Kereső toggle

Hálaadás Istennek velem tett csodáiról

Bornemisza Péter (1535–1584)

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

1541-et írunk, Szulejmán szultán csapatai már a csellel elfoglalt Buda falain belül járnak, és a szemközti Pesten is fosztogatnak, megölve mindenkit, aki vagyonát rejtegetni próbálta előlük. Erre a sorsra jutott a gazdag pesti Bornemisza polgárcsalád is, azonban egy hatéves kisfiú megmenekült.

Az elárvult és örökségéből kifosztott Bornemisza Pétert a hódoltságból menekülők eljuttatták a Felső-Tisza vidékén élő távoli rokonokhoz, akiknek felvidéki udvarházaiban nevelkedett. Kassán járt iskolába, ahol a magas színvonalú oktatás mellett megtapasztalhatta a fellángoló hitvitákat is. Itt a diákok is aktívan részt vettek a közéletben és a hitéletről folytatott vitákban.

A buzgó ifjú 18 éves korában angyalnak öltözve elbújt a Habsburg-párti várkapitány kemencéje mögött, hogy megijessze a katolikus főtisztet és családját. A diákcsínyért azonban börtönbe került, és miután innen megszökött, a várost is el kellett hagynia. Három évig rejtőzködött lutheránus otthonokban, ahol a tanulás mellett elkezdett írni is. Huszonegy éves korában megírta számos irodalomtörténész által korának egyik legszebb költészeti alkotásának nevezett búcsúversét, a Siralmas énnéköm…-et, amikor Nyugat-Európába indult, hogy Itáliában tanuljon. Ugyan más világi költeményei nem ismertek, feltételezhető, hogy a reneszánsz művészeket és egyben a reformációt aktívan támogató Nádasdy Tamás nádor irodalomkedvelő tiszttartójával együtt, tehetsége miatt kezdték el őt pártfogolni, akiknek a segítségével és ajánlásával először Padovában kezdte meg egyetemi tanulmányait. Innen a reformáció fellegvárába, Wittenbergbe utazott, ahol Luther Márton munkatársa, Philipp Melanchton tanítványa lett.

A reformáció hazájából Bécsbe költözött, itt a görögtudós Georgius Tanner professzor révén megismerte Szophoklész Elektráját, amit prózai iskoladrámává dolgozott át Bécsben élő magyar diáktársai kérésére. Nemeskürty István irodalomtörténész szerint Bornemisza még William Shakespeare megjelenése előtt olyan magyar tragédiát alkotott, ami nyelvében és dramaturgiai feldolgozásában is előzmény nélküli, európai rangú, színvonalas mű. A huszonhárom éves író, a Tragoedia magyar nyelven, az Sophocles Electrájából című átdolgozásban a dráma hátterének nem az antik görög, hanem a korabeli főúri környezetet adta, és a pogány elemeket nagymértékben elhagyva, keresztény üzenettel töltötte meg. Ugyanakkor éles kritikát fogalmaz meg a népet elnyomó, kegyetlen főurak ellen. A feldolgozásban korának közönsége párhuzamot vélhetett felfedezni az akkoriban német-római császárrá választott magyar–cseh királlyal, I. Ferdinánddal. Az utószóban Bornemisza azt a szinte forradalminak számító kérdést is felteszi, hogy jogos-e egy zsarnokkal való erőszakos szembeszállás az elnyomás esetén. Az 1558-ban megjelent művet sokáig elveszettnek hitték, azonban az 1920-as években egy német könyvtárban megtalálták, majd Móricz Zsigmond alkalmazta színpadra Magyar Elektra címen.

Egy évvel a dráma megjelenését követően Bornemisza protestáns szellemben prédikál bécsi szállásán, ami miatt a magyar katolikus főpapok maguk elé idézik, és megfenyegetik. 1559 nyarán el kell menekülnie Bécsből, így hazatér, majd megnősül. Egy ideig nyomdászsegédként dolgozik a reformátor Huszár Gál mellett, akinek a kassai börtönből való megszöktetésében a pletykák szerint Bornemisza segédkezett a kassai polgároknak, akik kimentésére kibontották a börtön falát. Miután egy ideig a bécsi kancellárián dolgozott, főállású prédikátor lett a Vág mellékén. A magyar katolicizmus egyik utolsó végvárába, Nagyszombatra is bejár igehirdetéseket tartani, azonban ezzel magára haragítja Telegdi Miklós, akkor még nagyszombati plébánost. Az ellenreformációs tevékenységéért a pápa által is dicsért, későbbi pécsi püspök és esztergomi érsek Telegdi üldözése miatt Bornemisza Zólyom várába menekül, Balassa Jánoshoz, akinek házában többször tartott korábban is igehirdetéseket. 1564-ben a katolikus főpapok megrendelésére a császári és királyi udvar Bécsbe idézi, ahol az egyházi törvényszék eretnekséggel vádolja a házassága és úrvacsorai gyakorlata miatt, valamint mert nem a katolikus püspöktől vette fel a papságát. 

Bornemisza Péter ötkötetes prédikációs könyve – sok vitát kiváltó – harmadik kötetének címlapja. (1575)

Bécsből hazatérve megjárja Balassa Menyhért ungvári udvarát és Huszt várát, majd visszatér Balassa Jánoshoz Zólyomba, ahol a lelkipásztori tisztség mellett Balassa Bálint és öccse nevelője. 1569-ben elkíséri Balassa Jánost és Bálintot a pozsonyi országgyűlésbe. Balassa Jánost itt összeesküvés vádjával perbe fogják rokonával, Dobó Istvánnal együtt. Miután pártfogóját börtönbe vetik, bizalmas tanácsadója lesz a Balassa családnak és történészek feltételezései szerint Bornemisza részt vett Balassa Lengyelországba szöktetésében is. A fiatal Balassi (Balassa) Bálint ekkoriban fordítja le magyarra Bock Mihály német nyelvű vigasztaló könyvét, amely bibliai igeversekkel buzdítja az olvasót.

Az 1570-es évek elején több városban prédikátorként működik és Semptén elindítja saját nyomdáját is, amelynek művezetésével Mantskovit (Farinola) Bálint lengyel származású nyomdászt bízza meg. Az öngyilkos Eck grófné temetésén nagy tömeg előtt tart prédikációt, majd lelkipásztori és szuperintendensi tevékenysége mellett Salm-Eck Gyula udvari lelkésze lesz. A következő években kiadja nyomdájában prédikációs könyve, a Postillák négy kötetét. Az 1577-es pestisjárványban elveszti négy gyermekét. Ugyanebben az évben tovább folytatja hitvitáját Telegdi Miklóssal, aki megvette a bécsi jezsuiták nyomdáját, amit felállított Nagyszombaton, hogy ezzel próbálja meg felvenni a versenyt a reformáció nyomtatott irodalmával, a nagy példányszámban megjelentetett hitéleti és vitairatokkal. Az 1577-ben kiadott Postillák negyedik kötetének egy része különösen nagy port kavart, ami miatt később újra kellett szedni a könyvet. „Az ördögi kísértetekről” szóló fejezete nagy felháborodást keltett, ugyanis leleplezi a magyar nemesek, a császári udvar és a római egyházat képviselő főurak és szerzetesek életmódját, és az egész feudális magyar társadalom belső romlottságát. A tanító és jobbító célzattal írt fejezetben gyakorlati példákkal illusztrálja a bűnök elleni prédikációját, amelyek az  önmaga kísértéseiről való őszinte beszámolókon túl részletezik a magyar főurak és a bécsi udvar egyes, beazonosítható személyeinek fösvénységét, kegyetlenkedéseit és paráznaságát. Számot ad a korabeli kísértésekről, amelyekből világos képet kaphat a mai olvasó is a 16. század társadalmának bármely szintjén élő emberek hétköznapi életéről, viselkedésmódjáról, valamint nemi és vallási erkölcséről is. Mindezt szépirodalmi igényességgel, így a mű irodalomtörténészek szerint a legkorábbi magyar széppróza egyik kiemelkedő remeke, amelyhez tapasztalatait a nemesi udvarokban (köztük a gyanúsan gyorsan meggazdagodó Balassa Menyhért házában) való forgolódásából is szerezte.

A magyar urak tetteiről ugyanolyan tárgyilagossággal ír, mint korábbi írásaiban a török hadak magyarok elleni kegyetlenkedéseinek részletgazdag ecsetelésekor.

Az önálló könyvként is kiadott írás miatt perbe fogják, és Bécsben tett látogatása során már keresik a hatóságok, hogy felelősségre vonják a mű miatt. Bornemisza árulás áldozata lett, a hatóságok a szállásáról börtönbe hurcolják. Innen az ablakon át egy kosárban leereszkedve tud megszökni. Miután visszamenekül Semptére, gróf Salm-Eck Gyula a bécsi udvarral való konfliktus elkerülése miatt elűzi birtokáról. Eredeti tervével szemben azonban eláll a nyomdája elkobzásától, és hozzájárul a könyv felülbírálatához, amely során a környékbeli megyékből összehívott – többnyire evangélikus – prédikátorok többnapos tárgyalását követően együttesen elítélik az írást, és felhívják Bornemiszát művének visszavonására. (A reformáción belüli ágazatok közül Bornemiszát egyik irányzat tanaival sem lehet határozottan összekapcsolni. A római katolikus Telegdi is megjegyzi egyik vitájuk során, hogy nem tudja róla, kicsoda, hiszen, mint írja, néhol a lutheránusokkal tartott a kálvinisták ellen, néha pedig fordítva. Feltehetően önálló értékítélettel értelmezte a Szentírást.)

1579 téli fagyában elűzik a parókiájáról, ahonnan Balassi Istvánhoz menekül, aki magával viszi Bécsbe, hogy elérje az udvarnál kiutasításának visszavonását. Céljukat nem érik el, így Bornemisza Detrekő várában telepedik le, ahova nyomdáját is átszállíttatja. Itt jelenteti meg prédikációgyűjteményének ötödik kötetét, amelynek a Hála-adás Istennek velem tett csodáiról címet adja. 1582-ben házat vesz a közeli Rárbokon, amelyben még felállítja a nyomdáját, de hamarosan, 50 éves kora előtt meghal. Nyomdáját pár évvel később adományok segítségével megvásárolja Károli Gáspár, és Bornemisza nyomdászának, Mantskovit (Farinola) Bálintnak vezetésével nekifog a Biblia nyomtatásának. 1590 júniusáig 7-800 Bibliát nyomtattak Bornemisza egykori sajtóján.

A cikk eredetileg a Hetek Határtalan magyarok című bookazin-sorozatának negyedik, befejező részében jelent meg.

Olvasson tovább: