Kereső toggle

Állami mészárszék

Ipari méretű szervkereskedelem Kínában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Évente több tízezer embert, elsősorban üldözött személyeket, köztük keresztényeket gyilkolnak meg Kínában azért, hogy szerveiket értékesítsék – derül ki tényfeltáró kutatásokból. Gazdasági okokból alig van ország, amely elhatárolódik a brutális gyakorlattól – egyelőre Magyarország sincs közöttük.

„Miután elhangoztak a lövések, bemehettünk a területre. Egy testre mutattak, hogy az lesz az enyém. Harmincas éveiben járó férfi volt. A mellkasa jobb oldalán lőtték meg, gondolom azért, hogy ne haljon meg azonnal. Erősen vérzett, amikor felvágtam, úgyhogy élt még, de már nem volt ereje ellenállni. Miután kivettem a máját és a két veséjét, a főnökeim azt mondták, most elmehetek. Hozzátették: ma semmi sem történt” – az idézet nem egy orvosi thrillerből származik, hanem egy ujgur nemzetiségű sebészorvostól, aki a kínai Ürümcsi település kórházában dolgozott a kilencvenes évek közepén. 1995-ben azzal kereste meg két felettese, hogy lenne-e kedve valami „vad” dolgot csinálni másnap, amikor ugyan be volt osztva, de nem volt műtétje előjegyezve. Igent mondott. Másnap autókkal egy hegyvidéki területre utaztak, ahol halálraítélteket végeztek ki. Ott derült ki, hogy a feladata az egyik kivégzett személy szerveinek eltávolítása lesz. A meglőtt férfi egyébként érdekes módon – a többiekkel ellentétben – nem rabruhában volt, hanem civilben.

Atom után szervkereskedelem

Enver Tohti ma már Londonban él száműzetésben, és számos fórumon beszélt a kínai szervkereskedelmi iparról, részben saját tapasztalatai, részben a rendelkezésre álló információk alapján. A muszlimként nevelkedett, de később keresztény hitre tért orvos júliusban a Bálványosi Szabadegyetemen is vendégelőadó volt.

A Vallás és biztonság a 21. században címet viselő panelbeszélgetésen többek között Azbej Tristan üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkárral együtt szólalt fel a vallási kisebbségek védelmében. A beszélgetés fókuszában a Kína északnyugati részén elhelyezkedő Hszincsiang tartományában élő (muszlim vallású) ujgurok, a Falun Gong vallási csoporthoz tartozók, valamint a keresztények állami üldöztetése állt. Pontosabban az a minden képzeletet felülmúlóan kegyetlen transzplantációs ipar, amely erre alapul. Enver Tohti elmondta: az ujgur autonóm tartományt egyfajta kísérleti laboratóriumként kezeli a kínai kormány. 1964 és 1998 között összesen 46 kísérleti atomrobbantást hajtottak itt végre, amelynek következtében az átlagnál nagyobb a daganatos megbetegedések és a születési rendellenességek száma. Ezenkívül 1980-ban biológiai fegyverrel is kísérleteztek Hszincsiang tartományban; a ’90-es években pedig a szervátültetési ipar központjává vált a térség.        

Ethan Gutmann Kína-szakértő, oknyomozó újságíró is résztvevője volt a panelbeszélgetésnek, aki hét éven keresztül kutatta a témát, üldözöttekkel, túlélőkkel, orvosokkal, rendőrökkel, munkatáborok adminisztrátoraival is beszélgetve. Mindezt egy könyvben foglalta össze (The Slaughter: Mass Killings, Organ Harvesting, and China’s Secret Solution to Its Dissident Problem – Mészárlás: tömeggyilkosságok, szervrablás és Kína titkos megoldása a másként gondolkodók problémájára). Mint elmondta, kezdetben (halálra ítélt) köztörvényes bűnözőket és politikai foglyokat használtak donorként. Egy 1997-es felkelés, amely nyomán sokakat bebörtönöztek, lendületet adott a szervátültetési iparnak, mint ahogy az akkoriban egyre növekvő Falun Gong vallási csoport ellen megkezdődött üldözés is. Kutatásai szerint 2000 és 2008 között 65 ezer Falun Gong-hívőt öltek meg a szerveikért, és a 1,5-2 millió, koncentrációs (vagy átnevelőnek is nevezett) táborba zárt, vallási és nemzeti kisebbséghez tartozó fogoly (ujgurok, Falun Gong-tagok, tibetiek, keresztények) szintén „jó alapot” szolgáltatnak a szervkereskedelemhez. Mindezt más újságírók és jogvédők kutatásai is megerősítik.

Élő szervbank

Gutmann szerint az is aggasztóan árulkodó tény, hogy 2017-ben Hszincsiang tartományban 9 hónap alatt 15 millió ember vértesztjét végezték el, majd később DNS-mintákat is begyűjtöttek tőlük. Bár a kormány egészségügyi programként hirdette meg az akciót, több, mint érdekes, hogy abba csak az ujgur lakosságot vonták be, a kínaiakat nem. Vagyis lényegében szinte a teljes ujgur népességről adatbázis készült, ami akár transzplantációs célokra is használható – és ha valóban emiatt készült, akkor a tartomány egyfajta élő szervbankként funkcionál. (Enver Tohti egy máshol elmondott beszédében elmesélt egy történetet, amely szerint egy tajvani páciens, aki veseátültetésre utazott Kínába, az orvosától rákérdezett, hogy honnan származnak a szervek. A válasz az volt, hogy az összes szerv Hszincsiang tartományból érkezik.)

Gutmann számításai alapján egyébként a Kínában 2016-ban végzett szervátültetések száma valahol 60 ezer és 100 ezer között lehet, miközben a kormány hivatalosan mindössze 10 ezret ismert el. Nemcsak a szám elképesztő – az Egyesült Államokban évente 35 ezer ilyen beavatkozást végeznek –, hanem az iparszerű működés is. Enver Tohti több beszédében is elmondta, hogy az ujgur autonómia fővárosában, Ürümcsiben a repülőtéren külön sáv van fenntartva a transzplantációra érkezett utasoknak, akik a világ minden tájáról érkeznek. Ez nem meglepő: a várólisták meglehetősen rövidek – akár egy májátültetésre is heteken belül lehet időpontot kapni, miközben más országokban ez a legjobb esetben is hónapokba telik. Ezenkívül egy-egy vese- vagy májátültetéshez több donort is használnak, biztosítva, hogy ha az egyik szerv kilökődik, akkor azonnal pótolni tudják.

Millió dolláros testek

A műtétek ilyen szintű tervezettsége és szervezettsége egy másik kérdést is felvet: hogyan lehetséges például egy májat – amely a testen kívül 6-8 óráig életképes – megadott időpontra leszállítani a hatalmas ország bármely transzplantációs kórházába (amelyből egyébként 900 van). Enver Tohti szerint csakis úgy, hogy nem a szerveket utaztatják, hanem az élő donorokat, akikből a helyszínen távolítják el a szaruhártyát, a vesé(ke)t, a májat, vagy akár a szívet – egyúttal meggyilkolva őket.

A szervek ára több tízezer dollár, de a szív vagy a máj százezer dollárnál is többe kerül. Gutmann becslése szerint egy egészséges emberi test, az összes átültethető szervével – a külföldiekre alkalmazott árlista alapján – akár egymillió dollárért is értékesíthető. Mindez évente dollármilliárdos bevételt eredményez Kínának. Az újságíró úgy látja, hogy ez a sajátos népirtás a „totalitárius kormányzás és a kapitalizmus szentségtelen szövetsége”, ami ellen az Európai Unió erőtlenül emeli fel a szavát, és világszerte sincs sok ország, amely ezt megtenné – főként azért, mert tartanak attól, hogy elesnek a Kínával történő gazdasági együttműködés hasznától. Az egyik ellenpélda Izrael, ahol – részben a holokauszt elevenen élő emléke miatt – betiltották a Kínával való együttműködést a transzplantáció területén.  

Sógor Csaba, az RMDSZ volt európai parlamenti képviselője ennek kapcsán megjegyezte: „elárultuk a közel-keleti és az ázsiai keresztényeket, amikor a Kínával és Indiával és egyéb országokkal való gazdasági együttműködés érdekében behunytuk nemcsak az egyik, hanem mindkét szemünket”. Hozzátette: őt EP-képviselőként rendszeresen megkeresték a kínaiak és megpróbálták „megvásárolni”. Állítása szerint az EP-ben a Tibettel foglalkozó frakcióközi munkacsoportot azért nem tudták létrehozni, mert a zöld és liberális képviselőket megvásárolták a kínaiak. Arról is beszélt, hogy amikor a dalai lámával való találkozást szervezte, ugyanarra az időpontra kapott Kínába egy meghívást „teljes escort szolgáltatással”, amit udvariasan visszautasított.

Kiállított áldozatok?

A panelbeszélgetést követően az egyik hallgató felvetette: elképzelhető-e, hogy a világ számos országában – köztük hazánkban is – sikeres Body kiállításon bemutatott mumifikált – ázsiai típusú és fiatal – emberi testek valójában a kínai szervkereskedelmi ipar hasznosított „melléktermékei”, vagy akár direkt ezzel a céllal meggyilkolt emberek testei.

Ethan Gutmann erre azt válaszolta, hogy mivel az óriási bevételt hozó show mögött ügyvédek hada áll, nem fogja kijelenteni, hogy a bemutatott testek ártatlan ujgurok vagy Falun Gong-tagok testei. Az viszont tény, hogy annak az eljárásnak a központja, amivel a testeket mumifikálják, a kínai Dalian városa, illetve az ott működő kórház, amely egyben a Falun Gong-tagokra alapozott szervkereskedelem egyik központja. Ráadásul a kiállítást szervező kínai cég nevében szintén szerepel a kórház neve. Az újságíró hozzátette: az eljárást kidolgozó német orvos – a ’90-es évek végén – még arra panaszkodott, hogy nehéz megfelelő testekhez jutni, ám a szervkereskedelem felpörgése után már a panaszai inkább arra vonatkoztak, hogy az általuk kapott testekből hiányoznak bizonyos szervek. 

Kiröhögnek, ha szólunk? 

A téma kapcsán a Hetek arról kérdezte Azbej Tristan államtitkárt, hogy felmerült-e kormányzati szinten, hogy Magyarország is felemeli a szavát a kínai keresztények (és egyéb vallási kisebbségek) üldözésével, illetve az őket is érintő állami szervkereskedelemmel szemben. „Az a célunk, hogy életeket mentsünk, de azt is figyelembe kell vennünk, hogy mit tehetünk, illetve hogy mi áll a magyar emberek és a nemzet érdekében. Ami a nagyhatalmakhoz való kapcsolódást és a szabadság védelmét illeti, semmiképpen sem szeretnénk rátévedni arra az útra, ami a pokolba vezet, de jószándékkal van kikövezve. Ha például Kínával megtörjük az őszinte és tiszteletteljes kapcsolatok kereteit, és teszünk egy nevetséges fenyegetést vagy nyomásgyakorlást, akkor nagyjából kiröhögnek” – fogalmazott az államtitkár. Hozzátette: ez nem áll érdekében sem Magyarországnak, sem Kínának, sem az esetleges emberi jogsértést elszenvedő kisebbségeknek, akiket Peking árulónak bélyegezhet, mondván, a Nyugat ügynökeiként megpróbálják belülről bomlasztani az országot.

Azbej Tristan ugyanakkor megjegyezte: Magyarország fellép a vallásszabadság védelmében, de nem a nyilvánosság előtt, hanem zárt ajtók mögött. Példaként említette az amerikai lelkész, Andrew Brunson Törökországból való kiszabadulását. „A részletek feltárása nélkül két tényt említenék ezzel kapcsolatban: Erdoğan budapesti látogatása után négy nappal szabadon bocsátották a tiszteletest, aki három hónappal később megjelent Magyarország washingtoni nagykövetségén, és letette a magyar állampolgári esküt” – mondta az államtitkár, sejtetve, hogy a magyar diplomácia járt közben a lelkész szabadon bocsátása ügyében.

Sógor Csaba ehhez hozzátette, „a nagyok dolga az erőt használni”, majd véleményét egy viccel illusztrálta: „Két székely beszélget. Azt mondja az egyik, üzenjünk hadat Kínának, mire a másik: na jó, de hova temetünk el egymilliárd embert.”

Ethan Gutmann ugyanakkor nem értett egyet a válaszokkal. Mint mondta, igenis vannak olyan egyoldalú eszközök, amelyekkel egy ország kifejezheti a tiltakozását egy másik felé anélkül, hogy nyílt konfrontációra kerülne sor. „Például azonnal be lehet tiltani a szervturizmust. Ez nagyon egyszerű, és még Kína nevét sem kell említeni az ezzel kapcsolatos jogszabályban. Izrael és Tajvan is ehhez az eszközhöz folyamodott – és nem szenvedtek hátrányokat emiatt. De az is egy lehetőség, hogy az orvosi egyetemek nem hosszabbítják meg az együttműködésüket kínai intézményekkel. Ezek az üzenetek tisztán hallhatók, Kínának mégsem kell háborút hirdetnie” – fogalmazott az újságíró, aki hangsúlyozta: Kína tudja, hogy bűnös ebben az ügyben, ez nem kérdés. Szerinte Magyarországnak, amely „érdekes lépéseket hajt végre a világban”, és bizonyos értelemben véleményvezér Európában, meg kellene fontolni ebben a kérdésben néhány egyoldalú lépés meghozatalát.

Olvasson tovább: