Kereső toggle

Újratervezés

Irányváltoztatás a hazai labdarúgás utánpótlásában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Sporttanulmányok Nemzetközi Központjának jelentései szerint a külföldön játszó játékosaink még a top 50-ben sem szerepelnek. Miért akadozik a magyar utánpótlás gépezete?

A fent említett listán olyan országok előztek meg minket, mint Grúzia, vagy Észak-Macedónia. A lakosság számarányában sem állunk jól, itt a top 20-on kívül foglalunk helyet – ezt a listát Izland vezeti, ahol 5458 lakosra jut egy külföldre igazolt labdarúgó. Ami pedig „büszkeséggel” tölthet el minket, hogy az importőr országok között sikerült megszereznünk az előkelő 23. helyet a 168, hazánkban játszó idegenlégiós labdarúgóval. Ezzel olyan tehetős országokat előztünk meg, mint Svájc, Norvégia, Svédország, vagy éppen a 2022-es világbajnokságnak otthont adó Katar.

Csányi Sándor, az MLSZ elnöke szerint az egyik legnagyobb probléma, hogy „2500 pálya van az országban, de ennek csak öt százaléka található a fővárosban. A Budapest-program célja, hogy 145 pálya legyen a fővárosban. A gondot a helyszínek megtalálása jelenti”. Érdemes megtekintenünk a már említett Izland utánpótlásrendszerét, ahol szintén komoly pályahiányban szenvedtek, de a társadalmi változásoknak köszönhetően lehetőség nyílt sportágfejlesztési program indítására.

Sehol egy egyéniség

Izland fiatalsága 1998-ban romokban hevert, a tinédzserek negyvenkét százaléka rendszeresen fogyasztott alkoholt, huszonhárom százalékuk dohányzott és ötödük fogyasztott már marihuánát. A radikális intézkedéseknek köszönhetően 2016-ig az iszákos fiatalok aránya öt százalékra, a marihuánát kipróbálóké hétre, a rendszeresen dohányzóké pedig háromra zuhant vissza. Ezeknek az eredményeknek a sikere mögött komoly szerepet játszottak az infrastrukturális fejlesztések, amelyeknek köszönhetően ma már 179 szabványméretű és 166 futsal méretű futballpálya működik a szigetországban. Kevesebb mint kétezer emberre jut egy focipálya, ami olyan, mintha Budapesten majdnem ezer, Debrecenben pedig közel kétszáz pálya lenne! Izlandon az akadémiák helyett a tömegsportra helyezték a hangsúlyt, a világbajnokságon szereplésük pedig nem más, mint „ifjúságpolitikai melléktermék”. A mindenki számára elérhető futballpályák lehetővé teszik a grundfutballisták, vagyis a kreatív, technikás, ösztönös játékosok képzését. Ez felveti a kérdést: nálunk hol vannak a kreatív, különleges játékosok?

Kiss László, volt válogatott labdarúgó szerint: „Európai szinten, amennyiben csapatról beszélünk, akkor mindenféleképpen az első negyedben foglalunk helyet, de ha az egyéniségekről van szó, akkor az utolsóban. Valamiért kimagasló tehetségeket nem tudunk felmutatni, viszont csapatot építeni tudunk”. A nagy kérdés, hogy mi ennek az oka? Az MLSZ belátta, hogy nem működik megfelelően az akadémiai rendszer, így megreformálta az edzőképzés programját és bevezette 2011-től a Bozsik-programot, amelynek két alappillére van: minden játékos játsszon végig minden mérkőzést, és a gyerekek felszabadultan élvezzék a játékot, hiszen nincsen eredmény. A Bozsik- program célja, hogy döntési helyzetekbe hozza a gyerekeket, ezáltal merjenek kreatívak és kombinatívak lenni. A rendszer azt próbálja szolgálni, hogy az edzők ne eredménycentrikusan gondolkozzanak, hanem a játékosok fejlődését, képzését tartsák szem előtt. „Nem akkor vagy jó edző, ha a Farsang Kupán első vagy! Akkor vagy jó edző, ha az év végén feladsz öt, tíz, tizenöt képzett és futballért bolonduló gyereket a következő korosztályba” – nyilatkozott Dárdai Pál.

Van remény

De nem csak problémákból áll a magyar utánpótlás helyzete, ugyanis az új iránynak köszönhetően több sikert is magunkénak tudhatunk. Az U17-es Európa-bajnokságon válogatottunk az ötödik helyezést szerezte meg, és ezzel kvalifikálta magát a világbajnokságra is. Olyan válogatottakat sikerült két vállra fektetnünk, mint Portugália, Oroszország és Belgium. Az U17-es csapat tagjai már a friss Bozsik-rendszerben kezdték el rúgni a bőrt – jó kérdés, hogy mennyi szerepet játszik a program az ő sikerükben, de az jól látható, hogy technikailag, de főleg sebességben és mentalitásban fel tudják venni a harcot az elit csapatokkal is. Jóval kreatívabb és gyorsabban gondolkodó játékosok alkotják a keretet, mint a későbbi korosztályokban – bár a hatalmas egyéniség, kiugró tehetség itt is hiányzik. Fontos kérdés, hogy a későbbiekben is meg fogjuk-e tudni őrizni a sikereket? Vajon eddig ez miért nem sikerült?

Az egyik fő ok lehet, hogy a magyar fiatalok kevés lehetőséget kapnak az NB1-es kluboknál a rengeteg importjátékos miatt. Az idei szezonban az NB1-ben 504 igazolt játékos van a keretekben, csapatonként 42. Ebből a több mint félezer labdarúgóból 223 egyetlen percet sem játszott az elmúlt idényben. Ezen mindenképpen változtatnunk kell, hogy a fiatal tehetségeink megfelelő játékidőt kaphassanak, minél magasabb szinten. Az ideális helyzet az lenne, ha már tizenhat-tizennyolc évesen a tehetséges fiatalok stabil kezdők tudnának lenni az első- és másodosztályban, ezt követően pedig külföldön fokozatosan végig tudnák járni a lépcsőfokokat a profi karrier érdekében.

Ugyan még közel sem tökéletes a magyar futball utánpótlásrendszere, de legalább elkezdődött a tudatos építkezés és felzárkózás. Már csak az van hátra, hogy a meglévő koncepciót és rendszert folyamatosan fejlesszük és korrigáljuk, a gyerekek fejlődését és képzését szem előtt tartva.

Olvasson tovább: