„Miután elhangoztak a lövések, bemehettünk a területre. Egy testre mutattak, hogy az lesz az enyém. Harmincas éveiben járó férfi volt. A mellkasa jobb oldalán lőtték meg, gondolom azért, hogy ne haljon meg azonnal. Erősen vérzett, amikor felvágtam, úgyhogy élt még, de már nem volt ereje ellenállni. Miután kivettem a máját és a két veséjét, a főnökeim azt mondták, most elmehetek. Hozzátették: ma semmi sem történt” – az idézet nem egy orvosi thrillerből származik, hanem egy ujgur nemzetiségű sebészorvostól, aki a kínai Ürümcsi település kórházában dolgozott a kilencvenes évek közepén. 1995-ben azzal kereste meg két felettese, hogy lenne-e kedve valami „vad” dolgot csinálni másnap, amikor ugyan be volt osztva, de nem volt műtétje előjegyezve. Igent mondott. Másnap autókkal egy hegyvidéki területre utaztak, ahol halálraítélteket végeztek ki. Ott derült ki, hogy a feladata az egyik kivégzett személy szerveinek eltávolítása lesz. A meglőtt férfi egyébként érdekes módon – a többiekkel ellentétben – nem rabruhában volt, hanem civilben.
Atom után szervkereskedelem
Enver Tohti ma már Londonban él száműzetésben, és számos fórumon beszélt a kínai szervkereskedelmi iparról, részben saját tapasztalatai, részben a rendelkezésre álló információk alapján. A muszlimként nevelkedett, de később keresztény hitre tért orvos júliusban a Bálványosi Szabadegyetemen is vendégelőadó volt.
2019.08.23.(XXIII/34)
