Kereső toggle

Genderkényszer

Állami diktatúra a gyereknevelésben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egyre nagyobb mértékben csorbul a szülők neveléshez való joga a nyugati országokban, miközben a nevelési intézményekben a gyerekek esetenként radikális ideológiáknak vannak kiszolgáltatva. Ezen jelenség ékes példája Kanada, ahol egy, a legfelsőbb bíróságig jutott per irányította a témára a figyelmet.

Az országról elterjedt vicc szerint Kanada ,,az amerikai álom megtestesítője az amerikai agresszió nélkül”. Az amerikai kontinens békeállama azonban egyre radikálisabb irányba fordul: pár év alatt rendkívüli mértékben fogadtak el olyan törvényeket, melyek otromba módon sértik az egyének személyes jogait egy-egy kisebbség jogainak védelme ürügyén.

Április végén a The Federalist számolt be egy bizarr eset legfrissebb fejleményéről, amelyben Brit Kolumbia (Kanada legnyugatibb tartománya) legfelsőbb bírósága védelmi rendeletet (protective order) adott ki egy apa ellen, amiért nem hajlandó a lányát annak kívánsága szerint fiú névmással megnevezni. A rendelet értelmében az apát bírói végzés nélkül bármikor elvihetik a rendőrök otthonából és lecsukhatják, ha a lány a jövőben feljelenti ,,rossz névmáshasználat” miatt (Kanadában börtönnel büntethető kihágásnak számít, ha egy transz embert nem az általa preferált névmással szólítják).

A törvény nevében

A történet még két éve kezdődött, amikor Maxine-t, az akkor tizenkét éves kislányt az apa (a bíróság megtiltotta a valódi nevek használatát, így a média az apát Clarcknak, a lányt Maxine-nak nevezte el) meglátta az iskola évkönyvében – a neve helyén azonban egy férfinév állt. Akkor derült ki, hogy a lányt az iskolában már fiúként kezelték, fiúnévvel illették, azonban az iskola minderről egy szót sem szólt az apának. Nem is voltak kötelesek rá: az iskola a Brit Kolumbia oktatási hivatala által kidolgozott Sexual Orientation and Gender Identity Policy (röviden SOGI, magyarul Szexuális Orientáció és Nemi Identitás Irányelv) alapján működik, mely szerint Clarknak nem volt joga hozzá, hogy tudja, lánya milyen nemű az iskolában. Az iskola pszichológusának javaslatára Maxine férfinevet kezdett használni, majd – már a szülők tudtával – tesztoszteron-terápiára küldte a lányt. A kórház orvosai voltak az elsők, akik egyáltalán megkérdezték a szülőket arról, hozzájárulnak-e a terápiához, de ezt az apa elutasította (Maxine szülei 2013-ban váltak el, Clark szerint lánya lelki egészsége emiatt romolhatott meg). Az egészségügyi intézmény tavaly augusztustól kezdve három hónapon át rendszeresen felkereste az apát, hogy egyezzen bele a kezelésbe, majd december elsején egy e-mailt küldtek neki, melyben kijelentették: a hozzájárulásától függetlenül megkezdik a hormonterápiát. Az apa beperelte a kórházat, a bíróság azonban zöld utat adott a kezelésnek. Erre egy 1996-os törvény miatt volt lehetőség. Az Infants Act (Kisgyermektörvény) 17-es cikkelye szerint egy egészségügyi intézmény szabadon elláthatja a még nem felnőttkorú kisgyermeket, amennyiben elmagyarázták neki, hogy mik a beavatkozás előnyei és hátrányai, valamint az egészségügyi szolgáltató is úgy látja, hogy a gyermek érdekében áll a beavatkozás. Ezen körülmények fennállása esetén a gyermek beleegyezése elegendő, szülő vagy gyám beleegyezése egyáltalán nem szükséges. A törvény nem fejti ki, mit is ért a ,,gyermek érdeke alatt”, így az szabadon értelmezhető. A törvény szintén nem szűkíti le azon egészségügyi intézmények körét, melynek szolgáltatásait egy gyermek egymaga igénybe veheti.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: