Kereső toggle

Össztűz

Az amazonasi erdőtüzek és a klímahisztéria

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ferenc pápától Kósa Lajosig szinte mindenki megszólalt már a „lángoló amazonasi esőerdők” kapcsán, miközben a rögtönzött szakértők (és a közvélemény) az alapvető információkkal sincs tisztában. A fellángoló klímahisztéria fojtogató füstjében nehéz megítélni a probléma reális súlyát.

 

A szélsőjobbos brazil elnök kártékony és önző politikája miatt ég a Föld tüdeje, és a globális végveszély elhárítása érdekében globális, nemzetek feletti megoldásokra van szükség – legyen szó gazdasági szankciókról vagy szélsőséges esetben akár a levegőért folytatott háborúról. Kissé leegyszerűsítve így foglalható össze a főként baloldali-liberális véleményvezérek által az Amazonas-tüzek kapcsán megfogalmazott „problématérkép” és „megoldási javaslat”. A klikkvadászatra és politikai haszonszerzésre kiválóan alkalmas klímahisztériát az sem csitítja, hogy kiderült: az okfejtések sok esetben köszönő viszonyban sincsenek a tényekkel. 

A szóban forgó tüzek egy részét valóban szándékos emberi tevékenység okozza: a brazil gazdaság élénkítése érdekében ez bevett gyakorlat a térségben. A „megtisztított” földeket szarvasmarha-tenyésztésre és különböző takarmánynövények termesztésére használják. Ugyanakkor a brazil törvények szerint az Amazonas területén található esőerdő 80 százaléka védett, így a legtöbbször nem esőerdőket, hanem azok mentén a gyérebb növényzetű területeket tisztítják meg. A Global Forest Watch (GFW) adatai alapján az idei augusztusi időszakban az érintett területekből csupán 6 százalék volt ténylegesen esőerdő. Ráadásul a térséget ismerők szerint az évnek ebben a szárazabb szakában amúgy sem ritkák a spontán tüzek. Azonban ezeknek is csupán bizonyos hányada alakul ki esőerdős területen, mivel ott a relatív nedvességtartalom magasabb a gyérebb növényzetű területekhez képest. A szakvélemények alapján ezek a természetes tüzek fontos szerepet játszanak a biodiverzitás fenntartása és a növényzet természetes megújulása szempontjából.

Az „Amazonas-botrány” kapcsán a brazil National Institute for Space Research (INPE) a műholdas adatokra hivatkozva a tűzesetek vonatkozásában 84 százalékos növekedést jelzett a 2018-as év azonos időszakával összevetve, ugyanakkor az elmúlt tíz év azonos periódusainak átlagához képest csak 7 százalékkal magasabb a mostani „tűzaktivitás”.

Égő propaganda

 

Több híresség, többek között Madonna, Jaden Smith, Cristiano Ronaldo, Leonardo DiCaprio osztottak meg „égő képeket” a már jól bevált „a Föld tüdeje lángokban áll” és „az oxigén 20 százalékát termelő terület veszélyben” kommentekkel. A megosztott fényképek arról árulkodnak, hogy a celebek – vagy a közösségi oldalaikat kezelő illetékesek – aligha mélyültek el alaposan a témában. Szinte mindegyiküknél kiderült, hogy a posztolt képek nem is az oly nagyon féltett Amazonast ábrázolják, hogy az állításaik valóságtartalmát ne is firtassuk. Talán Ronaldo járt térben és időben a legközelebb a realitáshoz: posztja egy 2013-as dél-brazíliai erdőtüzet ábrázolt. A francia elnök, Emmanuel Macron és DiCaprio által közzétett egyes képek több mint 20 évesek, míg Madonna és Jaden Smith 30 évnél is régebbi fotóval „adtak nyomatékot” mondanivalójuknak. Más közismert személyek Montanában, Indianában vagy Svédországban pusztító tüzekről osztottak meg képeket úgy, mintha azok a brazil esőerdőben készültek volna.

A kommentekben olvasható „a Föld légköri oxigénjének 20 százalékát termelő amazonasi őserdő” megközelítés ostobaság – jelentette ki a világ egyik legelismertebb Amazonas-szakértője, Daniel Nepstad, a Yale Egyetem oktatója és az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change – IPCC) legutóbbi hivatalos jelentésének vezető szerzője. Véleménye szerint a fenti állítást semmilyen tudományos bizonyíték nem támasztja alá. Az Amazonas menti esőerdő kétség nélkül rengeteg oxigént termel, ám közel ugyanekkora mennyiséget fel is használ a helyi ökoszisztéma. A szakértő a The New York Times állítását is cáfolta, miszerint ha egy bizonyos mennyiségű esőerdő elpusztul, akkor az visszafordíthatatlanul a terület elszavannásodásához vezet, és így kevesebb szén-dioxidot köt meg. Elmondása szerint a szójafarmok és a marhalegelők is legalább ugyanolyan mértékben termelnek oxigént és kötnek meg szén-dioxidot, mint az Amazonas esőerdője.

Az egyik legtekintélyesebb természet- és környezetvédelmi brazil szakújságíró, Leonardo Coutinho véleménye szerint az aktuális probléma médiavisszhangja félrevezető. A Forbesnak nyilatkozó újságíró felhívta a figyelmet a tényre, hogy a baloldali Lula da Silva elnöksége és Marina Silva környezetvédelmi miniszter regnálása alatt, a 2003 és 2008 közötti időszakban volt a legmagasabb a hasonló tüzek előfordulása, mégsem vádolta senki őket azzal, hogy veszélyeztetik az esőerdőket és a Föld bolygót. Elmondta, hogy nem ért egyet azzal a brazil kollégájával, aki a The New York Timesban publikált írásában sajnálatosnak találta, hogy a Notre-Dame leégésekor az újraépítéshez dollármilliók gyűltek össze pillanatok alatt, míg az amazonasi esőerdők kapcsán nem. Coutinho elmondta, az esőerdő nem ég olyan látványosan, mint az ikonikus francia épület. A füstje nagy ugyan, de a lángok többnyire a lomboktól rejtve maradnak, és a fák bizonyos része túl is éli azt.

Az erdőtüzek körül a médiában létrejött bábeli zűrzavarban nem könnyű a probléma igazi súlyát megítélni.

A felhajtás leginkább a neoliberális médiumok politikai, illetve ideológiai hangulatkeltésének tűnik. Ezt látszik alátámasztani, hogy az amazonasi erdőtüzek felelősségét a szélsőjobboldalinak titulált Jair Bolsonaro brazil elnök nyakába akarják varrni, aki nem mellesleg 44 000 katonát vezényelt ki az oltási munkálatok segítésére. Peruban és Bolíviában is jelentős területek érintettek, Kongóban és Angolában pedig sokkal nagyobb területen ég az amazonasinál is jelentősebb őserdő, mégsem izgul érte senki, a médiahírek elsősorban Brazíliáról szólnak.

Klímakamu?

 

A híradások ilyen mértékű megbízhatatlansága láttán joggal merül fel a kérdés, mennyi igaz a klímaváltozást és a globális felmelegedést tálaló hírekből. Dr. Szarka László geofizikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja szerint az emberi tevékenységnek jelentős szerepe van a klímaváltozásban, ám nem mindegy, milyen energiahordozóról, fosszilis vagy fisszilis (maghasadáson alapuló) üzemanyagról beszélünk. Mivel különböző mértékben hatnak a levegőre, a talajra, a vízre és egyéb tényezőkre, ezért rossz koncepció a szén-dioxidot kiemelni és a kibocsátás csökkentésének forszírozásától várni a széleskörű megoldást.

„A jelenlegi klímaváltozási modell adatainak ismeretében szükséges volna belátni, hogy amit a legtöbb klímamodell állított, annak a fele sem lett igaz: a melegedést illetően legfeljebb 40 százalékban, a szén-dioxid-alapú üvegházhatást illetően legfeljebb 25 százalékban lehet igaz” – fogalmazott a szakértő a Heteknek. Hangsúlyozta: a Föld éghajlata folyamatosan változik, akár földtörténeti, akár történelmi időkre tekintünk vissza. Szerinte a helyzetet sok esetben az egy-egy területen elmélyült szakemberek sem ismerik eléggé, miközben kimutatható egyfajta értékrendi korreláció: a konzervatív értékrendű kutatók nagyobbik fele, a „haladókkal” szimpatizálók kisebbik része „lát a kirakat mögé”.

Dr. Szarka László kifejtette, globális felmelegedésről is a történelmi léptékek ismeretében érdemes vagy nem érdemes beszélni. Elmondása szerint nyolc évszázada – egybehangzó adatok szerint – Európában és Kínában is melegebb volt, mint ma. A kis jégkorszakból (az 1600-as évek hideg időszakából) pedig még csak most jövünk kifelé. Az 1970-es évek elején egyesek újabb jégkorszaktól tartottak, aztán jött egy gyors melegedés, ami 2000 körül megállt, majd 2015-ben ismét melegebb lett.

„A szakmai berkekben ismert hokibotgörbe, ami a 20. századi melegedést egy elfektetett hokibot kiemelkedő végeként szemlélteti, minden valószínűség szerint adathamisítás »eredménye«. A »fokozottan olvadó sarki jégsapkák és gleccserek« vonatkozásában sincs semmi rendkívüli: északon most épp ez az aktuális tendencia. Egy klímaszakértő legutóbb történetesen az Antarktisz nyugati részének elolvadásával riogatott. Tudnunk kell azonban, hogy a Nyugat-Antarktiszon – és a kontinensen csak ott – a jégmező alatt vulkánok vannak. Gravitációs műholdadatok alapján a jégtömeg itt kimutathatóan csökken, máshol pedig inkább nő” – magyarázta. 

Dr. Szarka László szerint a pánikkeltőknek nem szabad felülni, ugyanakkor kétségtelenül szükséges lenne nemzetközi és nemzeti szinten egy olyan környezetpolitika kialakítása, amely a klímakérdéstől függetlenül is figyel a legfontosabb környezetbiztonsági és természeti erőforrás kérdésekre: az energia, a nyersanyagok, a víz, a talaj és a környezet összetett problémakörére.

A klímaváltozás üzenete mögötti politikai érdek és a valóban aggodalomra okot adó realitás aránya kapcsán Dr. Szarka László elmondta, hogy a nyilatkozatokban elhangzó vagy a médiafelületeken olvasható narratívák 90 százalékban politikai ideológiát közvetítenek, 10 százalékban pedig azt lehet mondani, hogy a Föld „veszélyes üzem”. Szerinte például a „szén-dioxid-mantra” egy világuralmi törekvés eszköze, amit a józan gondolkodású emberek sehol a világon nem fogadhatnak el. Sajnálatát fejezte ki, hogy már egy teljes generáció nőtt fel ezt hallva, többek között a mai gyerekek tanárai is. Talán ezért is nehéz ma a témában tisztán látni.

Olvasson tovább: