Kereső toggle

„Ülj le, nyugger!”

Az #OKboomer jelenségről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

November elején a TikTok és az Instagram platformjait elözönlötték az #okboomer hashtaggel ellátott posztok, néhány hét alatt pedig a mémgyáraktól az új-zélandi parlamentig hatott az ifjabb Z és a társadalom gerincének számító boomer generációk közti elmérgesedett viszony.

Az elmúlt években számos szakértőt foglalkoztatott a generációs különbségek kérdésköre, ami – leginkább a rohamos technológiai fejlődésnek köszönhetően – egyre nagyobb feszültséget gerjeszt a nemzedékek között. Ennek enyhítésére – az eltérésekből származó konfliktusok helyett az abból adódó előnyökre koncentrálva – generációs együttműködések születtek: óvodák nyíltak idősek otthonával egy fedél alatt, illetve multinacionális cégek különböző programokat szerveztek, hogy egymástól tanulhassanak a merőben eltérő módon szocializált munkavállalók. Az intergenerational equity – generációk közötti méltányosság – tudományága évtizedek óta vizsgálja a témakört, ám az eddigi, kölcsönös tiszteleten alapuló hangvételnek most úgy tűnik, véget vet a Z generáció. Ők hivatalosan azok a személyek, akik 1995 és 2009 között születtek. Ahogy a fenntarthatósági problémák – globális felmelegedés, klímaváltozás – mainstreammé váltak, a klímaváltozás hatásai pedig egyre égetőbb veszélyforrásnak tűnnek napjaink fiataljaira nézve, úgy éleződtek ki a konfliktushelyzetek a rájuk hagyott apokaliptikus jövőkép miatt tehetetlen Z generációsok és a világtörténelem eddigi leggazdagabb nemzedéke, az 1946 és 1964 között világra jött baby boomerek között. A probléma fontosságára az ifjabb nemzedék saját eszközeivel – cinikus, ám lényegre törő módszerrel – hívja fel a figyelmet: hashtagekkel és mémekkel definiálják két szóban a köztük tátongó hatalmas gondolkozásbeli szakadékot, melyről egyébként tucatnyi tanulmányt lehetne írni.

Öregek vagytok és rasszisták

Az OK Boomer mint kifejezés keletkezése nagyjából 2015-re tehető, amikor különböző fórumokon anonim kommentelők kezdték használni szleng hozzászólásként. A mostani, hirtelen népszerűvé vált jelentéstartalmát a TikToknak köszönheti: a leginnovatívabb közösségimédia-platform, az Instagram és a Facebook riválisa mára több, mint 44 millió okboomer hashtaggel ellátott posztot tartalmaz. A fellendülés cinikus része Peter Kuli & Jedwill „OK Boomer” című zeneszámához kötődik, ami nagyban hozzájárult a kifejezés elterjedéséhez. A dal szövege – csakúgy, mint a mozgalom maga –  erős értékítéletet tartalmaz, pálcát tör a boomerek sztereotipikus, Z generációsok által képmutatónak tartott vonásai felett: „mindannyian öregek és rasszisták vagytok”, „vicces, hogy azt hiszed, tisztelem a véleményed, pedig a hajad egyáltalán nem tiszteletre méltó”, emellett csöppet sem objektív politikai üzenetet is tartalmaz a nagy részben republikánus beállítottságú korosztályról: „a Make America Great Again (Donald Trump kampányszövege) feliratú sapkában úgy nézel ki, mint egy fasiszta”. A dal TikTok posztok aláfestő zenéjéül szolgál, fiatalok tömegét ihletve meg arra, hogy rövid videókban fogalmazzák meg indulataikat a boomerekkel szemben. Készültek kontentek a tradicionális nemi szerepekkel, nemi sztereotípiákkal – „azt mondod, egy lánynak legyen hosszú haja, és sminkelje magát? OK Boomer” –, gender diszfóriával (nemi identitászavar – a szerk.), abortusszal – „azt mondod, ha a Planned Parenthoodba (népszerű abortuszklinika-hálózat) megyek abortálni, akkor a pokolba fogok kerülni? OK Boomer” –, de a tetoválásokkal és az idősebbek felsőbbrendűség-érzésével kapcsolatosan is. Többnyire az általuk ódivatúnak vélt, a boomerek gondolkozásmódjával kapcsolatos, szinte általánosságban jellemző nézeteket parodizálják, mintha a konzervatív értékrend az 1946 és 1964 között születtek sajátossága lenne, amit elmaradottságra és kőkorszaki mivoltára hivatkozva a jövőben nemes egyszerűséggel egy „OK Boomer” legyintéssel párosítva elavultnak lehetne minősíteni, a társadalom következő generációjának pedig érvénytelennek kellene vennie. Emellett az individualista, általánosítást nem tűrő Z generációsokat rendkívűli módon bosszantja, hogy az – ambivalens módon egyébként általuk szintén beskatulyázott – idősebb nemzedék a „mai fiatalok”-ról kialakított egy képet, ami szerint ők „Pán Péter-szindrómában szenvednek, sosem akarnak felnőni, és azt hiszik, hogy az utópisztikus képet, ami végigkísérte gyermekkorukat, valahogyan a felnőtt életbe át lehet menteni”. Erre válaszul a céltudatos fiatalok kisvideóikban plazmavágóval vágják ki, füzeteikbe írják, sütőtökbe gravírozzák, osztályképen prezentálják az OK Boomer feliratot, valamint konkrét vállalkozások alakultak az OK Boomer-rel szignózott termékek forgalmazására is.

Gyűlölni fognak az unokáitok

A dolognak az elsőre elbagatellizáltnak tűnő, 15 másodperces TikTok posztokon, a Pán Péter-szindrómán és mémeken felül komoly éle is van, hiszen a két generáció közötti feszültség nem csupán a liberális és a konzervatív világnézetbeli eltérésben nyilvánul meg, hanem annál jóval komplexebb aspektusokat is rejt magában. Ilyen például a fent említett klímaváltozás vagy a gazdaságpolitika témája. Annak ellenére, hogy a boomer generáció hatalmas történelmi fordulatokat élt meg és vívott ki magának – emberi jogok fejlődése, világháború, kommunizmus leverése –, és a történelem eddigi legvagyonosabb nemzedékévé nőtte ki magát, jelen pillanatban úgy tűnik, hogy leszármazottaik mégsem ezekre az érdemekre fognak nézni. Szeptemberben Greta Thunberg klímaaktivista fejtette ki álláspontját arról, hogy miért fogják a boomereket gyűlölni unokáik. A Post-Kaiser statisztikái szerint a fiatalok 86 százaléka hisz a klímaváltozást illető közel egyhangú tudományos állításoknak, 57 százalékuk fél a klímaváltozás következményeitől, és 52 százalékuk dühös a kialakult helyzetért. És ki másra lennének dühösek, mint a boomerekre, akiknek általánosságban tulajdonítják a klímaváltozás tagadását, és akik nagy részben a jelenlegi döntéshozók a kérdésben, annak ellenére, hogy a döntéseik következményét nem ők fogják közvetlenül tapasztalni, hanem a jelenleg fiatalok. Nina Kasman, OK Boomer feliratú termékeket árusító tinédzser a New York Timesnak mondta el a véleményét októberben e kérdés kapcsán, ami nagy mértékben reprezentálja az OK Boomer mögött álló narratívát: „A boomerek eddigi és jelenlegi döntései a Z generáció minden tagjára hatással vannak. Ezek pedig rossz hatással vannak ránk is, a jövőnkre is. A generációm minden tagja tudna erről beszélni, és nagyon is frusztráltak vagyunk emiatt.” Ezen a vonalon vált csak igazán elterjedtté a kifejezés, vele együtt pedig ismertté Chlöe Swarbrick új-zélandi politikusnő, amikor is a parlamenti ülésen éppen egy zéró-karbon törvényjavaslatot tárt a többi képviselő elé a majdhogynem üres parlamentben. A prezentáció közben egy hangos, negatív hangvételű bekiabálás hallatszik, aminek tudomásul vételét a 25 éves felszólaló egy OK Boomer kiszólással jelezte. A videó később döbbenetes népszerűségre tett szert – és ez a momentum tette igazán mainstreammé a kifejezést.

A klímakatasztrófa mellett a gazdaságpolitika kérdése is komoly konfliktusforrás a többnyire kapitalista beállítottságú boomerek és a kommunizmus terén történelmi tapasztalatokkal nem rendelkező fiatalok között, utóbbiak ugyanis egyre inkább a kapitalizmust látják minden társadalmi egyenlőtlenség és baj mögött. A millenniumi és a Z generáció az első, amelyik teljes békeidőben növekedett, a legdurvább trauma, ami világszinten érte őket, a 2008-as válság volt, amiből a legtöbben talán egy életre azt a tanulságot vonták le, hogy a kapitalizmus rossz. A Victims of Communism amerikai szervezet 2019-es felméréseiből kiderül – ezt a körülbelüli nagyságrendet számos más kutatás is alátámasztja –, hogy a fiatalok 70 százaléka szavazna szocialista kormányra, valamint érdekes, hogy ez a szám egy év alatt megduplázódott. A megkérdezett fiatalok 15 százaléka szerint egy jobb világban élnénk, ha a Szovjetunió létezne, illetve 3-ból 1 fiatal számára vált szimpatikussá a kommunizmus, a tavalyi év 8 százalékához képest.

Ne bízz senkiben 30 felett

A történelem azonban ismétli önmagát, ugyanis közel azonos jelenség volt megfigyelhető az 1960-as években. Az akkori OK Boomer jelenség a „Don’t trust anyone over 30” (Ne bízz senkiben 30 felett) szlogen volt, amit az 1940-ben született – majdnem a most kritizált boomer generáció tagja – szélsőbaloldali, kommunista elveket valló aktivistának, Jack Weinbergnek köszönhet a világtörténelem, habár ezt sokan tévesen a Beatlesnek tulajdonítják. Erről tanúskodnak Bob Dylan sorai is: „valami történik, de te nem tudod, mi az, vagy mégis, Mr. Jones?” Utalva arra, hogy az idősebb korosztálynak fogalma sincsen arról a világról, ami a jövőben lesz.

A ’60-as évek fiatalsága, a hippimozgalom Amerikában propagálta a szabadságjogokat, a nők – és a melegek – egyenjogúságát, a háborúellenességet, a szexuális forradalmat, és támogatták a drogliberalizációt is. Ezek közül néhány pozitív hatást váltott ki, de számos területen következett be morális romlás a fejlett világban – növekvő válási ráták, az AIDS terjedése, depressziósok száma –, néhány más elvük pedig még mindig „megvalósításra vár”. A most kritizált boomerek tehát – a mai fiatalokhoz hasonlóan – kivették a részüket a társadalom liberalizációjából. Kérdés, hogy az előző generáció gondolkozásmódja elleni lázadásnak mindig értékválságot és erkölcsi romlást kell-e magával hoznia, illetve, hogy meddig tartható ez fent egy egészséges világban?

Olvasson tovább: