Kereső toggle

Támadás a kereszténység ellen

Alattomos terrortámadás Srí Lankán

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A vallási és etnikai feszültségekkel terhelt Srí Lankán a muszlimok keresztények elleni támadása volt a legkevésbé valószínű. A vahabita muzulmán tanítások importja azonban mindent megváltoztatott.

A keresztények ellen elkövetett Sri Lanka-i terrortámadások lapzártánk idején már 359 halálos áldozatot követeltek, és több mint ötszáz volt a sebesültek száma. A hivatalos Sri Lanka-i közlések szerint a merényleteket a christchurchi támadások megtorlásaként egy szélsőséges iszlamista csoport követte el, amely kapcsolatban állt a Nemzeti Tauhíd Dzsamaat nevű helyi iszlamista szervezettel. Az Iszlám Állam által is felvállalt akciósorozatban 9 öngyilkos merénylő három templomnál és négy luxusszállodánál robbantott egy időben. Bár a híradásokban leginkább a katolikus áldozatokról esett szó, támadás érte az országban jelentős növekedésnek indult evangéliumi keresztény közösséget is. A Zion Church gyülekezetben is robbantás történt, amelyben többek között 22 gyermek halt meg a helyszínen, sokan elvesztették szemüket, végtagjaikat. (A tanár, aki szintén meghalt a robbantásban, az óra elején megkérdezte a diákoktól, hogy készek akár az életüket is adni Jézusért? Mind felemelték a kezüket.)

Bár az elkövetés módja kapcsán a szakértők szinte azonnal az Iszlám Államot vagy az al-Kaidát sejtették a háttérben, napokig tartotta magát a teória, miszerint buddhista szélsőségesek lehettek az elkövetők. Az is hallható volt a hírmagyarázatokban, hogy a nyomor és a nyugati „provokáció” (értsd: a dollárokat „szóró” turisták) is ott áll a történtek hátterében. Ennek ellentmond ugyanakkor, hogy a Sri Lanka-i védelmi miniszter-helyettes szerint a legtöbb öngyilkos robbantó „jól képzett, középosztálybeli vagy felső-középosztályhoz tartozó volt”, anyagilag „meglehetősen függetlenek” és „néhányan jogi diplomával rendelkeztek”. Az egyik terrorista Nagy-Britanniában szerzett diplomát, majd Ausztráliában tanult tovább.

Ugyanakkor az, hogy az elkövetők muszlimok voltak, mégiscsak meglepetésként érte a térséget ismerőket. És ez nem véletlen, legalábbis, ha az ország múltját, illetve vallási megosztottságát figyelembe vesszük, hiszen Srí Lanka leginkább a tamil hinduk és a buddhista szingalézek polgárháborúja, illetve – bármilyen meglepőnek tűnik – a buddhisták által a muszlim kisebbség ellen elkövetett atrocitások kapcsán került be korábban a médiába. 

A térség etnikai és vallási konfliktusainak gyökerei egészen az időszámításunk előtti időkre nyúlnak vissza. A Krisztus előtti 6. században az őslakos vedda törzseket leigázták az Északnyugat-Indiából érkező szingalézek, akik között háromszáz évvel később elterjedt a buddhizmus. A csepp alakú gyönyörű szigetország egyébként a mai napig a legmagasabb szintűnek gondolt buddhizmusról és a Buddha ábrázolásokról híres, a turisták között rengetegen vallási célból érkeznek az országba. (A hagyomány szerint útban az örök élet felé Buddha meglátogatta a szigetet.)  

Már a Krisztus előtti 2. században megkezdődött egy másik etnikum, a tamilok bevándorlása, szintén az indiai szubkontinensről, és a két nép között a kezdetektől komoly feszültségek voltak. A szingaléz királyságot a 10. században megdöntötték az egyébként hindu tamilok, és ellenkirályságot hoztak létre, az ország délnyugati részébe szorítva az addigi uralkodó etnikumot.

Bár a szingalézek később újra egyesítették az országot, az ellentéteket évszázadokra zárójelbe tette a portugál, a holland, majd pedig a brit gyarmatosítás. A britek által Ceylonnak nevezett  sziget 1948-ban nyerte el a függetlenségét, bár a Brit Nemzetközösség tagja maradt. A koronától csak 1972-ben szakadt el, nevét Srí Lankára változtatva.

A 21 milliós országban jelenleg is a szingalézek vannak többségben (74 százalék), a tamilok aránya mindössze 18 százalék. Az etnikai megosztottsággal részben párhuzamos a vallási megoszlás: a 70 százaléknyi buddhista nagy része szingaléz, a 12 százaléknyi hindu pedig többnyire tamil – és mindehhez adódik egy 10 százaléknyi muszlim és 8 százaléknyi keresztény réteg.

A gyarmati lét után az országban újra felszínre törtek az etnikai-vallási konfliktusok. Amíg az angol uralom alatt a szingalézek és a tamilok nagyjából egyenlő arányban képviseltették magukat a hatalomban, a közigazgatásban dolgozók többsége pedig a kisebbséghez tartozó tamil volt. A függetlenné válást követően a szingaléz szélsőségesek megelégelték ezt a „kivételezést”, és megkezdték a tamilok kiszorítását az oktatásból és a közszférából. Az utcára került tamilok egyre inkább radikalizálódtak, és fegyveres szervezeteket hoztak létre, majd 1983-ban kirobbant a tamil–szingaléz polgárháború. A célként egy saját független állam létrehozását kitűző „tamil tigrisek” egy időben a leghatékonyabb és legkegyetlenebb terrorszervezet voltak a világon, amely számos Sri Lankai-i politikust gyilkolt meg, de az ő nevükhöz fűződik a Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnök elleni merénylet is. A mai napig nem volt másik olyan terrorszervezet, amely saját légierővel és hadiflottával rendelkezett volna. Az összesen több mint 70 ezer áldozatot követelő polgárháborúnak hivatalosan 2009-ben lett vége, amikor a kormányerők teljesen felszámolták a lázadók erőit.

Belső feszültségek azonban nem csak a két ősi nép között állnak fenn. Márciusban rendkívüli állapotot kellett hirdetni Srí Lankán, hogy megfékezzék a buddhisták és a muszlimok között kitört zavargásokat. Egyes keményvonalas buddhista csoportok azzal vádolták a muzulmánokat, hogy az iszlám hit felvételére kényszerítenek buddhistákat, és rongálják a történelmi emlékeiket. Egyesek a buddhista Mianmarból érkezett, szintén a buddhisták által üldözött muzulmán rohingja menedékkérők jelenléte ellen is tiltakoztak. u

A buddhista szélsőségesek egyébként a keresztények ellen is követtek el atrocitásokat, arra szólítva fel őket, hogy hagyják abba a térítő tevékenységet. Nem véletlen, hogy az országban a 7. századtól – az arab kereskedők felbukkanása óta – jelen lévő muszlimok a sorozatos üldöztetések miatt sajátos módon jobb viszonyt ápolnak a szintén kisebbségi keresztényekkel, mint a többségi szingalézekkel (vagy a tamilokkal). Ebbe a kapcsolatba rondított bele az iszlám vahabita – a terrorizmust világszerte vallási ideológiával és pénzzel támogató – ágának erősödése a szigetországban. Ez egyfelől a szaúd-arábiai vahabiták térítő tevékenységének tudható be, másfelől pedig annak, hogy a Srí Lanka-i muszlimok tömegesen vándorolnak ki a Perzsa-öböl országaiba munkát vállalni – és sokan meggazdagodva és egyben radikalizálódva térnek vissza hazájukba. Sőt, az Iszlám Állam soraiba Srí Lanka-i muszlimok is beálltak harcolni. Ami már érthetővé teszi, hogy az öngyilkos merénylők célpontja miért éppen a keresztények voltak – még akkor is, ha ez maguknak a Srí Lanka-i muszlimok pozícióit is erőteljesen rontja.

Megaterror Ázsiában

A Srí Lanka-i mészárlás az utóbbi évtizedek legsúlyosabb terrortámadása volt Dél-Ázsiában. Pedig az ezredforduló óta két olyan nagyszabású, összehangolt merényletsorozat is történt ebben a térségben, amely bekerült a terrorizmus legmegrázóbb pusztításai közé.
Alig több, mint egy évvel a szeptember 11-ei támadások után, 2002. október 12-én az indonéziai Bali szigetén 202 embert öltek meg az egyik ausztrál, észak-amerikai és nyugat-európai utazók körében népszerű turistaparadicsomban. A bali merénylet – ahogy a legtöbb nagy pusztítással járó terrorcselekmény – nem spontán akció volt, hanem gondos szervezés előzte meg. A fő tervező, a maláj származású Azahari bin Huszin Ausztráliában, Adelaide-ben végezte középiskolai tanulmányait, majd Nagy-Britanniában mérnöki képzésen vett részt, ahonnan a doktori fokozat megszerzése után visszatért szülőhazájába, Malajziába. Itt a Műszaki Egyetemen tanított. Ekkor találkozott számos veterán Dzsamaja Iszlamija-taggal. Azahari ezt követően bejelentette torokrákban szenvedő feleségének és két gyermekének, hogy „Allah magasabb rendű elhívásának engedelmeskedve” elhagyja családját, és részt vett Afganisztánban egy bombakészítő „kurzuson”.
A merényletek harmadik évfordulója előtt néhány nappal szinte ugyanott lecsaptak az iszlamisták, és csupán a szerencsének volt köszönhető, hogy ezúttal „csak” 20 áldozatot okoztak az öngyilkos terroristák.
Még nagyobb szabású volt a 2008. november végén, az indiai Mumbaiban végrehajtott terrorista „városostrom”. Az új stílusú támadás még a tengeren kezdődött, amikor a fegyveres iszlamista terrorkommandó a nyílt tengeren elrabolt egy indiai felségjelű hajót. A legénységet meggyilkolták, és az elvágott torkú tengerészeket a vízbe dobták.
A kikötőben muszlim halászok és helyi terroristák fogadták a halálkommandót. A terv szerint összesen tíz célpont ellen hajtottak végre fegyveres támadást, a legnevezetesebb célpontok: a Tádzs Mahal, az Oberoi luxusszálloda, amelyet előszeretettel vettek igénybe nyugati turisták, a központi vasútállomás (a világ legforgalmasabb vasúti terminálja) és a mumbai zsidó központ. A támadók nemcsak lőfegyverekkel, de kézigránátokkal és robbanóanyagokkal is fel voltak szerelkezve. Az egyetlen életben maradt és elfogott terrorista szerint az „ikertornyok mintájára” romba akarták dönteni az épületeket, hogy a lehető legnagyobb számú áldozatot temessék maguk alá. Bár nem mindegyik célpontot sikerült elérni, a rendőrségnek és a katonaságnak közel négy napba telt, amíg felszámolta a városban szétszóródott gyilkos csoportokat.
Az ázsiai terrortámadások közös jellemzője, hogy a hatóságok tehetetlenek voltak abban, hogy megelőzzék őket, pedig előzetesen számos jelzés érkezett külföldi szolgálatoktól. A nemzetközi iszlamista terrorcsoportok könnyen megtalálják a helyi embereket, akik bombával megrakva bemennek a tömegbe, hogy minél több embert elpusztíthassanak. A nyugati turisták pedig bármilyen megrázó felvételeket is látnak a támadásokról, rendszeresen rövid időn belül visszatérnek, még nagyobb létszámban. A Srí Lanka-i terrorsokk is úgy tűnik, hamar elmúlik, hasonlóan a bali, a mumbai és más tömeggyilkosságok gyorsan fakuló emlékeihez. (Morvay Péter)

„A keresztényeknek magukat kell megvédeniük!”

Interjú Besenyő Jánossal, az Óbudai Egyetem Biztonságtudományi Doktori Iskolájának egyetemi oktatójával.
Ön szerint a figyelmeztetések ellenére, hogy történhetett ekkora tragédia?
– A Srí Lanka-i hatalom rendkívül megosztott; az elnök nem szívleli a kormányzatot vezető miniszterelnököt, akit ebben támogat a hadügyminiszter, kezében a titkosszolgálatokkal, fegyveres erőkkel.
Így lehetséges, hogy amikor az amerikaiak és az indiaiak többször is figyelmeztették a titkosszolgálatot a készülő merényletekről, ez nem jutott el a kormányhoz. A Srí Lanka-i vezetés csúfos kudarcot vallott. A rendőrség, katonaság annyi információt kapott, hogy valamelyik helyi muzulmán közösség próbál majd revansot venni…
Miért kell nekik revansot venni?
– Az elmúlt években a buddhista többség radikalizálódott, és elkezdték terrorizálni a vallási kisebbségeket. Több száz muzulmán csatlakozott az Iszlám Államhoz a szigetről, akik radikális nézeteikkel tértek haza. Ám a helyi muzulmán csoportoknak nincsen tapasztalata, pénze, műszaki háttere ilyen szintű akciót végrehajtani. Merénylőt adhattak e csoportok is, de nem ők szervezték meg a támadást.
Akkor tényleg az Iszlám Állam áll a tömegmészárlás mögött?
– Bár felröppent a hír, hogy az új-zélandi merénylet helyi utóhatása ez, ám ez kérdéses, mert egy ilyen támadás kivitelezéséhez legalább 2-3 hónap kell, de inkább több. 4-5 hét kell csak ahhoz, hogy a célpontot megfigyeljék és e szerint tervezzék meg a merényletet.
Az Iszlám Állam kalifátusa megszűnt ugyan, de a szervezet köszöni, jól van. A kalifátusból szétrajzó terroristák óriási veszélyt jelentenek, mert a kibocsátó országaikba próbálnak visszatérni. Pontosan azért lehet több merényletre is számítani mostanság, mert bizonyítani akarják erejüket. Az ISIS követett már el merényletet a helyi kliensszervezeti bevonásával; Srí Lankán is pontosan ez történhetett. Egyértelmű, hogy a muzulmán és a keresztény kisebbséget akarja valaki összeugrasztani.
Az előzetes információk alapján ki lehetett volna védeni a támadásokat?
– Rendőri és katonai védelem alá lehetett volna vonni a templomokat és hoteleket. Ha megakadályozni nem is lehetett volna az összes merényletet, csökkenteni lehetett volna azok számát.
Milyen lehetősége van a keresztény kisebbségeknek ilyen helyzetben?
– Ha nem tudnak a kormányzatukra számítani, a saját biztonságukról kell gondoskodniuk, ahogy a koptok teszik. Egyiptomban és Szudánban ők őrző-védőket fogadtak, figyelő rendszert alakítottak ki a kopt templomok környékén. Általában a keresztény lakosok is ezek környékén laknak, és így könnyebb a mozgásokat, idegeneket megfigyelni, és akadályokat elhelyezni a templomok védelmében.

 

Olvasson tovább: