Kereső toggle

„Kockakővel kéne agyonütni”

Teknősügy: halál az elkövetőre?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy ország hördült fel újra egy kisállat megölése kapcsán: ezúttal egy fiatal nő végzett egy görög teknőssel a fővárosi állatkertben. A közösségi oldalakon valódi lincshangulat alakult ki, ráadásul eleinte egy ártatlan lányt vádoltak meg a barbár tettel.

Téged is kockakővel kellene agyonütni – üzente egy felbőszült kommentelő Adélnak a Facebookon keresztül, és gyűlöletáradatba sokan bekapcsolódtak. A fiatal lány, aki egy Ózd melletti faluban él, éppen filmet nézett a barátjával, amikor egy szélsőséges portál megjelentette azt a cikket, amelyben azt állították, hogy ő vert agyon egy görög teknőst a fővárosi állatkertben múlt héten, csütörtökön. Adél a cikket nem olvasta, és azt sem tudta, hogy mi történt az állatkertben, így nem igazán értette, hogy miért kapja sorban a gyűlölködő üzeneteket, és pontosan mit is kérnek rajta számon. Tanácstalanságában megkérdezte a barátját, hogy van-e esetleg „Teknős” nevű ismerősük, akit akaratlanul is, de megsérthetett. Mindezt Vujity Tvrtko, az ATV műsorvezetője mondta el a Heteknek, ugyanis Adél senkinek sem nyilatkozott, egyedül a népszerű riporterrel beszélt, aki közösségi oldalán korábban beszámolt a „teknősgyilkosságról”, és egyúttal önmérsékletre intette a kommentelőket. Tvrtko elmesélte, a lány telefonbeszélgetésük során újra és újra elsírta magát, és azt mondta, remeg a halálfélelemtől. A történteket azonban nem hagyta annyiban. „Na akkor a szemeteket nyissátok ki!!!! Aki ezt ki találta rólam, nagyon megüti a lábát, ugyanis megtettem a feljelentést!!” – írta a saját Facebook-oldalán.

Mint kiderült: Adél súlyos félreértés áldozata lett. A teknős ugyanis nem valamelyik ismerősük volt, hanem a fővárosi állatkert egyik értékes hüllője, és nem megsértették, hanem az egyik látogató konkrétan agyonütötte egy kockakővel (az állat olyan súlyos sérüléseket szenvedett, hogy el kellett altatni). Az esetet kamera rögzítette, így a rendőrség már másnap előállította az elkövetőt, akinek a keresztnevét és családneve kezdőbetűjét (V. Adél), valamint lakóhelyét (Ózd) és életkorát (28) is közölték. Az ártatlanul megvádolt Adél – aki egyébként nagy állatbarát, több kisállata is van – családneve szintén V-vel kezdődik, balszerencséjére Ózdot jelölte meg lakóhelyként a Facebookon, és nem azt a falut, ahol él, ráadásul szintén 28 esztendős – ennek alapján pedig a „bombahírt” leközlő szélsőséges portál szerkesztője összekeverte a valódi elkövetővel.

A „másik” V. Adél, vagyis a valódi elkövető egyébként elismerte a tettét a bíróság előtt, majd az első – zárt ajtók mögött zajló – tárgyalást követően az újságíróknak meglehetősen zavartan arról beszélt, hogy meg akarta mutatni az ismerősének, hogy milyen egy teknős halála, majd azt mondta, nem akart a teknőssel bekerülni a „sztárparádéba”, és tette egy segélykiáltás volt. Azt is elárulta, hogy eddig egyetlen háziállata volt, egy patkány. A nő ellen természetkárosítás miatt nyomoznak, amelynek maximális büntetési tétele 3 év szabadságvesztés.  

„Agyhalott, elmebeteg, szilánkokra kellene törni a kezét, le kellene lőni vagy agyonütni egy kockakővel…” – ilyen és ehhez hasonló kommenteket kapott a láthatóan lelki segítségre szoruló valódi elkövető is. Így az eset kapcsán nemcsak az újságírói felelősség kérdése merül fel, hanem az is, hogy miért vált ki a (kis)állatokkal szembeni brutalitás olyan elemi felháborodást, mi több, lincshangulatot, amilyet sokszor még az emberek ellen elkövetett erőszakos bűncselekmények esetén sem lehet tapasztalni. De nem is kell a bűncselekményekig elmenni: külön cikket érdemelne, hogy az emberek közötti szolidaritás és empátia milyen alacsony szinten van, különösen az állatok felé megnyilvánuló szeretethez és rajongáshoz képest. Elég csak arra utalni, hogy amíg egy miskolci hajléktalan percekig fuldoklott egy szökőkútban, miután epilepsziás rohamot kapott, mert senki nem segített neki, addig egy világ gyászolja a halva született magdeburgi zsiráfbébit, a Henkel cégnek pedig vissza kellett vonnia egyik rovarirtó termék reklámkampányát, amiben – egyébként valóban nem túl szerencsésen – azt állították, hogy a természet harmóniája a rovarok nélkül lenne tökéletes.

Emlékezetes, hogy szinte hisztérikusnak mondható tömeges érzelmi reakciót váltott ki bő egy évvel ezelőtt az is, amikor egy vemhes szurikáta pusztult el a kecskeméti vadaskertben. Mint arról a Hetek is írt (Semmisüljön meg, aki hibázott! A szurikátaügy és a népharag. HETEK, 2018. május 25.), az ügyben bűnbaknak kikiáltott kisgyermek benyúlt az állathoz, ami megharapta, a fiú pedig ijedtében a földhöz csapta. Az esetről és azt követő népharagról még a BBC is beszámolt.

Pongrácz Péter, az ELTE Etológia Tanszékének egyetemi docense szerint az emberek élőlények – növények és állatok – iránti hagyományos vonzódására (amit biofíliának nevezünk) az utóbbi évtizedekben ráépült egy újabb fajta érzékenység az állatokat érő vélt vagy valós sérelmek ellenében, amit „állatvédelemnek” nevezünk. „A gazdaságilag fejlett országok átlagpolgárai manapság sokkal hevesebben reagálnak az állatok szenvedésére, mint mondjuk ezelőtt száz éve. A nagy publicitást kapó, felháborító esetek tehát ezért (is) válhatnak ennyire heves érzelmek okozóivá – természetesen figyelembe véve az arctalan, csillapítatlan internetes hozzászólási lehetőségből adódó eszkalációs tényezőt is” – fogalmazott a Heteknek a szakember. Hozzátette: az internetes hozzászólók „vérszomjassága” tipikus, általános tünet. „Mióta csak lehetősége nyílt az embereknek gyakorlatilag anonim, számon kérhetetlen módon véleményt nyilvánítani úgy, hogy ennek azonnali látható eredménye van, a megnyilvánulások színvonala erodálódik. Az internetes kommentelési lehetőségek több mint egy évtizede arra „nevelik” az ebben örömet lelő embereket, hogy a képernyő előtt szinte mindent szabad, itt nem működnek a fékek és a szociális visszajelzők, csillapítók” – fogalmazott az eset kapcsán Pongrácz Péter.

Olvasson tovább: