Kereső toggle

Nagy román történelemóra

Tabukat dönget a professzor

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Romániára nem a magyarok jelentenek veszélyt, hanem azok a politikusok, akik az ország modernizációját és decentralizációját mind a mai napig elodázzák – mindezt nem egy magyar politikus, hanem egy román sztártörténész állítja.

 

Nagy készülődés előzte meg december 1-ét Romániában. Az Erdély és a Regát egyesülését kimondó gyulafehérvári nyilatkozat századik évfordulója egy sor úgynevezett centenáriumi esemény megszervezését, illetve számtalan könyv megjelenését hozta magával. Lucian Boia sztártörténész 2017-ben kiadott Az 1918-as Nagy Egyesülés című kötete magyarul is megjelent a Koinónia kiadó jóvoltából. Ebben a nemzetek, határok és kisebbségek témakörével foglalkozik. Az etnikai arányok tényszerű ismertetését követően a magyar történelemszemlélet elfogadása mellett is felszólal, hiszen – míg a magyarországi vagy a határon túli magyaroknak ez evidencia – a román társadalom nagy részéből mindmáig ellenkezést és heves tiltakozást vált ki a gondolat, hogy Erdély valaha is Magyarországé volt.

Ennek az ellenkezésnek és fanatizmusnak az okaira tér ki legújabb – egyelőre csak románul megjelent – kötetében a szerző (De la Dacia antica la Marea Unire, de la Marea Unire la Romania de azi -  Az ókori Dáciától a Nagy Egyesülésig, a Nagy Egyesüléstől napjaink Romániájáig). Rögtön az ókori Dáciával kezdi, hogy az alapoknál rombolja le a többnyire a 19. században keletkezett és a kommunizmusban megerősített nemzeti mítoszokat. Boia határozottan cáfolja Ceaușescuék egyik alapeszméjét, mely szerint a románok egyek és ugyanazok lennének a dák néppel. A történész azt is megkérdőjelezi, hogy a dák nép egységes lett volna. Mint írja, semmilyen tárgyi bizonyíték nincs arra – ami ennek ellenére a területi követelések alapjául szolgáló ideológia egyik érve volt –, hogy a dákok egy, a Tisza és a Prut között fekvő nemzetállammal rendelkeztek volna. Boia szerint a régészeti leletek nem alkalmasak arra sem, hogy bizonyítsák: a mai Románia területén élő dák törzsek egyazon nyelvet beszélték. Annak, hogy ezt mégis megcáfolhatatlan tényként kezeli számos román történész, szerinte az a magyarázata, hogy mindazon elméleteket, amelyek nem támasztották alá, vagy esetleg kétségessé tették a dák-római folytonosságot, és így a románság „ősi jogát” Erdélyhez, zsigerből elutasították, vagy szándékosan figyelmen kívül hagyták.

 

Ki volt itt előbb?

 

A román történészprofesszor sem kerüli el a „Ki volt itt előbb?” kérdést, de nem ad egyértelmű választ, hanem ismerteti mind a dák-római folytonosság-, mind pedig a Balkánról való bevándorlás elméletét. Megjegyzi, a bevándorlás-elmélet kidolgozóit magabiztosságukban segítette, hogy a „sötét középkorból” egyáltalán nincs írott forrás arra vonatkozóan, hogy románok éltek volna a kérdéses területeken. Az általa bírált román történészekkel ellentétben Boia nem zárja ki a balkáni szálat, és a szláv hatást sem a román nép kialakulásában.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható. Keresse az újságárusoknál vagy rendelje meg online a https://digitalstand.hu/hetek felületen.

Olvasson tovább: