, és ez a világnézet hatotta át a társadalmak elitjének mindennapjait. A könyörület, a szánalom nem méltó az emberhez, az istenek és az emberek között csak a győztes számíthat elismerésre. Ahogy az ABBA énekelte: „a győztes mindent visz”.

 

Manapság, különösen a technológiai vagy üzleti szektorban, sokat beszélnek a diszrupcióról. Ez olyan újítást jelent, amely az addig fennálló működési modellt (rendet) felborítja. Az ókorban megjelenő kereszténység – amely azt hirdette, hogy „nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban” – társadalmi értelemben jelentett diszrupciót. Ha ugyanis az Isten előtt nem számít a származás, rang, társadalmi státusz, akkor minden ember egyenlő. Ez a gondolat forradalmasította a világot. Ebből ugyanis az következett, hogy a szegény egyenlő a gazdaggal, és nem eltaposandó, hanem segíteni kell rajta – pontosan úgy, ahogy azt a zsidó közösségek már ősidők óta gyakorolták. De az európai kereszténység ennél tovább ment: már a 13. században az egyház a gazdagoknak szinte kötelességgé tette a jótékonykodást. Sőt, az egyházi felfogásban az éhező koldus következmények nélkül lophatott a gazdagtól. A kánonjog ebben a kérdésben a szegény mellé állt, és elterjesztette az eszmét, amelyet mai jótékonysági akciók úgy írnak le, hogy „jónak lenni jó”.

A keresztény európai birodalomépítő, Nagy Károly hozta be a correctio fogalmát. Mint egykor a bibliai Jósiás király a mózesi Törvényt, fontosnak tartotta, hogy birodalomszerte megismerjék kicsinyek és nagyok az evangélium szavait. Ennek érdekében hatalmas erőforrásokat biztosítottak, hogy Alcuin püspök vezetésével könnyen olvasható bibliai szövegek készülhessenek a szorgalmas szerzetesek keze munkájának köszönhetően. A tulajdonképpeni tömegtanulás erőltetésével Európa népei lassan egy lelki nyelvet kezdtek beszélni, és mélyen beléjük ivódott a keresztény életmód ritmusa, amelyet a Római Katolikus Egyház határozott meg. A házasság mai, romantikus elképzelése is keresztény alapokon nyugszik.

A 14. században élt, misztikus látomásairól és odaszánt életéről híres Sziénai Szent Katalin egy szerzetesnek azt írta: az egyik legnagyobb adomány a halandó emberek között a szabad akarat. Ennek a gondolatnak az elterjedése hatalmas jelentőséggel bírt: a nők saját elhatározásukból mondhattak igent (vagy nemet) a családi kiházasítások helyett. A család, ami az ókori Rómában nem intim közösség volt, a kereszténységben elnyerte mai színezetét: férfi, nő és gyerekek formájában. A férjektől hűséget várt el az antiktól eltérő házassági keret, Pál apostol pedig a szexuális tisztaságot kötelezővé tette, és az Ótestamentum ebbéli rendelkezését megerősítve a homoszexualitás tilalmát a nőkre is kiterjesztette.

A szabad akarat, a mindenkit megillető méltóság a protestantizmusban egy újabb, a 21. században magától értetődőnek számító joggal gyarapodott. A protestáns–katolikus hitviták, sőt háborúk kitermelték a másik vallását gúnyoló irodalmi szövegeket, amelyek sokféle formában megjelentek, és társadalmilag – ha nem is támogatottá, de – elfogadottá váltak. Erre építettek a francia forradalom vezéralakjai is, és olyan kései leszármazottait, mint például a katolicizmust, a kereszténységet pikírt rajzokkal kifigurázó Charlie Hebdo nevű lap.

Szent Ágoston elképzelése, a szekularizáció – a szent elválasztása a profántól, a világitól – teret engedett a szabad társadalmak létrejöttének. Az állam és az egyház elválasztásának eszméje nem a világi filozófusok, hanem keresztény gondolkodók, misszionáriusok és pápák (Szent Ágoston, Szent Kolumbán, VII. Gergely pápa) nyomán terjedt el és nyerte el végső (?) formáját a 20. századi Európában.

A Dominion lapjain példák mutatják, hogy mennyire jól alkalmazkodott a keresztény hit a világ változásaihoz. Miután a rabszolgaságot a korai egyház képviselői Istenellenesnek mondták, a gyarmatosító spanyolok, portugálok pedig Arisztotelészre hivatkozva állították vissza, a 16. században Bartolomé de las Casas misszionárius valóságos kampányt folytatott a dél-amerikai indiánok szolgasorban tartása, a velük szemben folytatott kegyetlen bánásmód ellen. Minden halandó – mondta Casas – elidegeníthetetlen joga a „derechos humanos”, vagyis az emberi jogok. Ezzel alapot adott egy általános, átfogó emberi jogi elképzelés és szabályozás létrejöttének. Honnan vette az ihletet? Keresztény hitéből és Aquinói Szent Tamás írásaiból. A transzatlanti rabszolgakereskedelem ezzel még sajnos nem szakadt meg – viszont Casas példáját több bátor hívő követte.

A Dominion legfőbb üzenete az, hogy még a legmegveszekedettebb ateisták is a keresztény alapokon álló társadalom vívmányait élvezik – mintegy a „kereszténység hosszú árnyékaként”. All You Need Is Love – énekelte a Beatles. Miért a szerelem/szeretet a legfontosabb a négy liverpooli szerint? Nem a világi kultúra, nem az antik világ, hanem a kereszténység egyik legnagyobb alakja, Pál apostol miatt. Love is love – még a melegek jogaiért harcoló mozgalom is ezzel a keresztény gyökerű értékkel kampányol. A kereszténység ott van a modern, nyugati világ hajszálereiben, csak nem tudunk róla.

A könyv végén az a kínzó kérdés marad, hogy mi lesz a kereszténység eltűnése után? Milyen világ lesz az, amely a gyökereiről elfelejtkezik, ahol a hatalmasok újra a hedonizmus és az erősebb jogának útjára lépnek?

 

Olvasson tovább: