Kereső toggle

Ország eladó?

A nagyhatalmak észak kincseire ácsingóznak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A világ legnagyobb szigetének megvásárlása nem mindennapi lépés; Trump elnök Mégis Grönland megszerzésének lehetséges útjait vizsgálja. A közvélemény természetesen kiborult.

Az észak-amerikai kontinens részét képező gigasziget 1814 óta dániai felségterület, de a skandináv monarchia csak a kül- és biztonságpolitikába avatkozik be. Megvásárlása meglehetősen anakronisztikus lenne, de történelmileg csöppet sem példátlan.

Volt már rá példa

 

Bár a kezdeményezés nagy port kavart a nemzetközi médiában és politikában, nem Trump lenne az első, aki komoly méretű területet vásárolna Amerika érdekeinek bebiztosítása céljából. Elődei közül Thomas Jefferson alatt 1803-ban Louisianát vásárolták meg a franciáktól 15 millió dollárért, és ebből a területből (ami majdnem megduplázta az akkori Egyesült Államok területét) ma legalább 15 amerikai állam részesedik, hiszen a Mexikói-öböltől a kanadai határig ért a francia vidék. Nem mellesleg így került amerikai kézre a Mississippi folyó is, amely a belföldi közlekedés és szállítás egyik ütőere. A franciák ehhez képest meglepően olcsón adtak túl újvilági területükön; szakértők szerint a napóleoni turbulens évek és a velejáró gyarmati lázongások járulhattak hozzá az igen egyoldalú tranzakcióhoz.

1819-ben a washingtoni vezetés Floridát szerezte meg Spanyolországtól 5 millió dollárért, cserébe azért, hogy Texas iránti követeléséről (átmenetileg) lemondott. Andrew Johnson pedig 1867-ben 7,2 millió dollárért vásárolta meg Alaszka államát Oroszországtól (az alku 50 év alatt százszorosan megtérült Amerikának). Egy hektárnyi föld 5 centért kelt el, mivel akkor még (az aranykészletek meglelése előtt) Alaszkának nem volt túl sok stratégiai jelentősége.

Grönlandért legutóbb Harry Truman ajánlott 100 millió (mai értéken 1,3 milliárd) dollárt a hidegháború hajnalán, 1946-ban, de Dánia elzárkózott (5 évvel korábban azonban engedélyezte az amerikai jelenlétet a szigeten). Trump talán e neves honatyák panteonjába szeretne helyet vásárolni magának a 80 százalékban jéggel fedett sziget Amerikához csatolásával, de kérdés, hogy stratégiailag jó döntés-e? Megéri?

Még a legnagyobb kritikusok is elismerik, hogy tisztán üzleti alapon van értelme a szigetvásárlásnak. Gazdasági szempontból az olvadó északi jégsapkák miatt Grönland irányában új és rövidebb közlekedési utak nyílhatnak az Északi-tengeren Európa és Amerika között, így ennek fennhatósága kulcspozíció lehet. A grönlandi jég emellett értékes nemesfémek és ásványi anyagok hosszú listáját rejti. A sziget fémtartaléka az elektronika és a hadászat terén is komoly lökést jelenthet, és akár megdöntheti Kína abszolút fémgyártási dominanciáját is. Arról nem is beszélve, hogy egyes feltételezések szerint a föld olaj- és földgáztartalékának akár negyede is e vidék jege alatt rejtőzik még. Kína tehát nem véletlenül az Egy övezet, egy út programjának kiegészítéseként szeretne egy „sarki selyemutat” kialakítani, hogy közép-ázsiai, közel-keleti és kelet-európai érdekeit egybekapcsolja.

Grönland (részben Oroszország közelsége miatt) katonai jelentőséggel is bír. A már meglévő, 200 fős Thule légibázis mellett további főhadiszállások telepítésére alkalmas sziget megvásárlása egyúttal Kína felé is a militáris potenciál üzenetét képviseli. Az űr mellett az Északi-sark meghódítása terén is egyre kiélezettebb a verseny, főleg április óta, amikor Putyin is elindította a maga érdekszilárdítási programját a jégmezőkön. Az elmúlt években az orosz északi flotta tengeralattjárókkal folytatott felderítési akcióprogramja a tízszeresére duzzadt, s így a már hidegháborúban is használt GIUK-szoros (Grönland, Izland és az Egyesült Királyság között) újra komoly stratégiai jelentőséget nyert. Különösen annak fényében, hogy Oroszország hét korábbi szovjet katonai bázist foglalt vissza a sarkvidéki térségben. Kína is többször próbált már bázisokat vásárolni és reptereket építeni, de eddig az Amerikával szövetséges Dánia keresztülhúzta számításait. Ennek ellenére a kínai befektetések immár a régió GDP-jének 10 százalékát képezik – márpedig az ilyetén befolyásszerzést a Pentagon csöppet sem nézi ölbe tett kézzel.

A nemzetközi jog bonyolítja a helyzetet

 

Az egyik legfőbb nemzetközi jogi instrumentum, amely Trump útjában áll, az a helsinki záróokmány 1975-ből, amelyben majdnem az összes európai ország és az Egyesült Államok is elkötelezte magát, hogy mindent megtesz az öreg kontinens országai területi integritásának sérthetetlenségéért és a határok védelméért.

Alapvetően persze szuverén (nem feltétlenül független, de kormányzással rendelkező) területek megvásárlása nem tilos a nemzetközi jog alapján, ám Grönland kérdése ennél bonyolultabb. Egyrészt már nem klasszikus gyarmati viszonyban áll Dániával, másrészt pedig nem a 19–20. század derekán élünk, amikor ilyesmit a helyi lakosok beleszólása nélkül el lehetne intézni. Grönland 1979 óta részleges autonómiát élvez; saját parlamenttel és kormányzattal rendelkezik, tehát az első világháború után kidolgozott önrendelkezési jog értelmében a területvásárlás egyik alapfeltétele a népakarat (vagy esetleg egy szupertöbbségi törvényhozási határozat) jóváhagyása. Az önrendelkezés elve szerint ugyanis ilyen dealből az érintett felek nem hagyhatók ki.

Egyelőre azonban kicsi hajlandóság sem mutatkozik az eszkimó lakosság részéről arra, hogy amerikaiakká váljanak. De még ha lenne is ilyesmire szándék bennük, a területvásárlás konkrét feltételrendszere igen bonyodalmas folyamatot vonna maga után, és ehhez az EU-nak, illetve más szövetségeseknek is lenne néhány keresetlen szava. Egyelőre tehát az ügylet inkább tabunak tűnik, semmint reális ingatlanvásárlásnak – Trump viszont eddig sem félt rég berögzült tabukat megdönteni…

A dán érdekek és az eszkimó öntudat sérelme

 

Dánia eddig többet költött Grönlandra (évente több mint 600 millió eurót), mint amennyit profitált azon, ezért egyes szakértők szerint, mint veszteséges biznisz, ésszerű lenne megválnia tőle jó áron. Hiszen a régió jelenlegi exportjának 80 százalékát egyelőre a halkereskedelem adja – az atlantiszi kincsek felfedezése még várat magára. Egy esetleges eladással viszont a dánok figyelmen kívül hagynák a globális felmelegedés esetleges perspektíváját, amely alapján a hideg égtájak mindinkább lakhatóbbá válhatnak a jövőben. Talán nem véletlen, hogy a dán királyság nem is mutatott egyelőre hajlandóságot az amerikai bizniszre.

Nem egy publicista mutatott rá a Trump-kormányzat globális felmelegedéssel kapcsolatos közönyének és az északi területvásárlási lázának sajátos ellentmondására. De az elnök talán a klímaváltozás nélkül is elég potenciált lát a jégszigetben. Így, bár Mette Frederiksen dán miniszterelnök abszurdnak találta Trump kezdeményezését, felmerült, hogy Amerika konzulátust nyitna a szigeten (Nuukban), ami az expanzió első lépcsője lehet. 2020-ra már egy hétfős személyzet munkálkodhat a félautonóm terület fővárosában.

A helyiek is nagy felháborodással fogadták a nagyhatalmi ajánlatot. Kalaallit Nunaat szigetlakói (ahogy az őslakosok hívják Grönlandot) egyelőre jobbnak tekintik a dán állampolgárságot, hiszen ehhez többek között teljes és ingyenes egészségbiztosítás is jár. A grönlandi pénzügyminiszter (Ane Lone Bagger) azt üzente a nagyvilágnak: „Nyitottak vagyunk az üzletre, de eladók nem vagyunk!” A grönlandi képviselők szerint a sziget 56 ezres lakosságának (amelynek majd’ 90 százaléka az inuit eszkimóközösség része) az áll az érdekében, hogy a régió egyelőre dán fennhatóság alatt maradjon, majd függetlenné váljék.

Sok dán politikus a 19. századi rabszolgatartó és gyarmatosító időszak szellemiségét érzi felsejleni az amerikai kormányzat szándéka mögött. Pedig 1917-ben gond nélkül váltak meg a Karib-tengeren lévő (most már) Virgin-szigetektől 25 millió dollár fejében.

Ha Dánia végül tényleg nem áll kötélnek, Trump talán más területek után néz, hisz’ van még ország eladó. És ahogy az olvadó jég felfoghatatlan kincseket hoz a felszínhez közelebb, a nagyhatalmi éhség nyilvánvalóan növekedni fog a sarkvidéki ingatlanok iránt. Egyes szakértők mindenesetre úgy látják, hogy ha az amerikai Grönland-álom nem is teljesül, a nagyhatalom mindenképp profitál abból, hogy az elmúlt 30 év legjobb esetben is csak reakciós gazdasági diplomáciájával szakít, és kezébe veszi a kezdeményezést.

Olvasson tovább: