Kereső toggle

A nyugodt gyilkosok országa

Tinédzsergyilkosság és politikai válság Romániában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Tüntetők Bukarestben a tinédzsergyilkosságot követően. Sokkoló mulasztások.

Egész Romániát megrázta a 15 éves Alexandra Măceșanu brutális meggyilkolása, ami – hasonlóan a négy évvel ezelőtti „Colectiv-tragédiaként” elhíresült tűzesethez – politikai botrányt okozott.

Július 24-én, szerdán tűnt el a tizenöt éves Alexandra Măceșanu (kis képünkön), miközben Caracalból autóstoppal indult volna vissza falujába. A szülők még aznap este jelentették a helyi rendőrörsön, és egy Facebook-bejegyzésben kértek segítséget. Beszámolójuk szerint lányuk eltűnésének bejelentésekor a rendőrök lekezelően bántak velük, s csak legyintettek, mondván: biztosan szerelmi ügy áll a háttérben.

Alexandra csütörtökön 11 óra 5 perckor tárcsázta először a segélyhívószámot, ahol sírva mondta el, hogy egy férfi megerőszakolta és megkötözte. A következő hét percben még kétszer hívta a 112-t, kétségbeesetten magyarázta, melyik lakónegyedben lehet. Utolsó szavai: „Jön, jön!” Ezt követően kilencszer próbálták visszahívni, de vélhetően az agresszor kikapcsolta a telefont.

A felvételek tanúsága szerint a diszpécserek végig lekezelően, az empátiát teljességgel nélkülöző hangon beszéltek a megvert és megerőszakolt tinédzserrel. Agresszív modorban követelték, hogy árulja el a tartózkodási helyét. A lány ugyan elmondta, hogy Caracal város Bold nevű negyedében tartózkodik, egy gát közelében, a rendőrség mégis a lány keze ügyébe került névjegykártya alapján indult el nyomozni, amely egy másik lakónegyedbeli tömbházra vonatkozott, ezzel pedig értékes időt vesztegettek el.

Az első hívástól számítva tizenkilenc óra telt el, amíg a rendőrség elkezdhette a házkutatást az időközben beazonosított Gheorghe Dincă házában. A 66 éves férfi két napig tagadta, hogy köze lenne az ügyhöz, ám előbb az autójából, majd a házából is előkerültek Alexandra személyes tárgyai. A rendőrök emberi maradványokat is találtak.

A caracali férfi végül beismerte tettét, sőt az áprilisban hasonló módon és körülmények között eltűnt Luiza Melencu meggyilkolását is magára vállalta. A vallomás ellenére sokan kételkednek annak igazságtartalmában, amit több gyanús körülmény is kétségessé tesz. Gheorghe Dincă azt mondta, hogy Alexandrát július 25-én dél körül gyilkolta meg, közvetlenül azután, hogy a lány felhívta a 112-es segélyhívót. Egy térfigyelő kamera felvétele azonban cáfolja ezt az állítást, emiatt hiszik azt Alexandra hozzátartozói, hogy nem Dincă a gyilkos, hanem vannak még bűnrészesek.

Korábban a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság (DIICOT) országos vezetője azt nyilatkozta, előfordulhat, hogy Dincă nem ölte meg a lányokat, hanem továbbadta őket emberkereskedőknek. A gyilkosságokat azért vállalhatta mégis, mert a környéket évek óta uraló csempészklánoktól jobban tart, mint a börtöntől, másrészt pedig időt akarhatott nyerni, hogy Alexandrát kivihessék az országból. A DNS-vizsgálatok napokkal később azonban szétfoszlatták a reményt, hogy a lány még életben lehet.

Befolyásos kapcsolatok?

A sokkoló esetet követően kiderült: Gheorghe Dincăt 2010-ben pszichiátriai kezelésnek vetették alá. Nyolc évvel később mégis meghosszabbították gépjárművezetői engedélyét, holott ehhez pszichológiai bizonylatot is kellett mellékelnie. Hogy ezt hogyan szerezte meg, egyelőre rejtély. A gyilkosságok mögött bűnszervezetet sejtő családtagok azt valószínűsítik, hogy a férfinek befolyásos kapcsolatai voltak, így sikerült véghezvinnie a jogsértést.

A korrupció öl – ez volt az egyik jelszava a 2015-ös romániai kormányellenes tüntetéseknek, amelyet a „Colectiv-tragédiaként” elhíresült tűzeset váltott ki. A caracali gyilkosság sok tekintetben emlékeztet arra az esetre. Négy évvel ezelőtt a Colectiv nevet viselő bukaresti szórakozóhelyen hatvannégyen vesztették életüket – utóbb kiderült, hogy a helyiség nem rendelkezett tűzvédelmi engedéllyel. Ahogyan azzal is rövidesen szembesültek az áldozatok és hozzátartozóik, hogy az egész országban nem volt annyi betegágy súlyos égési sérültek számára, ahányan a balesetben megsérültek.

A botrányba belebukott a Victor Ponta vezette szociáldemokrata kormány. Klaus Johannis Dacian Cioloș uniós biztost kérte fel a technokrata kormány megalakítására. Cioloș egy éves kormányzása alatt újrarendezték soraikat a szociáldemokraták, és megnyerték a 2016-os parlamenti választásokat.

A mostani eseményektől sokan ismét a kormány menesztését várták. Ám a jelenlegi kormányfő határozott lépésekkel – egyelőre – elejét vette ennek. Előbb az országos rendőrkapitányt, az Olt megyei kormánybiztost, a caracali ügyészt és a Speciális Távközlési Szolgálat vezetőjét menesztették, de a belügyminiszter is benyújtotta lemondását. A társadalmi-politikai érzékenységet jól jelzi, hogy az oktatási miniszternek egy szerencsétlen nyilatkozat miatt kellett távoznia: arról beszélt ugyanis, hogy őt a szülei megtanították, hogy ne üljön be idegenek autójába…

Viorica Dăncilă kormányfő minisztériumközi bizottság létrehozását rendelte el, melynek élére Raed Arafatot, az országos katasztrófavédelmi igazgatóság vezetőjét nevezte ki. A bizottság a megalakulását követően jelentést terjesztett a miniszterelnök elé a 112-es sürgősségi rendszerre vonatkozóan, amely tizennégy rövid, közép és hosszú távon életbe léptetendő intézkedést tartalmaz. Többek között javasolták, hogy a feltöltős mobiltelefon-kártyák vásárlásakor kötelező legyen személyazonossági igazolvány felmutatása. Ettől a segélyhívó számot tárcsázó személy gyorsabb beazonosítását várják.

„Fogyatékos közösségek”

Alexandra háromszor hívta a segélyvonalat. A rendőrök 19 órával később jelentek meg az elkövetőnél.
A társadalom és a hatóságok reakciója lesújtó látleletet adnak a rendszerváltás utáni Romániáról. „A román társadalom körében tabu a nők elleni erőszak”– mondta a Heteknek Csép Éva Andrea, az RMDSZ parlamenti képviselője, a Nők Elleni Erőszak Elleni Mozgalom (NEEEM!) kezdeményezője. Az állítás annak ellenére is igaz, hogy statisztikai adatok szerint minden harmadik nőt bántalmaztak már, és évente megközelítően kétszáz halálos áldozata van a családon belüli erőszaknak Romániában.

A legfrissebb, 2019. január–június időszakra vonatkozó adatok szerint 946 személy esett szexuális erőszak, 112 gyilkosság és 19 851 családon belüli erőszak áldozatává.

A politikus törvénymódosító javaslatok mellett tájékoztató és tudatosító kampányok megszervezésével és lebonyolításával küzd a jelenség ellen. Tapasztalata szerint a falusi környezetben élőknek nehezebb szembenézni a problémával. Ennek oka az áldozathibáztatás, amellyel a Caracalban meggyilkolt lányok hozzátartozói is találkoztak.

Az eseményeket az elejétől döbbenettel – de ismerve a romániai állapotokat egyúttal rezignáltan – követte figyelemmel Farkas István marosvásárhelyi újságíró, az Erdélyi Magyar Televízió munkatársa, az egyetlen magyarnyelvű romániai Híradó felelős szerkesztője. „A caracali tinédzsergyilkossággal kapcsolatban a legegyszerűbb azt mondani, hogy az állam, illetve a kormány a hibás. Bár mindenki egy csapásra kriminológus lett az országban, az ügyet nagyon nehéz megoldani, megmagyarázni. A két lány – egyelőre kettőről tudunk – értelmetlen halált halt, a szörnyűség azonban nem pártokról szól, hanem egy társadalomról” – mondta az újságíró a Heteknek. Hozzátette: az ügy egy rendkívül mély társadalmi problémára mutat rá, „arra a züllöttségre, víziónélküliségre – igen, kimondom, fogyatékos közösségre – amely jellemzi Romániának bizonyos régióit”.

A gyilkosság nyomán történt menesztések kapcsán Farkas István úgy fogalmazott: Románia a lemondások és lemondatások országa. „Sajnos nemcsak a politikum hiszi azt, hogy ezzel el lehet intézni, mintegy legyintésre az ügyeket, hanem a társadalom is. A Colectiv-tragédia után egy egész nép volt büszke arra, hogy menesztette a fő felelőst, a kormányt. Mi történt azután? Semmi. Pontosabban a mostani gyilkosság, amiről már nemcsak egy ország, hanem egy egész régió vagy kontinens beszél. Nem a lemondásokkal lehet megoldani az ilyen helyzeteket, hanem stratégiával. Itt nem segít a szépségtapasz, sőt, inkább csak ront az egész társadalom beteg, gennyes helyzetén” – fogalmazott. Szerinte Romániában csúcsintézmények bukhatnak el (a parlamentbe vetett bizalom évek óta padlón), de a helyi kiskirályok virulnak, miközben zajlik a „süketek párbeszéde”: az állam nem akarja érteni, hogy mi kell az embereknek (autópályák, korszerű kórházak, méltányos életkörülmények). „A rendőrségre és csendőrségre is vörös posztóként néznek az állampolgárok, és nem véletlenül: ezek az intézmények alkalmatlanok arra a feladatra, amelyre rendeltettek.

És ahányszor csak elbukják a vizsgát, menesztenek valakit, de a rendszer marad a régi” – tette hozzá.

A Caracalban történteket az ellenzék bizonyítékként értelmezi arra nézve, hogy a Dăncilă-kormány alkalmatlan. Ezzel kapcsolatban az újságíró azt mondta, az ellenzék nyilván teszi a dolgát, „ott üti a kormányt, ahol tudja”, ám szerinte a bajok forrása sokkal mélyebben van annál, hogy az megoldható lenne egy kormányváltással. „Itt az államfő felelőssége körül vannak kérdőjelek. Neki kellene mediálnia, számonkérnie, megakadályoznia az állam intézményeinek folyamatos elzüllését. A Colectiv-tragédia után kinevezte a Cioloș-kormányt. De csak politikai szándék volt emögött is, továbbra is számos szórakozóhely működik tűzvédelmi engedély nélkül, a súlyos égési sérültek számára továbbra sincsenek kórházak” – mondta.

Farkas István azzal a megállapítással ért egyet, hogy Románia a nyugodt gyilkosok országa. „A sajtóban összegyűjtötték a nagy gyilkossági eseteket, amelyek a hatóságok alkalmatlansága miatt nem oldódtak meg, mert az állam egész egyszerűen megreformálhatatlan. 1990 előtt a belügy bagatellizálta, eltussolta a nagy bűnügyeket. A részeg gyilkosok megbüntetésével ugyan kérkedett, a sorozatgyilkosok azonban kifogtak rajta. Romániában azóta is maradt minden a régi, csak az arcok cserélődtek az asztalok fölött” – vélekedett az újságíró.

 

Kegyetlen ügyek

A ’70-es évek elején egy kalapácsos sorozatgyilkos tartotta rettegésben a Kolozsváron élő nőket. Az első gyilkosság 1972 szeptemberében történt: az elkövető egy 25 éves nőt ölt meg, meztelen holttestét pedig a Szamosba dobta. A támadások folytatódtak – volt, akit csak megsebesített, ám másokat nem csak meggyilkolt, de meg is erőszakolt, illetve felgyújtotta a lakásukat. A gyilkosságokról egyetlen újságcikk sem született, mivel a rendszer titkolta az ilyen eseteket. Ennek ellenére elterjedt a hír, hogy a kalapácsos gyilkosnak kétszáz áldozata volt, holott bizonyíthatóan csak nyolc.
A nyomozók 1973 februárjában bukkantak az elkövető, Romulus Vereş mozdonyszerelő nyomára. Amikor megtudták, hogy pszichiátriai kezelést kap, orvosnak adták ki magukat – Vereș pedig elárulta nekik, hogy a szomszédja meggyilkolását tervezi. Elmeállapota miatt nem végezték ki, hanem életfogytiglani börtönre ítélték.
1970 decembere és 1971 februárja között három nőt gyilkoltak meg Brassópojána térségében. Az egyik gyilkosságot Stelian Pereanu ezredes követte el a felesége, Ana Pereanu ellen. A hatóságok mindent megtettek, hogy eltussolják az ügyet. Azt terjesztették, hogy a nőket egy pszichopata erőszaktevő gyilkolta meg, aki gumicsizmát hordott – a nyomot azonban a rendőrök kreálták.  Több ezer embert hallgattak ki, végül egy visszaeső bűnöző mind a három gyilkosságot „beismerte”. Az ügyet lezárták, mindenkit kitüntettek és előléptettek, az elítélt pedig a börtönben elhunyt. A feleségét meggyilkoló Securitate-ezredes 1975-ben halt meg. A másik két nő gyilkosát sohasem fogták el.

Olvasson tovább: