Kereső toggle

Aszkétákból partiarcok

Amikor az élsportolók kieresztik a gőzt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Meztelenkedés a liftben, szétzúzott, összehányt hotelszoba és felfokozott szexuális aktivitás – általánosítani ugyan nem lehet, de az úszóvilágot belülről ismerők szerint élsportolóink között nem egyediek ezek a jelenségek egy-egy „levezetés” során.

 

Történelmi sikert értek el a magyar úszók a kvangdzsui világbajnokságon, négy versenyzőnek is sikerült a dobogó legfelső fokára állni, amire a tornák történetében még nem volt példa. Rasovszky Kristóf egyből nagy meglepetést okozott azzal, hogy megszerezte a nyíltvízi szakág első magyar aranyát 5 kilométeren, majd Milák Kristóf adta át a múltnak a sokáig verhetetlennek bizonyuló csodadresszes Michael Phelps világrekordját 200 pillangón. Utána jött Kapás Boglárka, és szintén 200 pillangón mindenkit elkápráztatott a hihetetlen utolsó 50 méterével, ahol állva hagyta az addigi élmezőnyt. Hosszú Katinkát pedig nem kell bemutatni az olvasóknak, neki kétszer is nyakába akasztották a kvangdzsui úszóvébé aranyérmét. A magyar úszósport egyik legeredményesebb világbajnoksága volt ez, a sajtó teljes joggal ünnepelte is a piros-fehér-zöld lobogó alatt úszókat, ám időközben sajnos árnyékot vetett a vébételjesítményre Kenderesi Tamás koreai zaklatási botránya.

A humoros nyilatkozatai miatt is kedvelt olimpiai bronzérmes úszónak nem ez volt a legsikeresebb világtornája. De nemcsak azért, mert éremesélyei ellenére „csak” a 8. helyen ért be a 200 méteres pillangóúszásban, hanem azért is, mert a világbajnokság utolsó napján hajnalban szexuális zaklatás vádjával állította elő a dél-koreai rendőrség. Kenderesi saját bevallása szerint egy szórakozóhelyen a mellékhelyiségből visszafelé tartva ért hozzá egy koreai táncoslány fenekéhez, amiért az „komolyan megharagudott”, és feljelentést is tett. Az ügyet a dél-koreai hatóságok maximális komolysággal kezelték, az ügyészség 700 ezer forintnak megfelelő pénzbüntetés kiszabását indítványozta a bíróságnak – ezt Kenderesi kifizette, így haza is térhetett, ahol viszont az úszószövetség fegyelmi bizottsága elé kell majd állnia.

Szóra sem érdemes?

Azt nem tudni, hogy pontosan mi történt az ominózus éjszakán, az viszont ettől függetlenül rendkívül érdekes, hogy miként reagálta le az úszószövetség a kvangdzsui hatósági ügyet. Talán egyfajta marketinghúzás lehetett, hogy a már megszokott reptéri ünneplés helyett ezúttal a Duna Arénában rendeztek sajtókonferenciát és „közönségtalálkozót” a keddi napon. Az indoklás szerint a „hatalmas érdeklődés” és a ferihegyi utasváróban való „tülekedés” elkerülése végett esett a választás a Duna Arénára, ahol viszont a várt zsúfoltság egyáltalán nem volt tapasztalható. A rokonokon és a sajtó képviselőin túl legfeljebb húszra volt tehető azoknak a száma, akik rajongóként jelentek meg az úszók érkezésén.

Szintén érdekes kommunikációs húzás volt a szövetség részéről, hogy a hektikusra sikerült sajtótájékoztató során kínosan ügyeltek arra, nehogy egyetlen szót is ejtsenek Kenderesi ügyéről. Sikerült olyan szinten tabutémává tenni a zaklatási botrányt, hogy még az újságírók sem akartak nyilvánosan kérdést feltenni ezzel kapcsolatban. Később persze a személyes interjúk során záporoztak az ezzel kapcsolatos kérdések, s bár a többség inkább elzárkózott a véleménynyilvánítástól, azért érkeztek érdekes válaszok.

A Hetek kérdésére Telegdy Ádám például elárulta, a csapaton belül beszéltek Tamásról, de az ügy érzékenysége miatt nem kívánt nyilatkozni. Annyit jegyzett meg, hogy azért van egy általános viselkedési norma, amihez mindig tartják magukat, mindegy, hogy a világ mely pontján versenyeznek. Rasovszky Kristóf világbajnok nyíltvízi úszó lapunknak úgy fogalmazott, meglepte a hír, és szerinte egy balszerencsés eset történhetett, amivel kapcsolatban azt reméli, hogy „Tominak nem erről fog szólni a további pályafutása”. „Bízom benne, hogy visszatér ahhoz a Tamáshoz, aki az olimpián harmadik lett három éve, és meg tudja mutatni, hogy ő a sporteredményeiről híres” – tette hozzá. Rasovszky úgy tudja, hogy Kenderesi nem egyedül ment el szórakozni, „többen is voltak ott”, akik talán segítségére is lehetnek az ügy tisztázásában. A világbajnok úszó elmondta, általában akkor szokták kiereszteni közösen a gőzt, ha már többeknek lementek a versenyszámai, egészen addig csak a feladatokra koncentrálnak.

Sós Csaba, az úszók szövetségi kapitánya már többet is elárult a Hetek megkeresésére. „A mi gyerekünk, mi felelünk érte, tudni akarjuk, hogy mi van vele és hol van” – fogalmazott Sós, aki szerint „a kintiek is – túl a vétkességen – a legenyhébb súlyúnak ítélték meg” az úszó tettét, hiszen mindössze pénzbüntetést kapott. A kapitány szerint a csapatban minden úszó tudja az íratlan szabályokat. „Akinek van még hátra versenyszáma, az azt sem bírja el, hogy egy órával kevesebbet aludjon” – fogalmazott, hozzátéve, hogy a versenyzők híres emberek, és tudják, hogy „ha valahol vannak, akkor be kell tartani az ottani játékszabályokat”. A kapitány úgy véli, hogy Kenderesiben lehetett némi keserűség azért, mert nem úgy sikerült a versenyszáma, ahogy eltervezte, de nem kíván felette pálcát törni. „Nem helyes, na. Egy ilyen szintű sportember figyeljen oda, eddig nem juthat el” – zárta mondanivalóját a szövetségi kapitány.

A görbe esték

 

„Tomi nagy gödörben van most. Ő volt az aktuális sztár, egészen addig, amíg nem jött Milák Kristóf. Ezt nem igazán tudta megemészteni, ráadásul tőle érmet várt mindenki. Szerintem ő ott felejteni akart” – vélekedett a szövetségi kapitányhoz hasonlóan egy neve elhallgatását kérő úszó, aki ugyan nem volt ott a vébén, viszont ismeri Kenderesit. Szerinte az élsportolókkal szembeni elvárások súlyát nem könnyű viselni. „Sajnáljuk, ami történt vele, de nem lett volna szabad helyzetbe hozni magát. Tipikus éretlen, kisfiús magatartás, reméljük, tanul belőle” – tette hozzá.

Arról is beszélt, hogy versenyeken az a protokoll, hogy a csapat együtt él és mozog a hotel és uszoda között. Van ugyan egy-egy kihágás, de alapvetően a verseny alatt mindenki fegyelmezett, már csak a saját érdekében is. Az utolsó, hazautazás előtti éjszakán azonban már lazábbak az elvárások, akkor jöhet egy görbe este, de ez is leginkább a hotelben van – mondta saját tapasztalatai alapján.

Az egyik ismert úszónk pucérra vetkőzve, törökülésben ült be a hotel liftjébe, minden emeleten megállt, és kedvesen mosolygott mindenkire – mesélte egy, a magyar úszóelitet belülről ismerő edző a Heteknek. Hozzátette: általánosítani ugyan nem lehet, de nem egyedi eset, hogy a gőzt kiengedő úszóink – más élsportolókhoz hasonlóan – rosszullétig isznak, szétzúzzák a hotelszobát, és fék nélkül szexelnek. „Nyilván a közvéleményből már az olyan esetek is kritikát váltanak ki, mint egy fenékre ütés. Ez az ügy azonban egyáltalán nem kirívó, a szövetség valószínűleg csak azért foglalkozik vele, mert a sajtó felkapta” – fogalmazott az edző. (A Kenderesi-ügy kétféle megítéléséről lásd keretes írásunkat.)

Úgy véli, ma már illúzió olyan igényt támasztani az élsportolók felé, hogy erkölcsileg is legyenek példaképek a szurkolók számára. Ennek szerinte alapvetően két oka van. Az egyik az, hogy a tömegmédia megjelenésével a sportolók hatalmas sztárokká váltak, akik nemcsak hírnévre tesznek szert, hanem vagyonokat termelnek maguknak és a környezetüknek. Ezt pedig a személyiségük nem minden esetben bírja ki torzulás nélkül. „Az úszóinknál is volt, hogy a szövetségi kapitány erőlködött, hogy megbüntesse a szélsőségesen viselkedő csapattagokat, de annak a klasszis sportolónak, aki érmet hoz egy világeseményen, nagyon nehéz megmondani, hogy mennyit ihat a verseny után” – fogalmazott.

A lényeg a teljesítmény

 

„A másik ok az – és ez kívülről egyáltalán nem látszik –, hogy ezek a srácok egy-egy versenyre készülve gyakorlatilag aszkétaként élnek. Az egyéni élsport megköveteli, hogy reggeltől estig monoton módon, őrült mennyiségű és magas színvonalú munkát végezzenek el, bármiféle lazítás, lelki-fizikai rekreáció nélkül. Az utolsó hónapokban nincs társasági élet, hétvégén ellenőrzik, hogy otthon pihensz-e, és ha nem, akkor kikerülhetsz a csapatból. Vannak olyan edzők, akik még a szexuális életet is korlátozzák. A szex ugyanis a férfiaknál energiaveszteséget eredményez – igaz, a nőknél meg inkább energiatöbbletet” – avat be a részletekbe a szakember, hozzátéve, hogy mindezek során a sportolókban olyan energiák, hormonok és stressz gyűlik fel, hogy az így is, úgy is ki fog törni, mint amikor egy felfújt lufi száját nem kötjük be, hanem elengedjük. „Ez nem magyar jelenség, és nem is csak az úszóknál figyelhető meg, a győzelem eufóriája pedig éppen úgy ráerősít, mint a vereség keserűsége. Nem csodálkozom, hogy a tornák utolsó estéjén »ereszd el a hajamat« van, és a sportolók buliznak, isznak, vagy esetleg szívnak, ha pedig eléjük kerül egy lenge ruhába öltözött nő, akkor nehéz ellenállni a kísértésnek” – jegyezte meg.

Arra a kérdésre, hogy szükségszerű-e, hogy a „levezetés” ilyen szélsőséges módon történjen meg, illetve kapnak-e segítséget ezzel kapcsolatban a sportolók, azt mondta, a „gőz kieresztésének” intenzitása alapvetően személyiségfüggő, az edzők pedig jó esetben példaként szolgálhatnak. „Vannak, akik buliznak ugyan, de azt inkább beszélgetésre használják. Erre egyébként a mai okostelefonos világban konkrétan ösztönözni kell őket” – mondta példaként, megemlítve Milák Kristófot is, aki szerinte az átlagnál tudatosabb életmódot folytat (lásd keretes írásunkat).

A sportolókkal, edzőkkel folytatott beszélgetéseinkből ugyanakkor összességében az tűnt ki, hogy erkölcsi kérdések nem igazán merülnek fel az úszóvilágban (sem), a hangsúly sokkal inkább a teljesítményen van. Pedig a stresszel, munkateherrel vagy akár a hírnévvel járó terhek elhordozásához – mint a fentiekből is kitűnik – jóval nagyobb támogatásra lenne szükségük.

Ezen az állásponton van Lénárt Ágota sportpszichológus is, aki korábban a Heteknek arról beszélt, hogy a kirívó sportolói viselkedések mögötti egyik generális ok a játékosokat érő túl nagy terhelés. (Megfáradt csillagok. Az élsport és a morális értékek. Hetek 2018. június 08.) „Borzasztó méreteket ölt a versenyek utáni »üssük ki magunkat« mentalitás. Előfordult, hogy egy világeseményen az éjszaka közepén szóltak, hogy segítsünk újraéleszteni egy fiatal sportolólányt, aki az esti buli nyomán ájultan rogyott össze, de hívtak már magát eszméletlenre ivó sráchoz is” – említette elrettentő példaként. Hozzátette: kulcskérdés, hogy a sportolók megtanulják azokat a módszereket, amelyekkel a stresszt le tudják vezetni, és ne nyúljanak a tudatmódosító szerekhez – ebben pedig a szülőknek, edzőknek és sportszakembereknek van óriási szerepük.

 

 

Kultúrharc

A Kenderesi-üggyel kapcsolatban nemcsak a híradások járták be a hazai sajtót, hanem a különféle publicisztikák is. Volt, aki markánsan elítélte a magyar úszó „fenékfogását”, mások pedig igyekeztek árnyalni a helyzetet. Sós Csaba úszókapitány a Heteknek például arról beszélt, hogy más kultúrában mások a játékszabályok, és ezt a profi sportolóknak tudnia kellene. Szintén más kulturális szabályokra hivatkozott egy másik interjúban Wladár Sándor, az úszószövetség elnöke. Az indoklást azonban sokan kritizálták mondván, hogy sehol sem lehet a kultúra része egy nő fenekének megütése (?). Körbejárta a sajtót az a meghökkentő kijelentés is, mely szerint Kenderesi pécsi, és „ott bemennek egy diszkóba, ez a köszönés”. A szexista soviniszta viselkedést azonban többen véleménycikkekben elítélték.
Akadt azonban olyan értelmezés is, ami a feljelentő személyét állította pellengérre. A metoo korában ugyanis valóságos fegyver lett a szexuális zaklatás kiáltása is, amit gyakran olyan esetekben is megtesznek az „áldozatok”, amikor az adott szituációban beleegyeztek a szexuális együttlétbe, csak idővel meggondolták magukat. Nem véletlenül terjedt el az Egyesült Államokban a rape culture (erőszakkultúra) kifejezés, ami azt takarja, hogy a női fél gyakran valótlanul is megvádolja aktuális partnerét, ha valamiért ez az érdeke. A jelek szerint Kenderesi ügyében nem ez történt, a koreai hatóságok ítélete szerint a magyar úszó viselkedése kimerítette a szexuális zaklatás fogalmát.

 

 

Úszók telefon nélkül

A Heteknek nyilatkozó, neve elhallgatását kérő úszóedző szerint az egyre nagyobb teljesítménykényszerrel járó  úszósportban mind fontosabb szerepet játszik a pihenés. Pontosabban a valódi pihenés. Példaként említette Milák Kristófot, aki még a wifit is kikapcsolja, amikor versenyre készül. „A jövőben az úszóvilág ketté fog válni: lesznek, akik továbbra is éjjel-nappal nyomkodják a telefonjukat, és lesznek, akik a siker érdekében komolyan korlátozzák a használatát. Amikor ugyanis valaki este a telefonját nyomkodja, úgy érezheti, hogy pihen, éjjel azonban az agya kénytelen feldolgozni a nagy információtömeget, ami energiát von el a szervezettől” – magyarázta.

 

Olvasson tovább: