Kereső toggle

Bagolyvadászat őzegerekre

Avagy hányféleképpen értelmezhetjük az evolúciót?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Elfogadjuk vagy nem, az evolúció ma már egy olyan vezéreszme, amelyet mélyen bebetonoztak a modern ember gondolkozásába az elmúlt másfélszáz évben. Amerikai tudósok egy csoportja a híres-hírhedt „bibliaövezetben” olyan kísérletbe kezdett, amely az  evolúciós folyamatokat a gének szintjén igyekszik bizonyítani.

 

Február elején jelent meg a rangos Science című folyóiratban egy tanulmány, amelyet a kutatásról szóló híradások az evolúció újabb bizonyítékaként értelmeztek (címe: Egy mutáció túléléssel való összefüggése a vadon élő egerekben). A kísérletet Amerikában őshonos őzegerekkel végezték Nebraska államban. A tudósok alkalmas földterületeket elkerítettek, majd ezeket a rágcsálók természetes földi ellenségeitől (csörgőkígyók, rókák) megtisztították. Így kizárólag a fentről támadó madarak, elsősorban baglyok tizedelhették az egérállományt. Nagyjából egy évig figyelték meg az egérpopulációkat, miközben rendszeresen vizsgálták a területeken megmaradt rágcsálók létszámát. Az egerek között világosabb és sötétebb szőrzetűek is előfordultak, és ugyanígy a bekerített földterületek között is volt egyaránt sötét és világos árnyalatú.

A természetes egérszelekció

Mivel a világos területeken a világos, míg a sötétebb földeken a sötét színű egerek tudtak hatékonyabban elrejtőzni a baglyok elől, fokozatosan megnőtt a talajnak megfelelő színű állatok aránya a populációban – míg végül mindegyikük a ragadozók áldozatává vált. Ez a jelenség a Charles Darwin által részletesen leírt természetes szelekció mechanizmusának egy példája, mely szerint a kihívásokhoz jobban alkalmazkodó egyedek a „rátermettebbek”, így ezek aránya megnövekszik a populációban (esetünkben ezek a jobb rejtőzködő képességgel bíró állatok). E folyamat oda vezet, hogy végül megváltozik a faj egy adott tulajdonsága a környezethez való alkalmazkodás miatt.

A tanulmány szerzői a korábbi ismeretekhez annyi újdonságot tettek hozzá, hogy a természetes szelekció mechanizmusát nemcsak a „mérhető” tulajdonság (a szőrszín), hanem a gének szintjén is vizsgálták. Mindezt oly módon tették, hogy az egerek szőrének festékanyagáért felelős gén mutációjának előfordulási arányát rendszeresen mérték az egyes egérpopulációkban. A világos színt eredményező módosult gén gyakorisága a szelekció miatt fokozatosan megváltozott: a sötét földeken ritkábbá, a világos földeken gyakoribbá vált. Ez azért érdekes, mert mutatja, hogyan változik meg fokozatosan az egész faj génállománya a természetes kiválasztás révén. A kísérletben tehát végeredményben a természetes szelekció genetikai és molekuláris hátterét mutatták be.

A kutatás fogadtatása

A tudósoknak egyébként egyaránt nehéz volt találniuk a kívánalmaknak megfelelő földterületet és bérbe adó gazdát, hiszen az Egyesült Államoknak ezen vidékén az evolúció szitokszónak számít: a lakosság egyharmada nem hisz a létezésében. Így a kutatók nem ejthették ki a szájukon ezt a szót, csak körülírták a kutatás célját, és pusztán a természetes szelekcióra utaltak. Mindezt egy olyan ország kellős közepén, ahol az elmúlt évtizedekben sok vita zajlott az evolúció és a teremtési elméletek között különböző szinten, amelyek végeredményben az evolúció győzelmével zárultak: hiszen továbbra is csak ezt fogadják el tudományos elméletnek, csak ezt lehet tanítani az állami középiskolákban és egyetemeken. Így nem csoda, hogy már-már gúnyba hajló módon közlik a kutatásról szóló híradások e farmerek evolúcióellenes magatartását.

Mindez tehát rámutat arra a jelenségre, amely az evolúció körül kialakult és lassan állandósulni látszik. A bibliai – vagy akár más vallási alapú – teremtési elméletben hívők a nebraskai gazdákhoz hasonlóan gyakran tagadják ennek létét, és elutasítanak mindent, ami az evolúcióval kapcsolatos, mert számukra ez az istentagadással egyenlő. Eközben a tudományos világnézettel bíró más emberek ostobának nevezik őket, mivel a „nyilvánvaló” tényeket – értik ez alatt az evolúció bizonyítékait – tagadják vallási alapon, ezért ellenfeleiket bigottnak, haladás- és tudományellenesnek bélyegzik. (Megjegyzendő, hogy e két szélső álláspont mellett több köztes megoldás is létezik, mint például a teista evolúció filozófiája, ám ezek csak több kompromisszum árán működőképesek.) Az evolúció szó különböző értelmezéseit sok esetben egyik oldal sem veszi figyelembe, és emiatt akaratlanul is csúsztatások jellemzik az ilyenfajta ütköztetéseket. Hogy tisztábban lássunk, vizsgáljuk meg, hányféle módon lehet értelmezni az evolúció szót a tudományos szóhasználatban!

Többféle evolúció

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: