Kereső toggle

A konzervatív megmondóember

Magyarországon járt Jordan B. Peterson

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Húst hússal eszik, a neomarxizmus és identitáspolitika legnagyobb kritikusa, a szólásszabadság és a zsidó–keresztény kultúra fővédnöke, mégsem vallásos. Budapesten járt a konzervativizmus popsztárja, Jordan B. Peterson, akivel a Hetek munkatársának is volt lehetősége személyesen találkozni.

A Brain Bar fesztivál keretében tartott előadást – bestseller könyve nyomán – korunk megmondóemberének kikiáltott Jordan B. Peterson (a The New York Times szerint Peterson a 21. század legbefolyásosabb nyugati közgondolkodója).  A 12 szabály az élethez címet viselő könyve a szabályok szükségességét hangsúlyozza a sikeres élethez. Ez elsőre nem tűnik bonyolultnak, de egy olyan korban, ahol a rend egyet jelent a korlátozottsággal, meglehetősen formabontónak számít. Könyvében tabukat dönget: ír többek között a válás liberalizálásának családokra gyakorolt negatív hatásairól; arról, hogy a gyerekeket fegyelmezni kell annak érdekében, hogy a társadalom megbecsült tagjaivá váljanak; vagy arról, hogy az ember akkor tud sikeres lenni, ha felelősséget vállal a tetteiért.

Az ötvenes éveiben járó kanadai klinikai szakpszichológus több órás YouTube-előadásait fiatalok milliói hallgatják, előadásain is zömében ezt a korosztályt lehet látni. Petersonnak az ismertséget első körben mégsem a szakmája hozta – hanem az a harc, amit a szakmája szabad folytatásáért vívott. 2016-ban ugyanis bevezetésre került Kanadában, ezen belül is Toronto városában egy új törvény, ami gyűlölet-bűncselekménnyé minősítette azt, ha valakit nem az általa preferált névmással (férfi, női vagy semleges) szólítanak meg. Peterson hevesen szembement az új szabályozással, és az azt körüllengő egész PC-kultúrával. Egyetemi előadásain ugyanis rendszeresen beszél a férfi és női szerepekről, ezek társadalomban betöltött funkciójáról, ami a törvény gumifogalmai miatt abszurd módon akár gyűlölet-bűncselekménynek is minősülhetne. (Lásd részletesen: Mi folyik az egyetemeken? Hetek, 2019. január 11.) Ennek kapcsán rengeteg műsorba meghívták, ahol Peterson hibás és elmaradott gondolkodásmódjára kívántak rávilágítani a szerkesztők. A fegyver viszont visszafelé sült el, mivel Peterson higgadtságával és észérveivel nemcsak megnyerte ezeket a televíziós vitákat, hanem még nagyobb ismertségre tett szert.  

Mostanra kevés embert hagy hidegen a tevékenysége – a rajongótábora könnyes szemmel csüng minden szaván (volt szerencsém a jelenséget közelről látni Budapesten), míg ellenfelei semmit nem kímélve sarlatánnak, rasszistának, nőgyűlölőnek és elnyomó rendszerek támogatójának tartják. A vitákból nagyon hamar kiderül, hogy kritikusainak csak felszínes ismerete van tevékenységéről, erre talán az egyik legjobb példa, hogy nőgyűlöletét pusztán arra alapozzák, hogy több férfi hallgatja YouTube- előadásait, mint nő.

Peterson életnagyságban

Személyes találkozásra Petersonnal a Brain Bar szervezésében egy szűk körű sajtókonferencián volt lehetőségünk, néhány másik újságíróval együtt. Nyilvános szerepléseiből is látszik, hogy kiváló vitapartner, aki tisztában van azzal, hogy nemcsak az fontos, amit mond, hanem az is, ahogy mondja. Mégis meglepett, hogy egy ilyen beszélgetésen is mennyire tudatos. Bár tökéletes eleganciával jelent meg, mégsem a külsőségekkel ragadta meg igazán a hallgatóságát, hanem testbeszédével. Minden résztvevő azt érezte, hogy csak rá figyel, értékeli a kérdését, és legjobb tudása szerint igyekszik érdemi választ adni.

 Nagy sikerű könyve után (eddig 3 millió példányban fogyott el) érthető módon szóba került, mikor jön a következő. Peterson elmondta, hogy augusztus 1-jéig kell leadnia egy kéziratot, melynek munkacíme Beyond (mere) order – 12 more rules of life. Ez egy kiegészítés lesz a már meglévő 12 szabályhoz – eredetileg 42 van belőle. „Azt lehet mondani, hogy a következő könyv filozofikusabb és kevésbé narratív lesz. Sokan azért kritizálták ezt a könyvemet, mert szerintük a patriarchális hatalmi hierarchiák fenntartását támogatja. Ez a legkevésbé sem igaz. A kizárólag hatalmi fölényen alapuló emberi hierarchiák hosszú távon nem alkalmasak a stabilitásra, mivel az emberek mindig az aláásásán fognak dolgozni” – fogalmazott. Peterson úgy véli, hogy a hierarchia nem jelent automatikusan elnyomást. A működőképes emberi rendszereknek viszont mindig szervezettnek és célorientáltnak kell lennie. A következő könyvében tehát arra kíván rámutatni, hogy „teljes félreértés az a marxista alaptétel, miszerint az emberi hierarchiák alapja a hatalom. Ez csak a zsarnoki rendszerekre igaz, amikor az észszerű struktúrák rémuralommá torzulnak. De nincs semmiféle bizonyíték arra, hogy más esetekben is a hatalom lenne a működő hierarchiák alapja”.

Petersonnak visszatérő témája az utópiák veszélyessége. Ezzel kapcsolatban egy újságírói kérdésre kifejtette, hogy semmi gond nincs azzal, ha az embernek van egy víziója, de ennek összhangban kell lennie az adott személy kompetenciájával, és kellő alázatosságnak is kell hozzá társulnia. Hiszen ahhoz, hogy az adott víziót meg tudjuk valósítani, annak a területnek a szakértőjévé kell válni. „Ha úgy bolygatjuk meg a komplex hierarchiákat, hogy nem látjuk át azok minden szintjét, abból katasztrófa lehet” – mondta Peterson, aki szerint nagyon nehéz ilyen szintű tudást elsajátítani, és ha valaki képes is erre, hiányzik belőle az alázat.

A pszichológus szerint a másik probléma az utópiákkal a viszonyítás kérdése. A pszichológiában ugyanis alap, hogy ahhoz kell hasonlítani magad, aki tegnap voltál, nem valaki más mai napjához. Az utópiák egy soha nem létező, idealizált világhoz hasonlítják a jelent, és az emberi természet eredendő jóságára alapoznak. „Nem hiszek az emberiség jobbá tételét hirdető eszmékben, szerintem a jó és a gonosz közötti harc egy egzisztenciális valóság, ami soha nem fog megszűnni. Ez egy borzalmas küzdelem. Azt gondolom, hogy annak érdekében, hogy valami jót tudjál tenni a világban, először saját lelked felett kell uralmat venni és rendbe tenni” – válaszolta Peterson. Éppen ezért úgy gondolja, hogy a társadalmi problémákat nem a szociológia vagy a politika oldaláról érdemes megközelíteni, hanem inkább a pszichológia szemszögéből.

Zsidó–keresztény etika

Petersonnak egyébként nem kevesebb célja van, mint a nyugati civilizáció visszavezetése a zsidó–keresztény etikához, mivel szerinte ez társadalmunk alapja. „A kultúránk egy vallási struktúrába van beágyazva, teljesen mindegy, hogy erről tudomást veszünk vagy sem. Az is lényegtelen, hogy valaki hívő vagy ateista, mert mind egy narratívában élünk, ami hatással van a környezetünkre” – magyarázta Peterson az újságíróknak.

A sztárpszichológus szerint azért kell visszatérni a  zsidó–keresztény kultúrához, mivel az abból indul ki, hogy az embert Isten saját képére és hasonlatosságára teremtette, tehát Istentől származó természetünk van, ezzel magyarázzuk az öntudatra ébredésünket is. Peterson szerint nem kell erről vallásosan gondolkodni, de ez az előfeltevés szükséges ahhoz, hogy harmonikus kapcsolatban tudjunk élni önmagunkkal és a környezetünkkel. „Nem tudod igazából, hogy miben hiszel, mert nem vagy elég jó megfigyelője a saját cselekedeteidnek” – mondta, aki szerint előfordulhat, hogy ateistának vallja magát az ember, de a cselekedetei, másokkal való interakciói azt mutatják, hogy sokkal vallásosabb, mint azt elsőre gondolja. Peterson szerint ennek empirikus bizonyítéka az, hogy az emberbe bele van helyezve egy morális érzékenység, ami kínoz minket saját hibáink, korlátaink láttán. Ez a képességünk valahogy belénk került, nem a semmiből jött létre – arra viszont már nem tud magyarázatot adni, hogy hogyan.

A Facebook megásta a saját sírját

A Hetek kérdésére, hogy a mostani letiltási ügyek (Alex Jones, Paul Joseph Watson, Milo Yiannopoulos) tükrében hogyan ítéli meg a Facebook tartalomszabályozásra tett kísérleteit,  Peterson azt válaszolta, hogy szerinte a közösségi oldal ezzel megásta a saját sírját. „Mi alapján döntjük el, hogy mik az álhírek? A hírek 95 százaléka nem teljesen pontos. A tudomány 95 százaléka nem teljesen pontos. Hibákkal, elfogultan, tudatlanul, féligazságokkal kommunikálunk egymással” –  fogalmazott. Úgy véli, a közösségi média felületén zajló kommunikáció hasonló a telefonbeszélgetéshez, ott sem akar senki tartalmat korlátozni. Az, hogy a Facebook elkezd a tartalomért felelősséget vállalni, az sem technikailag (nagyobb szervezet kell hozzá, mint a működtetéshez), sem morálisan nem igazolható. A morális igazolás kapcsán egyébként is teljesen inkompetensnek tartja a Facebookot. „Ki dönti el, hogy mi a jó és mi a rossz? Nem azokról kell beszélni, amikben egyetértünk, hanem arról, amiben nem. Azért nem értünk egyet, mert nem tudjuk, kinek van igaza. A Facebook pedig az állítja, hogy tudja, kinek van igaza, tehát azt is tudnia kell, mi az igazság. Ez teljesen abszurd feltételezés, Isten tudja egyedül, mi igaz és mi nem. Ezért van szükség a szólásszabadságra” – magyarázta.

Peterson egyébként igyekszik szembemenni a Facebook szabályozási irányelvével: saját oldalán megszólaltatja a közösségi médiáról letiltott személyeket, legutóbb Milo Yiannopoulossal felvett podcastjét tette közzé.

Gondolatmenetét azzal zárta, hogy olyan gyorsan fejlődik a technológia, hogy öt év múlva lehet, hogy már nem is lesz Facebook – a tinédzserek már nem használják, és ők nagyon jó indikátorai annak, mi fog berobbanni következőnek. Maga Peterson egyébként egy új közösségi médiaplatformon dolgozik, amiben keverné a Facebook, a Patreon, a YouTube és az online könyvesboltok elemeit, viszont a szólásszabadság védelmében nem korlátozná az alkotókat.

 

Könnyes szemek, sípszóval

Jordan B. Petersonnál a popsztárt tényleg szó szerint kell érteni. A Brain Bar keretében tartott rendezvény eleinte inkább koncertre emlékeztetett, a rajongótábor körülbelül úgy várta a kanadai pszichológust, mint ahogy a legnagyobb sztárokat szokták. Az ellendrukkerek pedig sípszóval próbálták kifejezni nemtetszésüket, igaz, kevés sikerrel.
Színpadra lépését hatalmas ováció kísérte, amely még a mindig higgadt Petersont sem hagyta érintetlenül. Elérzékenyülve mondta el benyomásait hazánkról: „csodálatos, ahogy Magyarországon a 20. század után előtört a szabadság, és eljött a második esély egy reményteljes jövőre.” Budapest teljesen magával ragadta Petersont, aki könnyeivel küszködve lelkesítette a tömeget. „Most van egy második esélyetek, Istennek hála. Csodálatos fővárossal, lenyűgöző történelemmel, egyedi kultúrával, tanult, intelligens népességgel és reményteljes jövővel rendelkeztek, amit remélem, a legjobban ki is fogtok használni” – fogalmazott.
Az előadás közben az az érzése volt az embernek, mintha Peterson ismerné az emberi szenvedés mélységeit, a beszélgetés moderátora rá is kérdezett erre. Peterson válaszával letaglózta a hallgatóságot: nagyon sokat foglalkozott a 20. század történelmének tanulmányozásával, de nem áldozati vagy hősi, hanem felbujtói szemszögből. Szerinte ilyenkor nagyon őszintének kell lennünk, mert ha mi lettünk volna ott a 20. század borzalmainál, meg lett volna az esélye, hogy ugyanúgy elkövetők lettünk volna.
Köztudott, hogy Peterson nem szereti a „hisz-e Istenben” kérdést, most viszont ő maga hozta elő a témát. Szerinte a hit nagyon fontos abban, hogy értelmet nyerjen az életünk, és elérjük céljainkat, de ő maga mégsem tudja biztosan állítani, hogy hisz Istenben.
Előadásában inkább az egyéni felelősségvállalást hangsúlyozta, szerinte a világot megmenteni az ember tudja.

 

Olvasson tovább: