Kereső toggle

Vietnám az új sztár

Miért vonzó az ázsiai „kis sárkány”?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az Egyesült Államokkal az élen nyugati országok sora igyekszik minél jobb politikai-gazdasági kapcsolatokat kiépíteni Vietnammal. Az ázsiai ország elképesztő gazdasági fejlődést produkál, és sok tekintetben Kína egyértelmű versenytársa lett. Helyszíni riport.

Hároméjszakás hanoi tartózkodásunk végén egy óvárosi hotelből kicsekkolva éppen szállunk be a reptéri transzferbuszba, amikor legnagyobb meglepetésünkre a szálloda szolgálatban lévő recepciósai felsorakoznak a bejárat előtt – és integetnek nekünk. Mindez csak pont az i-re: az előző napokban már megtapasztaltuk a vietnamiak zavarba ejtő vendégszeretetét, kedvességét, és nemcsak a szállodában, hanem az utcán, az étteremben vagy éppen a szuvenírüzletekben is. A hogylétünk felől való érdeklődés itt nem üres udvariaskodás: szinte nincs olyan kérés, amit ne próbálnának meg teljesíteni. Mindezt úgy, hogy az ember egy pillanatig sem érzi, hogy vendéglátói hajbókolnának vagy „megsemmisülnének” a nyugati vendégek előtt, ami meglepő is lenne egy olyan néptől, amelyik annak idején képes volt meghátrálásra kényszeríteni az Egyesült Államokat. Inkább egyfajta win-win helyzetről van szó: ha mi jól érezzük magunkat, abból ők is csak profitálhatnak. Nem meglepő például, hogy az elmúlt tíz évben a Vietnamba látogató turisták száma 10 millióról 20 millióra emelkedett – a magyarok közül is egyre többen választják úticélként ezt az országot Thaiföld helyett. 

De nem csak a turizmusban érhető tetten a fejlődés. Ma Vietnam a feltörekvő piacok egyik legígéretesebb csillaga, 6-7 százalékos gazdasági növekedése Kínával vetekszik. Az ország pénzügyi központjában, Ho Si Minh-ben – az egykori Saigonban – autózva azonnal feltűnik, hogy számos multinacionális vállalat telepített ide gyárakat, a Samsungtól kezdve az Intelen keresztül a Coca-Coláig, nem is beszélve az amerikai és európai textilipari cégekről, amelyek a legnagyobb ruhamárkákat gyártják itt. 2017-es adatok alapján Vietnam a régió legnagyobb ruházati exportőre és az elektronikai kivitel tekintetében is a második helyen áll (Szingapúr után). Szinte szimbolikus jelentőségű, hogy a 260 méter magas Bitexco toronyház 2010-ben még az ország legmagasabb felhőkarcolója volt, mára viszont az ötödik helyre csúszott vissza.

Mindez annak fényében érdekes csak igazán, hogy 1975-ben, a háborút követően, Vietnam a világ egyik legszegényebb országa volt. Még az 1980-as évek közepén is 200-300 dollár volt az egy főre jutó GDP (miközben Magyarországon 2500 dollár), még a városokban sem volt közvilágítás, és sok helyen elektromos áram sem, mint ahogy autókat sem lehetet látni az utakon.

A változások 1986-ban kezdődtek, amikor a kormány bevezette a Doi Moi (megújítás) néven futó gazdasági és politikai reformsorozatot, és egyfajta „szocialista típusú piacgazdaságra” állt át. Elemzők szerint ezen belül három fő kulcsa volt a felemelkedésnek. Az első a kereskedelem liberalizációja: lehetővé tették a mezőgazdasági szektor és az állami vállalatok számára, hogy ne tervgazdálkodás mentén, hanem piaci alapon működjenek, valamint magánemberek is indíthattak vállalkozásokat. Már az első 10 évben csaknem 30 ezren éltek a lehetőséggel, és a trend a mai napig meghatározó a szorgalmas vietnamiak között. Hanoi vagy Ho Si Minh utcáit járva szembetűnik, hogy rengeteg kis üzlet működik, a tulajdonosok pedig gyakran a bolt feletti emeleten laknak családjukkal, így kora reggeltől késő estig „pöröghet a biznisz”. Az ország 1995-ben csatlakozott a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének szabadkereskedelmi övezetéhez, 2000-ben szabadkereskedelmi megállapodást írt alá az Egyesült Államokkal, majd 2007-ben csatlakozott a Kereskedelmi Világszervezethez – a sor pedig még hosszan folytatható.

A növekedés másik kulcsa, hogy megnyitották az országot a külföldi befektetők előtt. A Világgazdasági Fórum globális versenyképességi jelentésében az ország 2017-ben az 55. helyen állt, míg tíz évvel korábban még csak a 77. helyen szerepelt. Bár a külföldi befektetőktől és exporttól való függés sérülékennyé is teheti az országot, időközben megerősödött a hazai középosztály is, amely a fogyasztás tekintetében sem elhanyagolható fejlemény.  

Harmadikként az oktatást emelik ki a szakértők: Vietnam rengeteget fektetett az emberi erőforrásba és az infrastruktúrába az általános iskoláktól az egyetemekig. Erre annál is inkább szükség volt, mert a népesség robbanásszerűen növekszik: 1986-ban még csak 60 millió lakosa volt az országnak, ma viszont már 95 millió – és minden második vietnami 35 év alatti. Ezzel együtt jelentősen megnőtt a munkahelyek iránti igény is.

A kereskedelmi háború nyertese

A látványos fejlődést tekintve nem véletlen, hogy a Kínával kereskedelmi háborút vívó Egyesült Államok számára különösen fontos – más térségbeli országok között – Vietnam, mintegy ellenpontozva Pekinget. Mindezt nemcsak az jelzi, hogy Donald Trump és Kim Dzsong Un észak-koreai vezető találkozójának Hanoi adott otthont, hanem az is, hogy megugrott az USA-ba irányuló vietnami export, sőt, kínai termelőcégek igyekeznek Vietnamba települni, hogy kikerüljék az amerikai tilalmat. Washington példáját egyre több európai ország is követi: növekszik például a német érdeklődés, de épült szlovák kereskedőház is Ho Si Minh-ben.

Magyarország sem akar lemaradni: Orbán Viktor tavaly ősszel jelentette be, hogy stratégiai partnerség szintjére emelik a két ország közötti kapcsolatokat. Azt is hangsúlyozta, hogy a magyarok érdekeltek abban, hogy az Európai Unió és Vietnam közötti szabadkereskedelmi tárgyalások mihamarabb lezáruljanak. 2016-ban Magyarország megindított egy 500 millió eurós kötött segélyhitelprogramot, és olyan területeken vesz részt Vietnam fejlesztésében, mint  az egészségügy, az oktatás, a vízellátás és a mezőgazdaság. A kétoldalú áruforgalom egyébként 2016-ban mintegy 40 százalékkal emelkedett (200 millió dollárra) az előző évhez képest. A magyar export 13 százalékkal, az import 64 százalékkal nőtt, értéke 76 millió dollárt, illetve 124 millió dollárt ért el.

Kétségtelen, hogy a gazdasági fejlődés jótékony hatással volt a vietnami életszínvonalra: míg a kilencvenes évek elején a népesség 60 százaléka élt szegénységben, addig mára ez az arány 14 százalékra csökkent. Ugyanakkor a helyiek sokat panaszkodnak a korrupcióra és az alacsony fizetésekre. Bár a minimálbér folyamatosan emelkedik, még ma is mindössze 180 dollár. Ahogy egy szállodai recepciós elmondta, borravalóval együtt maximum 300 eurónak megfelelő összeget keres havonta, ami nem számít ugyan rossznak, ám saját ingatlan vásárlására gyakorlatilag esélyük sincs – a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan annyira „elszálltak” az árak.

Keresztények Vietnamban

A korrupciót nemzetközi elemzések is tárgyalják Vietnam vonatkozásában, mint ahogy az emberi jogok, a sajtószabadság vagy az adatvédelem hiányosságait is. A kormány sok esetben a keresztényekkel szemben is bizalmatlan. A buddhista, taoista és materialista világnézetek közepette a Krisztus-hívők aránya a 20 százalékot sem éri el az országban. Közéjük tartozik a 300 ezres hmong közösség az ország északi részén. Az etnikailag Kínából származó hmongok között a ’80-as években zajlott le egy keresztény ébredés, miután evangéliumi rádióüzenetek jutottak el hozzájuk Manilából. Az etnikai-vallási közösség üldöztetéséről rendszeresen érkeznek hírek, a vietnami kormány mintegy nemzetbiztonsági kockázatként tekint rájuk.    

A 20 éve alapított, országszerte csaknem 2 ezer hívőt soraiban tudó Vietnami Evangelizáció Gyülekezet munkatársai ugyanakkor némi enyhülésről számoltak be a Hetek munkatársának. Mint mondták, a gyülekezet alapítóinak – akik annak idején Németországból tértek haza, hogy az evangéliumot hazájukban hirdessék – kezdetben durva üldöztetésekkel kellett szembenézniük. Voltak, akiket megvertek, bebörtönöztek, másoknak az okmányait vonták be hosszú évekre. Bár jogilag ma sem egyértelmű a státuszuk, és az újonnan alakuló csoportoknak még gyakran kell zárt ajtók mögött összegyűlniük, a helyzet összességében mégis enyhült. Az állampárt számára ugyanis az évek során világossá vált, hogy a gyülekezet nem „nyugati métely”, hanem a nemzet számára hasznos munkát végez a drogosok, árvák és a szenvedők felé való szolgálattal. Több olyan hívő is tartozik például a gyülekezethez, akik drogosok voltak, vagy rablás miatt ültek börtönben – ma viszont már saját vállalkozásuk van, családot alapítottak, és hasznos tagjai a társadalomnak. A keresztények bíznak abban, hogy a gazdasági fejlődés és a Nyugat felé való nyitás a keresztény hit terjedése előtt is mindinkább megnyitja majd az ajtót.

 

Olvasson tovább: