Kereső toggle

Különös forradalom Japánban

Társadalmi változások hozhatják el a robotok korát

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Japán a negyedik ipari forradalom kapujában áll, és kész bevezetni a világot ebbe az új korba” – írja terjedelmes elemzésében a Newsweek. Ennél is érdekesebb, hogy mindennek hátterében egy egyre individualistább társadalom trendjei jelentik a mozgatórugót.

A tekintélyes amerikai hetilap egyik legutóbbi számában egész cikksorozatot szentelt Japán technológiai előretörésének, amelyben hangsúlyozza: a küszöbön álló újabb ipari fejlődés forradalmasítani fogja a társadalmakat, az ipart és az üzleti világot is. A világ „egy új korszak hajnalának” tanúja, ezt a korszakot pedig egy újabb ipari-technológiai forradalom vezeti be, amelynek neve „Industry 4.0”. „Mindenki arról beszél, hogy az Industry 4.0 már ott van a horizonton és minden bizonnyal eget rengető változásokat hoz majd magával. Erősnek kell bizonyulnunk, és fel kell készítenünk magunkat arra, hogy ezek a változások az iparágakat is felrázzák majd” – fejti ki Keita Horiba, a világszerte ismert tech-cég, a Sanyo vezetője. „Mindazonáltal a valóság az, hogy mi már több mint 30 éve készülünk erre” – teszi hozzá. Horibának igaza van, az Eurostat 2015-ös adatai alapján például az Egyesült Államok és Kína után Japán költi a legtöbbet büdzséjéből kutatásra és fejlesztésre, éves jövedelme százalékos arányában pedig csak Dél-Korea áll előtte ebben a rangsorban.

Japán technológiai előretörését a második világháborút követő tudatos gazdasági döntések alapozták meg, ekkor fókuszált rá a szigetország az autóiparra és az elektrotechnikára. Az irány a ’70-es, ’80-as évekre fizetődött ki, az országot ekkortól tartják számon – a kétezres évek kríziseivel együtt is – a világ legerősebb gazdaságai között. A történet az ipari forradalom egy újabb, „negyedik” állomásával azonban – úgy tűnik – csak most pöröghet fel igazán. „A negyedik ipari forradalom a robot- és egyéb más, úgynevezett hardware-technikákat jelenti elsősorban. Ezen a területen pedig Japán immár vezető nagyhatalom” – mondja Takahiro Hachigo, a Honda Motor vezérigazgatója. A kérdés azonban az, hogy mi fogja eredményezni a japán high-tech cégek által legyártott robotok iránti fogyasztói kereslet növekedését? A válasz igencsak meglepőnek tűnik, ám előtte érdemes vetni egy pillantást a japán társadalom trendjeire.

Cölibátus szindróma

Japán a világ egyik legjelentősebb „halásznemzete”, a világ egyik legnagyobb kiterjedésű tengeri halászterületével. Összehasonlításként: a japán halászok évente nagyobb mennyiségű halat fognak ki, mint az orosz és a brit halászok együttvéve. Ennek ellenére a halászat mára inkább az ázsiai szigetország múló világának még megmaradt jelképeként hathat a társadalom modern változásainak fényében. Az ország mintegy 75 százaléka erdő fedte hegyekből áll, így nem csoda, hogy Japán lakosságának több mint 90 százaléka (!) városokban él. Az urbanizáció szélsőséges arányszámát ráadásul felerősítette a lakosság egyre erőteljesebbé váló öregedése is, ami az utóbbi években drámai számadatokat produkált.

A 2010-es felmérések szerint Japán volt a Föld tizedik legnépesebb országa, 128 millió lakossal, a becslések szerint ez a szám azonban nyolc év alatt már kétmillió fővel csökkenhetett. A lakosság több mint 20 százaléka 65 év feletti, ez az arány azonban három évtizeden belül megközelítheti akár a 40 százalékot is. A társadalom elöregedése miatt vidéken így egész falvak néptelenedtek el teljesen. Kifejező, hogy a születési ráta nem haladja már meg érdemben az 1,4-et sem. Összehasonlításként: a szintén öregedő Európai Unió tagállamaiban ez a számadat átlagosan 1,6.

Nagyban nehezíti Japán helyzetét, hogy a fiatalok között végzett különböző szociológiai felmérések alapján ezek az adatok akár még tovább is romolhatnak. Friss felmérések szerint például a japánok harmada egyáltalán nem látja semmi értelmét a házasságkötésnek. Korosztályokra lebontva a késői harmincasok 40 százaléka nem akar házasodni, de ugyanez az arányszám a még általában optimistábbnak számító tinédzsereknél is. Ennél is érdekesebb az úgynevezett „cölibátus szindróma” terjedése a fiatalabb nemzedékek között. Ez nemcsak a házasság, hanem egyáltalán a nemi kapcsolatok iránti teljes közömbösséget is jelenti. Beszédes, hogy a japán férfitársadalom 60 százaléka szingliként éli az életét, a 30 év alattiak (!) 33 százaléka még soha nem randizott senkivel. A 16 és 24 év közötti japán nők 45 százaléka pedig egyáltalán nem érdeklődik a szexuális kapcsolatok iránt, vagy akár kifejezetten megveti azok bármilyen formáját. Egyes szociológusok a változó gondolkodást egyrészt a sajátos japán felfogás és a kapitalista karrierizmus egyfajta keveredése következményének tartják. Amely egyebek mellett azt eredményezte, hogy 2018 elején a „túl sok” pluszmunkát már kormányzati rendelkezésekkel kellett korlátozni. Egyes kimutatások szerint a tavalyi esztendőben ugyanis a lakosság majdnem 10 százaléka dolgozott hetente 60 munkaóránál is többet. Más nézetek a felelősségkerülésnek és – egyebek mellett – a digitális kütyük által okozott figyelemelterelésnek is szerepet tulajdonítanak a társas kapcsolatok háttérbe szorulásában. Nem csoda, hogy az elmúlt hónapokban a japán kormányzat szabadidős rendezvényeket, partikat kezdett el szponzorálni annak érdekében, hogy valahogy „összehozza” a fiatalokat.

Migránsok helyett robotok

Japán hagyományosan elzárkózik az elől, hogy gazdasági-társadalmi problémáit a migráció felpörgetésével igyekezzen orvosolni. Bár a külföldiek száma az elmúlt tíz évben így is növekedett, a lakosságra vetítve egy százaléknyi (1,3 millió) külföldi munkavállalóval Japán így is messze elmarad az Egyesült Királyságtól (öt százalék) és az Egyesült Államoktól (tizenhét százalék). Nem sokat változtat a helyzeten – különösen a 2020-as tokiói olimpiára tekintettel – a most szombaton meghozott, bár egyesek szerint szimbolikus jelentőségűnek nevezhető döntés sem: eszerint a következő öt esztendőben további 300 ezer külföldi kaphat munkavállalói engedélyt.

A foglalkoztatottsági ráta évtizedes rekordokat dönt, 100 dolgozóra jelenleg 160 elérhető állás jut. A lakosság fogyása mellett az állások betöltetlenségének másik oka a fiatalok érdektelensége a hagyományos ipari munkák iránt. „Hazánk gazdasági erejének legnagyobb kockázata a munkavállalók várható hiánya a közeljövőben. Nagyon sok fiatal úgy gondolja, hogy nem akar gyári, ipari munkákat elvállalni, mert azok egyszerűen elavultak, kimentek már a divatból” – magyarázta a Newsweeknek Takahiro Koyama, a Koyama Co. Ltd. vezérigazgatója. A megoldást Takahiro és más vezetők is a robotok és más automata technikák adoptálásában látják. A japán autóiparban a robotoknak már jelenleg is kiemelkedő szerepük van. A robotizáció és digitalizáció egy új szintje lehet a mesterséges intelligencia (AI) és az úgynevezett Internet of Things (IoT) technológiák ipari alkalmazása. Az IoT technika egy globális kommunikációs- és információhálózat felállítását jelentheti, amely tárgyak és személyek kapcsolattartását, közös munkavégzését szolgálhatja a jövőben. Az ilyen és ehhez hasonló innovációk bevetésére a japán társadalom egyre nyitottabb. A gazdasági szféra munkaerőhiányán túl az öregedő társadalom például az egészségügy terén, az egyre individuálisabbá váló életvitel pedig a magánélet különböző szegmenseiben teremt igényt azokra.

A hasonló technikák kialakításában és fejlesztésében döntő szerepet játszik, hogy a japán cégek szorosan összedolgoznak egymással. „Hiszünk a közös munka és közös gondolkodás jelentőségében. Az egész rendszer fontos pontja, hogy a japán cégek együttműködnek egymással, együtt találnak ki dolgokat” – beszélt az úgynevezett „co-creation” jelentőségéről Norikazu Shigitani, a Shigiya Machinery Works igazgatója.

Olvasson tovább: