Kereső toggle

Mitől működik az univerzum?

Tömegeket megmozgató vitaest az istenhitről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Több mint 500 fiatal zsúfolódott a feleakkora egyetemi előadóterembe, hogy két és fél órán keresztül hallgassa két karizmatikus oktató Istenkérdésről szóló vitáját. Nem az okostelefonjukat nyomkodták, és nem távoztak a program vége előtt.

 

Feszült várakozás előzte meg a november 14-én, a Széchenyi István Egyetemen szervezett vitaestet. Az „Eszmék háborúja” címet viselő rendezvény előtti napokban tapintható volt a győri egyetemisták érdeklődése, aznap még a mellékhelyiségben folytatott beszélgetéseket is ez a program tematizálta. A vita főszereplői dr. Orosz László ateista fizikus (BME) és dr. Ruff Tibor keresztény filozófus-teológus (Szent Pál Akadémia) voltak, a beszélgetést dr. Lukács András, biofizikus (Pécsi Tudományegyetem) moderálta.

Az Isten létezéséről, a tudomány és a hit kapcsolatáról szóló viták nem új keletűek. Csak az elmúlt évtizedben Egyesült Államok-szerte számos sikerkönyv született a kérdésben, melyet egyetemi vagy városi auditóriumokban vitattak meg az akadémiai élet kiválóságai. Ilyen volt 2007-ben a két oxfordi professzor, Richard Dawkins ateista természettudós és John Lennox keresztény matematikus Isteni téveszme című vitája vagy egy évvel később Christopher Hitchens és Dinesh D’Souza morális kérdéseket feszegető összecsapása. A dunántúli programot a Hit Gyülekezete Győri Egyetemi Lelkészsége szervezte, hasonló témákban. Vajon létezik egy mindenek felett álló Isten? Van-e általános törvény, szabályszerűség az univerzumban?

A Hit Rádió követői többször is hallgathatták már Orosz László és Ruff Tibor világnézeti kérdésekben folytatott vitáját. A két előadó mondhatni fél szavakból is megérti egymást, bár emögött nemcsak az átbeszélgetett órák hosszú sora áll. Elmondásuk alapján mindketten ugyanazt az istenkeresési utat járták be - furcsamódon fordítva. Amíg a fizikus vallásos családban felcseperedve fiatal felnőttként jutott el hite megkérdőjelezésére, addig a filozófus-teológus ateista gyökereit tagadta meg egy Istenélményt követően.

„Egy nagyon intenzív istenkereső hét év után lettem tudatos ateista” – mutatkozott be Orosz László. Később egy hallgatói kérdésre kibontotta, milyen lelki feszültséget élt át abban az időszakban, amikor a református hátteréből származó tanításokat személyes istenélmény hiányában próbálta alátámasztani. „Ebben az időszakban rengeteget beszélgettünk és filozofálgattunk egy teológus közösségben arról, hogy észérveket, magyarázatokat találjunk Isten létére. Nagyon gyakran ma is azt érzem, hogy amikor beszélgetünk hitről, kereszténységről, vallásról, mintha logikus érveket keresnénk arra, hogy márpedig Istennek léteznie kell. Ilyen filozófiai vitában sokszor részt vettem. Ezért ha most ide egy kalapba betennénk egy fekete meg egy fehér golyót, és kihúznánk a fehéret, rendkívül jó védőbeszédet tudnék tartani arról, hogy az Úristen igenis létezik. De ha a fekete golyót húznánk ki, ugyanilyen lelkesen tudnék beszélni arról, hogy miért nem létezik az Úristen. Magyarul nem filozofálni kell a vallásról és a hitről. Mert az Úristent nem érdekli, hogy milyen jól filozofáltál – magyarázta a fizikus.

Ruff Tibor elmondása szerint soha sem kereste a keresztény tanok beigazolódását, inkább kerülte azokat is, akik ezzel foglalkoznak. Mégis egy egyetemi filozófiaórán, az előadó utalása arra, hogy az Újszövetség szerint a világmindenség alaplétezője, a logosz testesült meg a Názáreti Jézusban, éket vert a fiatalember világmagyarázatába. Életét meghatározó istenélményként a János evangélium kezdő sorainak elolvasására tekint, miközben néhány másodperc leforgása alatt hívővé vált. „Nem azért lettem hívő, mert szükségem volt rá, hogy az legyek. Sőt, évekig menekültem, hogy ne kelljen meghoznom a hívői létből fakadó erkölcsi döntéseket. Megpróbáltam ilyen értelemben nem hívővé lenni, de olyan volt, mintha a szívemet kellene kitépni, és eldobni magamtól. Nem volt más lehetőségem, mint az életvezetésemet hozzáigazítani ahhoz, amit kaptam, vagyis annak a szeretetnek megfelelően kell élnem, amit ebben az élményben, mint Isten megismertem. Akkor megtértem a szó erkölcsi értelmében is, és azóta semmi okom nem volt arra, hogy ettől eltávolodjak.”

A két fél vitája az egész est folyamán a hit és nem a vallás mentén bontakozott ki, a kettő szétválasztásában nagyon korán megegyeztek. „Én az ateizmust, mint személyes élményt képviselem” – ismételte gyakran a BME professzora. Elfogadták, hogy Isten létezésének tagadása és a keresztény egyistenhit egyaránt világnézeti közelítés, melyek cáfolatára tudományos eszközökkel nincs lehetőség. A tudományos megismeréssel kapcsolatban Ruffot az foglalkoztatja, honnan származik az anyagi világ mintázata, törvényszerűségei, Oroszt viszont az, hogy még jobban megismerje magát a mintázatot. A beszélgetés ezen a ponton rendszeresen a filozófia és az egzaktságra törekvő természettudomány konfliktusát szülte.

Az előadók egyetértettek abban, hogy a valóságot soha nem fogjuk teljes egészében tudományos eszközökkel megragadni. Ruff szerint a fizika tudománya egyre erősebben matematizálódik ahogy halad előre, és lassanként már szinte csak matematikával dolgozik, de továbbra sem tudja megmondani, hogy mi az, aminek a matematikai mintázatait feltérképezni igyekszik. Amennyiben létezik a tudatunktól független valóságnak matematikája, akkor nekem az a meggyőződésem – folytatta érvelését –, hogy kell lennie egy objektív tudatnak, amelyben ezek a törvények tőlünk függetlenül is léteznek. A puszta tudattalan anyag önmagában nem tartalmaz szabályokat, hiszen a szabályok általánosságokat rögzítenek, az általánosságok pedig tudatot feltételeznek. A világ rendezettségében, beleértve a kvarkoktól egészen a galaxisokig, egy rendező tudat érhető tetten, ami nélkül nem működnének a törvényszerűségek. A mi tudatunk ezeknek a szabályszerűségeknek a felismerésére törekszik a természettudományban, ami bizonyos értelemben az Isten gondolkodásának megértésére tett kísérlet, és ha ezeket a gondolatokat helyesen követjük, akkor azt a valóság visszaigazolja. Tudat nélküli valóságot csak úgy tudok elképzelni, hogy annak szükségszerűen káosz az eredménye – összegezte a filozófus.

„Akinek szüksége van Istenre, annak létezik, akinek nincs szüksége rá, annak nem létezik” – hangoztatta Orosz László, majd folytatta: az a nagy kérdés, hogy a matematikát felfedezzük vagy kitaláljuk. Én azt mondom, hogy felfedezzük, ezek a törvények valahol ott vannak a természet tulajdonságai között. Tibor véleménye azt feltételezi, hogy ugyanolyan a természettörvény, mint amit mi emberek csinálunk. Összeülünk és létrehozunk egy törvényt, amit aztán az embereknek be kell tartani – de a természet nem ilyen. Nem úgy van a természetben, hogy van az anyag, van a törvény, és a törvény elkezdi mozgatni az anyagot. Nem. Van az anyag, az univerzumban levő létezők, és ezeknek a tulajdonsága a törvény, nem pedig egy külön valami, amit ráhúzunk. Így akkor nem érthetek azzal egyet, hogy léteznie kell egy szupertudatnak, de ez köztünk egy világnézeti kérdés, hiszen így eltűnik számomra az Úristen szerepe” – fogalmazott a fizikus.

Isten létezésével kapcsolatban végső soron mindkét előadó saját tapasztalataira támaszkodott. Orosz professzor elismerte, hogy a környezetében legalább tíz, Ruff Tiboréhoz hasonló, teljes életvezetést átalakító megtéréssel szembesült, ugyanakkor saját magában nem fedezi fel ennek nyomait, következésképpen számára Isten nem létezik. „Azt a bizonyos személyes élményt, amit magam nem éltem át, de átélve láttam ezeken az embereken, elfogadom. Nekem ebben nem volt részem. Valószínűleg azért mert református vagyok, a predesztinációt tanultuk, tudom, hogy az Úristen egy agyagból csinálhatja a szenny edényét, meg a szentség edényét is. Ki korlátozná a fazekast abban, hogy milyen edényt csináljon? Hát én nem a szentség edényévé csináltattam. Az Úristen így döntött, kész - Tibornál pedig úgy döntött. Ő nem tudott változtatni azon, hogy ne legyen hívő. Én meg ateista vagyok, azon nem tudok változtatni, és nem is akarok” – summázott a program végén a fizikus.

A rekordszintű hallgatói részvétel, a vitaest során beérkező kérdések, és a közösségi média aktivitások alapján kirajzolódik, hogy a mai fiatalok is nyitottak a számukra hiteles emberek személyes meggyőződésének megismerésére. Bár az előadásról távozók közül többen is arról számoltak be, hogy még nem tudják eldönteni miben higgyenek, a rendezvény mégis meghatározó állomás lehetett számukra azon az úton, melyet minden istenkereső ember végigjár.

 

Olvasson tovább: