Kereső toggle

Totális népnevelés

Épül a digitális diktatúra Kínában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A kínai állam a történelem eddigi legdurvább kontrollját építi ki saját polgárai fölött a digitális csúcstechnológia eszközei révén. A lakosság jelentős része azonban nem ellenkezik, sőt: örömmel fogadják a kényelmet és a biztonságot.   

„Kedves utasaink! A jegy nélkül utazó, rendetlenül viselkedő vagy nyilvános helyen dohányzó utasaink a szabályok értelmében büntetésre számíthatnak, viselkedésüket pedig rögzítjük személyes kreditrendszerükben. Annak érdekében, hogy elkerüljék a negatív minősítést, kérjük, kövessék a hatályos szabályokat a vonaton és az állomásokon egyaránt” – a fenti figyelmeztetés nem egy távoli jövőben játszódó sci-fiből vett idézet, hanem a kínai államvasutak hivatalos közleménye, amelyet egy kedves női hang ajánl az utazóközönség figyelmébe a szerelvényeken. És érdemes komolyan venni: az esetleges negatív minősítés esetén ugyanis az „elkövetők” úgynevezett közösségi pontjai csökkennek, így nehezebben jutnak például hitelhez, vagy akár álláshoz, szélsőséges esetben pedig szabad mozgásukban is korlátozza őket rendszer – legalábbis nem vásárolhatnak vonat- vagy repülőjegyet. Az államilag nyilvántartott pontokat nem csak az befolyásolja, hogy valaki szabálykövető-e: a társadalmi státusz, pénzügyi helyzet, iskolai végzettség mellett a közösségi oldalakon posztolt tartalmak, sőt, az ismerősök viselkedése is része az állami minősítőrendszer algoritmusának. Az ausztrál ABC korábbi riportfilmje szerint a vásárlások is nyomnak a latba: ha valaki túl sok alkoholt tesz a bevásárlókosárba, akkor csökkenek, de ha például pelenkára költ, akkor nőnek a pontszámai.

 

Kényelem és biztonság

 

A film bemutat egy középosztálybeli fiatal nőt, aki marketingszakemberként dolgozik, jó fizetéssel: a pontszáma a maximális 800-hoz képest 778. „A big data és más digitális technológiák fejlődésével egyre kényelmesebb az élet Kínában” – mondja, majd hozzáteszi: „Az emberek minden országban biztonságot és stabilitást akarnak. Amennyiben a kormány ígérete szerint a köztereken minden sarokra kamerákat fognak telepíteni, nagyobb biztonságban fogom érezni magam.” Az ellenpélda egy oknyomozó újságíró, aki egy cikkét követő pereskedés nyomán elveszítette az összes szociális pontját, így – mint a filmben be is mutatja – a rendszer nem engedi, hogy vonatjegyet vásároljon. A megfigyelést az internet teljes kontrollja mellett 200 millió köztéri kamera szolgálja, amelyek számát 400 millióra növelné a kormány.

„Egyelőre nem mindenkit érint a szociális pontrendszer, a kormány 2020-ra ígéri, hogy teljes körűen bevezeti. De már most is elképesztő, ahogy gyakorlatilag mindenkit és bárkit meg tudnak figyelni. Nem csak az utcák vannak tele kamerákkal, hanem a liftek vagy a lakótelepek is. A kormány egymillió hackert alkalmaz, akik az internetforgalmat felügyelik. Az olyan oldalak mint a Facebook vagy a Google alapból nem is érhetők el, ezeknek megvannak a kínai megfelelőik. Persze vannak megoldás, amivel ki lehet kerülni a blokkolást – az itt élő külföldiek mind ezt használják –, de a helyiek többsége nem foglalkozik ezzel, inkább használják a legális oldalakat, annak ellenére, hogy tudják, hogy ezeket szigorúan ellenőrzik” – mondta a Heteknek az egyik kínai nagyvárosban élő Gábor. Kínai feleségével nemrégiben nyitottak éttermet, és ennek kapcsán személyesen is megtapasztalták a kamerarendszer hatékonyságát. „Ha fél óránál tovább van kint a bejárat előtt egy zsák szemét, vagy néhány papírdoboz, már jön is a térfigyelő hivatal illetékese, és személyesen szólít fel, hogy takarítsam el” – mesélte. Megjegyezte, a korrupciót egyelőre sajnos nem szűri ki a „Nagy Testvér”: az étterem megnyitásához egy „borítékot” kellett adniuk a megfelelő illetékesnek. Pedig Kínában a készpénz már nincs divatban: a WeChat nevű alkalmazást nem csak telefonálásra és csetelésre használják, hanem szinte mindenki ezzel fizet. „Néhány hete nyitottunk, de alig 30 ezer forintnyi jüan gyűlt össze a kasszában. Sok helyen egyébként már el sem fogadnak készpénzt” – mondta a magyar fiatalember.    

A kontroll nem csak az emberekre, hanem például a kutyákra is kiterjed: a nem regisztrált ebeket a helyi gyepmesterek azonnal likvidálják, akkor is, ha van gazdájuk. „Van olyan külföldi ismerősöm, akinek még nem sikerült regisztráltatnia házi kedvencét, ezért nem meri sétáltatni sem. Az interneten terjednek olyan videók, amelyeken a sintérek a helyszínen agyonverik az elkobzott kutyákat” – fűzte hozzá Gábor.  

Ami az embereket illeti, a magyar férfi szerint a helyiek többségét nem zavarja, mi több, nem is igazán érdekli az állami kreditrendszer. Felesége például azt sem tudja, hogy aktuálisan mennyi pontja van. Addig ugyani nincs gond, amíg korlátozásba nem ütközik az állampolgár. Márpedig a nagyvárosi, középosztályhoz tartozó kínaiak – különösen, ha a legnépesebb és legbefolyásosabb han népcsoport tagjai – többnyire élvezik annak az előnyeit, hogy a kommunista rezsim kiegyezett a társadalommal: egyéni szinten is megnyílik a gazdasági felemelkedés lehetősége, a politikai rendszer azonban változatlan marad. Gábor szerint ráadásul a kínaiak többsége teljesen normálisnak tekinti az olyan, európai szemmel megdöbbentő gyakorlatot is, mint hogy a mozikban egyre nagyobb teret nyerő nyugati filmekből – havonta akár kettőt-hármat is bemutatnak – olykor fél órát is kivágnak. Vagy, hogy a kínai sorozatokban tilos ábrázolni, ahogy egy nő a kanapén ül – ez ugyanis amerikai szokás. Szintén tilos tetovált testrészeket mutatni, és a hip-hop zenei stílus is be van tiltva.    

„Nyilván ez az itteniek eltérő mentalitásából is fakad, de nagy szerepet játszik az is, hogy az emberek kényelemet és a biztonságot kapnak az államtól. Persze egy ujgur etnikumhoz tartozó muszlimnak, vagy egy tibeti buddhistának egészen más a véleménye erről, mint ahogy a kreditrendszert is bizonyára másként értékelik. Ha jól tudom, náluk sokkal gyakoribb, hogy negatív a minősítésük és nem vehetnek jegyet távolsági járatokra” – teszi hozzá Gábor.  

A digitális technológia nyújtotta előnyöket említi egy kínai tolmács is, aki szerint hirtelen érte el a kínaiakat a digitális forradalom. „A kisgyerekektől az idősekig mindenki használja a mobiltelefonokat és a különböző alkalmazásokat. Élvezik, hogy ezeknek köszönhetően jelentősen javult az életminőségük” – fogalmazott. Hozzátette: az állam szempontjából az is fontos tényező, hogy a közigazgatás sokkal költséghatékonyabb és egyszerűbb lesz. Ha pedig a big data és a mesterséges intelligencia rohamos fejlődését is figyelembe vesszük, akkor a társadalomszervezésben a határ a csillagos ég – annak minden veszélyével együtt. 

 

Egyén vs. közösség

 

„A nyugati és a távol-keleti társadalomfelfogás között alapvető különbségek vannak. Az előbbiben az egyén érdekei az előrébb valók, az utóbbiban pedig a közösségé, amelynek érdekében az egyén akár fel is áldozható. Ebből fakadnak az adatkezeléssel kapcsolatos eltérések is. Az egyén jogait hangsúlyozó demokráciákban az információs önrendelkezés alapvető fontosságú, az állam csak meghatározott, szűk körben jogosult belépni az emberek magánszférájába. Kínában ugyanakkor a közjó és a biztonság garantálásának eszközeként tekintenek a totális megfigyelésre – és nem csak a hatalmon lévők, hanem a kollektivizmusban szocializálódott tömegek is” – magyarázta a Heteknek Kulcsár Zoltán adatvédelmi szakjogász.            

Ugyanakkor – hívta fel a figyelmet – a digitális kontrollnak számos hátulütője lehet az egyén szempontjából. Tanulmányok igazolják ugyanis, hogy veleszületett igényünk van a magánszférára: nem csak a rabokban okoz személyiségzavart a 24 órás megfigyelés, hanem például azok a pénztárosok is többször kerülnek betegállományba, akiket a munkaidejük alatt kamerákon keresztül folyamatosan szemmel tartanak. Továbbá az úgynevezett szenzitív adatok gyűjtése azért is problémás, mert ezeket a hatalom bármikor felhasználhatja vallási vagy etnikai csoportok vagy más kisebbségek hátrányos megkülönböztetésére, kiközösítésére vagy akár üldözésére. (A digitális diktatúra kapcsán sokan aggódnak például a kínai keresztényekért, akiknek jelentős része az állam szempontjából ma is illegális módon gyakorolja a hitét.) De könnyen valósággá válhatnak olyan fikciók is mint, amit a Közellenség című filmben láthattunk, vagyis egy konkrét személyt digitális eszközökkel bármikor el tudnak lehetetleníteni. „Nincs szükség a politikai hatalommal szemben kritikus személyek likvidálására, elegendő, ha letiltják a bankkártyájukat vagy valótlan adatok generálásával hiteltelenítik őket. Ki tudja majd ellenőrizni, hogy az adott személy valóban sikkasztott-e vagy verte-e a feleségét?” – teszi fel a kérdést a szakértő.

Kulcsár Zoltán megjegyezte: a mai digitális csúcstechnológia – a mobiltelefonoktól és a műholdas megfigyelésektől kezdve az arc- és járásfelismerő szoftvereken keresztül a mesterséges intelligenciáig – kellő erőforrás esetén alkalmas lehet a totális kontroll megvalósítására. Ezt azonban nyugaton még többé-kevésbé le tudja követni a jogszabályalkotás – más kérdés, hogy a jogalkalmazás mennyire hatékony, van-e megfelelő apparátus a szabályok betartatására. Ugyanakkor nálunk is megfigyelhető jelenség, hogy a kényelmünk érdekében könnyen lemondunk a személyes adatainkról: elég csak mondjuk a Google operációs rendszerére, keresőjére, térképszolgáltatására – vagy más techóriások alkalmazásaira – gondolni, amelyeket látszólag ingyen használhatunk – a valóságban azonban az adatainkkal fizetünk értük, mégpedig úgy, hogy a legtöbben nem is látjuk át, hogy mit tudnak rólunk és azt mire használják fel.

 

Olvasson tovább: