Kereső toggle

Kevés pénzzel, boldogan

Mi a latin-amerikaiak titka?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az évente kiadott globális boldogságindex után az emberek pillanatnyi közérzetét mérő Gallup-jelentés, a Global Emotions Report is megerősíti a latin-amerikaiak szubjektív jóllétét. Úgy tűnik, ez náluk inkább függ olyan belső értékektől, mint az emberi kapcsolatok vagy a vallásosság, semmint az anyagi helyzettől.

A 2006 óta folyó Global Emotions kutatás keretében a Gallup közvélemény-kutató intézet tavaly 140 országban 151 ezer embert kérdezett meg aktuális érzelmi állapotáról. Tíz kérdést tett fel arról, mennyiben élte meg pozitívan, illetve negatívan az előző napot: jól érezte-e magát; környezete tisztelettel bánt-e vele; mosolygott, nevetett-e; tanult vagy csinált-e valami érdekeset, vagy épp ellenkezőleg: voltak-e fizikai fájdalmai; haragudott, aggódott, szomorkodott vagy stresszelt-e valamin.

Bár globális átlagban még mindig azok vannak a legtöbben, akiknek sok pozitív megtapasztalásuk volt, a negatív tapasztalatok aránya soha nem volt olyan magas, mint most és 2017-ben. A megkérdezettek több mint 70 százalékát érték pozitív élmények, míg a tavalyi 30 százalékos negatív tapasztalati átlag rekordnak számított a kutatás eddigi 12 éve alatt. Kiderült, hogy 2018-ban világszerte minden eddiginél szomorúbbak, dühösebbek voltak az emberek, és tovább növekedett a félelem. Bár a stressz valamelyest csökkent, a legproblémásabbak e tekintetben az amerikaiak és a mediterrán népek, azaz a görögök, albánok, olaszok, portugálok voltak.

Európában hagyományosan a legpozitívabban az észak-nyugati országokban – Dániában, Hollandiában, Svédországban, Norvégiában, az Egyesült Királyságban – érzik magukat az emberek. A jelentés megállapítja, hogy a legnegatívabb érzelmek érthető módon a háborús konfliktuszónák lakóira voltak jellemzőek. Ide tartozik például Afganisztán vagy az afrikai országok egy része, úgymint Csád, Nigéria, Sierra Leone. Hazánk nagyjából átlagos kedélyűnek mondható, bár mosolyból szűkölködünk, és a kelleténél többet stresszelünk.

Ami viszont az egyik legnagyobb talány, hogy a szubjektív jóllét tekintetében (legyen szó akár a World Happiness Index, akár a Global Emotions Report adatairól) tartósan a latin-amerikai térség áll az élen, lekörözve az észak-európai országokat is – annak ellenére, hogy ezekben az országokban jelentős a szegénység, és gyakoriak az erőszakcselekmények. Az abszolút első helyen Paraguay áll, amely világszerte a legmagasabb pozitív élményindex pontszámmal rendelkezik, majd Guatemala, Mexikó, Salvador, Honduras következik a világranglistán. Ezekben az országokban „a világon mindenki másnál többet nevetnek, mosolyognak és örülnek” az emberek, miközben a harag, stressz, félelem vagy a fájdalomérzet alacsony, legfeljebb átlagos.

A Gallup elemzői utalnak arra, hogy a válaszok nyilván függnek attól is, hogy ki mire koncentrál inkább, a pozitív vagy a negatív élményekre; illetve attól is, hogy egy társadalom értékrendjében a külső (materiális) vagy a belső értékek (kapcsolatok, spiritualitás stb.) dominálnak-e. A szakértők szerint a latin-amerikai térség kulturális sajátosságaiból ered, hogy az emberek leginkább az élet pozitívumaira, illetve a belső értékekre összpontosítanak.

 Az idézett jelentések másrészt azt is megerősítik, hogy az életszínvonal emelkedése csak egy bizonyos jövedelemszintig jár együtt a boldogság és az elégedettségérzés növekedésével – addig, amíg az alapvető szükségletek kielégítése meg nem oldódik. Innentől az összefüggés egyre gyengül, miként azt a nyugati országok példája is mutatja, ahol a GDP-növekedést nem kíséri a boldogságérzet emelkedése.

Sőt, a 2017-es World Happiness Report azt mutatta ki, hogy azoknak az országoknak, amelyek jelentős gazdasági növekedést produkáltak – mint például az Egyesült Államok és Kína –, csökkentek a boldogságmutatói. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az emberek elégedettsége általában annál kisebb, minél nagyobbak a társadalmi különbségek, márpedig a gazdasági fellendülés leginkább az elitnek kedvezett.

Mindezzel szemben a Latin-Amerikában élő emberek sokkal boldogabbak és elégedettebbek az életükkel, mint azt hazájuk gazdasági és politikai helyzete indokolná. Például a hasonló életkörülmények között élő kelet-ázsiaiakkal szemben a latin-amerikaiak számára a barátság, a vallás vagy a családi kapcsolatok a legfontosabbak, mivel erős az úgynevezett társadalmi tőkéjük, azaz az emberek közti bizalom és összetartás. Társadalmi kapcsolathálóik erősek és kiterjedtek, a barátságot például hétszer fontosabbnak értékelik, mint a jövedelmet. A családi és egyéb emberi kapcsolatok az életük alappilléreit jelentik, jellemzően számíthatnak egymás segítségére, érzelmi támogatására. Szakértők szerint a vallásosság is a szubjektív jóllétüket erősíti, mivel közösséget teremt, valamint értelmet és célt ad az életüknek.

A boldogságérzethez kimutathatóan hozzátartozik a munka és a család harmóniája is: kutatások szerint a munkahelyen töltött idő alatt boldogtalanab-bak vagyunk, mint a családdal vagy barátokkal való együttlét alatt, illetve egyéb társadalmi aktivitás esetén. Ezzel magyarázzák a szakemberek azt, hogy az iskolázottság alacsony szintje, az illegális foglalkoztatás, az alacsony termelékenységű munkahelyek, a mun-kahelyi stabilitás hiánya ellenére a latin-amerikaiak jellemzően ki vannak békülve a munkahelyükkel, mivel a közösségi életet előrébbvalónak tartják. Azok, akik elégedettek a munkájukkal, leginkább a rugalmasságot, az autonómiát, a tiszteletet és a személyes fejlődés lehetőségeit értékelik.

 

Az internet nem boldogít

Miközben a 2009-es válság után az Egyesült Államok gazdasága újra növekedésnek indult, az amerikaiak boldogságindexe – amely az ezredfordulótól fogva markánsan csökkent – növekedésnek indult ugyan, de nem tudott visszakapaszkodni a ’90-es évek szintjére, sőt 2013-tól ismét csökkenni kezdett – derül ki a nemrégiben közzétett legfrissebb World Happiness-kutatás egyik elemzéséből. Még érdekesebb az amerikai fiatalok boldogságindexének alakulása, amely 1991 és 2011 között érzékelhetően emelkedett, ám 2012 után gyakorlatilag „beszakadt”. Ráadásul más felmérések szerint ezzel párhuzamosan nőtt közöttük a depresszió, az öngyilkosságra és az öncsonkításra való hajlam – különösen a lányok és a fiatal hölgyek tekintetében. Ez a gazdasági fellendüléssel, az alacsony munkanélküliséggel vagy az erőszakos bűncselekmények számának visszaszorulásával összevetve erős paradoxonnak tűnik: az életszínvonal emelkedésével nem nőtt együtt a boldogságérzet. Ennek okát a társadalmi tőke (az emberi kapcsolatok minősége) hanyatlásában, az elhízásban és a gyógyszerek túlfogyasztásában lehet keresni a szakértők szerint – ám a World Happiness elemzése egy másik okra is felhívja a figyelmet. Ez pedig nem más, mint a képernyő vagy inkább a kijelző előtt töltött idő növekedésének drámai felgyorsulása (számítógépes játékok, közösségi oldalak, üzenetküldés, és általában az online jelenlét). Ez 2012 óta tapasztalható igazán – azóta, hogy az amerikaiak többsége elmondhatja magáról, hogy van okostelefonja. 2017-re a 17–18 éves fiatalok naponta több mint 6 órát töltöttek az interneten, közösségi oldalakon, illetve üzenetküldő alkalmazások használatával. 2018-ra a 13–18 éves fiatalok 95 százalékának lett okostelefonja, és 45 százalékuk mondta egy felmérésben, hogy gyakorlatilag folyamatosan online van. Ezzel párhuzamosan a tinédzserek egyre kevesebb személyes kapcsolatot létesítenek egymással (csökkent a baráti találkozókra, partikra fordított idő), valamint kevesebbet olvasnak, vesznek részt vallási összejöveteleken, sőt, kevesebbet alszanak.
Az elemzés kiemeli: a trendek összhangban vannak azokkal a kutatási eredményekkel, amelyek szerint a tinédzserek és a fiatal felnőttek közérzete annál rosszabb, minél több időt töltenek a digitális média világában. Például azok a lányok, akik napi 5 órát vagy annál többet vannak a közösségi oldalakon, háromszor nagyobb valószínűséggel lesznek depressziósak, mint azok, akik nem használják a szociális platformokat. A „kemény” internetezőknek pedig kétszer akkora esélyük van arra, hogy boldogtalannak érezzék magukat. Ezzel szemben az alvásra, a személyes interakciókra vagy éppen a vallási összejöveteleken való részvételre szánt idő egyenes arányban van a boldogságérzettel – tartalmazza az elemzés.

Olvasson tovább: