Kereső toggle

Egy elfeledett nép Erdélyben

A szászok nyomában Királyföldön

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Királyföldön, az Olt folyó völgyében mára csak az egykori erődtemplomok és a városok utánozhatatlan hangulata utal arra, hogy a vidéket egykor szászok lakták. Az egykori német ajkú telepesek leszármazottait kerestük Erdélyben.

Különös vidék a Királyföld: sok száz kilométert autózhatunk a szászok vidékén, miközben az általuk alapított falvakban már nem szászok élnek.

A magyar királyok által betelepített német ajkú népcsoport közel nyolcszáz éven át élt együtt a magyarokkal, románokkal, néha háborúban, de többnyire békében. Sorsuk a Trianon óta eltelt száz évben azonban óriásit változott, szinte eltűntek, megszűntek létezni. A falvakba beköltöző románság nem őrzi a szászok hagyományait, épületeiket és kultúrájukat is lassan elkoptatja az idő.

A szász vidék jellegzetes épületei az erődtemplomok, amelyek építését még a Szentföldről elűzött német lovagrend kezdte meg, és az évszázadok során közel háromszázat emeltek a szász településeken. Az erődített templomok a falvak lakóit óvták a betörő ellenségtől, és ide hordták az értékeiket és az élelmiszert is – innen származik a „szalonna torony” elnevezés is. Mára az erődtemplomok mintegy fele elpusztult, és a meglevők is üresen kongnak, mementóként hirdetve: a modern kor kihívásai nem kívülről fosztották ki a szászokat, hanem belülről.

II. Géza és II. András telepítette be a szászokat a 12-13. században a sűrűn lakott nyugatról, és velük a kézművesség és a fejlett ipari kultúra alapjait. A szászok néhány évszázad alatt átformálták a nekik adott országrészt, és szinte nyugati városokat telepítettek Erdély közepére, amit azért neveznek Királyföldnek, mert a szászok földjüket és kiváltságaikat a királytól kapták, és mindvégig csak neki tartoztak elszámolással.

A szászok összetartó közösséget hoztak létre, ellenállva az asszimilációnak. Csak a kommunizmus és a „Kárpátok géniusza” tudott kifogni rajtuk, aki olyan rendszert hozott létre Romániában, amelyből önként menekültek el.

Ceaușescu 1978 és 1989 között mintegy 130 000 szász nemzetiségű román állampolgárt adott el – szó szerint – Nyugat-Németországba. Közülük sokan úgy érezték, börtönből szabadultak, így sohasem akartak visszatérni a szülőföldjükre. A diktatórikus rendszer bukása után a megmaradt szászok is egyre kevésbé találták a helyüket Erdélyben, újabb tömegek költöztek el nyugatra, így az egykor virágzó közösségek kiüresedtek, a híres templomok omladoznak. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint csupán 14 000 szász maradt Romániában.

A szász vidék gyönyörű, de ha az olvasó egy igazi szépségre akar rátalálni, Berethalom legyen a cél. A település festői szépségű, a hangulata nemcsak idézi, hanem őrzi is a szász települések egykor élettel teli világát. A falu fölé magasodik az UNESCO által a világörökség részévé nyilvánított templomerőd, amely a 15. században épült. A templom azonban nemcsak monumentális megjelenésével, hanem egyik toronyszobája révén is elhíresült. Az alig börtöncellányi kamra ugyanis valóban cellaként funkcionált, de nem a köztörvényes bűnözőknek, hanem azon házaspároknak, akiknek a kapcsolata megromlott, és a válás eretnek gondolatával fertőződtek meg. Hat héten át tartották itt őket, hogy helyreálljon a kapcsolatuk, és letegyenek a válásról. A kamrában egyetlen evőeszköz volt, egyetlen tányér és egyetlen keskeny ágy, így szinte egymásra utalták a válni akaró házastársakat. A ma rémálomnak tartott „házasbörtön” a feljegyzések szerint működött: az egykori evangélikus püspöki székhelyen abban az időben csak egy elválást jegyeztek fel. 

Egy szász a fiókból

Talán a sors fintora, hogy ma egy szász származású ember készül immár második államelnöki megmérettetésére Romániában. Klaus Johannis – aki Nagyszeben polgármestereként kezdte politikai pályafutását – bár büszke a származására, rendre hangoztatja, hogy jó románként vezeti és képviseli az országot, ahol minden kisebbségnek van lehetősége az érvényesülésre. Választási programjában a szász politikus hadat üzent a román politizálást jellemző balkanizmusnak, és amint az elemzők értékelték, „jó szász gazdamentalitásról” tett tanúbizonyságot. Ahogyan egy román lap vezércikke fogalmazott még első elnöki jelölése kapcsán: „előkotortunk egy szászt a fiók mélyéről”, aki mint utóbb kiderült, megtette a dolgát, és a ciklus végére egyenesbe hozta a román belpolitikát, legalábbis a nyugati elvárások szintjén. A korrupcióban tobzódó politikai elitben szinte ő az egyetlen hiteles politikus – november végén akár az első fordulóban megnyerheti a választást.
Sikereiben egy másik nagyszebeni polgár, Laura Codruta Kövesi is tevékenyen részt vett. Őt nyugaton a romániai korrupcióellenes harc hőseként tartják számon, és a nemsokára felálló Európai Ügyészség első vezetője lesz. Az intézmény, melynek feladata az uniós forrásokkal való visszaélések és tagállami határokon átívelő pénzügyi csalások feltárása lesz, Kövesi révén olyan vezetőt kap, akinek teljesítményét egyöntetű nemzetközi elismerés övezi. Apja révén – aki az egyik szász város, Medgyes ügyészségét vezette harminc éven át – kiváló kapcsolatokat ápol a szászokkal és a Nemzeti Liberális Párt vezetőivel, így Johannis polgármesterrel is, akinek német politikai kapcsolatai igen sokat nyomtak a latba már korábban is.

Olvasson tovább: