Kereső toggle

Genderkényszer

Állami diktatúra a gyereknevelésben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egyre nagyobb mértékben csorbul a szülők neveléshez való joga a nyugati országokban, miközben a nevelési intézményekben a gyerekek esetenként radikális ideológiáknak vannak kiszolgáltatva. Ezen jelenség ékes példája Kanada, ahol egy, a legfelsőbb bíróságig jutott per irányította a témára a figyelmet.

Az országról elterjedt vicc szerint Kanada ,,az amerikai álom megtestesítője az amerikai agresszió nélkül”. Az amerikai kontinens békeállama azonban egyre radikálisabb irányba fordul: pár év alatt rendkívüli mértékben fogadtak el olyan törvényeket, melyek otromba módon sértik az egyének személyes jogait egy-egy kisebbség jogainak védelme ürügyén.

Április végén a The Federalist számolt be egy bizarr eset legfrissebb fejleményéről, amelyben Brit Kolumbia (Kanada legnyugatibb tartománya) legfelsőbb bírósága védelmi rendeletet (protective order) adott ki egy apa ellen, amiért nem hajlandó a lányát annak kívánsága szerint fiú névmással megnevezni. A rendelet értelmében az apát bírói végzés nélkül bármikor elvihetik a rendőrök otthonából és lecsukhatják, ha a lány a jövőben feljelenti ,,rossz névmáshasználat” miatt (Kanadában börtönnel büntethető kihágásnak számít, ha egy transz embert nem az általa preferált névmással szólítják).

A törvény nevében

A történet még két éve kezdődött, amikor Maxine-t, az akkor tizenkét éves kislányt az apa (a bíróság megtiltotta a valódi nevek használatát, így a média az apát Clarcknak, a lányt Maxine-nak nevezte el) meglátta az iskola évkönyvében – a neve helyén azonban egy férfinév állt. Akkor derült ki, hogy a lányt az iskolában már fiúként kezelték, fiúnévvel illették, azonban az iskola minderről egy szót sem szólt az apának. Nem is voltak kötelesek rá: az iskola a Brit Kolumbia oktatási hivatala által kidolgozott Sexual Orientation and Gender Identity Policy (röviden SOGI, magyarul Szexuális Orientáció és Nemi Identitás Irányelv) alapján működik, mely szerint Clarknak nem volt joga hozzá, hogy tudja, lánya milyen nemű az iskolában. Az iskola pszichológusának javaslatára Maxine férfinevet kezdett használni, majd – már a szülők tudtával – tesztoszteron-terápiára küldte a lányt. A kórház orvosai voltak az elsők, akik egyáltalán megkérdezték a szülőket arról, hozzájárulnak-e a terápiához, de ezt az apa elutasította (Maxine szülei 2013-ban váltak el, Clark szerint lánya lelki egészsége emiatt romolhatott meg). Az egészségügyi intézmény tavaly augusztustól kezdve három hónapon át rendszeresen felkereste az apát, hogy egyezzen bele a kezelésbe, majd december elsején egy e-mailt küldtek neki, melyben kijelentették: a hozzájárulásától függetlenül megkezdik a hormonterápiát. Az apa beperelte a kórházat, a bíróság azonban zöld utat adott a kezelésnek. Erre egy 1996-os törvény miatt volt lehetőség. Az Infants Act (Kisgyermektörvény) 17-es cikkelye szerint egy egészségügyi intézmény szabadon elláthatja a még nem felnőttkorú kisgyermeket, amennyiben elmagyarázták neki, hogy mik a beavatkozás előnyei és hátrányai, valamint az egészségügyi szolgáltató is úgy látja, hogy a gyermek érdekében áll a beavatkozás. Ezen körülmények fennállása esetén a gyermek beleegyezése elegendő, szülő vagy gyám beleegyezése egyáltalán nem szükséges. A törvény nem fejti ki, mit is ért a ,,gyermek érdeke alatt”, így az szabadon értelmezhető. A törvény szintén nem szűkíti le azon egészségügyi intézmények körét, melynek szolgáltatásait egy gyermek egymaga igénybe veheti.

A Maxine-t terápiára javasló orvos, Dr. wallace wong lelkes LMBTQ akti - vis ta. könyveket is ír a transzgender gyerekek - ről, Legfiatalabb páciense pedig hároméves.
Az ügy végül idén februárban a legfelsőbb bíróság elé került, amelynek ítélete szerint, ha az apa Maxine-t eredeti nevén hívja, lányként emlegeti vagy megpróbálja lebeszélni a kezelésről, az családon belüli erőszaknak minősül a Family Law Act (Családügyi törvény) 38-as cikkelye szerint. Az apa jelenleg a fellebbviteli bíróságon szeretne érvényt szerezni ellenvetésének, meghallgatása május 14-én lesz.

Az apa ügyét segítheti, hogy az egyik, Maxine-t vizsgáló terapeutáról érdekes információk derültek ki.

Dr. Wallace Wong többek között arra hivatkozva javasolta terápiára a lányt, hogy Maxine öngyilkos hajlama a kezelés hiánya miatt erősödik. Dr. Wong azonban nem egyszerűen egy orvos – honlapja egyértelműen tanúskodik arról, hogy a terapeuta harcos LMBTQ aktivista, akinek a szakterülete kifejezetten a gyermekek nemi identitásának zavarai, a témában gyerekkönyvet is írt. Miután neve a kanadai sajtóban többször megjelent a történet kirobbanása óta, kiderült, hogy korábban a helyi árvaház gyermekeinek legalább húsz százalékát valamilyen identitászavarral ,,diagnosztizálta”. Egy nappal a tárgyalás után tartott előadásáról kiszivárgott hanganyagon Wong maga dicsekszik azzal, hogy legfiatalabb páciense alig hároméves, és legalább ötszáz árva gyerek áll a kezelése alatt.

Clark több orvosszakértő véleményét is kérte a legfelsőbb bíróságon folyó tárgyalás alatt, többek között egy, a témában jártas atlantai szakértőt, Dr. Quentin Van Metert is megkeresett. Dr. Van Meter eskü alatti írásos nyilatkozatban a kanadai terapeutáknak teljesen ellentmondó véleményt alkotott. Orvosi tapasztalatokra és kutatásokra alapozva elmondta: bár a hormonkúrán áteső emberek rövidtávon valóban megkönnyebbülést éreznek, egy idő elteltével azonban ez az öröm átfordul élethosszig tartó traumába, az öngyilkos hajlam pedig megerősödik. Dr. Van Meter nyilatkozata alapján egy ilyen terápia a legkevésbé sincs a páciens érdekében, így az Infant Act említett 17-es cikkelyével sem kompatibilis. A per írásos anyagából kiderül, a bíró gyakorlatilag semmibe vette Dr. Van Meter és egy másik orvos, Dr. Miriam Grossman eskü alatti nyilatkozatát, amit ,,csupán két amerikai orvos általános véleményének” nevezett, miközben többek között a nyíltan elfogult Dr. Wong vallomására alapozta végső döntését. A fellebbviteli bíróság döntése tehát azon fog múlni, hogy a bíró a terápia rövid távú eredményét vagy egy életre gyakorolt hatását tartja-e szem előtt.

Hópihe generáció

A történtek nem példa nélküliek Kanadában. ,,Egy kislány kisírt szemekkel jött haza az iskolából, mert amikor a tanár észrevette, hogy fiús játékokkal játszik, akkor azt mondta neki, hogy valójában ő egy lány testbe született fiú. Az anya bement az iskolába másnap, és ahelyett, hogy toleránsan támogatták volna, megjegyzéseket tettek rá és bigottnak nevezték” – mesélte például Kevin Cavanaugh vancouveri lelkész a CBN Newsnak.

Nemcsak a tengerentúlon, hanem az Európai Unión belül is több országban kerül konfliktusba egymással a család és az állam, ha gyereknevelésről van szó. Az EU-n belül két skandináv ország, Norvégia és Svédország képviseli a legradikálisabb irányvonalat. Norvégiában a hírhedt Barnevernet (a gyermekügyi szolgálat neve) tucatjával vesz el családoktól gyermekeket, hogy állami gondozásba helyezze őket, mindenféle érthető indok nélkül. Tavaly egy kanadai–norvég házaspár házánál tűnt fel a szolgálat három embere hat rendőr kíséretében, akik a család tizenkét éves gyerekét vitték el erőszakkal. A szülők ,,bűne” az volt, hogy magántanulói státuszt kértek a gyereküknek, miután az állami iskolában halálosan megfenyegették a fiút. A gyermeket végül visszaengedték a családjához, az útlevelét azonban elkobozta a hatóság, így ő nem tud hazarepülni kanadai rokonaihoz. A norvég gyermekügyi szolgálat legnagyobb visszhangot kiváltó húzása az volt, amikor a Bodnariu család öt gyerekét vitték el a szülőktől, azért, mert otthon keresztény értékrend szerint éltek, és azt tanították, hogy Isten megbünteti a bűnt.

Domenic Johanssont még 2009-ben vették el a svéd hatóságok szüleitől, szintén azért, mert magántanulóként folytatta az iskolát. Domenic anyja indiai származású, a család éppen arra készült, hogy ideiglenesen Indiába költözzön, hogy ott misszionáriusi munkát végezzenek. Domenicet a rendőrök éppen indulás előtt, a még földön veszteglő repülőgépről kényszerítették le, szülei pedig egy percet sem vesztegettek, beperelték a svéd államot. A bíróság azonban kimondta: az államnak jogában áll elvenni a gyereket a családjától, és állami gondozásba helyezni. Annie és Christer Johansson az Emberi Jogok Európai Bíróságára is elvitte az ügyet, az azonban elutasította a kérelmüket. Mindeközben Svédországban egyre népszerűbbek a nemsemleges óvodák, ahol – az ötletgazdák szerint maga a demokrácia testesül meg a nemek közti határok elmosásával.

Ugyanez a hullám kaphatott el több A-listás hollywoodi színésznőt is. Kis időkülönbséggel jelentette be ugyanis Kate Hudson, majd Charlize Theron, hogy gyereküknek meg fogják engedni, hogy maga válassza meg a nemét. Utóbbi színésznő már most lányként neveli 2012-ben örökbefogadott nyolcéves kisfiát.

Dr. Novák Hunor magyar gyermekorvos erre a trendre (is) reagált Facebook-oldalán a múlt héten, ahol egy posztban kifejtette: bár valóban vannak olyan esetek, amikor hormonális defektusok miatt nem lehet egyértelműen meghatározni egy csecsemő nemét, ez azonban rendkívül ritka. Meglátása szerint előfordul, hogy pont a szülők közti feszültség hozza ki a gyerekből ezt a problémát egyfajta reakcióként, mert például egy fiú azt hiszi, jobban szeretnék a szülei, ha lány lenne. Ilyenkor a szülő ahelyett, hogy felkarolja gyereke transzgendernek vélt reakcióját (ezzel is bizonyítva, hogy milyen ,,trendi”), jobban teszi, ha magába néz, és több figyelmet fordít a gyerekére – írja Novák doktor.

Márpedig a figyelemre – és egyfajta egészséges fegyelmezésre – a gyereknek szüksége van. Dr. Ciara Kelly ír orvos szerint kifejezetten káros az úgynevezett soft parenting (puha nevelés). Mint hangsúlyozza, azok a gyerekek teljesítenek jobban a mai világban, akiknek a szülei határokat, korlátokat állítanak fel bizonyos szabályok mentén – amely egy tekintélyalapú, irányadó családmodellt feltételez. Így a gyerekek korán megtanulják, hogy a világban nekik kell helyt állniuk majd a viszontagságokkal szemben. Dr. Kelly szerint a puha szülői hozzáállás az oka, hogy egy ,,snowflake” (hópihe) generáció alakult ki, akiknek ellentétes véleményektől mentes biztonságos helyekre (safe space) van szükségük a nyugalomhoz.

Dr. Jordan Peterson kanadai pszichológus (aki egyébként keményen nekiment a Kanadában tapasztalható véleménycenzúrának) szintén arra mutat rá, hogy az ,,emberi lét alapvető valutája a figyelem”. Amennyiben egy gyerek megfelelő, egészségesen kemény, de szerető figyelmet kap, ésszerű korlátokkal körbebástyázva, akkor úgy tud felnőni, hogy egészséges és konstruktív tagja lesz a társadalomnak.

Olvasson tovább: