Kereső toggle

Nettó emberkísérlet

Megszülettek az első génmódosított babák

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A tudományos világban megegyezés van arról, hogy génmódosítási eljárást nem hajtanak végre olyan embriókon, amelyekből megszületendő csecsemők fejlődnek ki. Ezt a rubikont lépte át az a kínai tudós, aki génszerkesztett babák világra jöttét jelentette be.

„Sírva jött a világra néhány hete, egészségesen, mint más babák” – fogalmazott büszkén a YouTubeon megjelent videójában Ho Csian-kuj, aki – állítása szerint – a világon első ízben hajtott végre olyan génmódosítást, amelyek nyomán a megszületett csecsemők ellenállóak egy bizonyos betegséggel, jelen esetben a HIV-fertőzéssel szemben. A kéthónapos ikreket Lulunak és Nanának hívják, és szüleik azért vállalkoztak a tudományosan nem bevett eljárásra, mert az apa HIV-fertőzött – így akarták elkerülni, hogy a gyerekek is fertőzötté váljanak.   

A sencseni tudós – állítása szerint – ennek érdekében a megtermékenyített petesejteken génszerkesztést hajtott végre a CRISPR/Cas9 elnevezésű „molekuláris olló” segítségével. A Déli Tudományos és Műszaki Egyetem kutatója elmondta, hogy a génszerkesztés sikeres volt, „egyetlen gént változtattak meg, a CCR5-öt, amelyet eltávolított a HIV-fertőzés megelőzése érdekében”.

A bejelentés botrányt okozott a tudományos világban. „Az emberekkel végzett kísérletezés „őrültség”, aminek súlyos következményei lehetnek” – fogalmazott az a nyílt levél, amelyet különböző kínai egyetemeken és intézetekben dolgozó több mint 120 kínai tudós és a Kínai Tudományos Akadémia tagjai is aláírtak. A tudósok arra figyelmeztettek, hogy a beavatkozás „visszafordíthatatlan átalakulást idéz elő az emberi genetikai anyagban, és ez elkerülhetetlenül belekeveredik az emberi génállományba”. A kínai tudósok Ho kutatásainak átfogó vizsgálatát sürgették: "Pandóra szelencéje feltárult, de talán van esélyünk arra, hogy bezárjuk, mielőtt orvosolhatatlanná válik".

A kínai egészségügyi és orvosetikai hatóságok vizsgálatot indítottak az ügyben, bár időközben Ho Csian-kuj „eltűnt”, legalábbis senki nem tudja, pontosan hol tartózkodik. Az üggyel már az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is foglalkozik  „A génszerkesztésnek nem szándékos következményei lehetnek, ismeretlen vizekre jutottunk, és ezt komolyan kell venni” – mondta Tedros Adhanom Ghebreyesus, a szervezet igazgatója. A szakértő hozzátette, a szervezet szakértői csoportot hoz létre, és a tagországokkal együttműködve a probléma etikai, biztonsági és társadalmi kérdéseit egyaránt alaposan megvizsgálják.

Meghekkelt GPS

Falus András, a Semmelweis Egyetem Genetikai Sejt- és Immunbiológiai Intézetének igazgatója a Heteknek úgy fogalmazott, hogy szakmailag ugyan „komolyan lehet venni” a kínai tudós bejelentését, etikai szempontból azonban nem másról van szó, mint emberkísérletről.

Ami a szakmai részt illeti, a professzor elmondta: a kínai tudós által alkalmazott CRISPR/Cas9 nevű módszer lényegében egy programozható molekuláris olló, amelynek segítségével tetszőleges szakaszokat lehet kivágni a DNS-ből és azok helyére más DNS-szakaszokat lehet beilleszteni. Ezzel az eljárással jelen esetben a CCR5R nevű gént módosították: ez egy sejtfelszíni receptor génje, ami egy olyan vegyület termeléséért felelős, amely a HIV vírust „odavezeti” az immunsejtekhez (ennek nyomán pedig súlyosan legyengül a szervezet immunrendszere). Vagyis lényegében a vírus „GPS-rendszerét” „hekkelték” meg.  

„Ez a genetikai olló jelenleg a legjobb génmódosítási eljárás, kifejlesztői alighanem Nobel-díjat fognak érte kapni. Ugyanakkor bármennyire is forradalmi felfedezésről van szó, még mindig jelentős az úgynevezett „off target”, vagyis a mellélövés aránya. Kis túlzással a fél tudományos világ azon dolgozik, hogy az eljárást pontosítsa, hiszen senki nem tudja, hogy ezeknek a mellélövéseknek mi lehet a következménye” – magyarázta Falus András, megjegyezve, hogy a kínai eredmények ismertetése alapján úgy tűnik, hogy az ikrek esetében is volt némi hiba, hiszen az egyik kislányban mindkét kromoszómán sikerült a gént kiiktatni, a másik kislánynál csak az egyiken.

A veszélyt pontosan az jelenti, hogy nem tudni, hogy „a génolló hegye hova ért el”, vagyis a génmodósítás nem okoz-e esetleg 5, 10 vagy akár 50 év múlva valamilyen rendellenességet vagy betegséget az ikreknél.  Erre alapul a legjelentősebb bioetikai kifogás is. „A fejlett világban van egy konszenzus azzal kapcsolatban, hogy emberkísérleteket nem végzünk. Vagyis abortumokból vagy lombikbébi eljárásból visszamaradt embriókon bizonyos országokban lehet ugyan tudományos kutatásokat végezni, így génszerkesztési eljárásokat is, ám ezeket az embriókat tilos beültetni, meg kell őket semmisíteni. Aki ezt nem teszi meg, bűncselekményt követ el” – magyarázta a professzor.

A génszerkesztési eljárást az ilyen, ivarsejteken és embriókon végzett alapkutatások mellett egyébként szervi betegségek kezelésére is alkalmazhatónak vélik a tudósok, ezzel kapcsolatban is folynak kutatások. A harmadik – elviekben tiltott – alkalmazás pedig éppen az, amit most látunk: születendő gyermekek „tervezése”, akár azzal a céllal, hogy egyes betegségekkel szemben rezisztensek legyenek, akár  abból a megfontolásból, hogy bizonyos tulajdonságokkal rendelkezzenek (magasabbak legyenek, erősebb legyen a csontozatuk, vagy kék a szemük színe, stb.). Kérdés, hogy amennyiben a „génolló” minimális kockázattal lesz alkalmazható a jövőben, vagyis a veszélyesség mint kifogás már nem merül fel olyan élesen, akkor milyen etikai megfontolások alakíthatják majd a szabályozást.

Falus professzor szerint a meglévő betegségek gyógyítása tekintetében aligha merülhet fel etikai kifogás, ha a módszer minimális mellékhatással lesz alkalmazható. Ami pedig a „dizájner babákat” illeti, szerinte aligha juthatunk el odáig, hogy előre megtervezzük születendő gyermekünk fizikai vagy lelki tulajdonságait. „Azt ugyanis, hogy valaki mondjuk milyen magas lesz, számtalan gén határozza meg, sőt, közrejátszanak epigenetikai tényezők is, mint a környezeti hatások, a táplálkozás vagy édesanyánk egészségi állapota a várandósság idején. A pszichikai, jellembeli tulajdonságok – mint a stressztűrő képesség vagy mondjuk a becsületesség – esetén még bonyolultabb kérdés, hogy miként is kellene befolyásolnunk a 15 milliárd idegsejtből álló központi idegrendszer működését, ráadásul a környezeti hatások itt mégerősebbek” – fejtette ki a genetikus.

Ugyanakkor az tudományos szempontból reális jövőkép, hogy bizonyos betegségek – például a tüdőrák, az Alzheimer-kór vagy különféle autoimmun rendellenességek – rizikófaktorát már magzati korban ki lehet majd iktatni a gének szintjén. Ez azonban várhatóan nem jelent majd 100 százalékos védelmet – éppen a környezeti hatások jelentősége miatt. Másrészt a professzor szerint ennél is nagyobb veszély, hogy az úgynevezett csírasejteken (spermium, petesejt és néhány napos embrió) végzett beavatkozás öröklődni fog. „Ezzel pedig megnyílik az út az emberi faj szétválásához: a betegségekkel szemben védett emberek úgymond felsőbbrendűvé válnak majd azokhoz képest, akik anyagi, társadalmi vagy egyéb más okokból nem rendelkeznek ilyen genetikai védettséggel. Ennek a hatását pedig aligha tudjuk ma reálisan felmérni” – fogalmazott Falus András.  
 

Olvasson tovább: