Kereső toggle

A liberalizmus megmentője?

Čaputová megválasztásának jelentősége

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Toronymagasan, de rekordalacsony részvétel mellett győzött Zuzana Čaputová a szlovák elnökválasztáson. Ez azt mutatja, hogy a politikai újonc jogásznő sokakat meg tudott szólítani, bár a többség számára egyik jelölt sem volt igazán támogatható.

 

Szlovákia újonnan megválasztott köztársasági elnöke, a 45 éves Zuzana Čaputová Bazinban (Pezinok) született. A Comenius Egyetem jogi karán végzett 1996-ban, és a bazini önkormányzatnál helyezkedett el jogi asszisztensként. 1998 körül kezdte el felkarolni a város közelében működő hulladéklerakó elleni harcot. Az emberek tájékoztatása mellett a jogi lépéseket a Via Iuris („jogi úton”) nevű civil szervezeten keresztül intézte, a Greenpeace-szel pedig a kampány kialakításán dolgozott együtt. A Via Iuris elsősorban környezetvédelmi témákban tevékeny nonprofit szervezet, honlapja szerint fő profilja a fenntartható gazdasági alternatívák támogatása és megmozdulások kezdeményezése annak érdekében, hogy „a polgárok beleszólhassanak az életüket érintő döntésekbe” – ez utóbbi természetesen azon túl, amire a demokratikus választások egyébként keretet adnak.

Amikor 1999-ben kiderült, hogy a régi szemétgyűjtő mellett egy újat akarnak kialakítani, a baziniak petícióban fordultak az Európai Parlamenthez, arra hivatkozva, hogy a lakott helyen létesítendő hulladékmegsemmisítő sérti az aarhusi egyezményben garantált, egészséges környezethez való alapvető jogaikat. A több szinten zajló jogi csatározás 14 évig húzódott; a szlovák Legfelsőbb Bíróság végül 2013-ban visszavonta az építkezésre szóló engedélyt. Čaputová fáradozásaiért 2016-ban Kaliforniában átvehette „a környezetvédelem Oscarjaként” aposztrofált Goldman-díjat.

A bazini szemét viszont a sikersztori ellenére probléma maradt, amit a város a közeli Szencre testált át. Az ottaniak természetesen nem örültek, hogy éppen náluk landol másnak a hulladéka, ráadásul egy járási központé, ahol az aktivisták közbelépése nélkül az övéknél modernebb szeméttároló épült volna.

Čaputová a Via Iuris egy másik kezdeményezésébe, a Mečiar-amnesztiák eltörlése érdekében folytatott aláírásgyűjtésbe is aktívan bekapcsolódott. (Vladimír Mečiar 1998-ban miniszterelnökként kegyelemben részesített olyan személyeket, akik részt vettek ifj. Michal Kováč – az önálló Szlovákia első köztársasági elnökének a fia – elrablásában.) 2017 szeptemberében kilépett a jogvédő szervezet csapatából, és hamarosan csatlakozott a két hónappal később megalakult Progresszív Szlovákia párthoz, amelynek az alelnöke lett.

A brit The Guardian szerint Čaputová példaképe Gandhi és Václav Havel; a lap a villámgyors felemelkedését is a tőlük merített, tisztességet és kulturált politizálást hangsúlyozó üzenetének tulajdonítja.

Sok összetevős győzelem

Egy ilyen szintű dobbantáshoz azonban ennél jóval többre is szükség volt. A politikán kívülről érkező, új arcként kampányoló Čaputová azt állítja, Ján Kuciak 2018. februári meggyilkolása és az azt követő tömegmegmozdulások hatására döntött úgy, hogy indul a választáson. Az újságíró politikusok maffiakapcsolatait, valamint európai mezőgazdasági alapok körüli csalásokat készült leleplezni, amikor a menyasszonyával együtt megölték.

Az események Robert Fico miniszterelnök lemondásához vezettek, és közrejátszottak abban, hogy a most leköszönő államfő, Andrej Kiska nem szándékozott újraválasztásért indulni.

A Kuciak-ügy végleg megtörte a kormánypártban (Smer-SD), illetve a rendszerváltás óta regnáló elitben még megmaradt bizalmat. Az ügyészek ráadásul két nappal az első forduló előtt jelentették be, hogy Marián Kočnert, smeres kapcsolatokkal rendelkező üzletembert vádolják a gyilkosság megrendelésével. (Kočner másik szálon is mellékszereplő Čaputová történetében: az ő érdekeltségébe tartozott az a cég, amely annak idején a második bazini szemétgyűjtő megépítésére engedélyt kapott.)

Az elvált, kétgyerekes Čaputová antikorrupciós üzenete különösen vonzónak bizonyult ebben a légkörben. Így jelentős fölénnyel végzett a függetlenként induló, de a kormányzó párt támogatását élvező Maroš Šefčovič-csal szemben. Az Európai Bizottság energiaügyekért felelős alelnökeként tevékenykedő politikus a keresztény értékek és a hagyományos családmodell védelmére építette kampányát, de kommunista múltja miatt, illetve a kormánypárthoz köthető figuraként nem tudta hitelesen megszólítani a konzervatív szavazókat. Čaputovát sokan azzal együtt is meggyőzőbbnek találták, hogy nem értenek egyet sem az abortuszpárti, sem a homoszexuális párok házasságkötésének és örökbefogadásának engedélyezését támogató nézeteivel.

Grigorij Mesežnikov elemző már az első forduló után úgy értékelte a helyzetet, hogy „az eredmény a polgárok változás iránti vágyát tükrözi.

A változást egyértelműen Čaputovával azonosították, így szerezhetett 40 százalékos támogatottságot, míg Maroš Šefčovič a kontinuitást testesítette meg, ezt tükrözi 19 százalékos támogatottsága. Innen nézve pedig az államfőválasztás a Šefčovičot indító Smer kudarca, és bizonyos mértékben ez a választás egy Robert Ficóról szóló népszavazás is volt, amit az elveszített”.

Meghatározó tényező volt továbbá, hogy a másik liberális jelölt, Robert Mistrík visszalépett Čaputová javára (aki ezzel mintegy 15 százalékot nyert). A szlovák–magyar Most-Híd pedig a második forduló előtt bejelentette, azt tanácsolja a választóinak és a szimpatizánsainak, hogy Čaputovára adják le a voksukat. Peter Pellegrini kormányfő nehezményezte a lépést: „A koalíciós szerződés nem kötelez arra, hogy a közös jelöltet támogassák, erre a Most-Hídnak joga van. De azt vártam volna, tekintettel az általunk javasolt jelölt kvalitásaira, hogy Maroš Šefčovič, és nem Zuzana Čaputová támogatását fogják ajánlani.”

Čaputová egyébként az összes többi jelöltnél több energiát fektetett a magyar szavazatok megszerzésébe, többek között Facebook-kampánnyal, valamint a magyarok lakta régiókban szervezett kerekasztal-beszélgetésekkel. Az erőfeszítései meg is térültek.

A fentieken túl közrejátszhatott még, hogy Martin Glváč, a Smer parlamenti alelnöke beterjesztette Robert Fico jelölését alkotmánybírói posztra (mint nyilatkozta, akár az Alkotmánybíróság elnökeként is el tudná képzelni a volt kormányfőt). Az alkotmánybírák kinevezése a júniusban hivatalba lépő új köztársasági elnök hatáskörébe tartozik, így az általános Fico-ellenes közhangulatban ez az eshetőség Čaputová támogatottságát erősítette.

Fogadtatás

El kell mondani azt is, hogy bár Čaputová eredménye jelentős, az nem képezi le teljesen a társadalom álláspontját. Amióta Szlovákiában közvetlen elnökválasztás van, sosem járultak még ilyen kevesen az urnákhoz, mint most. Az első fordulóban a választópolgárok kevesebb mint fele élt szavazati jogával, és ezeknek a 60 százaléka nem Čaputovára voksolt. A második körben még alacsonyabb, 41 százalékos volt a részvételi arány. (1999-ben ez az adat 75, öt évvel később 43,5, 2009-ben 51,67, 2014-ben pedig 50,48 százalék volt.) A távolmaradás pedig annak a jele lehet, hogy sokan egyik jelöltben sem láttak elég garanciát a változásra – még Čaputovában sem.

Ugyanakkor – és azzal együtt, hogy a közvetlen köztársasági elnökválasztás elvileg pártpolitikától mentes – óriási sikernek számít Čaputová szereplése a Progresszív Szlovákiának.

A 2017 végén alakult párt nem titkolt célja a 2020-as kormányváltás, de meghatározó tényezővé válhatnak a szlovák politikában akkor is, ha ez nem sikerülne. Az őszi helyhatósági választásokon Pozsony polgármesteri székét már megszerezték.

2018 januárjában a frissen megalakult párt a magyar Momentumon keresztül együttműködési szerződést írt alá Emmanuel Macron francia államfő pártjával, az LREM-mel. Így bekerült a liberális-centrista ALDE európai pártcsaládba, azon belül is a Macron által támogatott tömbbe, amely „új Közép-Európát” hirdet, és felváltaná a V4-et.

A Momentum hivatalos blogja szerint ez az új Közép-Európa „elfogadja az európai identitást és értékeket, és segíti Európát a megújulásban ahelyett, hogy évtizedekkel korábban megrögzült formákhoz ragaszkodna. Víziónkban Közép-Európa az Európai Unió legbelsőbb magja, országaink pedig mind az eurózóna részei”.

A Progresszív Szlovákia is ígéretet tesz a honlapján, hogy ezek a mozgalmak rendszeres tanácskozások során „közös, komplex európai programot alakítanak ki Közép-Európa számára”.

Talán ezért is üdvözölte a nyugati sajtó Čaputová megválasztását, magát a jogásznőt a „liberalizmus megmentőjének” nevezve, annak ellenére, hogy Andrej Kiska személyében Szlovákiának eddig is nyugatbarát, liberális államfője volt. A Reuters idézte Čaputovát, aki a választás estéjén kijelentette: „Nemcsak az eredménynek örülök, hanem azért is, mert ezek szerint gátat lehet szabni a populizmusnak, ki lehet mondani az igazat, és agresszív retorika nélkül is fel lehet kelteni az emberek figyelmét”.

A CNN ezzel összhangban azt írta, hogy Čaputová győzelme a közelgő EP-választásokra nézve annak lehetőségét hordozza, hogy a populista pártok legyőzhetők, még ha sok elemző a győzelmüket jósolja is. „Régiószerte reménnyel tekintenek rá az ellenzéki vezetők” – jutott ugyanarra a következtetésre a The New York Times.

 

Olvasson tovább: