Kereső toggle

Kontroll nélkül

Honnan tudjuk, hogy képernyőfüggők vagyunk-e?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Jó okunk lehet gyanakodni függőségre, ha az én-határok teljesen feloldódnak a virtuális térben.

Amerikában jelen pillanatban becslések szerint 7 és fél millióan szenvednek képernyő-függőségben. A drámai helyzetet súlyosbítja, hogy számos munkakör mára elképzelhetetlenné vált internet nélkül. Szatmáriné Dr. Balogh Mária munka- és szervezet szakpszichológussal arra kerestük a választ, mit lehet tenni, ha valaki a kütyük rabjává válik.

Legtöbbször a radikális tiltás egyáltalán nem célravezető. Sőt! Inkább kontraproduktív és ellenállást szül. Egy vállalati középvezető például büszkén húzta ki magát, amikor az egész irodára kiterjedő online tilalmat rendelt el „munkaidőben se net, se közösségi oldal!” felkiáltással. Ez látszólag működött. Egy darabig. Csakhogy az online világot lételemüknek tekintő korosztály tagjai azonnal elkezdtek kiskapukat keresgélni: titokban az íróasztalaik alatt neteztek tovább, majd az első adandó alkalommal olajra léptek, és inkább munkahelyet váltottak. Ráadásul számos szakmában nem is életszerű a tiltás: ma már nehéz elképzelni például online marketingest vagy közösségimédia-kommunikátort internet nélkül.

A monitor delejez

Az információdömppinget eddig sem volt csekély kihívás okosan kezelni. Az okostelefonok – amelyek hatására a weboldalról weboldalra, infóról infóra és linkről linkre lépegetés lehetősége akár a buszon, a járműre várva vagy a hipermarket kasszasorában álldogálva elérhetővé vált – csak fokozták ezt. A fintech technológiák (például telefonos fizetés) pedig meg is követelik ezek használatát. Nyilván az eszközök a használatuk céljának megfelelően hasznosak, fontosak. De jó okunk lehet gyanakodni függőségre, ha az én-határok teljesen feloldódnak a virtuális térben. Ha már kényszert érzünk minden egyes információ befogadására, de ezzel párhuzamosan már a kiposztolásukra is, ha minimalizáljuk a jelenlétünket a valódi jelenben át sem élve annak élményét. Így védtelenné válhatunk, például adathalászokkal szemben, vagy akár balesetet szenvedhetünk. Egyszerűbben fogalmazva: ha nem tudunk önuralmat gyakorolni az internethasználatban, kiesik a kezünkből az irányítás, és nem tudunk már kapcsolódni élő és valódi emberekhez a jelen pillanatában” – mondja a pszichológus.

Intő jel lehet az is, ha a nethasználó munkavállaló képtelen összpontosítani a figyelmét. Ilyenkor már nem tud koncentrálni a munkahelyi feladatokra, és elmélyülni azokban a minőségi munkavégzés érdekében, mivel igényli legalább 10-20 másodpercenként az újabb és újabb netes ingereket. De az is, ha már az ebédidő vagy kávészünet erejéig se hajlandó felállni az íróasztalától. Vagy ha épp álláskeresőként, munkanélküliként az álláskeresésre hivatkozva kezd el célt tévesztve böngészni az interneten, ám végül annyira magával ragadja az online infóáradat, hogy valójában már szó sincs munkakeresésről és a tényleg célravezető állásportál vagy munkahelyekre vonatkozó hírek böngészéséről. Helyette viszont a hajnal is a közösségi média előtt ücsörögve, az ismerősei legkülönfélébb célú posztjait pásztázva találhatja. Ennek következtében felborulhat a hormonális egyensúly is – ezt jelzi a folyamatos fáradtság érzése.

Hatékonyság egyenlő értékteremtés

„Akkor használja valaki hatékonyan az internetet, az okostelefont munkaidőben, és mentes a függőségtől, ha az eszközök közreműködésével értékteremtés történik – és akkor, ha azonnal és gördülékenyen, zökkenőmentesen tud váltani az online és a reális világ között. Épp ezért javasolt az irodákban dolgozóknak például, hogy az ebédszünetet ne a monitorok előtt töltsék – ehelyett inkább mozduljanak ki néhány percre az irodából. Ha tehetik, ha megoldható, inkább sétáljanak pár percet az iroda udvarán. Vagy ha van közös étkező, a felszabaduló perceket fordítsák a kollégákkal közös étkezésre, kapcsolatépítő small-talk-okra. De érdemes kihasználni ezt az időt a nem szorosan a munkához kapcsolódó, de fontos magántelefonok intézésére is. Amit értelemszerűen – ha lehetséges – ne e-mailben, Fb-privátüzenetben, chaten, hanem hagyományos telefonbeszélgetésekben tegyünk. Ha pedig a szabadidőnkön szeretne teljesen eluralkodni az internet, akkor tudatosan válasszunk helyette más programokat! Például sportoljunk, sétáljunk, olvassunk! Építsük személyesen is a kapcsolatainkat, és gondoljuk át, milyen egyéb, értékes tevékenységektől vette még el az internet az időt. Sokat segíthet az is, ha tudatos tervet készítünk arról, hogy egy munkanap folyamán mit tervezünk majd elvégezni a neten. De arról is, mennyi időt töltünk majd nélküle és mivel. A naplózás sokaknál meglepő eredményt hozhat” – fűzi hozzá.

És itt az ideje végre elmélyedni a jelenre koncentrálás művészetében is, fontos megtanulnunk újra átélni és értékelni a neten kívüli világ kézzelfogható értékeit és szépségeit. Például a finom cukrászsütemények ízét, egy kellemes sétát a ligetben vagy egy hangulatos, vidám vacsorát a barátainkkal.

Olvasson tovább: