Kereső toggle

Merre tovább, Románia?

Politikai forgatókönyvek az elnökválasztás előtt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Klaus Iohannis vezeti a különböző közvélemény-kutatásokat, ugyanakkor várhatóan szükség lesz egy második fordulóra a romániai elnökválasztáson. Vajon lesz-e valakinek esélye legyőzni az Orbán Viktorétól merőben különböző politikát folytató Iohannist, és ez milyen hatással lenne a szomszédi kapcsolatokra, illetve Kelet–Közép-Európa jövőjére?

Románia félprezidenciális berendezkedésű ország. Magyarországgal ellentétben tehát az államfőnek jóval nagyobb szerep jut, de nem annyi, mint például az Egyesült Államok elnökének. Emiatt sokkal nagyobb az instabilitás is: a mindenkori államfő és a miniszterelnök időről időre erőpróbát tart, ebből rendszerint előbbi jön ki győztesen, de abban mindenki megegyezik, hogy az állampolgárok a vesztesek.

Az alaptörvény módosítása még várat magára, az állam- és kormányfő jogköreinek homályos megfogalmazása az egyik oka annak, hogy a rendszerváltás utáni Romániában mindössze két kormányfőnek sikerült kitölteni mandátumát.

A szász származású Klaus Iohannis idén tölti be hatvanadik életévét. Elnöki mandátumának megítélése nem egyértelmű a romániaiak körében. Támogatói a korrupcióellenes harc egyik vezéreként tekintenek rá, bírálói pedig azt kérik számon rajta, hogy az alkotmányt áthágva beleszól a kormányzásba, és egy olyan korrupcióellenes ügyészséget támogat, amelyet a mélyállam használ politikai leszámolásokra. Magát Iohannist is azzal vádolják, hogy a titkosszolgálatok irányítása alatt áll.

A romániai magyar kisebbségnek egy sajátságos panasza van: holott 2014-ben egy emberként szavaztak a Nemzeti Liberális Párt színeiben induló jelöltre, főleg szász származása miatt, Iohannis sem a kampányában, sem az azt követő öt évben nem tett semmilyen gesztust a magyarok felé, sőt, a magyar fél sérelmeit nem létezőnek, az etnikai kérdést megoldottnak tekinti. Több ízben is azt nyilatkozta, hogy Románia mintaállam a kisebbségi ügyek rendezésében.

Hiába a kritikák sokasága, Klaus Iohannis nemzetközi megítélése inkább hazai támogatóinak véleményén alapszik. Számos elismerést, díjat vehetett át nyugati vezetőktől. Jean-Claude Juncker, az Európai

Bizottság korábbi elnöke egyenesen barátjának nevezte. Macronnal és Merkellel is jó kapcsolatot ápol, utóbbival anyanyelvén, németül tárgyal. A nyugati államok vezetőinek szemében a román államfő Orbán Viktor ellentéte: kiszámítható, lojális és egyben liberális. Iohannisban a NATO és az Egyesült Államok annak az országnak a vezetőjét látja, aki a régióban egyedüli módon évek óta a GDP 2 százalékát hadügyre költi. Ez mind a NATO, mind pedig Románia számára stratégiai fontosságú.

A november 10-ei, illetve – amennyiben nem kapja meg a győztes az 50 százalékot – a november 24-ei választási fordulókon Iohannisnak három esélyes kihívója lesz. A nemrég megbuktatott Viorica Dăncilă kormányfő, aki az izraeli román nagykövetség Jeruzsálembe költöztetésének bejelentésével irányította magára a figyelmet; a momentumos Fekete-Győr András által támogatott Dan Barna, a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) elnöke, valamint a kommunista filmiparból ismert Mircea Diaconu színész, korábbi EP-képviselő. A különböző hátterű közvélemény-kutatások eredményei eltérnek abban, hogy melyikük ér oda a második helyre, az azonban biztosnak látszik, hogy szoros lesz a küzdelem a három jelölt között. 

Iohannis első számú kritikusa és kihívója Románia első női miniszterelnöke, Viorica Dăncilă. Az általa vezetett szociáldemokrata kabinetet a múlt hónapban, másfél év kormányzás után buktatták meg. Már a jelölését is úgy értékelték az elemzők, hogy ezzel pártja, a PSD gyakorlatilag lemondott az államfői tisztségről. Ahhoz, hogy megértsük, miért lett közmegvetés tárgya a miniszterelnök, vissza kell mennünk a 2016-os parlamenti választásokig, amelyen 46 százalékkal diadalmaskodott a PSD. A párt vezetőjeként Liviu Dragneát illette volna meg a kormányalakítási jog, ám a román törvények szerint büntetőeljárás alatt álló személy nem lehet miniszterelnök. Dragnea azonban ragaszkodott a hatalomhoz, a pártelnöki posztról nem mondott le, és jogot formált a miniszterelnök személyének a kiválasztására is.

Ez pedig tragikomikus jeleneteket eredményezett: előbb kormányfői pozícióhoz segítette Sorin Grindeanut, majd alig fél év elteltével megbuktatta, pártját arra utasítva, hogy bizalmatlansági indítványt nyújtsanak be saját miniszterelnökük ellen. Hivatalosan azért, mert nem tartotta a kormányprogram ütemtervét, nem hivatalosan és valójában pedig azért, mert önállósodni akart, szabadulni a pártvezér árnyékából. Dăncilă előtt még egy miniszterelnököt „elfogyasztott” a pártvezér: Mihai Tudosenak is alig jutott több egy fél évnél. Neki – magyar szempontból legalábbis – legemlékezetesebb és egyben leghirhedtebb megnyilvánulása az volt, amikor kijelentette: a székely zászlót kitűző politikusokat ő legszívesebben felakasztaná a zászlók mellé. Tudose után következett Viorica Dăncilă a kormány élén. Gyakorlatilag az ismeretlenségből lett Románia történetének első női kormányfője, úgy, hogy mindenki tudta: Dragneával jó kapcsolatot ápol, korábban is juttatta már funkcióba. 

Kormányzásának első időszakában pedig Dragnea utasítására számos, nemzetközi bírálatot is kiváltó intézkedést hozott: a büntető törvénykönyvet sürgősségi kormányrendelettel módosította – a szociáldemokrata párt bírálói szerint a cél Dragnea megmentése volt a börtöntől, ezt azonban nem sikerült elérniük. A 2019-es EP-választás másnapján az ország és a miniszterelnök is megszabadult Dragneától: a PSD vezérét három és fél év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a legfelsőbb bíróság hivatali hatalommal való visszaélésért.

Dăncilă számára a tét tehát az, hogy bejusson a második fordulóba, ott viszont nagy valószínűséggel nem jut több neki a „tisztes helytállásnál”. Ha meg is nyerné a választást, kérdés, hogy ismét elővenné-e a nagykövetség Jeruzsálembe való költöztetésének kérdését, tekintve, hogy ez valójában Dragnea döntése volt, aki jó kapcsolatot ápolt különböző izraeli szereplőkkel, a The Jerusalem Post szerint magával Benjamin Netanjahuval is, és tanácsadóként is három izraelit alkalmazott. Dragnea elítélése után viszont a pártelnöki széket megöröklő Dăncilă felbontotta az eredetileg az államfőválasztási kampányt is magába foglaló tanácsadói szerződést az izraeliekkel. A szociáldemokrata államelnökjelölt vonatkozásában még egy izraeli szál mindenképpen van: Netanjahu orvosát, a romániai születésű Herman Cví Berkovicsot személyes tanácsadójának nevezte ki – igaz, Dragnea börtönbüntetése előtt.

Iohannis jobboldali kihívójának, Dan Barnának a pártja az Emmanuel Macron-féle Renew Europe pártcsalád tagja, ehhez tartozik a Momentum Mozgalom is, ezért vett részt Fekete-Győr András Kolozsváron az USR pártrendezvényén. A Momentum vezetője szerint „együtt kell küzdenünk az orosz fenyegetéssel itt Közép-Európában, és együtt kell küzdenünk itthon és Brüsszelben egy erősebb, egy egységesebb és egy emberibb Európáért”. A romániai magyar érdekképviselet erről más véleménnyel van, Barnát az RMDSZ azzal vádolja, hogy csak a magyarok szavazatai kellenek neki, a problémáikat Iohannishoz hasonlóan letagadja és nem vállalja fel.

Nemzetközi kapcsolatok vonatkozásában azért is érdekes Barna helyzete, mert Iohannis mellett pártja volt az egyik legfőbb támogatója az időközben az Európai Ügyészség élére kinevezett Laura Codruța Kövesinek. A romániai korrupcióellenes harccal hírnevet szerző ügyész mellett Barna nemzetközi megítélését hazai–brüszszeli szövetségese is segíti. A Renew Europe pártcsalád elnöke az a Dacian Cioloș, aki 2018-ig európai mezőgazdasági biztos volt. Majd Iohannis felkérésére, egy évre technokrata kormányt alakított Romániában. Cioloș azóta a politikában is szerepet vállal, pártot alapított, az USR-vel a 2020-as parlamenti választásokig választási szövetséget kötött. Aktívan kampányol Barna mellett, Brüsszelben az illiberalizmus ellenségeként, megbízható szövetségesként tekintenek rá.

Amennyiben a Cioloș által is támogatott Barna jutna be a második fordulóba, úgy egyfelől a baloldal jelölt nélkül maradna, de a jobboldalon is zavar keletkezne: Iohannissal lényegében mindenben hasonló állásponton vannak. Barna és a 2015-ben alapított USR számára az elnökválasztás tétje a növekedés, hogy aztán 2020-ban, vélhetően Cioloșsal az élen kormányt alakíthassanak a parlamenti választást követően.

Amennyiben bejut a második fordulóba, az elnöki mandátumot is megszerezheti: ebben éppen az általa bírált szociáldemokraták segíthetik, vagy esetleg a magyar szavazók. Mindkét tábor gyakorlatilag Iohannis ellen szavazna, és nem Dan Barnára. Emiatt pedig Iohannis elemi érdeke, hogy a bukott miniszterelnök legyen az ellenfele a második fordulóban. A nyolcvanas évek ismert filmszínésze függetlenként indul az elnökválasztáson, de két korábbi román miniszterelnök is támogatásáról biztosította. Călin Popescu-Tăriceanu jobboldali, Victor Ponta baloldali pártja egyaránt 6-6 százalékos támogatottságot tudhat a háta mögött. Mircea Diaconu viszont nem csak rájuk támaszkodik: a Viorica Dăncilăból kiábrándult szociálisták és egyáltalán a nyolcvanas évekre nosztalgiával visszatekintők juttathatják a második fordulóba. Diaconu Dăncilăhoz hasonlóan korábban Európai Parlamenti képviselő volt. Üzenetében Romániára teszi a hangsúlyt, talán az ő álláspontja áll a legközelebb Orbán Viktoréhoz.

Diaconu kapcsán még érdekesség, hogy Facebook-oldalát október 28-án mindenféle indoklás nélkül letiltotta az amerikai óriáscég. Az államfőválasztási kampány befolyásolása miatt a Diaconut támogató egyik párt beperelte a Facebookot.

Bár van olyan felmérés, amely szerint Diaconu lesz Iohannis kihívója a második fordulóban, ez meglepő fordulat lenne. November 24-én a szocialistákra számíthatna elsősorban, Dan Barna hívei várhatóan Iohannist támogatnák.

Az elnökválasztáson indul Kelemen Hunor, a legnagyobb romániai magyar érdekvédelmi szervezet, az RMDSZ elnöke is. Kelemen harmadszor indul az államfőválasztáson, mostani üzenetéből látványosan hiányoznak a magyaros témák, ehelyett a környezetvédelemre, oktatásra teszi a hangsúlyt, a fiatal korosztályt kívánja megszólítani. Mottója: Respekt mindenkinek! Ezzel pedig a magyar–román viszony rendezésének fontosságát hangsúlyozza: „Meg kell próbáljunk egymáshoz nagyobb tisztelettel, nagyobb nyitottsággal, nagyobb megértéssel közeledni. A jó szándékot kell feltételezni a másikról, nem azt, hogy rosszat akar tenni nekem, vagy az én közösségemnek. A románoknak is meg kell győzniük bennünket, hogy nem akarnak asszimilálni minket, és nekünk is meg kell győznünk őket, hogy nem akarunk elvenni tőlük semmit. Nem egy egyszerű mutatvány, de dolgozunk rajta, hátha sikerülni fog” – nyilatkozta a sajtónak egy marosvásárhelyi kampányrendezvényen.

Felmérések szerint az RMDSZ elnöke 3-5 százalék körüli szavazatot kaphat, tehát bár a román politikusok szerint az etnikai szavazáson túl kell lépni, ezt csakis úgy tudják elképzelni, hogy a magyar fél nem szavaz a saját jelöltjére, viszont a román választópolgárok még mindig idegenkednek és félnek a magyar jelöltektől.

Olvasson tovább: