Kereső toggle

Ne várj 72 órát!

Kampány az eltűnt gyerekekért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nemcsak Romániában ismert jelenség, hogy gyerekeket a saját szüleik adnak el prostituáltnak – ez az összes posztkommunista és harmadik világbeli országra jellemző. A gyerekeltűnések mögött elsősorban elhanyagoló család áll, másodrészt szegénység és az azzal szorosan összefüggő emberkereskedelem.

Egy tizennégy éves fiú hozzátartozói számoltak be lapunknak arról, hogy a kamaszt elcsábította egy férfi, akihez a gyerek odaköltözött. Élettársi kapcsolatban élnek, a férfi mindent megvesz a fiúnak – a rokonok ezzel magyarázták azt, hogy a tinédzser nem akar hazamenni, a család ugyanis nincs túl jó anyagi helyzetben. A szülők a rendőrséghez is fordultak, ahol állítólag azt a választ kapták, hogy a gyerek elmúlt 14 éves, ami a beleegyezési korhatárnak számít, és ha nem akar hazamenni, akkor nem lehet hazatoloncolni.

A jelenség korántsem egyedi, pedagógusok elmondása szerint ma már mindennaposnak számít, hogy tinédzserek nem a  szüleiknél laknak, hanem együtt élnek   valamelyikük szüleinél, és onnan járnak a középiskolába, vagy épp – többnyire tizenéves lányok – egy felnőtt férfival élnek élettársi közösségben.

„Jogilag gyámhatósági engedélyhez kötött, ha egy 18 év alatti gyerek nem a szüleinél lakik. Ellenkező esetben bizony a  rendőrség feladata visszavinni ezeket a gyerekeket a családjukhoz vagy arra a gondozási helyre ami hivatalosan a lakhelyük” – mondta kérdésünkre Csekeő Borbála pszichológus, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány munkatársa. Hozzátette: az más kérdés, ha egy gyerek nem akar hazamenni, mert otthon rosszul bánnak vele, és fél visszamenni. Ebben az esetben egy felelős szakember nem azt erőlteti, hogy hazamenjen, hanem a gyermekvédelmi ellátórendszerhez fordul.

„Ilyenkor megoldás lehet egy befogadó gyermekotthon, de semmiképp nem az, hogy egy 14 éves fiú egy idegen felnőtt férfival éljen” – tette hozzá a szakember. A magyar jogrend értelmében egyébként szülői vagy gyámhatósági engedély birtokában a gyerek 16 éves kora után elhagyhatja a szülői házat, s idetartozik az élettársi vagy házassági kapcsolat céljából való elköltözés is.

Ám az esetek többségében a szülők nem vonják be a gyámhatóságot, amikor tiné-dzser gyermekük hosszabb-rövidebb időre elköltözik otthonról. A pszichológus szerint messzire vezető kérdés, hogy a család miért nem tartja ezt fontosnak, egyáltalán mennyire volt képes érzelmi biztonságot nyújtani a gyereknek – azaz mennyire érezte a gyerek az élete első 14-15 évében azt, hogy ő otthon fontos.

„Általában a családból való eltűnések, elköltözések hátterében valamilyen rossz bánásmód, bántalmazás vagy érzelmi elhanyagolás van: a gyerek nem kap kellő figyelmet, támogatást, elfogadást, így máshol keresi az érzelmi biztonságot. Rengeteg veszély leselkedik azokra, akik mögött nincs meg ez a családi védőháló: képzettség, jövedelem, élettapasztalatok híján rendkívül kiszolgáltatott helyzetben vannak, s könnyen válhatnak bűncselekmények áldozataivá vagy elkövetőivé” – hangsúlyozta Csekeő Borbála. Erre utal az is, hogy segélyhívásaik között megszaporodtak a dizájner drogok használatával és kereskedelmével kapcsolatos problémák, melyek – akár a prostitúciós szál – gyakori velejárói a szökéses történeteknek.

Ugyanakkor örvendetes módon növekszik azoknak az aggódó szülőknek a száma, akik azért hívják a Kék Vonalat, mert tanácsot szeretnének kérni kamaszaikkal kapcsolatos nevelési kérdésekben, illetve konfliktushelyzetekben. (A Kék Vonal kétféle segélyvonalat is működtet: egyiket a fiatalok, gyerekek számára 24 éves korig (116-111), a másikat a gyerekekért aggódó felnőttek – szülők, pedagógusok, szakellátásban dolgozó szakemberek – számára (116-000).) Az is mind gyakoribb probléma, hogy a gyerek jogellenes külföldre vitele áll az eltűnés hátterében, azaz az egyik szülő a megromlott párkapcsolat vagy válás után a másik tudta vagy engedélye nélkül kiviszi külföldre a gyereket.

A pszichológus elismeri, hogy a szakellátás nem feltétlenül ideális alternatíva egy problémás családból menekülő tinédzser számára. Úgy véli, össztársadalmi feladat egy hatékony családsegítő rendszer kialakítása, hogy eleve ne lehessen odáig

eljutni, hogy gyerekeket a családjukból ki kelljen emelni. Munkája során viszont azt tapasztalja, hogy a veszélyeztetett családok – különösen vidéken – gyakran magukra vannak maradva a problémáikkal.

A magyarországi statisztikák szerint az eltűntként keresett gyerekeknek legalább a 80 százaléka a szakellátásból – gyermekotthonból, lakásotthonból, javítóintézetből – szökik meg, vagy tűnik el. A szakellátásból eltűnő gyerekek felülreprezentáltságát az is magyarázza, hogy egy gyerek többször is szerepelhet a statisztikában, mivel minden megismételt szökése egy újabb esetnek számít. Másrészt a szakellátásban nincs mérlegelési lehetőség: ha a gyerek a délutáni vagy hétvégi kimenőjéről nem tér vissza időben, az automatikusan rendőrségi bejelentést von maga után, ami újabb esetnek számít a statisztikában.

Ami viszont a családokat illeti, a szülők nagyon eltérően vélekednek arról, hogy mi számít eltűnésnek, így a bejelentéseik száma is jóval kevesebb. Pedig nem ritka, hogy fogalmuk sincs arról, hogy a gyerekük merre jár, hol bulizik, mikor jön haza, mit csinál péntek estétől mondjuk vasárnap reggelig, és egyáltalán nem biztos, hogy ezt veszélyes helyzetként értékelik. Különösen indokolt lenne a szülői kontroll olyan esetekben, amikor például serdülőkori depresszió, öngyilkossági gondolatok, szerfogyasztás is megjelent a gyerek életében. „Egy hétvége alatt sokféle módon veszélybe kerülhet egy fiatal, és elsősorban a szülő felelőssége lenne az, hogy ettől megvédje őt” – emelte ki a pszichológus.

Az online tér sok szempontból megkönnyíti ugyan a rosszindulatú felnőttek számára a gyerekek becserkészését, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy az internetes közegben is azok a gyerekek a legvédtelenebbek, akiknek nincs stabil családi hátterük – mondta Csekeő Borbála. E tekintetben nincsenek társadalmi különbségek, a kiskorúak érzelmi elhanyagolása vagy bántalmazása nem függ a jövedelmi vagy földrajzi helyzettől – az a szülő, aki bántja és elhanyagolja gyermekét, közvetve ugyanúgy felelős annak lecsúszásáért, mint az, aki maga állítja ki őt az út szélére prostituáltnak.

Az esetek döntő többségében

24 órán belül megkerülnek az eltűnt gyerekek. Itt is érvényes a mondás, hogy aki időt nyer, életet nyerhet. Ezért nemrégiben indult egy kampány Ne várj 72 órát! címmel, melyben filmkészítők és a Mozinet az ORFK-val összefogva arra hívják fel a figyelmet, hogy odafigyeléssel és összefogással segíthetünk az eltűnések számának csökkentésében és a sikeres nyomozásokban. Csekeő Borbála szerint a kampánynak amiatt is pozitív az üzenete, mert oszlatja a rendőrséggel kapcsolatos tévhiteket: azt erősíti, hogy minél előbb bejelentést kell tenni, és el lehet várni, hogy a rendőrség azonnal elkezdje a gyermek keresését.

A gyermekeltűnések és a gyermekprostitúció témája azért is került mostanság reflektorfénybe, mert múlt héttől vetítik a mozik a Valan – Az angyalok földje című lélektani krimit, amihez a megelőzési kampány is kapcsolódik. A film főszereplője egy brassói nyomozó, aki egy emberkereskedelmi ügyosztályon dolgozik, és bajba jutott, prostituáltként használt gyerekeken próbál segíteni. Bagota Béla, a figyelemreméltó alkotás rendezője és forgatókönyvírója egy beszélgetésen elmondta: amikor rátaláltak a film erdélyi helyszínére, Galánbányára, utánaolvasott az emberkereskedelem régióbeli helyzetének, és egy interjúsorozatban olyan szülőkről olvasott, akik saját kiskorú lányukat adták el prostituáltnak. Kiderült, hogy ez egy akut probléma, ami az egész kelet-közép-európai régióban jellemző, különösen a mélyszegénységgel sújtott, izolált kistelepüléseken élő emberek körében.

„Ma Magyarországon gyermekek ezreit adják el prostituáltnak. Közös érdekünk, hogy felszámoljuk a mélyszegénység okozta kétségbeesést és kilátástalanságot a családokban” – hívta fel a figyelmet De Coll Ágnes, a Baptista Segélyszolgálat emberkereskedelem elleni programjának vezetője. A segélyszervezet, amely nemzetközi szinten is kiemelkedő munkát végez ezen a területen, több mint 10 éve küzd az emberkereskedelem ellen: védett házakat tart fenn, ahol a kimenekített áldozatok védelméről, ellátásáról és képviseletéről gondoskodik, valamint a társadalomba való visszaintegrálásukat segíti. Felépült személyek bevonásával aktívan részt vesz a megelőzésben is, rendszeres programokat szervez gyermekotthonokban. A munka sok, de rajtuk kívül csak egy szervezet szakosodott még erre a problémára, az Esélyt a családoknak 2015.

A prostituálttá tett, majd családjukból kiemelt gyerekek súlyosan traumatizáltak, többnyire drogproblémákkal és súlyos pszichés zavarokkal küzdenek – akárcsak felnőtt sorstársaik –, ezért komoly segítségre van szükségük. Jellemző rájuk, hogy 12 éves koruk előtt fizikai vagy szexuális bántalmazástól szenvedtek saját családjukon belül.

„Nekem az a benyomásom, hogy amikor a hozzátartozók ezeket a gyerekeket úgymond betörik, megerőszakolják, akkor azt még azelőtt teszik meg, mielőtt elkezdődne a tiné-dzser lázadó kor, hogy idejekorán megtörjék az ellenállásukat. Így válnak áldozattá egy életre, akiket mindenki kihasznál. Azt is elérik ezzel, hogy a kiskorú számára a szexualitás az erőszakkal, kényszerrel függjön össze, és ne érzelmi kötődéssel. Ezek a tinik így nőnek fel, és így is maradnak, ha nincs valaki, aki segítsen nekik” – hangsúlyozta De Coll Ágnes, aki szerint ezért is vigyázni kell az „önkéntes prostituált” kifejezéssel, hiszen nincs olyan közöttük, aki ne szokott volna hozzá gyerekkora óta a fizikai vagy szexuális bántalmazáshoz – legtöbbjüknek ez természetes, nincs is tisztában azzal, hogy bűncselekményt követnek el vele szemben.

A kerekasztal-beszélgetésen az is elhangzott, hogy prostitúció szempontjából Magyarország sajnos máig az egyik legfőbb küldő ország a térségben. Utassy Sándor rendőr őrnagy beszámolója szerint Nyugat-Európában a harmadik legjelentősebb csoportot ma is a magyarok alkotják a prostituáltak között, a bolgárok és a románok után. A szakértők szerint a jelenséget legkevésbé jogi szabályozással, sokkal inkább a kereslet okainak felszámolásával lehetne visszaszorítani.

Olvasson tovább: