Kereső toggle

Programozott ellenállók

Milyen politikai nézetei vannak a tech-elitnek?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A politikai öntudatra ébredt Szilícium-völgy gazdaságra és társadalomra gyakorolt befolyása évről évre nő. Washingtoni lobbijuk felülmúlja a Wall Streetét, de vajon milyen világot álmodnak maguknak?

 

A tech óriásokat politikai véleményekre gyakorolt hatásuk miatt jobb- és baloldalról is számos kritika érte az elmúlt időszakban. A liberálisnak tartott közösség nagyobb tartalomkorlátozást szeretne, míg a konzervatívok ugyanezt minimálisra csökkentenék.  Az online térben a jobboldal a saját bőrén tapasztalja, hogy milyen következményei vannak a vélemények súlyozásának és az ebből fakadó cenzúrának. A problémára számtalan példát találunk bármelyik tech óriás közelében, a legújabb véleménykorlátozási botrány most a Google körül robbant ki. A keresőcég vezérigazgatója, Sundar

Pichai tavaly decemberben az igazságügyi bizottságban zajló kongresszusi meghallgatásán állította, hogy kézi vezérléssel nem nyúlnak bele a Google keresési eredményeibe, azokat szigorúan az algoritmus hozza ki. Nyár közepére viszont ezt több Google-alkalmazott is cáfolta, kiszivárogtatva a Breitbartnak a cég belső levelezését. Ebből egyrészt az látszik, hogy léteznek a cégen belül fekete és fehér (tiltó/engedélyező) listák, például a

Google tulajdonában lévő YouTube a konzervatív (a Google szerint szélsőséges) figurák videói után hasonló témákban liberális véleményformálók tartalmait hozza fel.

Programozott ellenállók

A tech guruk saját magukat úttörő forradalmárként és szabad gondolkodóként látják, és nem globális hatalomra hajtó kapitalistaként. Kritikusaik viszont a Szilícium-völgyet a liberális elfogultság fellegvárának látják, ahol nem tűrnek meg a sajátjuktól eltérő véleményeket. Így a Facebook, a Google és társaik egyoldalú virtuális valóságot építenek.

A tech elit világnézete nemcsak a közvéleményt, hanem a tudományos közeget is foglalkoztatja. A kutatók többsége szerint a téma azért érdekes, mivel a Szilícium-völgy ezen a területen is misztifikálva van, nagyon sok híresztelés kering róluk, kevés konkrétummal. A Stanford Egyetem ezért arra vállalkozott, hogy kiderítse az igazságot a tech elit politikai világnézeteiről. A kutatást 2017-ben publikálták (Broockman–Malhotra, 2017).  A tanulmány egyrészt azt vizsgálja, hogy kik számítanak a technológiai ipar elitjének: nem a rangidős dolgozók, hanem kizárólag a milliárdos alapítók és milliomos cégvezetők sorolhatóak ebbe a kategóriába, mivel ők képesek leginkább politikai hatás kiváltására. A kutatásban országszerte több mint 600 ilyen elithez tartozó személy vett részt. Mivel a politikai preferenciákra voltak kíváncsiak, összehasonlítási alapként republikánus és demokrata szavazókból álló fókuszcsoportoktól is megkérdezték ugyanazt.

Mindent egybevéve, a tanulmány kimutatta, hogy a tech világ vállalkozói valóban szélsőségesen liberálisok, sőt, a demokrata párt szélsőbalja sokkal közelebb áll hozzájuk, mint a centrum. Döntő többségük támogatja a javak újraelosztását, beleértve a gazdagok magasabb adóztatását (ami természetesen rájuk is vonatkozna), valamint a szegények állami megsegítését, például az általános egészségbiztosítás bevezetését. Világlátásuk kozmopolita és globalista – a szabad kereskedelmet és a nyitott határok elvét képviselik, liberális bevándorláspolitikával egybekötve, továbbá a faji előítélet nagyon alacsony a köreikben. Minden korlátozást elleneznek, legyen szó abortuszról, melegjogokról vagy halálbüntetésről; a fegyvertartáshoz való jogot viszont eltörölnék. 

És itt jön a csavar: van egy terület, ahol a tech elit republikánusabb a republikánus pártnál: ez pedig az állami beavatkozás a vállalatok életébe, kifejezetten a munkavállalók védelme érdekében. Azt mondták ugyanis a kérdőívben, hogy a cégek számára túl nehéz az emberek elbocsátása, és a kormányzatnak meg kell könnyítenie ezt a folyamatot. Továbbá azt is remélik, hogy a magán- és az állami szektor szakszervezeteinek befolyása csökken.

„A legmeglepőbb az volt, hogy van egy jól körülhatárolt csoport, amely azt mondja, hogy emelni kellene az adókat, és olyan dolgokra költeni, mint az általános egészségbiztosítás vagy környezetvédelem, de ugyanők azt gondolják, hogy az üzleti korlátozások és a szakszervezetek működése problémás” – kommentálta a tanulmány következtetéseit a kutatást végző David Broockman.

A felmérés paradox módon ábrázolja az amerikai politika jövőjét: a tech elit sok társadalmi és gazdasági kérdésben balra tolhatja a törvényhozókat, különösen a demokratákat. Ezzel szemben a demokrata párt egyik legstabilabb és leghátrányosabb bázisának, a szakszervezeteknek a befolyását jelentősen csökkenthetik. Valamint arra is törekedhetnek a jövőben, hogy elmozdítsák a demokratákat az üzleti szabályozástól – ideértve az egyre növekvő igényeket a szigorúbb szabályok bevezetésére a technológiai ipar körül.

Egy másik felmerés szerint – amit a Lincoln Network végzett – a technológiai dolgozók fele ateista vagy agnosztikusnak tekinthető. Az Egyesült Államok össznépessége tekintetében ez az arány mindössze 7 százalék.

Iparági lobbi vs. vezérek személyes meggyőződése

 

Korunk hippijei, „programozott ellenállói” ugyanolyan lelkesek az LSD-től, mint a mikroprocesszoroktól, és ezt az általuk képviselt ellenkultúrát viszik bele minden egyes termékükbe. De hogyan boldogulnak a nagypolitika játszóterén?

Azt kell mondani, meglehetősen jól. Míg a nagy bankok és gyógyszeripari óriások évtizedek óta rugalmassá teszik az ország fővárosában gazdasági izmaikat, van egy viszonylag új versenyző, aki mindenkit leköröz: a Szilícium-völgy. Az elmúlt tíz évben Amerika öt legnagyobb tech cége elárasztotta Washingtont lobbipénzzel, mára pedig kétszer annyit költenek, mint a Wall Street. Hiszen agytrösztök támogatása mellett a leghatékonyabb módja a politikai befolyásolásnak az, ha közvetlenül a jogalkotókkal vannak kapcsolatban.

A lobbisták napjaikat a Kongresszus tagjai körül töltik, legfőbb feladatuk megbizonyosodni arról, hogy megbízóik magánérdekei tükröződnek-e a jogszabályokban és a rendeletekben.

A Google, a Facebook, a Microsoft, az Apple és az Amazon tavaly 49 millió dollárt költött csak politikai lobbitevékenységre, aminek köszönhetően jól olajozott kapcsolatokat ápolnak a vezető döntéshozókkal, legyen szó republikánusokról vagy demokratákról.

A munkavállalók tekintetében is van egy forgás a magas rangú közigazgatási szereplők és a Szilícium-völgy között. Egyedül a Google 183 olyan személyt foglalkozat, akik korábban, Obama elnöksége alatt a közigazgatásban dolgoztak, míg 58 volt Google-alkalmazott jelenleg is a központi igazgatásban dolgozik.

Bár a vállalatoknak társadalmilag liberális véleményük lehet a melegjogokról, a sokszínűségről és a bevándorlásról, de vezetőik és befektetőik közül sokan libertáriusok és szkeptikusak az állami beavatkozással szemben.

„Washingtont a folyosó mindkét oldalán elárasztják pénzekkel és lobbistákkal” – mondta Robert McChesney, az illinois-i egyetem kommunikációs professzora. „Amikor a Szilícium-völgy urai republikánusokkal beszélnek, akkor a Koch testvérek libertáriánus barátai, és ha demokratákkal keverednek össze, akkor pedig füvező, melegjogi aktivistákká válnak” – fogalmazott.

Erre egyik legjobb példa a Google volt vezérigazgatójának, Eric Schmidtnek az esete. Schmidt nyakig benne volt mind a 2008-as Obama-, mind a 2016-os Clinton-kampányban. 2016-ban Trumpot mindenféle negatív jelzővel illette, elnökké választása után mégis fejet hajtott előtte, kifejezve, hogy „új lehetőségek tárházát” jelenti a felálló Trump-adminisztráció.   

Olvasson tovább: