Kereső toggle

Miért bűn, hogy kurd vagyok?

Tüntetés a török offenzíva ellen

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Főként magyarok vettek részt a kurdok melletti, mintegy 80 fős szimpátiatüntetésen Budapesten múlt szombaton. A tüntetők a törökök szíriai offenzívájának leállítását követelték, továbbá azt, hogy a magyar kormány határolódjon el Erdoğan török elnöktől.

Nem sokat lehet tudni a Magyarországon élő maroknyi kurd kolóniáról, de közéleti aktivitásuk Észak-Szíria török offenzívája nyomán most feléledni látszik. A budapesti kurd információs iroda által megtartott múlt heti szolidaritási tüntetést a szervezők az észak-szíriai kurd autonóm régió elleni török offenzíva miatt hirdették meg.

Miként a szónokok is emlékeztettek rá, október 9-én Törökország hadserege – az ellenzéki Szíriai Nemzeti Hadsereg (SNA) alakulataival együttműködve – megtámadta az Északkelet-Szíriában található Rojava régiót. A térség őshonos lakosságát jelentős mértékben kurdok teszik ki, ők voltak azok, akik az USA támogatásával döntő csapást mértek az ISIS terrorszervezetre, s egyben kivívták a régió autonómiáját is. Az USA kivonulásával azonban most megnyílt az út a törökök inváziója előtt, akik a kurd terrorveszélyre hivatkozva 30 kilométeres biztonsági zónát akarnak kialakítani a szír–török határ mentén, kiűzve onnan a kurd lakosságot, és odatelepítve Törökországból a hárommillió szír háborús menekültet.

A kurdok cserbenhagyása világszerte óriási tiltakozást váltott ki. A figyelem annak is köszönhető, hogy a szíriai kurdok által ellenőrzött autonóm területen elindult egy sajátos demokratizálódási folyamat, melynek része a különböző etnikumok egyenjogúsága éppúgy, mint a kurd férfiakkal együtt harcoló nők emancipációja. A kurdok célja, hogy a nemzeti önrendelkezéshez való – 1920 óta nemzetközileg is elismert – jogukat érvényesítsék, ám fokozódó elnyomás nehezedik rájuk, ezért egyre nagyobb szerephez jutottak a gerillacsoportok, elsősorban a terrorszervezetként nyilvántartott Kurd Munkáspárt (PKK).

„Negyvenmillió kurd él négy országban szétosztva, de nincs saját államuk. Törökországban a gyilkosok, tolvajok, nemi erőszakolók szabadon garázdálkodnak. De ha valaki azt mondja, én kurd vagyok, vagy kurd nyelven beszél, akkor legyilkolják vagy beviszik a börtönbe” – mondta el a rendezvényen felszólaló kurd családanya, Zeila, utalva arra, hogy a kurdok Törökországban – akárcsak a régió többi államában – erőszakos asszimilációnak vannak kitéve.

Zeila elmondása szerint a török média most azt állítja, hogy a török katonák kurd terroristákat ölnek meg Szíriában, holott civil áldozatok százait, nőket, gyerekeket gyilkolnak le. A rendezvény szónokai egyhangúan tiltakoztak a „tömeggyilkos” török elnök novemberi magyarországi látogatása ellen is: a nemzetközi politikai közösséget a török inváziótól való elhatárolódásra szólították fel, és egyben azt kérték a magyar miniszterelnöktől, hogy mondja le a november 7-ére tervezett diplomáciai találkozót Erdoğan török elnökkel. A tüntetők kilátásba helyezték azt is, hogy amennyiben a találkozó mégis létrejön, akkor november 7-én blokád alá veszik Budapestet. 

„A hazai kurd kolónia kicsi és megosztott. Magyarországon talán száz kurd él, jelentős részük diák, míg a tartósan Magyarországon élők mindössze 30–50-en lehetnek. Nyugat-Európában sokkal nagyobb közösségek élnek, Németországban például egymilliós kurd diaszpóra van, és ezért nyugaton ezreket tudnak az utcára vinni” – magyarázta lapunknak a tüntetés ifjú szónokainak egyike, egy Magyarországon élő 22 éves kurd lány. Hozzátette: maguk a kurdok is borzasztóan megosztottak, még a hazánkban élők is, ezért van az, hogy a szombati Kossuth téri tüntetők is zömében magyarok voltak, talán tízen lehettek közöttük etnikailag érintettek.

A tüntetésen részt vevők többsége deklaráltan baloldali érzelmű fiatalokból állt. Annak, hogy a konzervatív oldal érzékelhetően hiányzott a kurdok melletti szimpátiatüntetésről, nem csupán az lehetett az oka, hogy a magyar kormány az utóbbi időben feltűnően keresi Recep Tayyip Erdoğan török elnök barátságát. A nemzeti szuverenitásukért küzdő, s egyben merőben egalitárius és liberális társadalmi modellt követő szír kurdoknak Trump visszavonulása után a nyugati baloldal maradt a fő támaszuk, amely óhatatlanul felhasználja a kurd ügyet a saját politikai céljaira is. Ez jött le abból a magyar felszólalásból is, amely hangsúlyozottan feminista szemszögből méltatta „az autonómiájukért, és egyben az összes nő szabadságáért, valamint egy igazságos társadalmi vízióért küzdő” kurd nők valóban rendkívüli és tiszteletre méltó helytállását az ISIS-szal, majd a török invázióval szemben.

Felvetésemre, miszerint a PKK által fémjelzett terrorizmus, a civilek legyilkolása nem könnyen elfogadtatható módszer a nemzeti függetlenség kivívására, a kurd vezérszónok lány azt felelte: népük parlamentáris és civil küzdelmeit a török kormány ellehetetlenítette, számtalan durva jogsértést követett el ellenük, rendre katonai és rendőri erőszakot alkalmazott. „Jó példa erre a kurd Népi Demokratikus Párt (HDP), amely 1990-ben alakult Törökországban, 2015-ben már 80 képviselőt juttatott be a török parlamentbe, és az önkormányzati választásokon is komoly sikereket ért el. A kurd párt még a törökök körében is egyre népszerűbb lett. Erdoğan akkor teljesen kiakadt, és a párt vezetőjét, Selahattin Demirtaşt és munkatársait sorra bebörtönözte – Demirtaşt éjszaka vitték el otthonából azzal a váddal, hogy együttműködik terroristákkal. Ő máig börtönben ül, a Nobel-békedíjat sem vehette át Svájcban” – magyarázta a hosszú fekete hajú lány, aki úgy véli, hogy alapvetően különbözik egymástól az állami terror, és az önvédelemből gyakorolt erőszak.

„Erdoğan a kurdokat ellenségként kezeli, mert nem akarja, hogy Törökország keleti részén kiváljon egy önálló Kurdisztán. Attól is fél, hogy a szír határ mentén egy virágzó kurd autonómia alakul ki, mely a törökországi kurdokra is hatással lehet. Ezért vonult be most Szíriába katonailag, és kezdett ott népirtásba, amihez semmi joga nincs” – mondta lapunknak a kurd lány édesanyja, aki szintén részt vett a tüntetésen. A most 45 éves asszony 1997-ben jött Magyarországra kisbabájával és férjével, aki a sorozás elől menekült el Törökországból. A sógora már itt élt, mert ide házasodott. Az asszony egy török faluból, színtiszta kurd családból származik. Egész gyermekkorában azt hallgatta, hogy ha felvállalják származásukat, megölik őket.

„Soha nem értettem, miért bűn az, hogy kurd vagyok. Még a nyelvünket sem használhattuk. Amikor később Isztambulba költöztünk, megismertem felvilágosult kurdokat és törököket is. Akkor tudtam meg, hogy az erőszakos asszimiláció folytán mennyi kínzás, bebörtönzés, gyilkosság történik. Tüntettem ott is, tüntetek itt is. Én ugyan nem tudok sokat tenni, de azt a keveset igyekszem megtenni: felvállalom a kurd mivoltomat és azt, hogy nem félek” – mondta a családanya, aki szerint a kurd emigránsok legfeljebb pénzzel tudják támogatni az otthonmaradt gerillákat, és tüntethetnek a török kormány visszaélései ellen. Ő csak a családja biztonsága miatt nem tér haza, mert Törökországban bebörtönzik azokat, akik felemelik hangjukat a jogsértések ellen.

Arra a kérdésre, hogy jól érzik-e magukat Magyarországon, anya és lánya tétova választ adott: igen, ez kényelmes ország, de a szívük Törökországba húz. Szavaikból kiderült, hogy jóllehet 21 éve élnek itt, többszöri kérésükre sem kapta meg senki közülük a letelepedési engedélyt, csak tartózkodási engedélyük van. Úgy vélik, hogy az itt élő kurdok tevékenységét, utazásait, pénzutalásait, szervezeteit a magyarországi hatóságok állandó megfigyelés alatt tartják, ami összefügghet azzal, hogy kapcsolatban állnak törökországi rokonaikkal, ismerőseikkel és ottani aktivistákkal is.

„Már elfáradtunk, azt akarjuk, hogy tényleg legyen vége ennek az egész háborúnak törökök és kurdok között, és tartsák tiszteletben a nemzeti önrendelkezési jogunkat. Mi nem élünk ott, de a tágabb rokonságunk igen, és nagyon aggódunk miattuk” – mondta búcsúzóul a kurd asszony.

Olvasson tovább: