Kereső toggle

Nemtelenek

Merre tart a nem nélküli társadalom?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miközben drasztikusan növekszik a nemváltoztató műtétek száma, egyre több olyan eset is napvilágot lát, amikor az érintettek megbánják a döntésüket, az ugyanis nem oldotta meg a problémáikat. De miért növekszik a magukat átalakíttatni vágyók száma?

Magyarországról szinte elképzelhetetlennek tűnik, de a „nyitott” Svédországban már nem nélküli óvodába, iskolába járhatnak a gyermekek, akiket legtöbb esetben tudatosan uniszex nevekkel, nemsemleges játékokkal, ruhákkal látnak el a szülők. Az internet bugyraiban pedig nem ritka a „felelősségteljes”, „modern” nevelésben elmélyülni vágyó szülők felvilágosítása arról, hogyan is kell orientálni a gyermekeket, hogy minél nyitottabban tudjanak gondolkozni, ne akadályozza őket a társadalmi elvárások, szokások tömkelege a boldogulásban. „A társadalom sokkal tudatosabb abban, hogy milyen káros hatások érhetik a gyermekeket, ha a kulturálisan elfogadott nemi sztereotípiákat aggatjuk rájuk. A semleges névmások és a nemtelen mellékhelyiségek száma egyre csak növekszik, Svédországban már két, nemektől mentes oktatási intézmény létezik, Nagy-Britanniában pedig szintén nő az uniszex egyenruhás iskolák száma” – elemzi az elmúlt három év változásait egy újságírónő Amerika egyik népszerű online magazinjában. Ezzel párhuzamosan világsztárok tucatja statuál példát a földi halandóknak, hogyan is néz ki a gyakorlatban, ha semmibe vesszük a gyermekeink velük született adottságait. Adele-t nem érdekli, hogy gyermeke kit fog szeretni felnőttként, Angelina Jolie kislánya fiúként nevelkedik, Will Smith fia pedig gyakran szeret jókedvében női szoknyákban harcolni az ódivatú nemi konvekciók ellen. Russel Brands pedig nem nyomasztja lányát azzal a teherrel, hogy esetleg a neme korlátozza az egészséges fejlődésben: „Nem erőltetnék rá semmilyen nemet, hadd nőjön fel, aztán majd eldönti, mi szeretne lenni” – vélekedett.

Újabb kifejezés a depresszióra

Walt Heyer író, nemváltoztatással foglalkozó szakértő viszont mást gondol a nemtelen nevelés velejáróiról: „Megengedni a gyermekünknek vagy segíteni neki abban, hogy a biológiai nemétől ellenkezően viselkedjen – ami egy előre determinált dolog – lelkileg, érzelmileg és szexuálisan is káros. Nem beszélve arról, hogy könnyen depresszióhoz, szorongáshoz és szociális problémákhoz vezet, ami akár az öngyilkosság veszélyét is magában hordozza” – nyilatkozta a Heteknek.

Ha valaki, akkor Walt Heyer biztosan tudja mit jelent, ha az identitásban komoly torziók keletkeznek gyermekkorban: őt magát kisgyermekkorában nagymamája éveken keresztül rendszeresen női ruhákba öltöztette, ami komoly zavarokat okozott a magáról alkotott képében. Ez aztán oda vezetett, hogy egy válás után negyvenkét évesen nővé operáltatta magát. Nyolc évvel később azonban rájött, hogy az igazi, mélyen lévő problémákat közel sem oldja meg a nemátalakító műtét, és sikerült egészséges férfivá visszaváltoznia. Azóta eltökélten harcol azért, hogy a hasonló problémákkal küzdő személyek ne alkudjanak meg a nemi diszfória diagnózisával, mert az csak egy felszínen lévő problémára nyújt ideiglenes megoldást, nem a gyökerekre koncentrál: „A nemi diszfória csak egy új kifejezés a depresszióra. Elég csak arra gondolni, hogy a szó, amiből a betegség neve származik – a diszfória –, valójában nyelvészetileg is az eufória ellentéte” – fogalmazott. Érdekes párhuzam, hogy a depresszió is fokozatosan válik járványszerűvé a fiatalok körében, mint ahogy a nemátalakító műtétekre is egyre nagyobb az igény. Nagy-Britanniában például 2009-ben alig 100 esetet regisztráltak, amikor 18 éven aluli gyerek panaszkodott a nemével kapcsolatos problémákra, 2015-re azonban a számuk megtízszereződött, majd 2017-re tovább duplázódott. A kereslet pedig idénre annyira megnövekedett, hogy Angliában több mint egy évre nőtt a várakozási idő, ha valaki nemátalakító műtétre szeretne jelentkezni. Ezt a BBC úgy kommentálta, hogy a várólisták rengeteg embert komoly veszélybe taszítanak. A nemi diszfória ugyanis sok esetben olyan tünetekkel jár, mint például a megnövekedett öngyilkosságra való hajlam, szorongás, súlyos kényelmetlenség-érzet a testben.

Pénz, pénz, pénz

Legnagyobb probléma azonban közel sem a várólistákkal van: míg a nemváltoztatás a tünetek egy bizonyos százalékát látszólag tudja kezelni egyesek szerint, addig a valódi problémát – ami az esetek nagy százalékában Walt Heyer szerint gyermekkori traumára vezethető vissza – inkább súlyosbítja. Ráadásul mióta a WHO a nemi diszfóriát mentális betegség helyett szexuális állapottá nyilvánította, világszerte egyre több országban tb-támogatott az átalakító műtét. Így egyre több pénzt áramlik az ezzel foglalkozó intézményekhez, illetve orvosokhoz, akiknek ezért a korábbinál sokkal inkább érdekükben áll nemi diszfóriával diagnosztizálni a betegeket. Dr. Marcus Evans pszichoanalitikus, aki korábban a Travistock és Portman NHS Alapítvány – Anglia egyetlen nemátalakító műtétet végző klinikája – egyik elnökeként dolgozott, távozásakor aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a klinikán túlságosan gyors megoldásokat keresnek, ahelyett, hogy alaposabban kivizsgálnák a körülményeket. „Ez épp az ellenkezője annak, aminek történnie kellene” – mondta.

A legtöbbet említett tünet – ami egyben a legerősebb érv az átalakítás mellett – az, hogy az illető nem tudja elfogadni önmagát a saját testében. Kérdés, hogy erre a problémára mennyire nyújt eredményes megoldást az, hogy az ember a szemmel látható, veleszületett tulajdonságait variálja az egyébként is nehezen definiálható lelki problémái mentén. A már említett brit NHS adatai szerint a műtétek után a páciensek egy százaléka kísérel meg öngyilkosságot – ám több kutatás ennél jóval nagyobb, akár 45 százalékos arányt is említ ezzel kapcsolatban. A visszatérésben segíteni kívánó szervezetek szerint folyamatosan növekszik a Walt Heyerhez hasonló helyzetben lévők száma, akik a tünetcsoportok azonosításakor vagy felületes kezelésben részesültek, vagy nem vettek minden szükséges szempontot figyelembe, esetleg a nem megfelelő diagnózist állították fel számukra, illetve esetleg túl korán végezték el rajtuk a műtétet – a legfiatalabb átalakított hároméves volt (!).

Ellenkultúra

Míg egyesek a népszerű trend mögött bizniszt, mások a társadalmi elfogadottságot látják, Camille Paglia, amerikai feminista társadalomkritikus úgy vélekedik, a nemi diszfória drasztikus elterjedése pusztán az ellenkultúra új arcának megnyilvánulása. Kérdés, hogy mi is valójában ez az ellenkultúra?

Amikor a Vogue-tól kezdve a legismertebb youtubereken át egészen a Forbesig transznemű influencerekről, gendersemleges divatirányzatról, a nemi sztereotípiák elavultságáról, annak megreformálásáról olvashatunk, kezdi kapizsgálni az ember, hogy a világ egyes pontjain az elvont ideológiákat mára mainstreammé tették, könnyen definiálható, megfogható gyakorlatba építették, ami szent és sérthetetlen. Legjobb példa erre Caroline Farrow, az angliai CitizenGo kampányfelelősének esete, akit egy transznemű lobbista perelt be, miután a nem megfelelő névmást használta rá. Az, hogy Európában egy ötgyermekes édesanya, feleség, konzervatív újságíró a 21. században úgy fekszik le aludni, hogy nem tudja, másnap börtönbe zárják-e a véleményéért, vagy esetleg súlyos pénzbírságra ítélik, jól mutatja a társadalom morális állapotát.

Olvasson tovább: