Kereső toggle

Megállíthatatlan a „fehér járvány”?

Demográfiai csúcs Budapesten

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nemzetközi szinten példamutató, ahogy Magyarország napirenden tartja a népességfogyás és a családok ügyét, s egyben lépéseket tesz annak megoldására is – emelte ki Johannes Singhammer, a Bundestag volt alelnöke a III. Budapesti Demográfiai Csúcson.

 

Harmadszor rendeztek Budapesten nemzetközi demográfiai konferenciát, méghozzá a pro family irányzatot képviselő neves politikusok és szakemberek részvételével, akik öt kontinens húsz országából – de legfőképpen Közép-Kelet-Európából – érkeztek a rendezvényre. Felszólalók sora méltatta Magyarország példamutató szerepvállalását a népességfogyás ügyének felvállalásában. Mint emlékezetes, az Orbán-kormány már Magyarország 2011-es uniós elnöksége idején is az európai népesedés és a családok ügyét helyezte a középpontba, mivel ezek a problémák égetőek, uniós szinten mégsem számítanak prioritásnak.

Azóta a helyzet nem javult, sőt épp ellenkezőleg. Gál Kinga európai parlamenti képviselő szerint ma az Európai Parlamentben és az Európai Néppártban is egyre lehetetlenebb pozitív családtámogatási törvényeket elfogadtatni. Ez egy általános értékválságot tükröz, ami tovább súlyosbítja a fejlett világot sújtó demográfiai krízist, melynek lényege, hogy a nyugati társadalmak elöregedése és csökkenő születésszáma alapjaiban veszélyezteti fennmaradásukat.

„A magyar kormány célja a hagyományos családmodell megerősítése, divatba hozása jelentős kedvezmények, anyagi támogatások révén – mi ebbe fektetünk bele. Óriási az ellenszél, nincs olyan hónap, hogy egy-egy családpolitikai intézkedésünket az EP-ben ne állítanák pellengérre” – számolt be a képviselőnő. Gál szerint Európa jövőjével kapcsolatban két nézet ütközik ma egymással: egyrészt a nemzeti megmaradás elve, méghozzá a hagyományos családmodell megerősítése révén, másrészt a bevándorlást támogató ideológia. A két szemléletmód alapvető különbsége, hogy az egyik a családot tekinti a legalapvetőbb társadalmi egységnek, a másik az egyént. 

A konferencián többször is elhangzott: a mindenkori kormányok felelőssége, hogy a társadalom fennmaradása szempontjából legproduktívabb együttélési formát, azaz a hagyományos családmodellt kiemelten támogassák. Andy P. Harris amerikai kongresszusi képviselő ennek alátámasztására olyan kutatásokat idézett, melyek szerint az egyszülős családban felnövekedő gyerekek rosszabb anyagi körülményekkel, egészségügyi mutatókkal, tanulmányi eredményekkel rendelkeznek, és nagyobb eséllyel válnak szerfüggőkké, fiatalkorú terhesekké, illetve bűnözőkké, mint a teljes családban növekvő társaik. Hozzátette: az USA-ban ma a gyerekek 70 százaléka házasságon kívül születik, ezért létfontosságú lenne a hagyományos családmodell nagyobb állami támogatása. 

Civilizációs válság

 

Jaime Mayor Oreja, spanyol EP-képviselő, az „Egy közülünk” (One of Us) Szövetség elnöke hangsúlyozta, hogy a demográfiai válság és a migrációs krízis megítélésében óriási és egyre fokozódó zavar jellemzi az európai, különösen a nyugati országokat, függetlenül attól, hogy épp milyen kormány van hatalmon. 

„Egy új világrend van kialakulóban, melynek két alappillére a globalizmus, valamint az erkölcsi relativizmus, ami általános bizonytalanságot, civilizációs válságot idézett elő” – mondta a volt spanyol belügyminiszter. Hozzátette: a jelenlegi zavarban nincs esély arra, hogy uniós szinten közös politikát dolgozzunk ki ezekre a kérdésekre. Az új világrend hívei szerinte ütközőponttá tették a migrációt és a család témáját, és ezek mentén marginalizálják a másként gondolkodókat, elsősorban a keresztény hívőket.

Az európai életvédő szervezeteket tömörítő „Egy közülünk” szövetség, amelynek tavaly nem sikerült elérnie, hogy az Európai Bizottság leállítsa az embrionális kutatások támogatását, egy memorandumot készül kiadni neves gondolkodók közreműködésével. Ebben kifejtik, hogy fel kell szabadítani az európai intelligenciát egy olyan domináns kulturális trend alól, amely egyre inkább totalitárius természetű. Oreja szerint ez előfeltétele annak, hogy felvegyük a harcot a bevándorlás és a demográfia kihívásaival szemben, melyek a transzcendens értékek válságának jelei. 

V4-összhang

 

A felszólalók kiemelték: a kelet-közép-európai országok körében egyetértés van abban, hogy az általános demográfiai krízist alapvetően a családok megerősítésével és nem bevándorlással kell megoldani. A régió országai nagyon hasonló utat járnak be: a halogató magatartás miatt a ’90-es évektől mindenhol lecsökkent a teljes termékenységi arányszám, majd alacsony szinten stagnált, aztán részben a kétezres évek folyamán, részben az utóbbi években újra elindult egy növekedés, de még nem tudni, mennyire tartós trendről van szó. Különbségeket az emelkedés mértékében látni – Magyarország ma a régiós középmezőnybe tartozik az 1,47-es termékenységi arányszámmal. 

Aleksandar Vučić szerb köztársasági elnök a születésszám csökkenését „fehér járványként” emlegette, s a magyarországihoz hasonló, évi 30 ezres természetes fogyásról beszélt. Kitért arra is, hogy az 1,4-es termékenységi mutatóval rendelkező Szerbia leggazdagabb részén, Belgrád környékén a legkisebb a születési arány, míg a legszegényebb régiókban a legnagyobb, és minden családpolitikai intézkedésük az utóbbi térségekben hat először. „Mivel nem sikerült megváltoztatnunk a középosztálybeliek gondolkodását, nem vagyok túl optimista” – tette hozzá a szerb államfő, mondván: nagyon kíváncsi a magyar módszerekre. Vučić hangsúlyozta azt is, hogy a munkavállalás nagyban befolyásolja a családtervezést, és emiatt is óriási probléma Kelet-Európában –  különösen a képzett fiatalokat érintően – az elvándorlás.

A középosztályt célzó magyarországi családpolitika „titka” a családtámogatási rendszer elemeinek munkavállaláshoz, illetve házassághoz kötése, továbbá a gyermekeknek járó támogatások szülői kötelezettségek teljesítéséhez kapcsolása – derült ki Orbán Viktor beszédéből. A családtámogatások pontos hatása azonban még nem ismert, illetve nehezen választható szét a 2008-as válságot követő gazdasági fellendülés hatásától. Biztató trend a házasságkötések számának megugrása, a válások csökkenése vagy az, hogy a születésszám ismét elérte a 90 ezres lélektani határt, de – Orbán Viktort idézve – csak 10-20 év múlva fog kiderülni, hogy valóban trendforduló zajlik-e, és elérjük-e a társadalmi reprodukcióhoz szükséges 2,1-es termékenységi arányszámot.

Pénzkérdés? 

 

A magyarországi termékenység tekintetében Spéder Zsolt demográfus szerint a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy – a halogatás és a ritkuló párkapcsolatok következtében – 1990-hez képest 2015-ben a 40-44 éves nők körében megnőtt a gyermektelenek aránya (8,5-ről 15,5 százalékra) és az egygyermekesek aránya (22-ről 28 százalékra), mégpedig a kétgyermekesek rovására (arányuk 50-ről 36 százalékra esett). Spéder szerint a gyermekvállalás csak részben anyagi kérdés, amit az is jelez, hogy a leggyorsabban az egyedülállók száma nőtt.

A társadalom fennmaradása szempontjából kulcsfontosságú nagycsaládosok aránya 30 éve 19 százalék volt, és a számítások szerint az 1993-as, valamint az 1999-es családpolitikai intézkedéseknek pozitív hatásuk volt a harmadik gyermek megszületésére. A gyet, azaz a teljes jogú anyaság 1993-as bevezetése nyomán megugrott az alacsony státuszúak gyermekvállalása, míg az 1999-es nagycsaládos adókedvezmény a diplomás kétgyermekesek gyerekvállalását növelte meg. 

Andrej Babiš cseh miniszterelnök elsősorban Csehország gazdasági stabilitásában, vállalkozásbarát politikájában, valamint a társadalom gyermekbarát értékrendjében látta a magas (1,7) cseh termékenységi arányszám okát, és kevésbé a családtámogatási rendszerben. Frank Furedi szociológus szerint pedig nem is a gazdasági helyzet határozza meg döntően a gyermekvállalási hajlandóságot, hanem a kulturális tényezők hatása vált elsődlegessé. Furedi szerint világméretű morális küzdelem zajlik a jövőért, aminek része az is, hogy a médiában – a hollywoodi produkciókban különösen – egyre negatívabb felhangot kap a hagyományos családmodell, és előtérbe kerül az énközpontúság vagy épp a mizantróp környezetvédelem, azaz a parazita emberiség ideája.

Ami hiányzott

A konferencia az európai társadalmak versenyképességét, fenntarthatóságát mindenekelőtt a foglalkoztatottság, a bérek, illetve a munka–család összeegyeztethetősége szempontjából vizsgálta. Ennek oka nyilván az a nehezen megvalósítható kettős cél is, hogy az – egyre iskolázottabb és egyre kisebb létszámú – európai lányok minél több gyermeket szüljenek és egyben komoly adófizetőkké is váljanak, hiszen ez az egyik feltétele az elöregedő társadalmak gazdasági stabilitásának és fenntartható nyugdíjrendszerének is.

Sajnos nem jutott külön blokk a fenntarthatóság két másik fontos tényezőjének, az oktatás fejlesztésének és az elvándorlás megállításának. Palkovics László ITM-miniszter kifejtette: a magyar népesség 6 százaléka dolgozik külföldön, ami „nem elrémisztő szám”, mivel a környező országokban 20 vagy akár 40 százalék ez az arány. Egy mondatot szólt a felsőfokú és a középfokú szakképzésről is, mondván: „piacképes szakmákat kell adni”, ám az ezek elsajátítását széles tömegek számára lehetővé tevő, korszerű közoktatás mibenlétéről nem esett szó a mostani konferencián. 

Olvasson tovább: