Kereső toggle

Kíváncsi műholdak

Kényelem kontra adatvédelem

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egyre szűkül a tér, amit privát szférának nevezhetünk. Az okosotthonok minden lélegzetvételünket rögzítik, a kereskedelmi műholdak bármikor bepillanthatnak a hátsó kertünkbe, a böngészőnk pedig profilt készít rólunk. A kényelem azonban felülírja az óvatosságot.

 

Tíz évvel ezelőtt 150 kereskedelmi műhold keringett Föld körüli pályáján, és az általuk készített képek felbontása nem kevés kívánnivalót hagyott maga után, ráadásul időben is korlátozott volt az alkalmazhatóságuk. Ma majdnem 800 ilyen műhold kering felettünk, és ezek segítségével szinte bármikor, a Föld bármely pontjáról lehet valós idejű képeket lekérdezni. Ez akár pozitív is lehet, ha a rendőrség így leplez le marihuánaültetvényeket vagy más illegális tevékenységet – akkor viszont aggasztó, ha magas sövénynyel körbevett magánterületünkről is ugyanilyen felvételek szinte bárki számára elérhetők a Google Earth-ön keresztül.

Mint a www.technologyreview.com című szakportál írja, az amerikai szabályozás jelenleg azt teszi lehetővé, hogy a kereskedelmi műholdak által készített képeken egyetlen pixelben 25 centiméter széles területet lehessen rögzíteni. A kínai műholdak tulajdonosait ugyanakkor senki sem korlátozza abban, hogy pixelenként 10 centiméteres felbontásban is készítsenek felvételeket, amelyeket aztán jó pénzért el lehet adni. Emiatt az amerikai cégek is egyre erősödő nyomás alá helyezik a jogalkotót, hogy engedje meg a nagyobb felbontást, hiszen így tudják megőrizni a versenyképességüket – ám eközben a magánélethez való jog észrevétlenül ugyan, de egyértelműen csorbul. Ma már nemcsak a hadászati, hanem a kereskedelmi technológia is lehetővé teszi ugyanis, hogy például a teraszon hagyott dokumentumunkról éles képet lehessen készíteni – ami aztán ki tudja hová, és kinek a kezelésében kerül fel az internetre, miközben tőlünk egyszer sem kérdezték meg, hogy egyáltalán szeretnénk-e műholdas felvételeket a teraszunkról.

A technológiai fejlesztések szinte minden területén igaz, hogy a fejlődést meglehetősen lassan követi a jogi szabályozás. Ezért lehetséges az, hogy a Facebook szinte korlátok nélkül képes bármit megtenni a rábízott adatokkal – például olyan jogokat ad a platformján működő applikációknak, hogy azok a mi engedélyünk nélkül is hozzáférjenek a kontaktjainkhoz, a képeinkhez, sőt, az ismerőseink adataihoz is. Ráadásul, ahogy a kereskedelmi forgalomban használt technológiák egyre jobb minőségűek lesznek, lassan akár terroristák számára is elérhetők olyan lehetőségek, amelyeket korábban csak a legfejlettebb országok titkosszolgálatai használhattak.

Kiválóan segíti a mezőgazdaság munkáját, ha egy gazda a műholdas távérzékeléssel meg tudja állapítani, hogy a mag a földben milyen érési stádiumban van, vagy ha egy geológus ugyanígy meg tudja vizsgálni a kőzetet, hogy érdemes-e kitermelésbe kezdeni az adott területen. Ugyanez a technológia azonban azt is megmutatja, hogy hol találhatók földalatti létesítmények, netán nukleáris berendezések, amelyek pedig jobb lenne, ha inkább rejtve maradnának. És mivel ezek az eszközök egyre szélesebb körben alkalmazhatók az „átlagember” számára is, szinte semmi sem akadályozza az információkkal való visszaélést. Ráadásul a lehetőségeket alapvetően jóhiszeműen és óvatosan alkalmazó cégek sem mindig körültekintően használják fel az adatokat. 2018-ban például egy orosz online térképes cég kitakarta a felvételeiről a török és az izraeli titkos katonai létesítményeket – ám ezzel a hozzáértők számára egyben pontosan meg is határozta a helyüket a nyilvános térképen.

Egy háborús konfliktusban az ilyen felvételek nyilvánosságra kerülése akár emberéletekbe is kerülhet, ahogy történt az Észak- és Dél-Szudán közötti háborúban is 2012-ben.

A Harvardi Satellite Sentinel Project (Műholdas Őrszem Projekt), amely alapvetően egy jogvédő kezdeményezés, nyilvánosságra hozott egy felvételt arról, hogy egy építőmunkásokból álló csoport tankforgalomra is alkalmas utat épít egy olyan terület irányába, amely a Szudáni Népi Felszabadítási Hadsereg (SPLA) fennhatósága alatt állt. A projekt munkatársai a civil lakosságot akarták elsősorban figyelmeztetni arra, hogy meneküljenek el a térségből az érkező tankok miatt. Viszont az SPLA is látta a felvételeket, és 36 órán belül megtámadta a kormány alkalmazásában álló kínai építőmunkásokat, akik közül többen meghaltak, másokat pedig elraboltak.

A műholdak, a mobiltelefonos helymeghatározás és a közösségi média óvatlan használatának kihasználásával egy bűnöző kiválóan meg tudja állapítani, hogy melyik napszakban vagyunk a legnagyobb valószínűség szerint otthon, sőt, a házunk körüli biztonsági berendezések elhelyezkedése, tulajdonságai is elérhetők, ha egy hozzáértő beszivárog az általunk megbízott távfelügyeleti cég adatforgalmába. Ha pedig önként osztjuk meg a Facebookon, hogy hol nyaralunk, esetleg be van állítva az is, hol lakunk, szinte védhetetlen, ha ezt arra használja fel valaki, hogy a távollétünkben eltulajdonítsa az értékeinket. Ráadásul egy betörésbiztosítás esetén is fontos kérdés lesz, hogy ez vajon nem azzal egyenértékű-e, mintha a lábtörlő alá tennénk a bejárati ajtó kulcsát.

A privát szféránk állandó megsértésének veszélye az általunk legálisan megbízott cégek részéről is fennáll. Elég, ha az egyre terjedő, igazi kényelmet kínáló okosotthonokra vetünk egy közelebbi pillantást. A Google Home készülékei mikrofonokkal vannak felszerelve, hogy könnyen parancsokat adhassunk nekik – azonban ezeket a mikrofonokat arra is használják, hogy felvételeket készítsenek a lakásunkban történtekről. Egy nemrég kirobbant botrányban a Google egyik alvállalkozója nyelvész specialistákkal elemezte a Google Home készülékek által készített felvételeket, és az általuk kifejlesztett rendszer kiszűrte az emberi beszédet a többi hang közül.

A Google állítása szerint a felhasználók nevét szériaszámokkal helyettesítik, hogy ne lehessen azonosítani őket, viszont egy belga tévécsatorna megvizsgálta ezeket a szériaszámokat, és minimális kutatással könnyen beazonosította őket, névvel, címmel és más, a rendszerben hozzáférhető bizalmas adatokkal együtt.

Az alvállalkozó cégek munkatársai beszámoltak arról, hogy a felvételekből kivehető volt, amikor egy hölgy például „egyértelműen kétségbe volt esve”, és rengeteg hálószobai beszélgetést is meghallgattak. A felvételek között voltak olyan üzleti telefonok is, amelyek tele voltak kifejezetten bizalmasnak minősülő információval. A felvételek esetében a statisztika azt mutatja, hogy azok 16 százalékát a készülékek úgy készítik, hogy arról a felhasználónak nincs tudomása, vagy nem adott rá engedélyt.

A Google már más ügyekben is megégette magát. Idén februárban derült ki a Nest Secure nevű berendezésről – amely a biztonsági kamerákat, mágneses ajtóriasztókat és otthoni mozgásérzékelőket köti össze egy központi ellenőrző egységgel –, hogy rejtett mikrofont tartalmaz, amellyel felvételeket is készít. A készülék leírása és használati útmutatója ezzel kapcsolatban semmiféle utalást nem tartalmaz.

A felhasználók akkor kezdtek el gyanakodni, amikor a Google bejelentette, hogy a készülék a Google Asszisztenssel összehangolva parancsokat is képes értelmezni, de még ekkor sem volt szó arról, hogy rejtett mikrofon van a berendezésben. Ennek elismeréséhez célzott vizsgálatot kellett indítani, aminek eredményeképpen a Google végül beismerte, hogy van egy mikrofon is a készülékekben.

A kényelmi funkciók viszont nemcsak az otthonunkban jelentenek ránk potenciálisan veszélyt, hanem a webböngészőkben is. A The Washington Post tudósítása szerint a Firefox, az Opera és a Chrome olyan beépített applikációkkal dolgozik (add-in vagy plug-in), amelyek a tudtunkon kívül folyamatosan adatot gyűjtenek rólunk, holott az ember azért tölti le őket, hogy például videókat tudjon lementeni a YouTube-ról, vagy azért, hogy bizonyos kisméretű képeket ki tudjon nagyítani, azaz semmiképpen nem azért, mert adatokat szeretne velük továbbítani.

Viszont ha a felhasználó jelszavakat vagy bankkártyaadatokat ment el a böngésző segítségével, akkor nagy esély van arra, hogy ezekkel visszaélések történjenek – ha valahol sikerül egy rést találni, akkor olyan botrányok törnek ki, mint amit a The Washigton Post tudósítója leplezett le. Ebben legalább 4 millió felhasználó profilját árusították ki az interneten, amelyeket az előbb említett kényelmi funkciókat kínáló applikációkon keresztül begyűjtött adatokból alkottak meg illetéktelenek. Miután a The Washington Post informálta a Mozillát és a Google-t, a réseket megszüntették, de a jelenség arra utal, hogy ez az eset csak a jéghegy csúcsa.

A felhasználói profilok egyébként kiváló bevételi forrást jelentenek, mivel ezek segítségével személyre szabott marketingajánlatokat lehet tenni. Ezért van az, hogy ha az ember online vásárol valamit, vagy csak megnéz egy kereskedelmi weboldalt, utána az összes közösségi médiafelületen, sőt, még a levelezőjében is hasonló termékekről jelennek meg a reklámok.

 

Olvasson tovább: