Kereső toggle

Holdverseny

Kormányok és cégvezérek is meghódítanák a világűrt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Még nem egyértelmű, hogy a Hold egy nyersanyagban gazdag bányaként vagy háborús területként szolgál majd a következő évtizedekben, de az biztos, hogy paradigmaváltásra kerül sor az űrkutatásban, és ebben világcégeknek és nemzeti hadseregeknek is szerep jut majd.

„Úgy döntöttünk, a Holdra szállunk ebben az évtizedben, és más dolgokat is megteszünk; nem azért, mert ezek könnyűek lennének, sőt pont azért, mert ezek nehezek” – ez a mondat 1962. szeptember 12-én hangzott el az Egyesült Államok akkori elnöke, John F. Kennedy szájából.

Ez az ígéret nem csak egy tipikus politikus túlzás volt, az elnöknek igaza lett: 1969. július 20-án Neil Armstrong és Buzz Aldrin milliónyi tévénéző szeme előtt lép a Hold felszínére. Az Apollo-program ezek után még három évig vitt űrhajósokat a Föld kísérőjére, majd 1972-től a kormány nem finanszírozta tovább a NASA hasonló misszióit. Ennek ellenére a holdutazás témája sosem kopott ki teljesen az emberek érdeklődéséből. A szovjet blokk felbomlásával ismét előkerültek a Hold meghódítására irányuló tervek, az ezredfordulón pedig megkezdődött a 21. századi űrverseny.

Világmegváltó tervek

Az első űrverseny a hidegháború alatt zajlott, és az űrprogramok mind a kapitalista Amerika, mind a szocialista Szovjetunió kormányának kezében eszközök voltak arra, hogy demonstrálják az egész világnak: az ő rendszerük a sikeresebb. Ennek okán a NASA például az Apollo-program csúcsán az Egyesült Államok teljes költségvetésének majdnem az 5 százalékával gazdálkodhatott, ami mai árszínvonalon számítva 43 ezer milliárd dollárt jelentett. Ma ez az arány már ,,csak” a költségvetés 0,5 százaléka (igaz, az USA költségvetése szinte töretlenül növekszik a ’60-as évek óta, így a nominálisan tizedére csökkent büdzsé reálisan kisebb mértékben esett vissza). Az ezredforduló beköszöntével azonban sok minden megváltozott, nemcsak az űrkutatás területén, hanem a világpolitikában és az üzleti életben is. Egyre több, milliárdos bevételeket produkáló cég vált kormányzatokon és országhatárokon átívelő multivá, ezek vezetői közül többen egyre inkább látták és látják magukat egyfajta messiási figurának, akik az emberiség univerzális jótevői vagy akár megmentői is lehetnek. Ily módon az űrkutatás ideológiai háttere nem tűnt el, csupán megváltozott: már nem a kapitalizmus és a szocializmus csatája hajtja előre az űrkutatást, hanem jelentős részben az a transzhumanista eszme, mely szerint az emberiségnek idővel el kell hagynia a Földet, és új otthont kell találnia a Naprendszerben, vagy azon is túl. Így az állami űrügynökségek tevékenysége mellett megjelent a privatizált űrkutatás is, melynek kirakatarcai több esetben a Szilícium-völgy elismert főméltóságai is egyben. Nem véletlen, hogy a NewSpace (Új Űr), Space 2.0 (Űr 2.0) elnevezések mellett a ,,Milliárdosok űrversenye” is ráragadt a kibontakozó második űrversenyre. A résztvevők között van Elon Musk, a SpaceX alapítója, Jeff Bezos, Amazon-vezér (űrcégével, a Blue Originnel), vagy éppen Richard Branson, a Virgin cégbirodalom űrturizmusban is gondolkodó alapítója. Orosz oldalról az izraeli származású Yuri Milner befektető és fizikus neve is említésre méltó, aki 2016-ban indította el Breakthrough Starshot nevű projektjét, a néhai elméleti fizikussal, Stephen Hawkinggal és a Facebook-alapító Mark Zuckerberggel karöltve. A program célkitűzése, hogy a hozzánk legközelebbi csillagrendszerhez, a Proxima Centaurihoz juttasson embereket.

Holdverseny

A holdraszállás szempontjából a SpaceX-nek van a legnagyobb esélye arra, hogy privát projektként elsőnek juttasson embert az égitestre. Elon Musk egy hónapja a Time magazin hasábjain bejelentette, hogy cége két éven belül ember nélküli járművet juttat a Holdra, majd egy-két évvel utána már ember által irányított űrhajóval is lehetségessé válna a holdraszállás. Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a SpaceX legkésőbb 2023-ban, egy évvel a NASA tervezett holdraszállása előtt érne fel az égitestre (Jeff Bezos cége is hasonló időpontot tűzött ki maga elé).

Mike Pence, az Egyesült Államok alelnöke idén március 26-án tartott beszédet a U.S. Space and Rocket Center-ben, ahol kijelentette: Trump elnök adminisztrációjának célja, hogy az elkövetkező öt évben az Egyesült Államok eljuttassa az ,,első nőt és a következő férfit” a Holdra. A cél eléréséhez Trump még abban a hónapban 21 ezer milliárd dollár elkülönítését kérte a Kongresszustól. ,,Hadd legyek egyértelmű. Az első nő és a következő férfi a Holdon amerikai asztronauták lesznek, amerikai űrhajóban, amit amerikai földről fognak indítani” – hangsúlyozta Pence alelnök. Mike Pence azt is kiemelte, hogy a cél fontosabb, mint a módszerek, amelyekkel elérik azt, így a privát űriparral való együttműködést sem zárta ki. Elon Musk előbb említett Time-interjújában ezzel szemben kijelentette, hogy amennyiben a NASA-val való tárgyalás hosszabb ideig tartana, mint amennyi idő alatt ők járművet juttatnak a Holdra, akkor inkább egyedül viszik véghez a tervüket. Musk fenntartása nem alaptalan, az Artemis-programhoz a NASA a márciusi kerethez képest további másfél ezer milliárd dollárt szeretne, a végső büdzsé elbírálása pedig még a Kongresszus előtt van. Arról nem is beszélve, hogy a NASA a SpaceX Falcon rakétái helyett a sajátjait szeretné használni, a platform azonban még mindig csak a fejlesztési szakaszban jár. A SpaceX és a NASA között egyébként jelenleg is van egyfajta együttműködés, több NASA által tervezett műholdat a SpaceX hordozórakétái állítottak pályára. Musk cége többek között együttműködött az izraeli SpaceIL-lel is, mely idén áprilisban kísérelte meg az első izraeli holdszondát felküldeni a Holdra, azonban leszálláskor a giroszkóp meghibásodása miatt a Beresheet (nevének jelentése héberül: kezdetben) nevű robot lezuhant és megsemmisült. A Beresheet adatgyűjtési munkája egyébként csupán másodlagos lett volna, a szonda elsődleges célja az volt, hogy a projekttel együttműködve az izraeli űrügynökség felkeltse a fiatal izraeli tudósközösség figyelmét az űrkutatás iránt.

Az Egyesült Államok mellett jelenleg India, Kína, Japán és Oroszország fordít jelentős figyelmet a Holdra. India holdjárója jelenleg éppen a Hold déli oldala felé száguld, és várhatóan szeptember 7-én fog leszállni a felszínre. A Csandrajáan-2 teljes egészében ,,házon belül” készült, az indiai űrügynökség fejlesztette ki mind a hordozórakétákat, mind a holdjárót – ha sikeresen leszáll, akkor India lesz a negyedik nemzet, amely landolni tudott a Holdon. A japán és az indiai űrügynökség ráadásul egy hónapja jelentette be, hogy egyesítik erőiket, és 2023-ban egy újabb holdjárót lőnének fel az égitestre (úgy tűnik, a 2023-as év izgalmasnak fog bizonyulni az űr iránt érdeklődők számára).

Víz és tűz

Tudományos szempontból a holdprogramok középpontjában legtöbb esetben az égitest felszínének, illetve felsőbb rétegeinek feltérképezése, vizsgálata áll, annak reményében, hogy nagy mennyiségű (fagyott) vizet találjanak. Ennek jelentősége, hogy az ott lévő vizet hosszú távon fel lehetne használni holdbázisok létrehozása során, hiszen így biztosított lenne a ,,holdtelep” vízellátása, továbbá elektrolízissel oxigén és hidrogén is előállítható, melyek hajtóanyagként működhetnének egy Holdról indított rakétához. Ez pedig előrevetíti az embereket is szállító repülések végcélját, ami nem más lenne, mint – a Holdat egyfajta ugródeszkaként felhasználva – a Mars meghódítása. Ez Elon Musk nem titkolt terve is.

Elméletileg az indiai Csandrajáan-1 műhold feladata is a Hold vízkészletének feltérképezése volt a 2008-as fellövésekor, azonban szakemberek az égitest körüli pályára állt szatellit eszközlistáját átnézve több furcsa berendezésre bukkantak. Ezeknek nem sok közük volt a víz felkutatásához, sokkal inkább egy, a Földön ritka, de a Holdon annál nagyobb mértékben megtalálható izotóp észleléséhez. Az eredeti küldetésleírásban ugyan nem szerepelt ez a feladat, de úgy tűnik, a Csandrajáan-1 hélium-3 izotóp után is kutatott. Az izotóp különlegessége, hogy fúziója során úgy szabadul fel óriási energia, hogy közben nem jön létre radioaktív sugárzás a környezetében, emiatt többek között ez a preferált fűtőanyaga a jelenleg még kísérleti fázisban létező fúziós erőműveknek. A hélium-3-ban és a fúziós energiában rejlő lehetőségek még vizsgálat alatt állnak, azonban amennyiben a laboratóriumokból a városok mellé kerülnek ezek az erőművek, úgy a Holdon feltételezhetően megtalálható izotóp kitermelése is új iparágat hozhat létre az űrkutatáson belül.

Mindezek mellett egészen biztosan Kína az az ország, amelyiket az USA az űrverseny szempontjából (is) a legnagyobb figyelemmel kísér. Kína az idei év elején írta be magát az űrtörténelemkönyvekbe egy korábban végre nem hajtott misszióval, amikor a Csang’o-4 (a kínai holdistennő neve) sikeresen landolt a Hold sötét oldalán. Az égitest nem látható oldalát már eddig is több szonda lefotózta, azonban landolni eddig senkinek sem sikerült rajta, nagy részben annak köszönhetően, hogy a Hold takarása nehezíti a szondával való kommunikációt. Ennek kiküszöbölésére Kína egy külön szatellitet állított Hold körüli pályára.

Nemzetbiztonsági kockázatok

Jelenleg a NASA után a kínai űrügynökség a legjobban pénzelt ilyen szervezet, tavaly több rakétát indított az űrbe, mint bármely más ország, beleértve az Egyesült Államokat is. Nyolc évvel az utolsó űrsikló landolása után úgy tűnik, Kína nemhogy beérte, de kezdi lehagyni az egykori űrbajnokot. Mindez nem csak a tudományos verseny miatt tölti el aggodalommal az amerikaiakat. Michael Waltz, a Kongresszus tudomány, űr és technológia bizottságának tagja egy érdekes dologra hívta fel a figyelmet idén áprilisban a foreignpolicy.com-nak adott interjújában: a kínai űrkutatásnak nincsen olyan civil ágazata, mint amilyen a NASA Amerikában – teljes egészében a hadsereghez tartozik, így minden űrkutatással kapcsolatos tevékenysége végső soron a hadsereg érdekeit szolgálja, és hadi tevékenységnek tekinthető. Hasonló aggályai vannak Scott Pace-nek, az amerikai Nemzeti Űrbizottság elnökének is. ,,Látva Kína viselkedését más területeken – a Dél-kínai-tengeren és a kibertérben – aggodalomra ad okot. Nehéz elképzelni, hogy az űrben másként viselkednének, mint azokon a területeken, ahol úgy érezték, a nemzeti érdekeik a tét” – mondta Pace. Szerinte, ha a kínaiak előbb érnek a Hold déli csücskébe, akkor elképzelhető, hogy az Egyesült Államok számára lehetetlen lesz ott kutatni.

Az űrverseny tehát immár két szálon fut, melyek azért néha összegabalyodnak egymással. Egyik oldalról az országok kormányzatai által működtetett űrügynökségek futnak versenyt egymással a Hold déli csücskén található, vízben gazdag területért. Másik részről pedig multimilliárdos cégvezetők feszülnek egymásnak, azt remélve, hogy elsőként lesznek képesek saját pénzből embert juttatni a Holdra és hosszú távon megváltóként megoldást adni a klímaváltozás és túlnépesedés problémájára. Míg az egyik szektor az űrhajókat a Mars felé fordítaná, addig sokak aggodalma szerint a másik inkább a rivális nemzetek felé irányozná rakétáit. Hogy a Hold egy nyersanyagban gazdag bánya, vagy egy proxyháborús terület lesz, még bizonytalan. Akármi is fog történni, egy biztosnak látszik: a következő évtizedben paradigmaváltásra fog sor kerülni az űrkutatás területén, és az sem elképzelhetetlen, hogy ebben az országok hadseregei is egyre nagyobb szerepet vállalnak majd.

Olvasson tovább: